Ugrás a fő tartalomra

Lisa De Jong: When It Rains - Amikor esik (Eső 1.)

Sziasztok!

A When It Rains című könyvet nem tudom elmondani, hogy mennyi ideje el akarom olvasni. Már akkor, amikor először meghallottam a címét, felkeltette az érdeklődésemet, és bizony akadtak gyengébb pillanataim is, amikor majdnem magammal vittem a pénztárig, hogy aztán hazavigyem. Persze hallottam róla egyet s mást, de annyira nem törődtem a kritikákkal. Egy napon aztán egy jó barátom megkérdezte, hogy olvastam-e. Amikor meghallotta a válaszomat, azt mondta, nagy kár, különben szidhatnánk együtt a könyvet. Nemsokára aztán kölcsönadta nekem, én pedig végigrágtam magam rajta. 
Információk


Az íróról

Semmi értelmeset nem találtam az íróról. 

A könyvről

Eredeti cím: When It Rains
Műfaj: romantikus, young adult, new adult
Szemszög: E/1
Korhatár: 12+-osra szavaznék
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Eredeti kiadás éve: 2013
Magyarul megjelent: 2015
Fordította: Palásthy Ágnes
Oldalszám: 368
Ár: 2999 Ft
Molyértékelés: 88% (317 csillagozás)
Fülszöveg: 
"Ő volt az első szerelmem, még mielőtt összeomlott az életem. És ő most többet akar, amit én nem tudok megadni neki. Minden megváltozott. Bárcsak elmondhatnám neki, miért… de képtelen vagyok. Senkinek nem mondtam el.
Csak akkor ébredtem rá, mennyire szükségem van rá, amikor elment a főiskolára, és én teljesen magamra maradtam.
Aztán egy nap belovagolt a városba Asher Hunt, azzal a sötét, varázslatos tekintetével és a pimasz mosolyával. Őt nem érdekelte, ki voltam azelőtt, egyszerűen csak életet lehelt abba, ami megmaradt belőlem. Sokan figyelmeztettek, hogy tartsam tőle távol magam, de ő segített elfeledni a fájdalmat, ami oly hosszú ideje fogva tartott. Nem hittem, hogy ez lehetséges, mielőtt ő besétált az életembe.
Megsebeztek.
Megmentettek.
És reményre leltem.
Sokáig azt hittem, hogy azon a bizonyos éjszakán végleg leíródott az életem, de aztán rájöttem, az csak egy új kezdet volt. Míg egy titok fenekestől fel nem forgatta a világomat…Újra."
A véleményem
Figyelem! 
A bejegyzés egészére SPOILER vonatkozik. Csak saját felelősségre olvassátok!

A történet

Kate Alexander teljesen normális lány volt egészen addig, amíg egy sötét, esős éjszakán, míg a középiskola focisztárja, Drew meg nem erőszakolta. Kate ezek után képtelen volt tovább élni az életét, egész egyszerűen minden a feje tetejére állt. Két évvel később egyetlen barátja Beau is elhagyja őt; a fiú továbblépett, egyetemre készül. Egy napon aztán Kate munkahelyére és életébe egy titokzatos idegen furakodik be, Asher, aki újra megnyitja Kate előtt a világot. A lánynak azonban újabb nehézségekkel kell szembenézni, újra és újra fájdalmakat él át, de Ashernek köszönhetően képes túltenni magát a veszteségeken, és ismét élni az életét. 

Na hagyjuk már. Lehet, hogy csak én vagyok rettentően cinikus, kiábrándult, illúzióromboló, ízléstelen meg a fene tudja még mi, de nekem ez egyszerűen nem jött be. Kate-et megerőszakolták. Oké. Nem azt mondom, hogy jól lett megírva a jelenet, hogy átéreztem a fájdalmát, vagy legalább egy apró szeletét megkaptam annak a szégyennek, amit ő érezhetett, de megtörtént, és ezt tudomásul vettük. Azt is tudjuk, hogy ezután semmi sem lesz a régi. Miért lenne? Ez egy borzasztó, kegyetlen tett, az elkövetőt pedig csak elítélni lehet. Ezt fel tudtam fogni, és szerintem az, akiben van egy csepp empátia, az ugyanígy van vele. 

Ennek ellenére az egész olyan rohadt hiteltelen volt, hogy én legszívesebben már a negyedik oldalnál földhöz csaptam volna a könyvet. Most komolyan, hogy jött annak a srácnak, hogy akkor ő most megerőszakolja a csajt? "Jé, ott ül egy szürke kisegér, asszem' Kate-nek hívják. Szerintem felhívom a szobámba, és vagy megdugom vagy megerőszakolom." Oké, ez szörnyen bunkó volt tőlem, és most egy kicsit lelketlennek érzem magam, na de akkor is. Ehhez a részhez pedig még annyit, hogy amikor ötödjére leírta ugyanabban a bekezdésben, hogy a srác elfoglalta a testét, akkor már csak fáradtan sóhajtozni tudtam. 

