Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2016

2016 legjei

Sziasztok! Év vége felé az ember mindig késztetést érez arra, hogy számot vessen és összegezze az elmúlt hónapok teljesítményét. Meg ne kérdezzétek, hogy miért van ez, ugyanis belőlem az az alkatrész is hiányzik, ami az efféle motivációkért felelős. Nem írok újévi fogadalmakat, és általában egyáltalán nem készülök az újévre, hiszen attól még, hogy más évszámot írok a dolgozatra, az előző évek alatt nyújtott teljesítményem nem változik és nem is tűnik el. Idén viszont sokat változtam, szóval folyton próbálom emlékeztetni magamat arra, hogy igenis vannak eredmények, amelyekről beszélni kell, méghozzá büszkén. Első, de remélhetőleg nem utolsó évértékelésem következik. Fogadjátok szeretettel!

Sherlock Paródia - videó

Sziasztok! Gondoltam, hogy most már tényleg igazán közel járunk a Sherlock 4. évadához, gondoltam, hozok egy videót, amit nem lehet nem szeretni - még akkor sem, ha történetesen elvetemült Sherlockian vagy. Nézzétek meg és próbáljatok nem nevetni:

Sorozatok, amiket szeretnék megnézni, de valószínűleg sosem fogok

Sziasztok! Akkor most mindenki fellélegezhet: végre nem Sherlock témájú bejegyzéssel állok elő, hanem egy olyannal, aminek az ötlete egy Sherlock-bejegyzés írása közben fogant meg a fejemben. (Hát, úgy látszik már sosem szabadulhattok meg ettől a sorozattól.) 

Jeli Viktória - Tasnádi István - Vészits Andrea: A holnap ostroma (Időfutár 6.) Idézetek

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ebből nem csinálok hosszabb bejegyzést, de mivel sem erőm, sem kedvem nincs hozzá, inkább megkíméllek titeket attól a borzadálytól, amit momentán össze tudnék kaparni. A helyzet az, hogy én tényleg nagyon szerettem ezt a sorozatot, már rádiójáték korában is, de a végére úgy éreztem, kissé ellaposodott, és egyébként is rengeteg megmagyarázhatatlan hülyeség történt benne. Ennek ellenére a humora miatt szerintem mindenképp el kell olvasni, ha nem is komoly szemmel tekintünk rá. Íme néhány kedvcsináló idézet!

A karácsonyról #8 Képek

Sziasztok! Eredetileg netről összegyűjtött képeket szerettem volna hozni nektek, de mivel kaptam egy igen bölcs kommentet arról, hogy a mézesmázos, agyonphotoshoppolt képekből már így is éppen elég van, és hogy sajátot kéne megosszak veletek, úgyhogy elvetettem az eredeti ötletet. Sajnálatos módon a kedves kommentelő ötletét sem tudom megvalósítani, mert... Szóval... egyszerűen nem tudok igazán karácsonyi képeket fotózni (pedig ez a médiaházi) . Úgyhogy jöjjenek téllel kapcsolatos képek, amiket én fotóztam. (Előre szólok, nekem nem megy ez az egész, elég amatőrök lesznek.)

A karácsonyról #7 Reszkessetek betörők! - avagy 5 karácsonyi film

Sziasztok! Először is boldog karácsonyt szeretnék kívánni nektek! Remélem kellemesen telnek az ünnepek, hogy családi béke és otthonos melegség uralkodik mindenütt és hogy ha máskor nem is, a mai napon egy kicsit kikapcsolódhattok. Mint említettem az előző bejegyzésben, kissé elmaradtam az aktuális posztokkal, ezért elnézést szeretnék kérni, Ma az én kedvenc karácsonyi filmjeimről írnék, hátha sikerül még elcsípnetek egyet ezek közül. 

KÖNYVAJÁNLÓ Nényei Pál: Léda tojásaitól az aranyszamárig (Az irodalom visszavág 1.)

