Ugrás a fő tartalomra

Blythe babák

Sziasztok!

Nemrégiben hódoltam azon furcsa szokásomnak, amely abból áll, hogy lehetetlenül idegesítő kérdéseket olvasgatok gyakori kérdéseken. Valamiért ez nálam egy hobbi, mármint az, hogy olyan dolgokat csinálok, amiken felidegelhetem magam: rossz kritikájú könyveket olvasok, népszerűtlen filmeket nézek, és minden olyan posztot elolvasok, amelyben olyan dologról írnak, ami megosztja a közönséget, és utána még át is nézem a kommenteket, hátha kedvem lesz földhöz csapni a mobilomat.

Tehát találtam egy kérdést, ahol arról érdeklődtek, hogy az élő Barbie kinek jön be. Nem húztam igazán fel magam ezen, de linkeltek pár cikket erről az ügyről. Gondoltam belenézek. Egyébként nem vagyok jó véleménnyel az ilyen szintű plasztikai műtétekről, de most nem erről akarok írni. Szóval olvasgattam a Barbie-s cikkeket, amelyek nagy része arról szólt, hogy milyen káros pszichológiai hatással vannak ezek a játékok a kislányokra. Aztán említették a Blythe babákat. 

Tulajdonképpen elterveztem, hogy írok majd a történetükről, arról, hogy mennyire népszerűek, és a bejegyzésbe belecsempészem azt a kérdést, amely e téma körül forog, azaz, hogy ezek a babák gyerekeknek vagy felnőtteknek készültek, de aztán rájöttem, hogy annyi, de annyi cikk született már erről, hogy felesleges újból leírnom. 

(Azt viszont elmondanám, de csak így zárójelben, hogy igen sajátos viszonyom van a babákkal. A porcelán babákat, de még a Bythe babák egyes fajtáit is bizarrnak tartom. Nagy szemek még hatalmasabb pupillákkal, durcás, kislányos arc, merev tekintet. Csak én gondoltam így bele?)

Néhány képet hoztam nektek, mert ezek egyszerűen fantasztikusak. 









Dehogy bizarr... 






Üdv: a blogger, aki babafóbiája ellenére is akar egy ilyen játékot


Forrás: weheartit.com

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sherlock Holmes összes ingyen

Sziasztok!  A mai bejegyzésben szeretnék segédkezet nyújtani mindenkinek, aki Sherlock Holmes rajongó, és sajnos nincs lehetősége arra, hogy megszerezze Doyle eme gyűjteményét (Hogy ki adhatta el ezt a kincset, nem tudom, de ezúton is megragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak érte.) Ennek a második kötetét azonban már tényleg nem lehet sehol sem megtalálni, ami szerintem nemcsak engem kerget őrületbe. És az még csak hagyján, hogy egybe nem lehet megkapni ezeket a novellásköteteket, de önálló kiadásban sem fellelhető egyik sem. (Na jó, ez nem teljesen igaz: A sátán kutyája című ismert darabot meg lehet venni, de A félelem völgyét már nem, továbbá a Sherlock Holmes esetnaplóját és a Sherlock Holmes: Az utolsó meghajlást sem.) . Úgy sejtem, ilyenből akad bőven, ugyanis én speciel tűvé tettem az egész világot a Sherlock Holmes összes története I. című darabért, és így is egyetlen egy darabot találtam belőle, méghozzá antikváriumi példányt. Miután hónapokig gyötrődtem azo...

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok! Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a  Sherlock  és a  My mad fat diary  után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Kedvenc verseim #1 Tóth Krisztina: Dal a titkos életről

Sziasztok! Igen, ez megint egy új bejegyzés-sorozat, amit tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy miért kezdek el. Oké. Ez így nem igaz. A helyzet az, hogy magyar fakton akarva-akaratlanul is szembesülök a líra szépségével, így, még akkor is, ha még mindig az epika felé húz a szívem, kezdek egyre inkább érdeklődni a különféle versek iránt. Ezenkívül rengeteget olvasok, ugyanis, mint már néhány tucatszor említettem, jelentkeztem az OKTV-re, ahol rengeteg idézetet kell felismerni. Szóval tényleg sok-sok verssel találkozom mostanában, így óhatatlanul is egyre több kedvencem lesz. Az ellenállhatatlan késztetés pedig nem hagy nyugodni: muszáj megosztanom veletek ezeket a költeményeket.