Ugrás a fő tartalomra

KÖNYVAJÁNLÓ Dragomán György: Máglya

Sziasztok!

Ma egy olyan könyvről fogok írni nektek, amit elég sokáig kerülgettem. A helyzet az, hogy nem sokszor olvasok magyar íróktól, meg tulajdonképpen nem is vagyok otthon a komolyabb művekben. Én általában megmaradok az Agatha Christie-knél meg hasonlóknál. Először egy osztálytársamtól hallottam róla, aztán már máshol is felfigyeltem rá. Egy hónap múlva úgy döntöttem, hogy kikölcsönzöm a könyvtárból, és újabb két hét múlva neki is kezdtem. 

Információk


Az író

Dragomán György, kortárs író 1973-ban született Marosvásárhelyen, 1988-ban települt Magyarországra családjával. Felesége Szabó T. Anna költőnő, akivel két közös gyermekük van. A fehér király című könyvét több, mint harminc nyelvre lefordították. Művei:

- A pusztítás könyve (2002)
- A fehér király (2005)
- Oroszlánkórus (2015)

(És persze rengeteg elbeszélés és novella.)

A könyv

Műfaj/Kategória: kortárs, családregény
Korhatár: - 
Szemszög: E/1, néha E/2
Kiadó: Magvető 
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 444
Ár: 3990 Ft
Molyértékelés: 89% (285 csillagozás)
Fülszöveg:
"Mi ​​történik, amikor egy ország felszabadul? Mindenki megkönnyebbül hirtelen, vagy cipeljük magunkkal a múltunk súlyát? A diktátort fejbe lőtték, rituálisan elégették az elnyomás kellékeit, de a titkokra nem derült fény, a régi reflexek pedig működnek tovább. Bármikor kitörhet újra az erőszak, mert a temetetlen múlt még fájdalmasan eleven. A tizenhárom éves Emma erős lány, tele kamaszos vadsággal. Egyszerre vesztette el az otthonát és a szüleit, de váratlanul felbukkanó nagyanyja magához veszi. Új életében mindennek tétje van: a gyásznak, a barátságnak és az első nagy szerelemnek, bármely pillanat magában hordja a katarzis lehetőségét. Emma a boszorkányos nagymamától tanulja meg a hétköznapok mágiáját és a sorsfordító szertartásokat, ám a saját ereje még ennél is nagyobb: ő talán képes nemet mondani a történelmi bűnre, és kilépni a soha-meg-nem-bocsátás véres örvényéből. A regény családtörténet és történelmi tabló egyszerre. A nyelve sűrű, mégis egyszerű, a részletek varázslatos intenzitása sodró és izgalmas történetté formálódik, leköti és nem hagyja nyugodni az olvasót. A gyermek mindent látó szeme, a kamasz mohó testisége és a felnőtt józan figyelme szövődik össze benne érzéki és érzékeny szöveggé. Rákérdez a titkokra és felébreszti a titkos tudást."
A véleményem

A történet

A cselekmény tulajdonképpen egészen Emma köré épül. Nehéz megnevezni a főszálat, mert annyi mindenről van szó benne. Tipikusan az a történet, ami mintha alkalmazkodik magához az emberhez is: ha kell, felpörög, máskor viszont lassúvá, hömpölygővé válik, de mindig magával ragad.

Néha a volt az érzésem, hogy egyes részletek csupán az esztétika miatt kerültek bele a könyvbe, de motoszkált bennem a gondolat, hogy talán még egyes mozzanatok fontosak lehetnek. Mikor becsuktam a könyvet, kiderült, hogy tévedtem. Ez viszont nem akkora gond, mert nemcsak szép, de elgondolkodtató is a történet, tele van mágiával és érzelmekkel.

A stílus ezenfelül igazán különleges. Egyrészt a szerkesztés is érdekes, mert hiába keres az ember egy-egy párbeszédet, nem talál. Gondolatjelek, idézések nélkül, csupán Emmán keresztül látunk, hallunk, érzünk mindent. Ezenkívül a szövegben rengeteg az ismétlés, a párhuzamok, ettől folyamatos, gördülékeny, olykor egészen sietőssé válik a szöveg. Rengeteg benne a találó hasonlat és a metafora. Másik különlegessége a könyvnek, hogy néhány oldal erejéig E/1-ből E/2-be vált. Ettől sokkal személyesebbé és nyomatékosabbá válik a mondanivaló. 

A karakterek

Emmát szörnyű veszteség érte, de nehogy azt higgyétek, hogy egy pillanatra is olyan nyápiccá válik, mint ahogy manapság minden második könyvben a szereplők. Dacára annak, hogy a szülei meghaltak és ott kellett hagynia a megszokott környezetét, erős marad. Nem kimondottan humoros, de kiáll magáért, gyönyörű és kellőképpen hiú is. 

A Nagymama titokzatos, egészen furcsa személyiség. Szerettem, mert szigorú volt, de kedves és gyengéd is. Emmával végig elnézően viselkedett, és bár olykor rosszul viselkedett, szerintem egy abszolút rendes, szépen kidolgozott karakter lett. 

Kinek ajánlom?
- aki szereti a terjengős, de egyszerű stílust
- akit érdekel a rendszerváltás korára kíváncsi
- aki olvasna egy lebilincselő könyvet

Ti ismeritek Dragomán György könyvét? És más történeteit? Ajánlanátok? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Még 10 aranyköpés, mert csak

Sziasztok!
Az első ilyen posztomat még augusztusban tettem ki, de elég népszerűnek bizonyult. Most, hogy már vége a tanévnek, arra gondoltam, hogy hozok nektek még 10 aranyköpést, amit az én drága osztályomnak köszönhetek, illetve egy kis újítás által a családomnak is. Ha készen álltok arra, hogy teljes lefáradjatok, olvassátok tovább!

A 10 legfontosabb dolog, amit 18 év alatt megtanultam

Sziasztok!
A világon két fajta ember létezik: aki szereti a szülinapját és aki nem. Ennek alapján én valami szuper képességű mutáns lehetek, mert engem nem érdekel különösebben ez az egész. Az ajándéknak persze örülök, de nem visítozom és nem ébredek gyomorgörccsel a születésnapomon. Ez valami gyári hiba lehet nálam, el kell fogadni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy kicsit izgatott voltam, amikor végre valahára nagykorú lettem. Fura ebbe belegondolni, főleg úgy, hogy előttem az érettségi, az egyetem, az egész élet. Olyan ez, mint egy folyton pörgő körhinta, amiből legszívesebben azonnal kiszállnék. Mindazonáltal nem hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, még akkor sem, ha történetesen ma van az én nagy napom. Összeszedtem nektek 10 dolgot, amit én kevéske éveim alatt megtanultam.