Sziasztok! Boldog karácsonyt! Nem tudom, hogy fordulhat elő ilyesmi, de kivételesen nem egy krimi vagy egy thriller ajánlójával jöttem, hanem egy szórakoztató, de tanító jellegű könyvvel. Nényei Pál könyvéről először a könyvtárban hallottam, aztán egy könyvesboltban is megpillantottam. Gondoltam, belekukkantok, ha már a könyvtáros néni ajánlotta. Elolvastam az első 20 oldalt, és rájöttem, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Íme az eredmény:

Inspiráló képek 6.

Sziasztok! Elég régen volt már hasonló bejegyzés, úgyhogy gondoltam, nem ártana néhány képet összeválogatnom, hogy a bennetek munkálkodó ihlet végre a felszínre törhessen. (Oké, szerintetek normális, hogy mindig ilyen magasztosan fogalmazom meg azt, hogy már megint a We Heart It-őrület tört ki itthon, és nem bírtam megállni, hogy egy csomó felesleges képet letöltsek? Jó, szerintem sem. Legalább van, amiben egyetértünk.) És akkor most itt vannak ezek a csodálatos hangulatú képek: 

Közvélemény-kutatás #7 Mi a kedvenc tantárgyad?

Sziasztok! Végre valahára lezárult a közvélemény-kutatás! A kérdés: Mi a kedvenc tantárgyad? Időtartam: 31 nap Válaszok: 14 Válaszlehetőségek: Irodalom/Nyelvtan - 4 szavazat (28%) Matek - 3 szavazat (21%) Biosz - 1 szavazat (7%) Rajz - 0 szavazat Ének - 0 szavazat Tesi - 0 szavazat Fizika - 0 szavazat Kémia - 0 szavazat Német/Angol/Egyéb idegen nyelv - 1 szavazat (7%) Média - 1 szavazat (7%) Etika - 0 szavazat Töri - 3 szavazat (21%) Egyéb - 1 szavazat (7%) Nektek mi a kedvenc tantárgyatok? Írjátok meg kommentben! Üdv: Kriszti :) 

A karácsonyról #6 - Az ajándékozásról

Sziasztok! Fogalmam sincs, mit mondhatnék. Oké, valójában milliónyi kifogást tudnék felsorolni, amelyek közül egyet-kettőt még el is hinnétek, de... felesleges. Az igazság az, hogy az elmúlt egy-két hétben minden fontosabb volt annál, hogy megírjam a karácsonyi cikksorozat bármely bejegyzését. Tanultam, olvastam, macskáztam, később meg teljesen ráfüggtem az Odaátra. Mint mondtam, ez nem mentség, de... nézzétek a jó oldalát: a következő egy hétben több cikket olvashattok majd tőlem. (Sovány vigasz, tudom.) A mai részben az ajándékozásról lesz szó. Szerintem alapvetően érdekes téma, amelyet sokféle nézőpontból meg lehet vizsgálni: Ki mennyit költ az ajándékokra? Egyáltalán kell-e költeni rá? Mennyire fontos maga az ajándékozás? És ez csak néhány kérdés, ami hirtelen eszembe jutott... 

Kedvenc Harry Potter idézeteim 1. Harry Potter és a Bölcsek köve

Sziasztok! Ezúttal is egy könyv témájú bejegyzéssel jöttem, de most sokkal lazábbal, mint korábban. Mivel nem hiszem, hogy a Harry Potternek szüksége volna még egy reklámra tőlem is, ezért nem írok belőle könyvajánlót, viszont a kedvenc idézeteimet összeszedem belőle, hogy egy kis kedvet csináljak az (újra)olvasásához. 

Molnár Krisztina Rita: Kréta-rajz (Maléna kertje 2.)

Sziasztok! Ebben a bejegyzésben egy olyan könyvet fogok bemutatni, ami merőben eltér az érdeklődési körömtől. Egyrészt azért, mert gyerekkönyv, másrészt azért, mert még csak nem is abból a fajtából való, amit én nyolcévesen előnyben részesítettem, tehát nem gyerek-krimi (nincs ilyen szó). Hogy milyen hatással volt rám a Kréta-rajz, azt lejjebb olvashatjátok.

