Bejegyzések

5 zene, amit minden Odaát-rajongó ismer

Kép
Sziasztok!

Az Odaát egyik legsajátságosabb jellemvonása a zenéje. Egyrészt azért, mert tényleg bravúrosan választják ki a zenéket, a szöveg és a dallam is mindig stimmel az adott jelenethez (tudom, ez elvárható más sorozatoknál is, de nem mindig sikerül ezt összehozni), másrészt pedig azért, mert tényleg nagyon jó. Legalábbis az én zenei ízlésemhez tökéletes. Úgy döntöttem hát, hogy összegyűjtöm azt az öt számot, amit minden rajongónak ismernie kell :)

SOROZATAJÁNLÓ Odaát (Supernatural)

Kép
Sziasztok!
A komfortzónám egy 1 méterszer 1 méteres négyzet, amiből ha jót akarsz magadnak, nem rángatsz ki. Elég nehéz nekem az is, ha magam döntök úgy, hogy kilépek belőle. Akárhányszor leülök a gép elé, hogy írjak valamiről, ami nem az én asztalom (sorozatok, filmek, sport, aktualitások stb.), úgy érzem, kilométeres lépésekkel távolodom attól a megszokott, kényelmes kis helytől. Ilyenkor lassan megy az írás is. Ezt a cikket is heteken át folyamatosan írtam, hiszen nagyon nehéz átfogó véleményt formálni erről a hosszú, hosszú sorozatról úgy, hogy annyi mindent lehet a témával kapcsolatban felhozni. Viszont ahelyett, hogy itt húznám az időt, kezdjünk is bele!

KÖNYVAJÁNLÓ Nényei Pál: A Paradicsomkerttől a Pokol Kapujáig (Az irodalom visszavág 2.)

Kép
Sziasztok!
Ha esetleg véletlenül valaki lemaradt volna arról az unásig ismételt információról, miszerint az én legfőbb érdeklődési köröm nem más, mint az irodalom, és hogy ilyen irányban szeretnék továbbtanulni, most megemlíteném ezt az apróságot. Gondolom a cím és az első mondat alapján ki is találtátok már, hogy most agyba-főbe fogom dicsérni ezt a könyvet, de azért remélem, nem leszek olyan, mint a jótanuló.

KÖNYVAJÁNLÓ Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset (Hercule Poirot 1.)

Kép
Sziasztok!
Körülnéztem a blogon, és rájöttem, hogy már hónapok óta nem tettem ki semmit, ami Agatha Christie. Szerintem ez botrányos. Igaz, mostanában nem is olvastam tőle sok mindent, ugyanis egyszerűen nem volt érkezésem arra, hogy azt olvassam, amim van. Mármint a saját könyveim közül nem igen válogathattam, hiszen a könyvtáriakat záros határidőn belül kellett kivégeznem. Nemrég azonban sikerült újraolvasnom a saját kis gyűjteményem egyik darabját, méghozzá az első Poirot regényt.

" - Titokban mindig is arra vágytam, hogy detektív legyek! - Igazi... a Scotland Yardnál? Vagy Sherlock Holmes? - Ó, csakis Sherlock Holmes!"

Zeneajánló 4.

Kép
Sziasztok!
Mint minden kamasz - vagy éppen mint minden ember - én is szeretem a zenét. Sokak számára elképzelhetetlen az élet nélküle, mert a zene szórakoztatja, kikapcsolja, felvidítja őket. Nos, én nem ezek közé az emberek közé tartozom. Persze számomra is sokat jelent, én is hallgatok és szeretek zenéket, és igen, van, amit utálok. Ennek ellenére nem gondolom, hogy képtelen volnék élni nélküle. Mindazonáltal úgy gondolom, azoknak a zenéknek, amiket hallgatok, igenis helye van a blogon. Úgyhogy fogadjátok szeretettel az én kis ajánlómat!

Az én kedvenc bloggerem! - Június

Kép
Sziasztok!
Most nem szeretném húzni az időt, ugyanis már egy előző bejegyzésemben elmondtam, hogy milyen halálos gyorsasággal közeledik a szeptember, milyen fura, hogy máris július van, satöbbi. Szóval térjünk a tárgyra:

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Kép
Sziasztok!
Nem szokásom szépirodalmi műveket olvasni. Nincsen semmiféle előítéletem velük szemben, még csak nem is félek attól, hogy túl nehezek lesznek számomra, csupán arról van szó, hogy annyi, de annyi könyv van, amit el szeretnék olvasni, hogy inkább ledarálok két másodrangú ifjúsági regényt, minthogy belefogjak egy súlyosabb kötetbe. Rossz felfogás, igyekszem változtatni rajta. Az irodalomtanárom adta kölcsön Márquez Száz év magány című könyvét, amit egyébként is egy jó ideje el akartam olvasni, szóval nem volt más választásom: kivégeztem.

Rendszeres olvasók