Ugrás a fő tartalomra

A megszokott módon: A bemutatkozás

Sziasztok!

Blogger körökben az az általános nézet, hogy a frappáns bemutatkozás nem kezdődhet így: „X vagyok, és Y éves” Kár, hogy nem vagyok profi, mert akkor eszembe jutna valami jó szöveg, de kezdőként kénytelen vagyok a sablont használni. Kriszti vagyok, és cáfolhatatlanul unalmas. A legtöbb időt a fejemben töltöm, próbálom rendezgetni a zűrzavart, ami benne uralkodik, és leírni az érdemlegesnek titulált dolgokat. Nem vagyok teljesen antiszociális, három barátnál többel rendelkezek, még ha ezek közül legfeljebb kettőben bízom igazán. Tizenhat évesen nem sok dolgom van a tanuláson és a közösségi munkán kívül (amelyet már elkezdtem a helyi könyvtárban), de ezeket szándékosan ignorálom a szünet első két hónapjában, míg a fennmaradó időt a visszarázódás, az ismétlés és a túlaggódás tölti ki. Az utolsó még igaz is. 

Negyedikes korom óta próbálkozom írással több-kevesebb sikerrel. Állítólag van hozzá affinitásom, legalábbis a magyartanárok és pár felnőtt szerint, de arra a pár véleményre nem igazán kéne adni, így elhelyeztem magam az egész jó kategóriában. A könyvek terén bármit elolvasok, kedvenc íróim közé tartozik Jane Austen és Agatha Christie. Szívesen lapozgatok történelmi, tudományos témájú újságokat és oldalakat, érdeklődöm a fizika, a történelem, a magyar nyelv és irodalom iránt, és a matematika egyszerűbb formája is képes felkelteni a figyelmemet. Sorozatpárti vagyok, ha nem is döbbenetes mennyiségűt, de azért sokat láttam már, és nézek jelenleg is. A szituációs komédiáktól kezdve a krimikig mindent szeretek, még a Barátok közt szappanopera-formája is bejön. A Disney Channel műsorai külön szórakozást biztosítanak nekem, a Riley a nagy világban és az Austin és Ally az örök favoritok. A terítéken az Agymenők, az Így jártam anyátokkal és a Modern család volt már a Comedy Central kínálatából, igaz, a nerd srácok sorozata messzemenően kimagaslik a többi közül. 

Zeneügyileg meghatározhatatlan ízlésem van, saját bevallásom szerint. A Green Day már évek óta vezeti a kedvenc listámat, amire nemrégen bekerült Ross Lynch is. A poptól kezdve a rappen át a rockig mindent szeretek. Mármint műfajilag.  Ezenkívül Imagine Dragons, Oasis és Linkin Park rajongó is vagyok, de ez bizalmas információ. 

A rajzfilmeket is imádom, de inkább a régieket. A Scooby-Doot hat évesen nem mertem nézni, de a rákövetkező évre már igazi fanatikus voltam. Még most is szívesen bámulom az ezerszer látott részeket. A Tom és Jerry, az Ed, Edd és Eddy, a Spongyabob és a Kalandra fel is nagyon jó. Sajnos a baráti körömben én vagyok az egyetlen, aki az ilyenekért bolondul (kivéve a Green Dayt és társait… Kár, hogy annyira analfabéta vagyok zeneileg, hogy ez semmiféle beszédtémát nem ad, azonkívül, hogy „szeretem ezt a számot” és „aha, tényleg jó”), vagy úgy egyáltalán az olvasás és az érdekes tények megszállottja volna, így gyakran hozzá sem tudok szólni a témához, ami a társaságban éppen megy, azt hiszem, ezért is mondják sokan, hogy hallgatag vagyok. Vagy, hogy bunkó. (Bár erre más okot is adok) 

Annyi hasznom van a különcségből, hogy eredeti vagyok. (És nem sértődnek meg annyiszor, ha beszólok nekik, mert nem mindig értik.) Érzékeny lelkületű vagyok, aki akármikor és akárhol képes sírva fakadni. (Tényleg. Elég parás.) Azt is mondhatnánk, hogy az öt alapérzelem közül nálam a bánat dominál. (Hm, igen, Agymanók) Bár ez nem a barátaimra értendő elsősorban, hanem másokra… Mindegy) Szóval ez volnék én, akinek mindössze annyi terve van a bloggal, hogy gyakorolja az írást, elmondja a véleményét, kifejezze a „mérhetetlen” rajongását bizonyos dolgok iránt, és olyan hosszan, bőbeszédűen kifejtse a gondolatait, ahogy élőben nem tehetné meg (beleszólás nélkül). Remélem, tetszett a bemutatkozásom, felkeltettem az érdeklődésedet (amit kétlek), és olvasómnak tudhatlak a jövőben! 

Üdv: az a blogger, akinek nincs kedve álneven gondolkodni, így felvállalja önmagát, még akkor is, ha a való életben ez a legrosszabb rémálma :) 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Sorozatajánló - My mad fat diary

Sziasztok! A mostani sorozatajánlót csak az első évad alapján írom meg, és nem csak azért, mert még nem tudtam végignézni (lehasználtam az adatforgalmat mindenhol a házban), hanem azért is, mert maximálisan biztos vagyok abban, hogy a következő két évadot is imádni fogom. 

Fandom, ship, canon avagy legyünk fangirlök együtt!

Sziasztok! Kriszti vagyok, 17 éves és fangirl. Legalábbis félállásban biztosan. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi tesz valakit fangirlé és az is kérdéses, hogy mitől lesz valaki könyvmoly. Tulajdonképpen annyira szubjektív minden ilyesmi, hogy inkább kívülállónak tekintem magam, meg amúgy is: miért kéne mindent és mindenkit kategorizálni? Az viszont igaz, hogy néha nem árt, ha egy kicsit elrendezzük magunkban a dolgokat. Mielőtt még abba a hibába esnétek,  hogy netán egy kedves kis oktató jellegű bejegyzéssel érkeztem, figyelmeztetek mindenkit: ez a poszt elsősorban arról szól, hogy mit gondolok én azokról a dolgokról, amik egy fandomban teljesen természetesek és/vagy amikről folyton megy a vita. Essünk is neki, mert ez egy hosszú-hosszú bejegyzés lesz! Lényeges megemlíteni, hogy a következő kifejezések többnyire a fanfictionökre jellemzőek, de sokszor használatosak azok körében is, akik például nem írnak vagy olvasnak ilyet, csak szeretnek egy-egy sorozatot/könyvet st