Ugrás a fő tartalomra

KÖNYVAJÁNLÓ Mészöly Ágnes: Szabadlábon

Sziasztok!

A következő könyvet nagyon lassan olvastam el, de ez főképp azért történhetett meg, mert egyszerűen olvasási válságban szenvedtem, vagy legalábbis valami ilyesmiről lehetett szó. Még januárban került a kezembe, de mivel december óta egyszerűen képtelen voltam normális tempóban kiolvasni egy könyvet, több, mint másfél hétig csámcsogtam ezen az ínyencségen. Hogy mi lett ennek az eredménye? Olvass tovább és meg tudod :) 


Információk

Az író
Mészöly Ágnes magyar író, költő és pedagógus 1971-ben született. Dolgozott Nyugat-Németországban, majd konduktori diplomát szerzett a Nemzetközi Pető Intézetben. Jelenleg férjével és négy gyerekével szülővárosában, Pestlőrincen él. 

Művei: 

- Szabadlábon
- Ez egy ilyen nap
- Akik gyerekek maradnak
- Hanga és Várkony sorozat
- Sünimanó
- Darwin-játszma
- Barni és az unatkozóművész
- Ballada az egyszerű kis vacsorákhoz
- Hófehér Karácsony
- Mese az elveszett Elekről
- Heaven Consulting
- Alkonyatok
- Harry Péter és a Kupolákok

A könyv

Műfaj/Kategória: ifjúsági regény
Korhatár: 14+
Szemszög: E/3
Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Kiadás éve: 2016
Ár: 2990 Ft
Oldalszám: 388
Molyértékelés: - 
Fülszöveg:
"Győri Dani tizenhat éves, kettesben él az anyjával, közepes tanuló egy közepes gimnáziumban, rajong a Barcelonáért, gitározik és mozgássérült, vagy ahogy ő hívja magát: nyomi. Egy rosszul sikerült iskolai program és egy hatalmas otthoni veszekedés után őrült ötlete támad: elemeli anyja hitelkártyáját, vásárol magának egy repülőjegyet, és péntek reggel az iskola helyett Münchenbe indul.
Párizs, Amszterdam és Barcelona, egyetemi kampusz és autópályapihenő, bajor nemesi kastély és kolostor. Full extrás BMW és szakadt teherautó, zenészek, hackerek, örömlányok, deszkások."
A véleményem

A történet

"Ez a világ tele van műdolgokkal, hidd el, én már elég vén vagyok ahhoz, hogy kijelenthessem. Műanyag kalandok, plasztikszerelmek, álérzelmek mindenhol. Ami veled történik, az kaland."

Mészöly Ágnestől egyelőre csak két könyvet olvastam eddig, de ilyen kevéske tapasztalat után is kijelenthetem, hogy az írónő a realitás híve. Nem szereti ferdíteni a dolgokat, nem palástol el semmit, hanem kimondja az igazságot, akármilyen durva is legyen az. A Darwin-játszma során ez kimondottan érzékelhető, míg az Ez egy ilyen nap gyerekregény olvasása közben csak a komolyabb olvasó veheti észre, de szerintem mindkettő nagyon tanulságos. A Szabadlábon már csak azért is hiteles, ugyanis mint fentebb olvasható, az írónő maga is konduktori diplomával rendelkezik, így nyilvánvalóan vannak tapasztalatai a mozgássérültekkel kapcsolatban. 

A valósághű jelenetek és a létező problémák megemlítése mellett a könyv erőssége a stílus. Az írónő ügyesen vegyíti a szlenges párbeszédeket az érzékletes leírásokkal, ezt már a Darwin-játszmánál is észrevettem. Imádtam, hogy választékos és kifejező, miközben könnyen olvasható és hétköznapi is egyben. 

"- Segít valaki felvinni a nyominkat a lépcsőn?
 - Esetleg kint is hagyhattok - vihogott Dani. - Ha Zsombi ideadja a sapkáját, koldulhatok addig."

