Ugrás a fő tartalomra

KÖNYVAJÁNLÓ Baráth Katalin: A türkizkék hegedű (Dávid Veron 2.)

Sziasztok!

Igen, megint sikerült kiválasztanom egy könyvsorozat sokadik kötetét. Nem, nem kell mondani, hogy talán jobb volna, ha körültekintőbb volnék, mert hiába, én már ilyen maradok. Valójában a könyvkihívás miatt kölcsönöztem ki ezt, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a sorozat második része. Ennek ellenére belekezdtem, mert komolyan, ötletem nincs, milyen lehet egy feminista regény. Na, ez az volt. 


Információk

Az író


Baráth Katalin kortárs író 1978-ban született. 2003-ban diplomázott az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Legismertebb művei a Dávid Veron sorozatban megjelent könyvek. Történelmi cikkeit 2002 óta publikálja. 

A könyv

Korhatár: -
Műfaj/Kategória: krimi
Szemszög: E/3
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 290
Ár: 2980 Ft
Molyértékelés: 84% (149 szavazat)
Fülszöveg:
"Az ​​1910-es évek, kisvárosinak semmiképpen sem nevezhető Budapestjén eltűnik egy árva kisfiú. Nem különös eset ez, a pezsgő, élettel teli fővárosban mindennap történnek ennél különösebb dolgok is – csak éppen Dávid Veron ezt nem hagyja annyiban. A Nő című feminista lap munkatársaként kívülről ismeri a várost, és barátnőjével, a tündöklő szépségű, csábos Marával együtt nyomozni kezd. A gyanú hamarosan egy ördögi alakra terelődik, egy bizonyos Szászi Barabásra, aki vallásos lózungokkal – és persze sármos külsejével – vonzza magához a gyermek után áhítozó nőket. Veron és Mara nyomozópárosához csatlakozik egy délceg, jóképű sírkőfaragó is (aki nem utolsó sorban az eltűnt kisfiú nagybátyja), hogy hármasban kezdjék üldözőbe venni a velejéig gonosz Szászi Barabást. Balatonfüreden keresztül egészen Abbáziáig követik, ahol olyan titkos üzelmekre bukkannak, amely az egész Osztrák-Magyar Monarchia jövőjét katasztrofálisan és végzetesen befolyásolhatják.
A szerző első regénye, A fekete zongora átütő sikere után az olvasók ismét felejthetetlen kirándulást tehetnek a Monarchia korába a Baráth Katalintól megszokott élvezetes stílusban, fergeteges humorral és felejthetetlen szereplőkkel."

A sorozat további kötetei:  A fekete zongora (Dávid Veron 1.), A borostyán hárfa (Dávid Veron 3.), Az arany cimbalom (Dávid Veron 4.)

A véleményem

A történet

Híres vagyok arról, hogy megválogatom a krimiket, amiket elolvasok, de néha még így is félrenyúlok. A helyzet az, hogy mivel a krimi koronázatlan királynőjével kezdtem a műfaj rajongójává válni, így nagyon nehéz megtalálni azt a művet, ami lebilincselő, nyelvileg rendben van és még a bűnügy is kidolgozott. Legutóbb, amikor magyar krimivel próbálkoztam, rá kellett jönnöm, hogy hiába hirdetik sokan, milyen jó is a történet, milyen csavaros és ravasz, egy Christie rajongónak ez mind semmi. A Leányrablás  Budapestenről van szó. (A róla írt, rövid véleményemet itt olvashatjátok: "A magyar Hercule Poirot") Tudom, hogy mindenki imádja, de számomra nem volt nagy élmény, sőt inkább bosszantott.

Baráth Katalin könyvét olvasva sokáig azon aggodalmaskodtam, nehogy átváltson Dávid Veron egy női Sherlock Holmesba vagy Hercule Poirot-ba, mert akkor megőrülök. Szerencsére ez nem történt meg, de erről majd a karaktereknél írok bővebben. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy Baráth Katalinnak sikerült valami olyasmit alkotnia, ami előtt kénytelen vagyok kalapot emelni.

A stílussal kezdeném, mert számomra ez egy nagyon fontos jellemzője egy könyvnek. Amennyire észrevettem az író különösen jól bánik a szavakkal. (Elég gáz, de ez nem minden elismert íróról mondható el...) Tetszik, hogy mindvégig érthető, szemléletes, de közben egyáltalán nem száraz vagy unalmas. Ügyes megfogalmazás, árnyalatnyi humor, szép felépítés. Igen, Baráth Katalin meglehetősen jó író.

