Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2016

Összeültünk: Reformkori országgyűlés 2016-ban

Sziasztok! A mai nap több szempontból is különleges volt az iskolám diákjai számára és ezzel együtt számomra is. Elsősorban megkönnyebbülten és kissé lustán álltunk hozzá az előttünk álló óráknak, ugyanis a tanítás elmaradt; több iskolával egyetemben ( hahahaha ) Széchenyi emlékezetének hódoltunk azzal, hogy életművének darabjait és gyakorlati tevékenységének minden mozzanatát feldolgozzuk és megmutassuk egymásnak. Másrészt pedig izgalommal vegyes félelem munkálkodott bennünk, ugyanis egy új, egy eddig merőben ismeretlen ötlettel rukkoltunk elő, és ennek köszönhetően egy diák-tanár fórumon vehettünk részt. Hogy milyen tapasztalatokat szereztem és milyen meglátásaim volnának ezzel kapcsolatban, azt lentebb kifejtem. 

Anna Woltz: Tess és én - életem legfurcsább hete

Sziasztok! Meséltem már nektek arról, hogy egy könyvtárban igyekszem ledolgozni a közösségi szolgálat 50 óráját? Van egy olyan sanda gyanúm, hogy már említettem, de nem mernék rá mérget venni, így egy-két szót szólnék róla. (Igen, a mese kapcsolódik a bejegyzés témájához.) Elsős voltam, amikor anyukám beíratott a könyvtárba. Nem igazán fűlött hozzá a fogam, ezért nem is olvastam el azokat a könyveket, amelyeket kivett. (Mégis melyik hétéves kíváncsi arra, hogy milyen szólások és közmondások léteznek?) Szépen, lassan azonban odaszoktam, és volt néhány év, amikor majdnem minden délutánt ott töltöttem. (Vagy legalábbis így emlékszem rá... Aztán ki tudja.)  Mikor gimibe kerültem, és megtudtam, hogy 50 órát kell teljesíteni ahhoz, hogy leérettségizhessek, elég tanácstalan voltam annak kapcsán, hogy hová is kéne mennem. Később felötlött bennem, hogy megkérdezhetném a könyvtárban, lehetséges lenne-e, hogy ott dolgozzak. És igen, lehetséges volt. Néhány apróbb kivételtől eltekint

Harry Potter Tag

Sziasztok! Néhány bejegyzésemben tettem már megjegyzést arra, hogy Harry Potter rajongó vagyok, de hosszabban sosem fejtettem ki. Szívesen megtenném, de tudom, hogy az rettentően hosszú és érthetetlen bejegyzés lenne, és egyébként sem tartom szükségesnek, hogy még én is hangsúlyozzam ennek a történetnek a nagyszerűségét, így inkább csak egy tag formájában próbálom összefoglalni

KÖNYVAJÁNLÓ: Agatha Christie: Gyilkosság az Orient Expresszen (Hercule Poirot 10.)

Sziasztok! Régebben sokat panaszkodtam az irodalomtanárom miatt. Elsősorban azért, mert szerintem rossz az ízlése (kár, hogy ez annyira szubjektív dolog, hogy még én is jól tudom, emiatt nincs értelme haragudnom rá), illetve azért, mert nem tanít rendesen. Azt viszont be kell vallanom, hogy néhány dolgot igen is jól csinál. Például kötelező olvasmánynak feladta Agatha Christie második legjobb könyvét (a nagyközönség szerint... ha engem kérdeztek lazán megelőzi ez a történet a Tíz kicsi négert, ami állítólag a legsikerültebb könyve, holott még Poirot sem szerepel benne. Ízlések és pofonok.), vagyis a Gyilkosság az Orient Expresszen-t. (Ja, és A Morgue utcai kettős gyilkosságot Poe-tól meg Doyle A Sátán kutyáját, szóval nem lehet okom panaszra...) Én ugyan már olvastam egyszer-kétszer (khm), úgy gondoltam, nem ártana felfrissítenem az emlékezetemet, ezért az új, végtelenül gyönyörű kiadásban megvettem, és azonnal nekiláttam. Ez még júniusban volt, de csak most jutottam odáig, hogy í

Miért szeretjük Johnt?

Sziasztok! Észrevettétek már, hogy Johnt valahogy mindig mindenki elhanyagolja? (Sokszor még Sherlock is...) Valahogy mindenki másodhegedűsként, utánfutóként tekint rá, krónikásként, Sherlock hű társaként, de sohasem önálló emberként. Nem csodálom, hogy John folyton próbálkozik a saját életét élni. Gondoljunk csak bele, milyen lehet szegénynek, hiszen már az eredeti történetekben is, hiába ő az elbeszélő, ő csak egy mellékkarakter, a prímet nyilvánvalóan Holmes viszi. Úgy gondolom, megérdemli, hogy beszéljünk róla egy kicsit...

James Hilton: Gyilkosság az iskolában

Sziasztok! Visszatértem, és ismét egy könyvről írok most nektek. Nem, ezúttal nem egy Agatha Christie-ről, műfajilag viszont nem igen térek el a megszokottól, ugyanis James Hilton Gyilkosság az iskolában című alkotását fogom nektek bemutatni.

