Ugrás a fő tartalomra

Haloween 2015

Sziasztok!

Jó barátom, a We Heart It, mindig felvidít, elgondolkodtat és inspirál. Ma is éppen ez történt, keresgéltem, nézegettem a követett felhasználókat, aztán a kezdőlapon ajánlott haloween kulcsszóra rákattintva, úgy döntöttem írok egy bejegyzést, amelyben főképp képek lesznek. Szóval inkább szerkesztek. 


Nem tudom, ki hogy van vele, de én egy remek, és nem utolsó sorban hasznos képességnek tartom azt, hogy a szellemek át tudnak menni szilárd dolgokon. Persze abban a Harry Potteres-átsiklok-az-embereken-módon már annyira nem vonzó, legalábbis jelenlegi helyzetemben. Ha nem én lennék az, akin át lehet suhanni, akkor előszeretettel alkalmaznám ezt a képességet. Ez a kép pedig önmagáért beszél. Nem vagyok egy nagy angolos, még két éve sem kezdtem el eme nagyszerű nyelv elsajátítását, de ezt azért megértem. Szerintem ez egy lehetetlenül aranyos kép. 

Cukrász sem vagyok. Ami azt illeti, a főzés sem az erősségem. (Hm, szerintem elgondolkodtatok már azon, hogy ha sem az angol nem megy pengén, sem a főzés, de még az ének-tánc kettős sem, akkor mégis miben vagyok jó? Én is pont erre keresem a választ, szóval, ha rájöttök, kérlek, áruljátok el nekem is!) Ha mégis nekiállnék egy kis sütésnek, akkor egész biztosan megpróbálnék egy ilyet összehozni. Sajnos az én kézügyességem nem engedélyezne ilyen szép sütit, de valami hasonlót talán. Remélem az íze finom. 



 Fogalmam sincs, hogy van-e az ilyen technikának külön neve, de az így elkészített rajzokat nagyon szeretem. Olyan sejtelmesek, összecsapottnak tűnik, mégis látszik rajtuk a rendezettség, az egység. (Elnézést, ha valami hülyeséget mondok, de egyáltalán nem értek ehhez, csak azt mondom, amit érzek.) 







Nem kételkedem abban, hogy vannak olyan tehetséges emberek, akik ilyen süteményeket képesek elkészíteni, ugyanakkor abban már nem vagyok annyira biztos, hogy én is képes volnék akárcsak fele ilyen jól leutánozni. Ennek ellenére nagyon tetszik ez a kép, hangulatos és kreatív. 









Ezt a képet már jó néhányszor láttam. Nem feltétlenül kapcsolódik a Halloweenhoz, hiszen októberben nem túl gyakori a hó. Persze Amerikában vannak olyan helyek, ahol az, szóval ott még meg is állja a helyét. Mindegy. Akárhányszor megtalálom ezt a képet, jót mosolygok rajta. Szeretnék megismerkedni azzal, akinek ez eszébe jutott, nagyon eredeti és kreatív ötlet, érdekes humorra vall. Azon is sokat gondolkodom, hogy       milyen címet lehetne adni neki. Sajnos a     címadásban nem vagyok valami jó, mint ahogy         azt a blognál     is tapasztalhattátok. (No Name             Blog, milyen eredeti!             Ráadásul nem is én találtam     ki, hanem egy barátnőm. Ezúton       is köszönöm           neki!)
    Nektek van ötletetek?




 Ha Magyarországon is divat lenne a cukorkagyűjtés, akkor röpke húsz év alatt rászánnám magam arra, hogy egy ilyen papírt kitegyek az ajtóra. Egyébként ez egy elég érdekes szokás, kíváncsi vagyok, hogy alakult ki. Még az is előfordulhat, hogy írok egy cikket erről. 

Azt kell mondanom, hogy elfogadnék egy ilyen szobát. Imádom a gyertyákat, anyukám szoktatott rá, ugyanis rakatszámra vásárolja a különböző mécseseket. Az első öt évben, amikor már rendelkeztem ajándékra elég pénzzel, gyertyatartókat vásároltam neki. Az ágyon heverő füzet is jöhetne, mániákus jegyzetelő vagyok. A párna is tetszik, a fésülködőasztal pedig pont olyan zsúfolt, mint amilyen az éjjeli szekrényem. Van egy olyan érzésem, hogy ezt nekem találták ki. Kár, hogy az év csak egy rövid szakaszában lenne jó.

Egy újabb cica. Nem tudom, említettem-e már, de nekem otthon van három elbűvölő szőrzsákom, akik után nem győzünk itthon porszívózni. Valójában kettő közülük anyukámé, de ő szinte egész nap dolgozik, így én foglalkozom velük, ami a szeretgetést illeti.  A lényeg a lényeg, nagyon szeretem a macskákat, így nem kell meglepődni azon, hogy kitettem ezt a képet minden különösebb ok nélkül. 