"A férfi feléje nyújtotta a palackot, Veron azonban nemet intett. >>Még csak az kéne! Nemcsak elfeledném, amit most hallani fogok, de magamat ismerve egy lovat is elkötnék a szemközti fiákerállomásról. Vagy kettőt. Vagy ötöt!<<"

Persze, mindenki azt várja, hogy a krimi szálról beszéljek, ugye? Hogy is okozhatnék nektek csalódást? Minden azzal kezdődik, hogy Veron és Mara házába egy ismeretlen férfi tör be, de az állapota olyan szörnyű, hogy kénytelenek megbocsátani neki az erőszakos behatolást, és lefektetik. Nemsokára kiderül, hogy egy árva fiú eltűnt. Mindannyian meg akarják találni a gyereket, így hát Veron nyomozni kezd, de Dede elrablása csak a jéghegy csúcsa. A két nő egy sokkal komolyabb ügybe ártotta bele magát, amely nem várt veszélyekkel fenyeget. És igen! Baráth Katalin fordulatos, bonyolult, de végig követhető bűnügyet eszelt ki, amely folyamatos izgalomban tartja az olvasót.

A karakterek

Dávid Veron, akit komolyan férfinak hittem, míg rá nem jöttem, hogy nagyon is nő, egy hihetetlenül erős, talpraesett jellem. Szerencsére a módszerei nem olyanok, mint a híres nyomozóké, legalábbis nem hasonlítanak olyan gyanúsan azokra, mint egyes könyveken... Komolyan remekül csinálja azt, amibe belekezd, és nem mellesleg feminista. Hát van olyan ember, aki ne kedvelné a feministákat? (Ne válaszoljatok.)

Mara egy különös karakter, aki szerintem sokkal markánsabb kiállású, mint Veron. Benne van a feministák függetlensége és keménysége, de közben finom, nőies és kacér is. Komolyan, imádtam őt. 

A többiekről azért nem ejtek szót, mert szerintem nem igen fognak nagy szerepet játszani a következő részekben, amelyeket természetesen el fogok olvasni. 

Kinek ajánlom? 
- aki végre egy jó magyar krimit akar olvasni
- akit érdekelnek a múlt században játszódó történetek
- aki feminista regényt keres
- akinek elege van a tutyimutyi karakterekből

Ti olvastátok esetleg az első részt? Mit gondoltok róla? (Én mindenképp el szeretném olvasni, ugyanis A fekete zongora egy Ady vers címe, amit imádok. Meg Adyt is.) Esetleg olvastatok mást Baráth Katalintól? Tudnátok valamit ajánlani? Mi a kedvenc magyar krimitek? (Ha van olyan. Ha nincs, miért nincs?) Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben! 
Üdv: Kriszti :) 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Még 10 aranyköpés, mert csak

Sziasztok!
Az első ilyen posztomat még augusztusban tettem ki, de elég népszerűnek bizonyult. Most, hogy már vége a tanévnek, arra gondoltam, hogy hozok nektek még 10 aranyköpést, amit az én drága osztályomnak köszönhetek, illetve egy kis újítás által a családomnak is. Ha készen álltok arra, hogy teljes lefáradjatok, olvassátok tovább!

A 10 legfontosabb dolog, amit 18 év alatt megtanultam

Sziasztok!
A világon két fajta ember létezik: aki szereti a szülinapját és aki nem. Ennek alapján én valami szuper képességű mutáns lehetek, mert engem nem érdekel különösebben ez az egész. Az ajándéknak persze örülök, de nem visítozom és nem ébredek gyomorgörccsel a születésnapomon. Ez valami gyári hiba lehet nálam, el kell fogadni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy kicsit izgatott voltam, amikor végre valahára nagykorú lettem. Fura ebbe belegondolni, főleg úgy, hogy előttem az érettségi, az egyetem, az egész élet. Olyan ez, mint egy folyton pörgő körhinta, amiből legszívesebben azonnal kiszállnék. Mindazonáltal nem hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, még akkor sem, ha történetesen ma van az én nagy napom. Összeszedtem nektek 10 dolgot, amit én kevéske éveim alatt megtanultam.