"Írj arról, amit ismersz!" - és 5 dolog, ami ki van lőve, ha ezt betartod

Sziasztok! Mostanában rengeteg könyves bejegyzést írtam, főleg Agatha Christie művekről. Úgy gondoltam, hogy kikapcsolódásként valami újat hozok, egy könnyedebb posztot. Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Ha írtok, legalább egyszer biztosan hallottátok már azt a jó tanácsot, miszerint írj arról, amit ismersz. Ez egy remek javaslat, hiszen mi sem egyszerűbb, mint olyan dolgokról regélni, amiben van saját tapasztalatod, és nem kell utánanézned. Bizonyos értelemben nem árt megfogadni, de túlzásba sem szabad vinni, hiszen akkor nem csak az írói kreativitás veszne kárba, hanem rengeteg olyan témát is kerülni kellene, amely mostanában elég népszerű. Összegyűjtöttem ezek közül néhányat: 

Agatha Christie: Tizenhárom rejtély (Miss Marple 2.)

Sziasztok! Megint egy könyves poszttal érkeztem, ráadásul egy Agatha Christie-vel. Erről a könyvről még tavaly hallottam először, amikor egy sulink által megnyert kreatív írói pályázaton vettem részt. Ajánlókat kellett írni, és az egyik lány ezt választotta. Rögtön felkaptam a fejem, és figyeltem, hogy mi minden jót mondanak róla. Akkor persze még nem tudtam, hogy egyszer majd én is írok majd erről a könyvről, és azt sem, hogy a véleményem nem fog teljesen megegyezni az ott elhangzottakkal. 

Boldog születésnapot Martin Freeman!

Sziasztok! Ezt a bejegyzést sokkal, de sokkal későbbre terveztem, de mivel ma szembesültem a ténnyel, hogy 45 évvel ezelőtt született Martin Freeman ezen a jeles napon, úgy döntöttem, korábban megejtem. Ne várjatok túl hosszú bejegyzést, ugyanis a suli miatt kissé el vagyok havazva, de azért igyekszem összehozni valami értékelhetőt. (Nem mentség, de milyen jól hangzik, ugye?) Mielőtt a javarészt képekből álló bejegyzés megkezdődhetne, szeretnék annyit még elmondani, hogy én tényleg nagyon imádom Martin Freemant. Mármint... Cumberbatchről általános ódákat szoktam zengeni, na meg Sherlockról és magáról a sorozatról is, de szegény Martint elég kevésszer említem, ami igazságtalanság. Szerintem ő is van olyan jó színész, mint a már említett kollégája, ráadásul a humora egyszerűen eszméletlen! Teljesen kikészít vele, de tényleg fantasztikus. Ráadásul még a mellékszerepekben is olyanokat alakít, hogy teljesen megérdemli az elismerést. Hát... Jó olvasást, vagy inkább képnézegetést!

Irene Adler (Lara Pulver)

Sziasztok! Mostanában hanyagoltam Sherlock Holmest és mindent, ami vele kapcsolatos, helyette pedig inkább Agatha Christie-vel foglalkoztam. Nehéz ám megosztani az időt a két nagy detektív között, főleg úgy, hogy mindkettőről szeretnék többet megtudni, és, nem tudom, hogy mondtam-e már, de egy kettejükről szóló cikksorozattal is készülök ide, a blogra, de ahhoz, hogy akárcsak egyetlen egy  igényes cikket is megírjak ebből még rengeteget kell olvasnom. Sherlock Holmes esetében még van egy-két könyv, novelláskötet, amit meg kell ismernem, Poirot-nál pedig ugyanez a helyzet, csak még az emlékezetemet is fel kell frissítenem. A lényeg tehát az, hogy nehezen találom meg az egyensúlyt. 

Agatha Christie: Poirot első esetei/Poirot bravúrjai (Hercule Poirot 38.)

Sziasztok! Azt ajánlom, vigyázzatok velem, mert a végén még komolyan belefogok abba, hogy az összes, mondom ÖSSZES Agatha Christie könyvet kivesézzem nektek. Nemrégiben végeztem ezzel a kötettel, amit még hét-nyolc éve kaptam egy ismerősömtől. Már akkor kiolvastam, de most, hogy egy új cikksorozaton dolgozom ezzel kapcsolatban, gondoltam felfrissítem az emlékezetemet, és ismét nekilátok. Hát... Fogalmazzunk úgy, hogy nem csak azért volt deja vu-m, mert már egyszer olvastam...

2016. Augusztus - Kiolvasott könyvek

Sziasztok! Tudom, most mindenki biztosan fáradtan, üveges tekintettel nyomogatja a gépet, hiszen ma végre (aha) elkezdődött az új tanév! Ne aggódjatok, én sem vagyok valami energikus, tekintve, hogy az ofőm már ma letompított agyilag, pedig még nem is volt matekunk vele, ezenkívül még a drága tesitanárom is beszólt, pedig kikérem magamnak, igenis jól állt a rúzs. (És nem is piros, hanem rózsaszín. Ez a nő komolyan színvak?) Arról inkább nem is beszélek na jó, de , hogy az irodalomtanárok már most befogtak egy országos versenyre, ja, és hogy rám erőltettek valami idióta ÖKO-DÖKÖS posztot, amihez az égvilágon semmi kedvem nincs. Mondjuk ez amúgy is csak formalitás, ugyanis így is, úgy is én végzem az osztálybeli feladatok oroszlánrészét. A lényeg a lényeg: nekem sem volt jobb napom, mint bárki másnak (cáfoljatok rá, kérlek!) , szóval ebben a bejegyzésben csak rövidebb jellemzéseket adok majd a könyvekről, tekintve, hogy a legtöbbről hosszabb bejegyzésre is számíthattok. Tehát ke