Ugrás a fő tartalomra

2016. Január - Kiolvasott könyvek

Sziasztok! 

Mint már több bejegyzésemben is beharangoztam, mostantól havi adagokban írok nektek azokról a könyvekről, amiket olvastam. Felmerülhet bennetek a kérdés, hogy miért. Ez nem elvárás, és szerintem a többségeteket egy fikarcnyit sem érdekli az ok, így nyugodtan tekerjetek lejjebb a lényeghez, mert én most elmondom. 

Szeretek könyvajánlókat írni, de kevésnek érzem magam ahhoz, hogy külön posztokban írjak minden olvasmányomról, ami a kezembe került. (Ez alatt nem csak a frissen olvasottakat értem) Időmből kitelne, és kedve is lenne hozzá, de szerintem az én írásaim közel sem olyan érdekesek és mérvadóak, mint sok más bloggerináé, így inkább gyáván megfutamodok a hosszasabb kritikák elől, és maradok ezeknél a mini-véleményeknél.

1. Jeff Lindsey - Dexter darabokban (Moly.hu)

"Nappal sármos rendőrségi szakértő. Éjszaka brutális sorozatgyilkos. Hát lehet egy ilyen embert nem szeretni?Dexter Morgan egyik napról a másikra ismeretlen világban találja magát: hobbiját, mely kimerül abban, hogy holdfényes éjszakákon szorgalmasan vágja a gonosztevőket hűvös halomba, kénytelen egy időre feladni, és bátran szembenézni mindama borzalommal és megpróbáltatással, amit egy Párizsban eltöltött nászút állíthat elébe, beleértve a modern művészeteket is. És bár szerencsésen hazaér szülővárosába, Párizs szelleme követi: egy újhullámos, a korszerű technikát a klasszikus hatásvadászattal elegyítő, megbántott művész fenyegeti Dexter szabadságát és családja életét. Ráadásul húgában, Deborah-ban is kétely ébred bátyja szabadidős tevékenysége felől, és munkahelyén, az eddig második otthonául szolgáló miami rendőrkapitányságon is egyre többen tesznek fel neki kínos kérdéseket. Pedig Dexter nem vágyik másra, csak békés, a társadalom érdekeit szolgáló vérengzésre, oldalán szerető, bár némileg tájékozatlan hitvesével, Ritával, és két fogadott gyermekével, akiket lelkiismeretesen nevel a sajátjához hasonló boldog, produktív életre…"

Még előző év decemberében kezdtem olvasni ezt a sorozatot, de még korántsem fejeztem be. Kedvelem a krimiket, és jól szórakoztam a Nem vagyok sorozatgyilkoson is, ami egy hasonló típusú könyv. Amit nagyon élveztem benne, az Dexter humora, személyisége. Valahogy mindig képes eltalálni a megfelelő hangot, és tényleg szerethető. Speciel ennek a résznek a története nem tetszett annyira, kissé erőltetett volt, és bevallom, untam is. Egyedül a kivitelezés, ami remek, és Dexter poénjai vittek rá arra, hogy befejezzem. Nem mehetek el addig, hogy ajánljam ezt a könyvet a következő okokból kifolyólag: 
a) Ez egy sorozat negyedik része. Tehát, aki nem olvasta az előző hármat, az nem lesz feltétlenül elveszve, de sok utalást nem érthet, ráadásul néhány múltbéli emlékről is lemarad, ami segít megérteni Dextert. (Komolyan, néha sajnálom szegény szociopatát, olyan sanyarú sorsa van.)
b) Annak, aki ebbe a könyvbe belefog, nem szabad fönnakadnia azon, hogy Dexter gyilkos. Vannak bizonyos "enyhítő körülmények", de a lényeg nem változik. A főszereplő, bármennyire is szerethető és szellemes, embereket öl. Szerintem sok ember gyomra ne veszi ezt be, és ezt nem úgy értem, hogy néhány jelenet gusztustalan. Biztos vagyok abban, hogy néhányaknál már az is kiveri a biztosítékot, ha egy ilyen karakterről kell olvasnia. 
 2. Mitch Winehouse - Amy, a lányom (Libri.hu)

"Amy apja és bizalmasa, Mitch Winehouse első ízben osztja meg lányáról szóló gondolatait a világgal: könyvéből megismerjük a babusgatott pici gyereket, a szupersztár előadóművészt, a szenvedő nőt. Személyes történetekkel, bizalmas emlékekkel festi meg Amy portréját, a szerető lányét, aki varázslatos hangot kapott az égiektől. A pajkos korai évektől a meghatározó zenei élményeken át a karrierről szóló álmokig és elképesztő sikerekig mindenről szó esik a könyvben, beleértve a legsötétebb napokat is és Amy baljós küzdelmét a káros szenvedélyekkel. A könyv őszinte, szenvedélyes és megindító portré nemzedéke talán legtehetségesebb énekesnőjéről, egyedülálló emlékirat attól az embertől, aki Amyt a legjobban ismerte."
Ezt a könyvet egy barátnőmtől kaptam kölcsön, aki ugyebár ellát engem. Egy bejegyzésemben dílerként emlegette, de ismerve a könyv főszereplőjét és annak életét, nem volna szerencsés ismét ezt a szót használnom rá. Szóval tulajdonképpen félreértés volt, hogy odaadta. Körbekérdeztem a barátaimat, egy önéletrajzi könyv után, és ő felajánlotta ezt. Nem figyeltem rá, csak azt hallottam, hogy neki van. Amikor kiderült, hogy ez bizony nem az, ahelyett, hogy kedvesen visszautasítottam volna, kezembe vettem, és elolvastam. 

