Ugrás a fő tartalomra

Vélemény 1 - Fák jú tanár úr

Sziasztok!

Úgy gondoltam, ma egy filmélményemről fogok írni. Nem vagyok egy nagy kritikus, és nem ígérhetem, hogy minőségi véleménnyel tudok előállni bármiféle filmet illetően (nem mintha a könyvek terén olyan tapasztalt volnék), de azért próbálkozom. Egyébként ez az első teljes értékű posztom ezen a blogon, úgyhogy remélem, nem okozok csalódást. 


Információk

Röviden: Az exbűnöző, Zeki Müller 13 hónap után kiszabadul a börtönből, és az ellopott pénz felmarkolására készül, mikor kiderül, hogy barátnője, aki nem éppen az eszéről híres, egy építési területen rejtette el a zsákmányt, ahol időközben az egyik iskola tornatermét húzták fel. Ezért Zeki gondnoknak jelentkezik az iskolába, de egy félreértés miatt végül kisegítő tanár lesz, aztán megkapja a hírhedt 10. B osztályt, akiket végül megment a bukástól. Közben beleszeret pedáns kollégájába, Lisi Schnabelstedtbe. 

Rendező és forgatókönyvíró: Bora Dagtekin
Szereplők:
Zeki Müller: Elyas M'Barek
Lisi Schnaelstedt: Karoline Herfurth
Charlie: Jana Pallaske
Daniel: Max von der Groeber
Chantal: Jella Haase

(forrás: port.hu egy kicsit el van írva, de semmi gond)

Hogyan találkoztunk?

Ezt a filmet a második része, vagyis annak az előzetese, vagyis inkább csak a létezése ismertette meg velem. A moziünnep alkalmából tervezgettük az ismerőseimmel, hogy na, akkor elmegyünk megnézni valamit. (Ebből semmi nem lett.) Szóba jött a Fáj jú tanár úr 2 is, amit én egy orbitális baromságnak gondoltam első hallásra, aztán megláttam az RTL-en az első rész reklámját. Gondoltam, megnézem.

A Fák jú tanár úr német mívoltáról csak a film közben értesültem. Persze, gondolhattam volna, hiszen a főszereplő Zeki Müller, ami így utólag elég német hangzású, de az USA-ból, köszönhetően a szabad névválasztásnak, ezt is kinézem. És láttunk már olyan amerikait, akinek a vezetékneve Müller. (Vagy nem? Nekem rémlik, de majd utánanézek) Szóval remek némettudásom következtében a feliratokból és a két sornyi hosszúságú vezetéknevekből rájöttem, hogy ez bizony egy német gyártmány.

Na mármost, én szépen utánanéztem a filmnek, és vagy tíz kritikát végigolvastam. Mielőtt még felmerülne bennetek az az eshetőség, hogy ezek a cikkek befolyásoltak engem, elmondanám, hogy azért néztem utána, mert tetszett, de erről majd később. A kritikák többsége becsmérelte a német humort. Ez már azért is kedves, mert feltételezik, hogy van olyanjuk. Jó, ez egy kicsit lenéző volt, de valójában semmi bajom sincs a németekkel, ami azt illeti a nyelvet minden ocsmánysága ellenére kedvelem, de azért nem akartam kihagyni ezt mondatot. Egyébként nem értek egyet azzal, hogy nincs humoruk, mert ez igaz lenne, akkor nem alkottak volna olyat, mint a Fák jú tanár úr.

A cím

Ami a címet illeti, sem az eredeti, sem a magyar fordítása nem nyerte el a tetszésemet, de azért elég figyelemfelkeltő. Mármint melyik kamasz nem lenne kíváncsi egy ilyen című filmre? Szerintem ilyenből elég kevés van.
A címből még arra is következtethetünk, hogy vulgáris. És az. Nem tudom, hogy mondtam-e már, de szerintem egy filmnek vagy könyvnek nem lehet hibája ez, ugyanis a való életben elenyésző azok száma, akik kvázi sosem káromkodnak. És, ha a valóságban is bazdmegolunk, akkor egy könyvben/filmben miért ne lehetne? Ha van egy ilyen műben szex, akkor trágárság miért ne lehetne? Visszatérve az eredeti témához, a Fák jú tanár úrban elég rendesen káromkodnak, és a szex sem tabu téma. Mondjuk nehezen tudom elképzelni ezt németül, úgyhogy el is terveztem, hogy eredeti nyelven (de óvatosságból felirattal) is megnézem majd.

A történet

A történet sablonos. Nagyon. Van, ahol legszívesebben felordítottam volna, hogy te jó ég, ezt most komolyan csináljátok? A korábbi bűnöző jó útra tér, ezt már az elején sejthettük, ahogy azt is, hogy ezt egy stréber tanárnőnek köszönheti majd, az iskolai rémei, (a 10. B diákjai) a különös módszerekkel oktató tanár hatására megjavulnak. Szerintem mindet láttuk már valahol.

Minden kliséje ellenére tetszett. Ami azt illeti, nem vagyok finnyás a filmek terén, így egy huszad rangú vígjátékkal is beérem, szóval senkinek sem kívánom, hogy vér komolyan vegye a véleményemet, de azért tudom ajánlani. Én mondjuk nem röhögtem halálra magam rajta, de még a kedvenceimen sem szoktam hasfogósan nevetni, szóval…

A szereplők

Zeki Müller a kedvencem. Nem vagyok az a típus, aki csak azért megkedvel egy karaktert, mert az azt játszó színész jó pasi, de azért félve, óvatosan megjegyzem, hogy szerintem ez a srác tényleg helyes. (Ritkán vagyok hajlandó arra, hogy egy szót is szóljak ilyenekről.) Jól illik rá a szerep, vagy fordítva (bizonytalan forrásból hallottam, hogy a színészre írták ezt a szerepet). A karakter szabad szájú, bunkó és érzéketlen, körülbelül pont olyan, mint amilyennek egy rosszfiúnak kell lennie, hiszen minden hibája ellenére, képes megváltozni a fura, kissé görcsösen próbálkozó lányért. Ez egyébként Elizabeth Schnabelstedt, aki hol idegesített, hol szórakoztatott. Kicsit erőltetettnek éreztem, de néhány helyzetben éppen ettől lett vicces. Danger és Chantal, akik a 10. B vezér egyéniségei, jók voltak, de nem nevetettek meg.

Összességében véve szerintem ez egy szórakoztató film, még akkor is, ha tele van közhelyekkel, olykor összeszedetlen, és nem mutat semmi újat.


Nem szeretném megnevezni azokat, akiknek ajánlanám, mert úgy gondolom, az, hogy valaki nem kedveli az adott műfajt, nem kizáró ok arra, hogy ne szeressen egy abba tartozó filmet. 

Üdv: a bizonytalan véleményű blogger

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

A karácsonyról #7 Reszkessetek betörők! - avagy 5 karácsonyi film

Sziasztok!
Először is boldog karácsonyt szeretnék kívánni nektek! Remélem kellemesen telnek az ünnepek, hogy családi béke és otthonos melegség uralkodik mindenütt és hogy ha máskor nem is, a mai napon egy kicsit kikapcsolódhattok. Mint említettem az előző bejegyzésben, kissé elmaradtam az aktuális posztokkal, ezért elnézést szeretnék kérni, Ma az én kedvenc karácsonyi filmjeimről írnék, hátha sikerül még elcsípnetek egyet ezek közül.

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.