Ugrás a fő tartalomra

Sorozatajánló - My mad fat diary

Sziasztok!
A mostani sorozatajánlót csak az első évad alapján írom meg, és nem csak azért, mert még nem tudtam végignézni (lehasználtam az adatforgalmat mindenhol a házban), hanem azért is, mert maximálisan biztos vagyok abban, hogy a következő két évadot is imádni fogom. 







MY MAD FAT DIARY


Miután ilyen szépen beharangoztam a véleményemet, bele is kezdenék. Már nem emlékszem, hogy mikor és hol hallottam róla először. Szerintem legalább egy fél éve volt, de talán még régebben, fogalmam sincs. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy a cím alapján azonnal rájöttem, hogy ezt a sorozatot meg kell néznem. Ha láttátok a 2016-os sorozat listámat, akkor tudjátok, hogy azon első helyen állt. 

Nos, a hónapban sikerült a végére érnem a Török kezdőknek című sorozatnak, amiről szintén tervezek egy bejegyzést (csak ez most sürgősebb), és behoztam a lemaradásomat az Agymenők 9. évadánál (te jó ég, ott mi minden történt!), röpke fél óráig nem tudtam mit kezdeni magammal. Új könyvbe nem akartam belekezdeni, mert az egyik barátnőm elvállalta, hogy a dílerem lesz, óvatosan, hetenként adagolja nekem a könyveket, így egy hirtelen döntés következtében elkezdtem a My mad fat diaryt. 

A leírását olvasva is sejtettem, hogy érzelmileg megterhelő lesz számomra végignézni. Nem tévedtem, ami részben idegesítő volt, mert az első évadot úgy, ahogy van, végigbőgtem, részben pedig kielégítő volt, mert igazam lett. Imádom, ha igazam van. De senki se ijedjen meg, valójában nem olyan szomorú ez a sorozat, és a hangulata sem mindig depresszív, az, hogy ilyen heves érzelmeket váltott ki belőlem, legnagyobb részben az én személyiségemből ered. (Én az Agymenők nyolcadik évadának befejező részén is sírtam...) A sorozat légköre valójában keserédesnek nevezhető, őszinte és hitelesen tükrözi a problémákat. 

A történet

Rae Earl, a súlyproblémákkal küzdő tinédzser párhónapos elmegyógyintézeti kitérője után kiszabadul a '90-es évek világába, nagy tervei vannak a nyárra nézve, szeretné jól érezni magát, szórakozni, barátokat szerezni, normálisnak lenni. Chloe barátnője által bekerült a bandába (the gang), amely a következő emberekből áll: Izzy, az optimista lány, Chop, a mókamester, Chloe, a tökéletes, Archie, a félig kocka, félig rockisten és Finn a csendes, szexi srác. Rae azonban továbbra is kezelésre szorul, de pszichológusa, Kester az agyára megy (hát nem ez a dolga?)  Ráadásul az anyja is beújított magának egy tunéziai barátot is... 

Az angol sorozatokról általában ódákat zengenek a kritikusok. Szívesen tenném én is ezt, és mondanám, hogy a My mad fat diary egy remek sorozat, mint ahogy azt egy angol alkotástól el is lehet várni, de nem tehetem, mert semmi tapasztalatom nincs ezen a téren. Annyit jelenthetek csak ki, hogy ez a sorozat tényleg nagyon jó. 

Hogy mi fogott meg benne? Az, hogy egy túlsúlyos lányról szól. Lássuk be, a legtöbb sorozatban, filmben, könyvben a gyönyörű, csinos lányokról és nőkről van szó, akik valamilyen elhanyagolható hibájuk miatt még nem találták meg a szerelmet. Nyilván ez egy általánosítás, amit egyébként rendes körülmények között utálok, de most hajlandó vagyok felhasználni, hogy érzékeltessem, a My mad fat diary más. Ezenkívül kíváncsi voltam, hogyan mutatják be egy ilyen lány érzelmeit, gondolatait, hogyan alkotják meg a karakterét és hogyan játsszák el. Féltem, hogy csalódni fogok, és megint egy sztereotip ábrázolást kapok, mint a Nagyon nagy ő esetében. (OFF: az egy szörnyű film. Nem, nem romantikus, még csak aranyosnak sem mondható... Egyszerűen csak bosszantó.) 