KÖNYVAJÁNLÓ Szabó Tünde: Hacker (Balla Adrienn 3.)

Sziasztok! Hányszor is ecseteltem már, hogy teljesen kiábrándultam a magyar írókból? Azt hiszem, sokszor. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi akaszthatott ki annyira és annyiszor, hogy ezt megosszam veletek, de higgyétek el, tényleg nem azért találtam ki ezt az ellenszenvet, hogy... igazából nem is látom a gyakorlatias oldalát, de most nem ez a lényeg. Azt hiszem, a gond az lehetett, hogy a Szent Johann Gimi által elindított lavina rengeteg olyan könyv megírásához vezetett, amely kritikán aluli. (Ezt a kifejezést már a ma górcső alá vett könyvből nyúltam le, mert néha elég intenzíven dobálózik vele.) Szerintem nem érdemes felsorolnom ezeket, mert csak rám fognátok, hogy élvezem ezt. (Mert élvezem is.) Mindegy is, a lényeg az, hogy kezdek sokkal nyitottabbá válni, és nem hagyom, hogy az író származása befolyásolja a döntésemet. (Mondjuk kiábrándító volna, ha Jancsinak vagy Marinak hívnának egy-egy karaktert, de szerencsére egyelőre nem találkoztam sok ilyen idióta névvel eze

Az írásról (mert ilyen még nem volt)

Sziasztok! Nemrég rájöttem, miközben a régebbi bejegyzéseket böngészgettem, hogy rengeteget beszéltem már nektek arról, hogy írok, nemcsak cikkeket erre a blogra meg iskolai fogalmazásokat, hanem egy regénykezdemény is a lelkemen szárad, de még sohasem fejtettem ki bőven, mi is a helyzet, csupán morzsákkal etettelek benneteket. Azonban úgy gondoltam, bepillantást engedek nektek abba, hogy mégis mit, mikor és miért írok. Előre szólok, nem fogok részleteket közölni, mert tervezem, hogy egy külön blogon egyszer majd bemutatom az én kis történetemet, de addig még sokat kell aludni, de még annál is több fejezetet kell megírni. Ennek ellenére szeretném, ha tudomást szereznétek erről az oldalamról is, mert nekem az írás rettentően fontos. Remélem nem gond, hogy egy ilyen személyesebb bejegyzéssel traktállak titeket. Jó olvasást!

A karácsonyról #5 - Téli versek

Sziasztok! Ha azt mondom, hogy csak azért most teszem ki a bejegyzést, mert tegnap annyira lefoglalt a töri tz-re való felkészülés, hogy egyszerűen képtelenségnek láttam azt, hogy leüljek és megírjam a bejegyzést, elhiszitek? Gondoltam. Olyan szkeptikusak vagytok! Pedig tényleg tanulnom kellett, vagy valami olyasmi... 

Rick Riodan: A titán átka (Percy Jackson és az Olimposziak 3.)

Sziasztok! A következő könyvvel már régóta szemezgettem, egészen pontosan azóta, hogy anyukám teljesen belelkesülve várta, hogy a tévében leadják valamelyik filmet. Én akkor csak unottan konstatáltam, hogy oké, ilyen is létezik, de aztán, ahogy anyukám elkezdett burkoltan célozgatni arra, hogy a könyv, merthogy van belőle az is, talán tetszhetne nekem, gyanúsan méregetve lapoztam bele a könyvesboltokban. Sosem vettem meg. Később megismerkedtem Csecse Attila vlogjával. Mivel többnyire egyetértettem vele a könyvekkel kapcsolatban, és még szimpatizáltam is vele a Harry Potter-rajongása miatt, úgy döntöttem, most már mindenképpen muszáj lesz elolvasnom ezt a sorozatot. Hónapokkal később pedig kikölcsönöztem a könyvtárból. (Ezért kezdtem az egész sorozatot a 3. résszel. De ez nem befolyásolja a véleményemet, ugyanis az író tökéletesen érthetően elmagyaráz mindent, szóval nem maradt túl sok lyuk a történtben. Meg a Harry Pottert is ezzel a résszel kezdtem... Én már csak ilyen fura lény