A humor szintén fontos szerepet játszott abban, hogy megkedveltem ezt a könyvet. Egy alapvetően nehéz témát feldolgozó történet okozta feszültséget egyedül a jó humorral lehet megoldani, és megvolt benne. Arról nem is beszélve, hogy milyen érdekes tájakra kalauzolt el minket az író. Nem mondom, hogy nem volt klisés jelenetek, amiktől kivert a víz, de ettől függetlenül kalandos és pörgős volt a cselekmény, engem megvett. 

A karakterek

Győri Dániel az a fajta átlagos diák, aki valamiért mégis más, mint mindenki más. Ugyanúgy utálja a németet, mint mások, és talán az osztálytársainál is jobban szereti a fagyit. Ügyesen zenél, ami miatt mindenki szereti, viszont sokat veszekszik az édesanyjával, ami már nem annyira jó. Vannak barátai, akikkel a szabadidejét tölti, vannak lányok, akik tetszenek neki, és vannak álmai, amelyeket szeretne megvalósítani. Pontosan olyan, mint bárki más, azzal a kivétellel, hogy tolókocsiban kell ülnie. Ez azonban semmiben sem akadályozza meg semmiben: egy napon úgy dönt, hogy felkerekedik és Münchenbe repül, hogy találkozhasson az édesapjával, és ekkor veszi kezdetét a kalandok sora. Én nagyon  kedveltem, és nem, nem játszott közre az Sz-faktor. 

Győri Ildikó volt számomra a legellenszenvesebb alak, akit még a könyv végére sem tudtam megkedvelni. Szörnyen merev és elutasító volt, aztán meg úgy csinált, mintha egy megbántott kamaszlány volna, és folyton pityergett. 

"- Azt mondod, hogy nincs átlagos.
 - Vagy azt, hogy minden átlagos, csak elég messziről kell nézni."

Kinek ajánlom? 
- aki szereti az elgondolkodtató történeteket
- aki szereti a roadmovie-kat
- aki egy fiatalos, pörgős történetre vágyik
- aki szeretne ismeretlen tájakat felfedezni

Értékelés 
* molyos értékelés (95%)
* stílus (95%)
* cselekmény (90%)
* karakterek (85%)
* cím, fülszöveg, borító (85%)
* a könyv egésze (90%)

TEHÁT: 90%

Remélem, tetszett nektek ez a bejegyzés. Ti mit gondoltok a komolyabb témákkal, esetleg tabukkal foglalkozó könyvekről? Mennyire tartjátok fontosnak, hogy a szórakoztató irodalomban helyet kapjanak ezek a témák? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben! 
Üdv: Kriszti :) 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Sorozatajánló - My mad fat diary

Sziasztok! A mostani sorozatajánlót csak az első évad alapján írom meg, és nem csak azért, mert még nem tudtam végignézni (lehasználtam az adatforgalmat mindenhol a házban), hanem azért is, mert maximálisan biztos vagyok abban, hogy a következő két évadot is imádni fogom. 

Fandom, ship, canon avagy legyünk fangirlök együtt!

Sziasztok! Kriszti vagyok, 17 éves és fangirl. Legalábbis félállásban biztosan. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi tesz valakit fangirlé és az is kérdéses, hogy mitől lesz valaki könyvmoly. Tulajdonképpen annyira szubjektív minden ilyesmi, hogy inkább kívülállónak tekintem magam, meg amúgy is: miért kéne mindent és mindenkit kategorizálni? Az viszont igaz, hogy néha nem árt, ha egy kicsit elrendezzük magunkban a dolgokat. Mielőtt még abba a hibába esnétek,  hogy netán egy kedves kis oktató jellegű bejegyzéssel érkeztem, figyelmeztetek mindenkit: ez a poszt elsősorban arról szól, hogy mit gondolok én azokról a dolgokról, amik egy fandomban teljesen természetesek és/vagy amikről folyton megy a vita. Essünk is neki, mert ez egy hosszú-hosszú bejegyzés lesz! Lényeges megemlíteni, hogy a következő kifejezések többnyire a fanfictionökre jellemzőek, de sokszor használatosak azok körében is, akik például nem írnak vagy olvasnak ilyet, csak szeretnek egy-egy sorozatot/könyvet st