Akkor beszéljünk az Asher-részről. Egy: Ha egy hete ismersz valakit, úgy, hogy két éve egyszer megerőszakoltak, és a srác be akar menni hozzád, akkor marhára nem jó érv az, hogy "ő nem olyan, mint Drew, ő soha nem tenne ilyet". Megteheti. Akár fel is koncolhatott volna egy gereblyére, hogy meglepetést szerezzen anyukádnak. Értem én, hogy szerelem első látásra meg a többi, de ha egy hete ismersz valakit, nem bízhatsz benne. Kettő: Rák? Most komolyan? Jobb ötlete nem volt az írónőnek? Kíváncsi vagyok mi játszódhatott a fejében. "Hm, most tartok a 260. oldalon, minden szép és jó, meg szexjelenet is volt már. Ez olyan uncsi! Várjunk csak... Mi lenne, ha kiderülne a srácról, hogy rákos? Pont ez a klisé hiányzott!"  Annyira gáz. 

A Beau-szál. 360 fokos fordulat. Gyűlölöm. Egyszerűen a hajamat téptem ettől az egésztől.

A stílus nyálas, egyszerű, semmitmondó. A történet romantikus önmegvalósításról, továbblépésről meg hasonló közhelyekről szól, miközben abszolút nem mutat semmi újat. Nem utálom én a szerelmet vagy a romantikát, csak nem értem. Ennek ellenére én is írok róla, az én fejemben is megfordulnak sablonos vágyak mondjuk gyertyafényes vacsorákról, sőt, mostanában még azt is el tudom képzelni, hogy egyszer szerelmes leszek. Viszont azt senki ne várja tőlem, hogy élvezzem, ha hatvan könyvből ötvennyolc szinte szóról szóra megegyezik. 

Csalódott vagyok, de megpróbálok valami jót is mondani róla. Bocs. Nem megy. 

A karakterek

Kate Alexander a naiv kislány, aki annak ellenére, hogy egy hatalmas traumán esett át, még mindig ugyanolyan gyanútlan és hiszékeny, mint volt. A legjobb barátját, aki szerelmes belé, eltaszítja, holott az mindent megtesz érte, míg egy vadidegennek kábé azonnal széttárja a lábát. Oké, ez megint erős volt, de egyszerűen ki nem állhatom ezt a nőt. Ráadásul még hálátlan is, lazán megfeledkezik Beau születésnapjáról, nem hívja vissza, és inkább hempereg a pasijával, minthogy törődjön az egyetlen emberrel, akit valaha is érdekelt.

Asher egyébként nem unszimpatikus figura, bár nekem megint túl tökéletes. Mégis mi volt ebben a srácban a hiba? Hogy rákos volt? Vagy hogy titkolózott? Ezek közül egyik sem végzetes hiba. Valószerűtlen alak volt, de azért kedveltem.

Beau rendes srác volt, de olyan szánalmas, hogy azt nem tudom elmondani. Tudom, van, aki szerint szép, ha valaki ki tart a másik mellett, na de, ha azt látod, hogy a csaj, akit ötéves kora óta pátyolgatsz, és tulajdonképpen mindent megadsz neki, egyszerűen lekoppint téged egy helyes szőkéért, akkor csak elgondolkodsz azon, hogy megéri-e a sok nyűglődés. Mert szerintem nem érte meg. Beau túl jó volt Kate-hez, és mégis összejöttek. 

Kinek ajánlom?
Senkinek
- aki odavan a klisékért
- aki szereti a csöpögős szerelmet
- akit egyszerű nyelvezetű könyvet keres
- aki szenvedni akar
- aki nem unja még az unásig ismételt nyálcsorgatós jeleneteket

Ti szeretitek a romantikus könyveket? Mit gondoltok a When It Rains-ről? Olvastátok már a folytatását? Szerintetek lehet még újat hozni ebben a műfajban? Gondolataitokat, véleményeiteket, észrevételeiteket írjátok meg kommentben! Köszönöm a figyelmet :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

A 10 legfontosabb dolog, amit 18 év alatt megtanultam

Sziasztok!
A világon két fajta ember létezik: aki szereti a szülinapját és aki nem. Ennek alapján én valami szuper képességű mutáns lehetek, mert engem nem érdekel különösebben ez az egész. Az ajándéknak persze örülök, de nem visítozom és nem ébredek gyomorgörccsel a születésnapomon. Ez valami gyári hiba lehet nálam, el kell fogadni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy kicsit izgatott voltam, amikor végre valahára nagykorú lettem. Fura ebbe belegondolni, főleg úgy, hogy előttem az érettségi, az egyetem, az egész élet. Olyan ez, mint egy folyton pörgő körhinta, amiből legszívesebben azonnal kiszállnék. Mindazonáltal nem hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, még akkor sem, ha történetesen ma van az én nagy napom. Összeszedtem nektek 10 dolgot, amit én kevéske éveim alatt megtanultam.

Back To School #2 Tippek, amiket (talán) még nem hallottál

Sziasztok!

Ez a második Back To School bejegyzésem, amelyben próbálok olyan tanácsokat, amelyeket talán még nem hallottatok! A szeptember elkezdődött: ez a nagy tervezgetések időszaka, tudjátok, amikor elhatározzátok, hogy na, akkor ebben az évben tanulni fogok! Hogy ez meg fog-e történni vagy sem, az nagyban múlik rajtatok, illetve azon, hogy milyen tanácsokkal próbálnak segíteni titeket. A tervek mellett ugyanis fontos, hogy tudd, hogyan állj hozzá, mit tegyél és mit ne tegyél. Hát... most nézzük át, mit javaslok én!