Ugrás a fő tartalomra

Vélemény 5 - A bogyósgyümölcskertész fia

Sziasztok!

Egy könyvről fogok írni, méghozzá egy olyanról, amit muszájból olvastam el.

Információk

Író: Háy János

Fülszöveg:

„Ez egy tiszta, megbízható érzés. Ebben minden benne van különben, meg mindenki. Én is például. Aki ezt elolvassa, azbiztosan tovább él. Azt most nem tudom, hogy mennyivel: egy vagy két évvel vagy tízzel, csak hogy tovább.”

Hogyan találkoztunk?

Tudniillik jelentkeztem egy (valójában két, de ez most nem fontos) irodalomversenyre, és annak keretében köteles vagyok átrágni magam hét könyvön november 9-ig. El is mentem a könyvtárba, gondolván ott mind meglesz. Na persze, megint túl sokat álmodoztam. Mindösszesen három könyvet tudtam kikölcsönözni, és ezek közt volt A bogyósgyümölcskertész fia.

A cím

Ezzel nyitottam a sort, ugyanis az imponálóan kevés oldalszámon (181) kívül a figyelemfelkeltő cím is megragadott. Úgy álltam hozzá, hogy a hétből talán ez lesz a legjobb meg a legérdekesebb, pedig a borítója annyira zavaró és unalmas, hogy ez alapján sosem vettem volna kézbe. A cím viszont tényleg jó, rá is illik a könyvre.

A történet

„Na most van ez a bogyósgyümölcskertész. Ennek van ez a fia. Na most ez a fiú először elmegy rókát vadászni, aztán gimibe Pestre. Ott aztán beleszeret a Napba, utána meg egy valódi lányba. Aztán lesz egy rockzenekara, az Originál Láger, meg kiugrik az ötödiken a konyhaablakból, meg jól belecsőröznek a gyomrába az Egyetempresszó előtt, meg kirúgja egy lány Bécsben, mert ez a fiú külföldön már nem olyan nagy szám, mint Magyarországon. Na most ilyenekről szól ez a könyv. És lehet rajta nevetni, még az ember könnye is kicsordul tőle. Vagy azért, mert sírni kell.”

Ez a könyv belső oldalán található szöveg lényegében teljes egészében elmondja a történetet. A főszereplő egy elég fura gondolkodású srác, legalábbis nekem az egész annyira különös volt. A fogalmazás összeszedetlen, körülbelül pont olyan, mint ahogyan az ember gondolkodik. Ez pozitívum, reálisabbá teszi a dolgokat. Az is fura volt, hogy a fiú gondolkodásmódja nem sokat változik az évek alatt, pedig a történet kezdetén kisiskolás vagy annál kisebb lehetett. Nekem kicsit kevés a konkrétum benne, sokszor azt sem tudtam, hogy hol játszódik a történet, mikor, hány éves benne, vagy éppen mi történik. Zavaros volt, ráadásul egy kicsit hétköznapi az egész történet. Egy srác életét beszéli el és ennyi.

Ráadásul sok a káromkodás és az olyan dolog, amit nem akartam tudni. Nem vagyok prűd, távol álljon tőlem, de a fiúk testének működését egyelőre nem akartam közelről vizsgálni. Nyilván nem volt részletes a leírás, csak meg-megemlítették, hogy a srác elélvezett meg ilyenek, de akkor sem érdekelt.

Annak ellenére, hogy azt írták, lehet rajta nevetni és sírni, én egyiket sem tettem. Egyébként nulla-huszonnégyben az érzelmeimet közvetítem a világ felé, de ha könyvekről, filmekről, sorozatokról van szó, képtelen vagyok jóízűen nevetni. Sírni könnyebb, de ezen most nem ment.


A szereplők

Nincsenek nevek. Azaz vannak, de csak olyanokét említik meg, akik valójában távol állnak a történettől, csak éppen megemlítik őket. „A faterom” és „ a haverom” meg „a lány”. Nekem ettől az egész olyan megfoghatatlan lett. Talán éppen azért, hogy akárki beleélhesse magát. Ha fiú lennék, esetleg sikerült is volna. A főszereplő idegesítő volt, nem értettem az érzéseit, a többi szereplőről meg képtelen vagyok normálisan írni, mert azt sem tudom ki kicsoda.


Összességében véve nekem nem tetszett. Öt napig rágódtam rajta nem tudtam rávenni magam az olvasásra. Vontatott volt és unalmas. Persze gazdagabb lettem egy könyvélménnyel, így nem bántam meg, hogy végigszenvedtem magam rajta. 

Kiegészítésképp megjegyezném, hogy azóta átbeszéltem az irodalomtanárommal a könyvet, és úgy, hogy néhány dolgot utólag megértettem benne, már nem tartom olyan szörnyűnek. Elgondolkodtató volt, amikor ez kellett, és átváltott könnyedségbe, amikor arra volt szükség. Sajnos, ez számomra nem volt izgalmas, és amúgy sem vagyok járatos a '70es, '80as években, így néhány utalás kifogott rajtam. 



Üdv: a blogger, aki szeret szenvedni

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

A 10 legfontosabb dolog, amit 18 év alatt megtanultam

Sziasztok!
A világon két fajta ember létezik: aki szereti a szülinapját és aki nem. Ennek alapján én valami szuper képességű mutáns lehetek, mert engem nem érdekel különösebben ez az egész. Az ajándéknak persze örülök, de nem visítozom és nem ébredek gyomorgörccsel a születésnapomon. Ez valami gyári hiba lehet nálam, el kell fogadni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy kicsit izgatott voltam, amikor végre valahára nagykorú lettem. Fura ebbe belegondolni, főleg úgy, hogy előttem az érettségi, az egyetem, az egész élet. Olyan ez, mint egy folyton pörgő körhinta, amiből legszívesebben azonnal kiszállnék. Mindazonáltal nem hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, még akkor sem, ha történetesen ma van az én nagy napom. Összeszedtem nektek 10 dolgot, amit én kevéske éveim alatt megtanultam.

Back To School #2 Tippek, amiket (talán) még nem hallottál

Sziasztok!

Ez a második Back To School bejegyzésem, amelyben próbálok olyan tanácsokat, amelyeket talán még nem hallottatok! A szeptember elkezdődött: ez a nagy tervezgetések időszaka, tudjátok, amikor elhatározzátok, hogy na, akkor ebben az évben tanulni fogok! Hogy ez meg fog-e történni vagy sem, az nagyban múlik rajtatok, illetve azon, hogy milyen tanácsokkal próbálnak segíteni titeket. A tervek mellett ugyanis fontos, hogy tudd, hogyan állj hozzá, mit tegyél és mit ne tegyél. Hát... most nézzük át, mit javaslok én!