Ugrás a fő tartalomra

Mozi - Elmentek otthonról

Sziasztok!

Múlt héten szombaton a szüleim úgy döntöttek, hogy megnézik a Star Wars hetedik részét. Mivel én az előző hatot kihagytam, és nem akartak kihagyni az élményből, így befizettek engem és Bettit egy általunk választott filmre. Az egyetlen jónak tűnő műsor a Hotel Transylvania 2 volt, de azt már láttam. Sajnos, azok a filmek, amik Bettinek tetszettek, nekem a színészek miatt többnyire nem, így végül megegyeztünk az Elmentek otthonról című filmben. Az előzetes ismerete nélkül ültünk be, és... csalódtunk. 
 Szereplők:
Franck - Philippe Lacheau
Sonia - Alice David 
Ernest - Vincent Desagnat
Sam - Tarek Boudali 
Alain - Christian Clavier
Alex - Julian Arruti
Jean - Gregoire Ludig
Estelle - Charlotte Gabris

A történet szerint Franck és barátai Brazíliába utaznak, hogy meglátogassák Sonia, Franck barátnőjének, apját, aki egy öko minősítésért ácsingózó luxusszállodát vezet. Franck meg akarja kérni kedvese kezét, de már a repülőn gondokba ütköznek, ráadásul a leendő após sem fogadja tárt karokkal őt. A csapat férfi tagjai, Ernest, Sam, Alex és Franck egy kiránduláson vesznek részt, kiegészülve néhány csinos lánnyal. A túra balul sül el, így a csapat kénytelen egyedül visszatalálni a szállodába, az út alatt azonban nem várt fordulatok következnek...


Nem vártam túl sokat a filmtől. Olyasmi minőséget képzeltem el, amilyet a Nagytudásúaknál láttam, jó poénokat és furcsa kivitelezést. Sajnos még annyira sem volt jó. A klisék, amelyeket már a Fák jú tanár úrnál is megemlítettem, most még rosszabbak voltak. Ezen kívül több jelenetet is átvettek más vígjátékokból. Nem szeretnék spoilerezni, de fogok. A Családi üzelmek című filmből szinte teljes egészében átvették azt a jelenetet, amikor az egyik srác heréjét megcsípte egy mérges pók. Spoiler vége. Összezsúfoltak benne egy csomó felesleges elemet. Gondolom, megpróbáltak belecsempészni némi környezetvédelmi üzenetet, de nekem nem jött át. A történet végül is felejthető volt, de az nagyon megmaradt, hogy egy részét kézikamerával szelfibotos megoldással készítették. Szörnyű volt, konkrétan felkavarta a gyomromat. 

A karakterek is semmitmondóak voltak. Franck, mint főszereplő, unalmas volt, és a legmaradandóbb jellemzője a gyávasága lett. Persze volt egy nemes tette, amivel végül elfogadtatta magát a leendő apóssal, és kivívta a szerelme bocsánatát. Sonia idegesítő volt, de a helyében is elgondolkoztam volna azon, hogy otthagyjam Franckot, de nem azért, mert nem tudta megvédeni... Sonia barátnője, akinek a nevére még csak nem is emlékszem, eltúlzott karakter lett, folyton gusztustalan dolgokat csinált, aminek semmi értelme nem volt. Az ő barátja, Alex igazi szerencsétlen srác, aki bármit csinál, elrontja. Jean, Sonia apja, haszonleső üzletembernek lett beállítva, de ez nagyon szerencsétlenül sikerült. Aztán ott volt még Sam, az a srác, aki az egész történet alatt csak meg akarja húzni az egyik csajt. Ernest, tipikus járulékos veszteségként kezelt szereplő volt. A legjobb fej, a nagyi volt, akinek a legtöbb élvezhető poénja volt, igaz, majdnem mind rasszista vonatkoztatással rendelkezett. 

Nem ajánlanám senkinek ezt a filmet, én nagyon untam. Betti persze győzködött, hogy nem is olyan rossz, de csak egy leheletnyit tudott csiszolni a véleményemen. A káromkodások oda nem illőek voltak, és annyi kiszámítható pillanattal volt tele, hogy Bettivel az egész film alatt azt suttogtuk egymásnak, hogy mi fog következni. (Összesen hatan voltunk a teremben, egy szerelmes pár, akinek jól elcsesztük a lehetőségeiket, de nem annyira, mint az ő sorukba tolakodó apuka a kisfiával...) Szóval én azt mondom, hogy ez rossz film volt, úgyhogy senki ne áldozzon 93 vissza nem térítendő percet az életéből rá, mert megbánja. 



















































Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Sorozatajánló - My mad fat diary

Sziasztok! A mostani sorozatajánlót csak az első évad alapján írom meg, és nem csak azért, mert még nem tudtam végignézni (lehasználtam az adatforgalmat mindenhol a házban), hanem azért is, mert maximálisan biztos vagyok abban, hogy a következő két évadot is imádni fogom. 

Fandom, ship, canon avagy legyünk fangirlök együtt!

Sziasztok! Kriszti vagyok, 17 éves és fangirl. Legalábbis félállásban biztosan. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi tesz valakit fangirlé és az is kérdéses, hogy mitől lesz valaki könyvmoly. Tulajdonképpen annyira szubjektív minden ilyesmi, hogy inkább kívülállónak tekintem magam, meg amúgy is: miért kéne mindent és mindenkit kategorizálni? Az viszont igaz, hogy néha nem árt, ha egy kicsit elrendezzük magunkban a dolgokat. Mielőtt még abba a hibába esnétek,  hogy netán egy kedves kis oktató jellegű bejegyzéssel érkeztem, figyelmeztetek mindenkit: ez a poszt elsősorban arról szól, hogy mit gondolok én azokról a dolgokról, amik egy fandomban teljesen természetesek és/vagy amikről folyton megy a vita. Essünk is neki, mert ez egy hosszú-hosszú bejegyzés lesz! Lényeges megemlíteni, hogy a következő kifejezések többnyire a fanfictionökre jellemzőek, de sokszor használatosak azok körében is, akik például nem írnak vagy olvasnak ilyet, csak szeretnek egy-egy sorozatot/könyvet st