Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2017

Sherlock Holmes: A kápolna vámpírja (Halál a kolostorban)

Sziasztok!

Tisztában vagyok azzal, hogy mostanában a legtöbb embert legkevésbé sem érdeklik az évekkel ezelőtti filmek kritikája, főleg nem akkor, ha olyan jelentéktelen alkotásokról van szó, mint a Sherlock Holmes: A kápolna vámpírja, de én azért teszek egy próbát, és figyelmeztetem azokat az elvetemült rajongókat, akik valamiért meg szeretnék nézni az előbb is említett művet: Kerüljétek el ezt a filmet, különben garantáltan kitértek a hitetekből!

Sherlock Holmes összes ingyen

Sziasztok! 
A mai bejegyzésben szeretnék segédkezet nyújtani mindenkinek, aki Sherlock Holmes rajongó, és sajnos nincs lehetősége arra, hogy megszerezze Doyle eme gyűjteményét(Hogy ki adhatta el ezt a kincset, nem tudom, de ezúton is megragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak érte.) Ennek a második kötetét azonban már tényleg nem lehet sehol sem megtalálni, ami szerintem nemcsak engem kerget őrületbe. És az még csak hagyján, hogy egybe nem lehet megkapni ezeket a novellásköteteket, de önálló kiadásban sem fellelhető egyik sem. (Na jó, ez nem teljesen igaz: A sátán kutyája című ismert darabot meg lehet venni, de A félelem völgyét már nem, továbbá a Sherlock Holmes esetnaplóját és a Sherlock Holmes: Az utolsó meghajlást sem.). Úgy sejtem, ilyenből akad bőven, ugyanis én speciel tűvé tettem az egész világot a Sherlock Holmes összes története I. című darabért, és így is egyetlen egy darabot találtam belőle, méghozzá antikváriumi példányt.

Miután hónapokig gyötrődtem azon, hogy zsebp…

KÖNYVAJÁNLÓ Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Sziasztok!
Kezdem azt hinni, hogy mostanában kevésbé vagyok kritikus, ami a könyveket illeti. Mintha... nem is tudom, elpuhultam voltam, mert folyamatosan könyvajánlókkal jövök. Ez nem jellemző rám, de sajnos nem vagyok elég szívtelen ahhoz, hogy ne ismerjem el azt, ami jó. És mostanában rengeteg olyan könyvvel találkoztam, ami nemcsak jó, hanem fergeteges. Az olasz író furcsán hosszú című könyve is ezekhez tartozik, mindjárt mondom, hogy miért.

KÖNYVAJÁNLÓ Agatha Christie: Gyilkolni könnyű (Battle főfelügyelő 4.)

Sziasztok!
Valamikor még novemberben, tudjátok, amikor rám sóztak egy halom Kosztolányi könyvet, az Esti Kornél felénél hirtelen elöntött a vágy: Agatha Christie-t akarok olvasni. Akkor már elcsigázott voltam, és kezdtem kiábrándulni az olvasásból. Félreértés ne essék, nincsen bajom Kosztolányival, de... akkor már egy kicsit sok volt. A stílusa súlyos. Komolyan. Szóval fogtam magam és kiszámoltam, hogy melyik, eddig még nem olvasott, de már megvet Christie-könyvvel csillapítsam az újonnan jött éhségemet, és a szerencse, a véletlen, a Sors, Isten meg a sarki vén jós jövendölése úgy hozta, hogy a fentebb olvasható krimit olvassam el. Arról, hogy most az egyszer minden természetfeletti erő kiválóan döntött, lentebb olvashattok.

Alessandro Gatti: A Szajna árnyai (Sherlock, Lupin és én 6.)

Sziasztok!
Srácok, komolyan kezdtem az elmúlt napokban reménykedni abban, hogy lassan befejezem ezt a sorozatot. Nem azért, mert unalmas vagy mert elcsépelt, egyszerűen csak már várom a végkifejletet. Sokáig abban a hitben voltam, hogy éppen ez az utolsó előtti rész, tehát már csak egy könyvet kell kiolvasnom ezenkívül, erre mit látok molyon? Hogy megjelent a nyolcadik rész is. Ettől egy kicsit elszomorodtam, de végső soron annyira mégsem bánom...

Az én kedvenc bloggerem! - Március

Sziasztok!
Itt a tavasz! Sokan várták, sokan nem. Én speciel úgy vagyok vele, hogy nem kötődöm hozzá különösebben, de azért jobb a kellemes melegben suliba menni, mint vacogva, sálban, kabátban. Viszont nem húznám tovább az időt, következzék az én kedvenc bloggerem!

KÖNYVAJÁNLÓ Christopher Moore: Bolond (Tarsoly 1.)

Sziasztok!
Ezúttal egy elég... érdekes könyvről fogok írni. Őszintén szólva, Christopher Moore nevét eddig csak egyszer-kétszer hallottam, de sosem jegyeztem meg. Elképzelésem sem volt arról, hogy milyen lehet a stílusa, és hogy mit is várhatok tőle. A Bolondot először a Libirben láttam meg, ahol a borítója azonnal felkeltette az érdeklődésemet, a címe pedig fokozta bennem a kíváncsiságot. A fülszöveg egyszerűen arra ösztönzött, hogy vegyem meg. Persze, sokkal fukarabb vagyok annál, minthogy kiadjak érte annyit, amennyit, szóval otthagytam. Később, jóval később, a könyvtárban megláttam az új könyvek között, és azonnal lecsaptam rá. Hogy mi lett ebből, azt olvassátok el!