Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2016

Miért imádom az Agymenőket? - 99. pont

Sziasztok!

Ahhoz képest, hogy kész a listám, és hogy a lelkesedésem még mindig töretlen ezzel a sorozattal kapcsolatban, időtlen idők óta nem hoztam a 99. pontot. Talán azért, mert inkább a többi bejegyzés típusra koncentráltam. Most viszont meg is hoztam a következő pontot, azaz a kilencvenkilencediket. (Tudom, 20-tól inkább számmal írjuk őket...)

Húsvét

Sziasztok!

Tulajdonképpen ezzel a poszttal nem szándékozom megváltani a világot, mert a Húsvétról vajmi kevés mondanivalóm van. 



Miért szeretek németet tanulni?

Sziasztok!

Ma is egy személyesebb témáról írnék, de van ebben egy kis reklám jelleg is, mert remélem, hogy egy kicsit népszerűbbé tehetem ezzel a német nyelvet. Nem mintha az én nézettségemmel vagy legfőképp az én véleményemmel bármire is mennék, de mindenki számít! Ma tehát arról írok, hogy miért is szeretem a német nyelvet.

5 függőségem

Sziasztok!

Mint tudjátok, mindenkinek vannak függőségei. Némelyik komolyabb hatással van az ember életére, mint például az alkohol vagy a drogok, de a legtöbb, apró, szinte jelentéktelen addikció csak kisebb frusztrációt okoz. Akármelyik elfajulhat, viszont valljuk be, több láncdohányos tüdőrákosról hallottunk már, mint megszállott gumicukor-függőt. A mai listámban 5 függőségemet ismertetem.

10 fura szokásom

Sziasztok!

Szerintem nagyon érdekes, hogy a való életben kissé zárkózott vagyok, vagy legalábbis az emberek ezt a bélyeget sütik rám többek között, viszont így, névvel, de arc nélkül sokkal nyíltabban viselkedem, és semmilyen módon nem frusztrál az, hogy személyes szokásaimat, intim gondolataimat vagy éppen csak az én egyébként teljesen publikus véleményemet vadidegenekkel osztom meg. Talán azért, mert a reakciók (sem negatív, sem pozitív) nem hatolnak el hozzám, így a közléseim következménye számomra nem is valóságos, kézzelfogható. Nem tudom, hogy ez mennyire jó vagy rossz, nem mintha ez a két fogalom olyan behatárolt és egymástól elkülönített volna, hogy választhassak közülük. Ebből tulajdonképpen csak annyit akartam kihozni, hogy hiába vagyok hallgatag a való életben, itt igenis ki merem mondani, mit gondolok, és nem félek leírni a személyes dolgaimat. Így fordulhat elő, hogy a listáim ilyen jellegűek.

Inspiráló képek 3.

Sziasztok!

Ismételten bár képet hoztam nektek, hátha még nem unjátok.

"A magyar Hercule Poirot"

Sziasztok!

Azt hiszem, már párszor elmondtam, hogy nem vagyok nagy könyvvásárló. Amikor olvasok azt ebookon, könyvtárból származó vagy kölcsönkért könyvvel teszem. Valójában sajnálom a pénzt rájuk, ahogy majdnem mindenre, viszont nem is olyan rég megszállt az ördög, és az én szememben rengeteg pénzt költöttem könyvekre. Kockázatos vállalkozás volt, mert ne m lehettem bizonyos abban, hogy ezek mindegyike tetszeni fog, és ismervén magamat, úgy gondoltam, biztos csalódás fog érni. Így is lett.





Miért jó rossz könyvekről írni?

Sziasztok!

Gondolom, észrevettétek már, hogy amikor egy hosszabb bejegyzést írok egy könyvről, általában nem vagyok jó véleménnyel róla, sőt... Akadtak ugyan olyan posztok is, ahol tényleg azt fejtettem ki, hogy miért tetszik, miért fantasztikus és miért ajánlom mindenkinek, de mégis csak a kellemetlen vélemények felé billen a mérleg.

2016. Február - Kiolvasott könyvek

Sziasztok!

Hát, miután sikerült több unalmas, rövid vagy éppen közép hosszú bejegyzést összehoznom, végre egy értelmes posztot is olvashattok tőlem. 

Inspiráló képek :)

Sziasztok!

Ezúttal nem egy rossz könyvről fogok írni, bár szívesen ecsetelném egyes könyvek értelmetlenségét hosszú sorokon keresztül, inkább egy képes bejegyzést hoztam nektek, ami sokkal jobb hangulatba hozza az embert. Engem speciel nem, mert nem élhetem ki magam benne, de másoknál biztos működik.

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó

Sziasztok!

A februári könyves bejegyzésemben már említettem a Veled minden hely ragyogó című művet, és azt is, hogy egyáltalán nem tartom jónak. Úgy döntöttem, írok róla hosszabban, mert kissé meglepett, hogy az eddig olvasott kritikákban szinte csak kedvező tulajdonságokat soroltak fel, miközben én rengeteg hibát, illúzióromboló részletet és hát, értelmetlenséget vettem észre benne. Szeretném, ha az olvasók más oldalról is láthatnák a könyvet, nehogy őket is akkora csalódás érje, mint engem. 



J. Stirling: The perfect game (Hibátlan játék)

Sziasztok!
Ismét egy régebben olvasott könyvről írok, remélem nem bánjátok :)