Kreativitás. Nem győzöm leírni ezt a szót, ugyanis a legtöbb rajz, amellyel We Heart It-en találkozok, rettentően kreatív. Nem tudom, más érzett-e már így, de amikor ilyen csodás művekkel találkozom (és ez még nem is olyan aprólékos, mint némely mű), szeretnék belelátni az alkotó fejébe, hogy megtudjam, mégis mi játszódott le benne, amikor készítette. 







Harry Potter rajongó vagyok. Nem olyan, aki kívülről fújja az összes könyvet, inkább olyan, aki nagy elismeréssel fordult Rowling elé, és szívesen beszélget mind a filmről, mind a könyvről. Nem hiszem, hogy ecsetelnem kell a történet pozitívumait, arra pedig nem vagyok hivatott, hogy a negatívumokról szót ejtsek. Míg az előbbi kép egy még számomra is kivitelezhető dolog, addig a második egy bonyolult folyamat eredményét mutatja. Biztos nem volt egyszerű ezt kifaragni. 






Ismét két nagyszerű kép. A mézeskalácsház is inkább amerikai szokás, így itthon nem lehet részünk benne. Én mégis szívesen megkóstolnék egyet, igaz, nem lenne szívem megbontani a rendet. Haloweeni változatban még nem láttam, csak karácsonyiban, de így is jól néz ki. Ami a második képet illeti, csak ismételni tudom önmagam. Nagyon kreatív. Nem vagyok benne biztos, hogy ez egy olcsóbb megoldás, de nem vagyok túl informált a narancs/mandarin árakról, a tök viszont elég drága, ezt biztosan tudom. Ha kis mennyiségben készítjük, akkor nyilván spórolós, de ha többet szeretnénk, akkor lehet, hogy jobban megéri egy közepes méretű tököt kifaragni. Én nem tervezem, hogy készítek sem ilyet, sem pedig tököt. Az utóbbit egy kedves ismerősöm csinálja, akit remek kézügyességgel áldottak meg, ráadásul ezerszer kitartóbb, mint én.


Szerintem nincs olyan ember, aki ne ismerné az Addams Familyt. (Ez így biztosan nem igaz, hiszen vannak, akiknek nincs tévéjük, vagy csak kimaradtak ebből az élményből, de az emberek ezt szokták mondani a kedvencükről, meggyőződve arról, hogy igenis népszerű embert/filmet/zenét stb. szeretnek. Én ezekről többnyire egy szót sem hallottam, de ez más kérdés) Wednesday nekem a kedvenc karakterem, az egész lány olyan... hátborzongató. 


Annyira unalmasak már a zöld, hol cukinak, hol gusztustalannak beállított emberkék. Valami újat, valami meglepőt, valami mást kellene alkotni - gondolhatta a kép készítője. - Megvan! Csinálok egy zombi-unikornist. A színvilág és a háttér annyira ellentétes magával a képpel, hogy tényleg különlegessé teszi. Az egyszarvúak meg amúgy is népszerűek. 




 Nem vagyok nagy Vámpírnaplók-fan, de anyukám ezt a sorozatot is a negyedik évadig megnézte. Egy hét alatt. Mivel ez az időszak pont nyárra esett, így nekem is részem lehetett ebből a csodából. Nem mondom, jól van felépítve a sorozat, érdekes és eredeti (de erről szerintem majd írok még), viszont képtelen vagyok elsiklani afelett, hogy SPOILER Damon meghal. SPOILER VÉGE. Szerintem Damon a sorozat fő humorforrása, ez is egy nagy erénye, ez teszi közkedvelté, na meg a rosszfiús charme-ja. (A blogger szerint ez így helyes... a word nem ért egyet.) Egyébként csak azért tettem be a képet, hogy egy kicsit feldobjam a hangulatot.

Üdv: a blogger, aki órákig el tudná nézegetni ezeket.


forrás: weheartit.com


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

A karácsonyról #7 Reszkessetek betörők! - avagy 5 karácsonyi film

Sziasztok!
Először is boldog karácsonyt szeretnék kívánni nektek! Remélem kellemesen telnek az ünnepek, hogy családi béke és otthonos melegség uralkodik mindenütt és hogy ha máskor nem is, a mai napon egy kicsit kikapcsolódhattok. Mint említettem az előző bejegyzésben, kissé elmaradtam az aktuális posztokkal, ezért elnézést szeretnék kérni, Ma az én kedvenc karácsonyi filmjeimről írnék, hátha sikerül még elcsípnetek egyet ezek közül.

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.