Sosem voltam Amy Winehouse rajongó. Elismerem a tehetségét, sőt, szeretem a zenéjét, de nem tartozom azok közé, akiket megviselt volna a halála, tekintve, hogy akkor én nem is nagyon figyeltem a zenei világ történéseire. 

Be kell vallanom, elítéltem őt. Ellenzője vagyok a drognak, az alkoholnak és a dohányzásnak, ezért sem úgy álltam hozzá, ahogy kellett volna. Ahogy olvastam, eszembe sem jutott, hogy tényleg arról az énekesnőről van szó, akinek annyi botránya volt. Egy nagyszerű személyiséggel rendelkező lányt láttam magam előtt, és néha figyelmeztetnem kellett magamat arra, hogy mindaz a valóság. Az apa néha ellentmondásokba keveredik benne, de ettől még valóságosabb az egész. Tényleg őszinte. 

3. Tom Rob Smith - A tanya (Moly.hu)

"Daniel abban a hitben élt, hogy a szülei békés nyugdíjas életüket élik egy távoli tanyán Svédországban, anyja szülőhazájában. Ám egyetlen telefonhívással minden megváltozik. Az anyád… Nincs jól, mondja neki az apja. Képzelődik – borzasztó, iszonyatos dolgokat. Olyannyira, hogy elmegyógyintézetbe utalták. Mielőtt Daniel felszállhatna egy Svédországba tartó gépre, az anyja hívja fel: Minden, amit az az ember mondott, hazugság. Nem vagyok őrült… Nem orvosra van szükségem. Hanem a rendőrségre… Találkozzunk a Heathrow-n. Daniel egyszeriben két tűz közé szorul – kinek higgyen, kiben bízzon? Akaratlanul is az édesanyja bírája és esküdtszéke lesz. Egy borzalmas bűnténnyel, az édesapját is kompromittáló összeesküvéssel szembesülve Daniel kénytelen maga megvizsgálni a bizonyítékokat, és azok alapján eldönteni: ki mond igazat? Ráadásul neki is megvannak a maga titkai, amelyeket már túl régóta rejteget… Dermesztő, ugyanakkor aprólékos gonddal megírt regényében Tom Rob Smith megteremt egy közösséget, egy családot, egy házasságot és egy válságba került elmét, és eközben anya és fia kapcsolatának legmélyére hatol. A 44. gyermek egy csapásra felhelyezte az irodalmi térképre tehetséges ifjú szerzőjét; A tanya generációjának egyik legeredetibb, biztos kezű írójaként be is fogja oda betonozni. Az 1979-ben svéd anyától és angol apától született Tom Rob Smith Londonban nevelkedett, és ma is ott él. A 44. gyermek, a The Secret Speech és az Agent 6 című nagysikerű bestsellerek szerzője."
Ezt a könyvet szintén attól a bizonyos barátnőmtől kaptam, aki lassacskán kiérdemli, hogy megemlítsem a nevét. Zsófinak hívják, és nagy eséllyel sosem fogja megtudni, hogy én itt bizony írtam róla. Fogalma sincs arról, hogy blogolok, pedig mint láthatjátok, lelkes támogatóm írás- és olvasásügyileg is. A vicces az, hogy ezt a könyvet én vettem a születésnapjára. Úgy, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha én is elolvasom.

Először is azt szeretné elmondani, hogy ez a könyv csodálatos. A stílusa egyszerű, már-már kimért, de mégis lebilincselő, és néhány mondatnál muszáj volt megállnom, és elgondolkodnom azon, hogyan foganhat meg valakinek az agyában egy ilyen csodálatos dolog. Valójában a történet kissé nyomasztó, legalábbis én annak láttam, és mivel ez egy thriller, ez nem túl meglepő. Én nem tudtam rájönni, hogy mi az igazság, egészen addig, amíg el nem árulták. Szerintem ez egy érdekes, elgondolkodtató történet. 

4. Charlotte Bronte Jane Eyre (Lowoodi árva)  (Moly. hu)

"A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek…A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést."
Nem hiszem, hogy nekem, mint 16 éves amatőr írónak jogom volna ahhoz, hogy egy ilyen művet kritizáljak, de nehezemre esne dicsérni is. Jane Austen könyveit igazán kedvelem, és nem csak a stílusukért, hanem a karakterekért is. Úgy gondoltam, hogy a Jane Eyre-t szintén szeretni fogom, hiszen az én egyik kedvenc évszázadomban játszódik, illetve a stílusa is egész jó. Sajnos tévedtem. 

