Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2017

Kordos Szabolcs: Luxushotel, Hungary

Sziasztok! A magyar könyvekről még mindig nem tartok túl sokat, annak ellenére sem, hogy mostanában komolyan rengeteg pozitív élményt szereztem velük kapcsolatban. Mintha szándékosan gúnyolódnának rajtam vagy nem tudom... A lényeg az, hogy a következő kötetet csupán azért vettem meg, mert a) volt kuponom és b) mert kellett a kihíváshoz. Nem gondoltam volna, hogy ilyen érdekes lesz.

Marc Levy: Ki nem mondott szavaink

Sziasztok! Ma egy elég fura bejegyzéssel érkeztem. Nem, nem a bejegyzés fura. Inkább a könyv, amiről szól. Őszintén bevallom, hogy nem is nagyon tudok mit kezdeni ezzel a művel, mert... Inkább olvassátok el a bejegyzést, mert képtelen vagyok körülírni. Jó olvasást :)

KÖNYVAJÁNLÓ Rainbow Rowell: Fangirl

Sziasztok! Különös, hogy éppen az előző könyves bejegyzésemben panaszkodtam arra, hogy milyen szomorú, hogy mostanában nem is ajánlottam semmit. Erre BUMM! belebotlottam ebbe a könyvbe. Olyan, mintha szándékosan gúnyolódnának vele. Komolyan. Na de lássunk is neki, mert van némi mondanivalóm, és igen, olyan témába is belemegyek, amiről általában csak cinikusan szoktam beszélni: a szerelemről. 

KÖNYVAJÁNLÓ Sarah Cohen-Scali: Max

Sziasztok! Miközben lefelé görgettem a bejegyzések között, láttam, hogy milyen régen írtam könyvajánlót. Ettől egy kicsit elszégyelltem magam. Elvégre nem azért olvasok, mert élvezem? Nem azért fogok a kezembe egy könyvet, hogy az magával ragadjon? Sajnos, nem mindig. Imádok mindent, ami könyv, de sok kötet iránt gyűlöletet is érzek. Különös dolog ez, amire nem hiszem, hogy tudok magyarázatot adni. Olykor érdeklődésből a kezembe veszek egy könyvet, de az nem mindig tetszik, vagy éppen nem tetszik annyira, hogy merjem ajánlani. Ettől kritikusnak tűnök. És szőrszálhasogatónak. De higgyétek el, nem azért csinálom. Egyszerűen eddig hiába élveztem az előző öt könyvet, egyik sem ragadott meg, mint a következő. 

Benedek Szabolcs: A vérgróf (Vérgróf-trilógia 1.)

Sziasztok! Ma egy magyar író könyvéről írok nektek, ami egészen különös élményt nyújtott számomra. Nem tudom, mennyire észrevehető, de nem rajongok a hazai művekért. Sokszor megbánom, hogy vannak bizonyos előítéletem ezzel kapcsolatban, ezért néha nyitok, pont úgy, mint ebben az esetben is. Tudjátok, elég kellemetlenül jön ki, hogy én, aki speciel magyar vagyok és elérhetetlen álmom az, hogy író legyek, úgy gondolok a kortárs szerzőkre, mint... inkább nem is mondom el, hogy mit is gondolok róluk, mert a véleményem teljes mértékben a sztereotípiákon és rövid életem során szerzett számos rossz élményen alapszik. A lényeg az, hogy ferde szemmel tekintek a magyar névvel megbélyegzett kötetekre, de... és igen, itt jön a de.

Gyűlölök és szeretek

Sziasztok! Igen, már megint. Ismételten egy kissé... mélyebb? betegebb? furább? novellával érkeztem, amit ne kérdezzétek, mi inspirált. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy megéri-e ilyesmikkel foglalkozom. Mármint ilyen típusú történeteket írnom, ugyanis az tény, hogy egyetlen írópalántának sem árt, ha sorra gyártja a novellákat. Viszont az, hogy mennyire megy nekem ez a... lélekrajz, azt tényleg nem tudom, és ez egy kicsit megzavar. Mármint, elég valószínű, hogy sosem fogok humoros elbeszéléseket írni, de ha nem olyat és nem is ilyet, akkor mégis mit? (Igen, számomra csak két lehetőség áll fent. A szélsőségek embere vagyok.) Igaz, az önelemző kérdéseket nem most kéne föltennem, úgyhogy haladjunk. Jó olvasást!

Árnykép

Sziasztok! Nem tudom, mi van velem mostanában, de... egyvégtében megírtam három novellát. Ne kérdezzétek hogyan vagy miért, mert fogalmam sincs. Egyszerűen csak írtam. Azt hiszem, az ihletnek egy teljesen más formáját ismerhettem meg ez idő alatt. Nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem, mivel fogalmam sincs, milyennek kéne lennie az írásomnak. Félek, hogy képmutatónak fogok tűnni, ha elolvassátok, esetleg azt gondoljátok majd, hogy nem sikerült megragadnom valamit, aminek igazán benne kéne lennie. Azért remélem, hogy tetszik nektek, amit írtam, de irtó hálás lennék, ha véleményt mondanátok róla. Jó olvasást!

25 feliratkozós különkiadás! :D

Sziasztok! Srácok, el sem hiszem! Mostanában rohamosan nő a blogom nézettsége, és a napokban  elértük a 25 feliratkozót is! Hatalmas előrelépésnek tartom ezt. Nem is tudom, hogy köszönjem meg nektek azt, hogy olvassátok az írásaimat, legyenek azok jó  vagy rossz értékelések, cikkek, esetleg saját szerzemények. Jobb ötlet híján, megköszönvén azt, hogy hosszú bejegyzéseken keresztül értesülhettetek rólam, most összeszedtem 25 random tényt magamról az íráshoz, blogoláshoz kapcsolódóan.

Egy napom Sherlock gifekben

Sziasztok! Arra gondoltam, hogy ma egy kicsit visszarántalak titeket a Sherlock fandomba, és elmesélem nektek, milyen egy átlagos napom egy-két sorozatos gif segítségével. Jó szórakozást!

Az én kedvenc bloggerem! - Február

Sziasztok! El sem hiszem, hogy ilyen gyorsan telik az idő!  Alig kezdtük el a februárt, a nyugis, a többinél picit lomhább hónapot, máris száguld elénk a tavasz: a napsütés, a megszokott fáradtság és a magyar kisérettségi! Lehetne ennél jobb? Már hogy a viharba ne! Eljött a következő projektmunka leadási határideje, azaz az én kedvenc bloggere(i)m bemutatása. 

John Green: Katherine a köbön avagy a szerelem képlete

Sziasztok! Ezúttal egy olyan nemzetközileg is elismert író könyvéről beszélek majd, akit tudomásom szerint rengetegen, de komolyan rengetegen szeretnek. Leszögezném, hogy a Katherine a köbön volt az első (és talán az utolsó) John Green könyv, amit olvastam, ráadásul azt mondják, hogy éppen ez a kötet sikerült a legrosszabbul az ominózus szerzőnek. Nincs összehasonlítási alapom, így pusztán önmagában szemlélem ezt a könyvet.

2017. Február

Sziasztok! A február rekordsebességgel telt el. Igaz, egyébként is rövid hónap, de ha még hozzávesszük azt is, hogy a sulinkban beiktattak egy háromnapos (plusz a hétvége) síszünetet, máris érthetőbbé válik, miért érzem úgy, valami nagyon nem stimmel az időérzékelésemmel. Pedig szerintem elég jó hónap volt, azonkívül, hogy meg lehetett fagyni.