100 apró öröm

Sziasztok! Ismertek olyan embert, aki mindig vigyorog? Aki - bármilyen rossz helyzetben is vagytok - mindig tud valami biztatót mondani? Aki folyton az élet apró örömeiről csacsog? Tényleg? Hm. Akkor ideje volna elgondolkodnom az életemen. (Hogy min?) Sajnos, hála az Istennek, az én baráti körömben nincsen olyan személy, aki gyógyíthatatlan hurráoptimizmusban szenvedne, viszont tény, hogy aki az én társaságomban próbál érvényesülni, tulajdonképpen folyamatosan annak tűnik, főleg, ha hozzám mérjük. Én tipikusan pesszimista vagyok. Azt hiszem ez hozzátartozik a személyiségemhez, amit egyébként gyönyörűen le tudok írni: melankolikus. (Hát nem fantasztikus ez a szó?) Ez egyébként lényegtelen a cikk szempontjából. Tehát arra akartam kilyukadni, hogy nem kell aggódni, a következő lista nem egy csodálatraméltóan pozitív egyén mindennap elismételt mantrája lesz. Nagy kínok és szenvedések által gyűjtöttem csak össze az alábbi pontokat, amelyeket most közszemlére teszek. Mehet? (Hát ha té

A blog nevéről

Sziasztok! Nem tudom, ki mennyire tudja, de nemrég változtattam meg a blogom nevét. Régebben az én fantáziátlanságom következtében egyszerűen No Name Blog néven futott, de már jó ideje tervezgettem a megújulást. Mivel az egyéves szülinapra egy új designnal kedveskedtem nektek (nem mintha én csináltam volna) , úgy gondoltam, nincs megfelelőbb alkalom arra, hogy megváltoztassam a nevet is. Nem telt bele sok idő, a kommentekben egyből megkaptam a címre utaló célzást. Például, hogy nem is illúzióromboló, amit írtam, vagy hogyha akarom, akkor olyan témát is hozhatok, ami lerombolja az illúziókat.  Ne értsétek félre, egyáltalán nem vettem zokon ezeket, sőt örültem is, hogy megemlítitek, de hogy egy kicsit jobban képben legyetek a névválasztással kapcsolatban, elmesélem, hogy mi is a helyzet. Miért választottam éppen ezt a nevet? 1. Nem volt jobb ötletem Srácok, őszintén: rossz vagyok a címválasztásban. Sem a novelláimnak, sem a fogalmazásaimnak, sem a hosszabb írásaimnak nem tudo

Andrew Lane: Halálfelhő (Ifjú Sherlock Holmes 1.)

Sziasztok! Miután a múlt héten egy kissé elragadtattam magam, és kicsit sem kedvező kritikával illettem Az ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa című filmet, ezúttal egy sokkal szerencsésebb feldolgozásról írok majd nektek, amely ugyan nem volt olyan jól kivitelezett, mint Anthony Horowitz könyve, de azért élvezhető és szépen felépített történet volt. Ezt bővebben kifejtem lejjebb: 

A karácsonyról #4 - 5 dolog, amit utálok a karácsonyban

Sziasztok! Mivel a legutóbbi bejegyzésemben nagy adag optimizmust és lelkes ömlengést szabadítottam rátok, a mai posztomban igyekszem ellenpontozni ezt. Elvégre, miért is mennénk el egyik vagy másik irányba? Szerintem már így is meglepően vidám voltam az előző bejegyzésekben. Nem hiába mondtam, hogy sokat változtam az elmúlt hónapok alatt! Mindegy, a rossz vélemény ritkán változik.