Unalmas volt. Egyedül azokat a részeket bírtam, ahol Mr. Rochester is jelen volt. A többit alig vártam, hogy elolvassam, mert annyira elegem volt belőle. Jane idegesített, egyszerűen nem láttam benne azt a komolyan önzetlen, jószívű, szorgalmas és okos lányt, akit kellett volna. Mesterkélt volt. Mr. Rochester közel sem volt olyan szerethető figura, mint ahogy képzeltem. Az viszont tetszett, hogy sem Jane, sem Rochester nem volt egy olajfestmény. (My mad fat diary második évad... Bocsánat a lopásért, de ez a mondat nagyon megragadt bennem.) Szóval többet vártam ettől a könyvtől, mint amennyit adhatott. 







5. Timur Vermes - Nézd ki van itt (Libri.hu)


"2011. nyara. Berlin közepén egy üres telken, katonai egyenruhában egy ötvenhat esztendős férfi ébredezik: Adolf Hitler. Amit talál: béke, demokrácia, rengeteg külföldi és egy női kancellár... Ebben az új világban a tőle elvárható fanatikus hittel új karrierbe kezd a televízióban.
Timur Vermes káprázatos szatírájának Hitlere nemcsak végtelenül komikus figura, de ijesztően valóságos is. Meghűl az ereinkben a vér, hogy milyen könnyen megtalálja a helyét egy cinikus, gátlástalan világban, ahol a demokrácia hosszú évtizedei után a demagógia, a nézettségi adatok és a like-gombok nyomogatása vezérli a közéleti cselekvést. A könyv a megjelenése óta töretlen sikert arat Németországban, olvasók százezreit bűvölte el, és a világon szinte mindenütt az idei év egyik legjobban várt megjelenéseként beszélnek róla."
Most meg fogtok lepődni, de erre a könyvre szintén Zsófi révén tettem szert. Karácsony táján anyukámnak szerettem volna megvenni, hiszen ő szívesen tanulmányozza a második világháború történéseit és Hitler életét, a polcunkon majdnem ugyanannyi náci témájú könyv kapott helyet, mint ahány Egyiptomról szóló. Végül mégsem áldoztam rá pénzt, ugyanis hajlamos kissé komolyan venni a szatírákat is. Végül kiderült, hogy Zsófi már olvasta, és nagyon tetszett neki, én pedig kölcsönkértem.

Kissé félve kezdtem neki, ugyanis ismertem az alaptörténetet, annak alapján pedig nem nagyon tudtam elképzelni, hogyan lesz tálalva. Szinte az első oldalnál beleszerettem, ugyanis nem csak humoros volt, hanem abszurd is, és mégis ijesztően igaz. Hitler szemével látni a mai világot vagy egyáltalán a régit, egészen különös... Nehezen tudom elmondani, hogy miért, azt hiszem, ahhoz, hogy megértsétek, el kell olvasnotok. 

Ebben a hónapban mindösszesen öt könyvet sikerült elolvasnom. Ami azt illeti, ezeknek a többsége elgondolkodtató és izgalmas volt, megérte hosszabb időt szánni az olvasásukra és a megértésükre. Remélem, hogy ezekkel a kis ajánlókkal, véleményekkel sikerült felhívnom valamelyikre a figyelmeteket, és ti is megismerhetitek ezeket az alkotásokat!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

A 10 legfontosabb dolog, amit 18 év alatt megtanultam

Sziasztok!
A világon két fajta ember létezik: aki szereti a szülinapját és aki nem. Ennek alapján én valami szuper képességű mutáns lehetek, mert engem nem érdekel különösebben ez az egész. Az ajándéknak persze örülök, de nem visítozom és nem ébredek gyomorgörccsel a születésnapomon. Ez valami gyári hiba lehet nálam, el kell fogadni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy kicsit izgatott voltam, amikor végre valahára nagykorú lettem. Fura ebbe belegondolni, főleg úgy, hogy előttem az érettségi, az egyetem, az egész élet. Olyan ez, mint egy folyton pörgő körhinta, amiből legszívesebben azonnal kiszállnék. Mindazonáltal nem hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, még akkor sem, ha történetesen ma van az én nagy napom. Összeszedtem nektek 10 dolgot, amit én kevéske éveim alatt megtanultam.

Back To School #2 Tippek, amiket (talán) még nem hallottál

Sziasztok!

Ez a második Back To School bejegyzésem, amelyben próbálok olyan tanácsokat, amelyeket talán még nem hallottatok! A szeptember elkezdődött: ez a nagy tervezgetések időszaka, tudjátok, amikor elhatározzátok, hogy na, akkor ebben az évben tanulni fogok! Hogy ez meg fog-e történni vagy sem, az nagyban múlik rajtatok, illetve azon, hogy milyen tanácsokkal próbálnak segíteni titeket. A tervek mellett ugyanis fontos, hogy tudd, hogyan állj hozzá, mit tegyél és mit ne tegyél. Hát... most nézzük át, mit javaslok én!