Sziasztok! Ha jól emlékszem, akkor valamikor kilencedik végén kaptunk az akkor még új irodalomtanárunktól egy lapot, amin ajánlott olvasmányként szerepelt Nathan Filer A zuhanás sokkja című könyve. Bár én már akkor közöltem a környezetemmel, hogy irodalommal szeretnék foglalkozni, hadd ne mondjam, hogy egyetlen olyan könyvet sem olvastam el, ami a listán volt, főképp nem azokat, amik még kapcsolódnak is az irodalom tananyaghoz. Az eredeti kötelezők persze megvoltak, mint a Hamlet, a Rómeó és Júlia vagy a Tartuffe, de az ajánlottakat egyszerűen csak kifüggesztettem a szobám falára, mert rendkívül szépen festett ott. Mikor a könyvtár polcain kutattam, természetesen olyan könyvek után, amilyeneket nem kellett volna kivennem, mivel az OKTV-re rengeteget kellett volna olvasnom, régi, nagy műveket, valahonnan nagyon ismerősnek tűnt ez a cím. Persze a leghalványabb fogalmam sem volt arról, hogy miért, csak otthon esett le. A lényeg, hogy kivettem, és...