Előrebocsátom, hogy kissé elfogult vagyok ezzel a sorozattal kapcsolatban, hiszen mint már említette, mélyen megérintett, de igyekszem nem túlzásokba esni, és figyelek arra, hogy ne spoilerezzek, bár néhány helyen muszáj lesz. Ezenkívül elnézést kérek azért, hogy nem találtam benne negatívumot. 

OFF: Ismételten elnézést, de ezt az offot most nem rakhatom zárójelbe,  mert néhány ember típus (amelyikbe én is tartozom) hajlamos arra, hogy a zárójelbe tett mondatokat kihagyja. Ez viszont egy olyan információ, amit mindenki figyelmébe ajánlok. Egy csodálatos blog: Üzenem...

Szereplők

A színészek: 

Sharon Rooney
Nico Mirallegro
Jordan Murphy
Dan Cohen
Claire Rushbrook
Ciara Baxendale
Ian Hart


Rae Earl  kövér és csúnya. Mondhatnám kifinomultabban is, de minek rajta szépíteni? Ha már a sorozat arról szól, hogy Rae önértékelési zavarokkal küzd, akkor nyíltan kimondom. Kegyetlenségnek tűnik, és álszentségnek tőlem (csak ti nem tudjátok, mert a kinézetem előttetek titkolt), de akkor is igaz. (Valójában a színésznő nem is csúnya, legalábbis szerintem) Rae hajlamos arra, hogy bántsa magát vagy ilyen, vagy olyan módon. Éppen egy öngyilkossági kísérlet után került az intézetbe, ahol többnyire meggyógyították, de  egy ilyen mélyről jövő  gondot nem lehet pár hónap alatt helyrehozni, így továbbra is terápiára kell járnia. Odabent szerzett magának két barátot, Tixet és Dannyt, akik jó karakterek, több figyelmet is kaphattak volna, mert szerintem méltatlanul keveset szerepelnek. Szeret enni, a sportért viszont nem rajong. Szereti az anyját, de ő sokszor az őrületbe kergeti (ez így fájdalmas ebben a kontextusban), ráadásul a nyáron talált magának egy bevándorlót, Karimot. Az apját nem ismeri. Így első hallásra nem nagy szám (ez is csúnya volt), de ez így még nem egészen ő. Rae kissé harsány, emiatt magabiztosnak tűnik, szeret viccet mesélni és fontos számára a zene. Hihetetlenül jószívű, azok után, amit Chloe művelt vele a sorozatban (ki tudja, mit művelt vele a múltban) én már régen otthagytam volna, ráadásul Archie is csúnyán felültette. Szeretem a karakterét, és nem csak azért, mert az érzéseink hasonlóak, és sok mindenben magamra emlékeztet. Erős, és szokatlan humora van. Néha egyszerűen nem is tudok, hogyan reagálni rá, mert olykor olyan  poénjai vannak, amik valójában nem is azok. Úgy tűnik, mintha mások véleménye hidegen hagyná, valójában viszont nagyon is rágörcsöl. Hiába szorong belül, kívül közvetlen és szabad. 

Chloe az ő legjobb barátnője, akit már gyerekkora óta ismer. (Ilyenem nekem is van.) Csinos, szép, szinte tökéletes. (Itt ér véget a párhuzam) Kár, hogy felszínes, és egyelőre ő mutatkozik a legrosszabb barátnak, akit valaha láttam. Önző, és néha úgy viselkedik, mintha lenézné Raet. Az elolvasott kritikák és ajánlók szerint a későbbiekben kedvelhetőbb karakterré fog válni. Egyelőre nem cáfolhatom ezt meg, de a kételkedésre megvan a jogom, és élek is vele. Szerintem ez a lány nem fog változni. 




Izzy és Chop szintén tagjai a bandának, de a sorozat készítői nem áldoztak rájuk túl sok időt. Mindketten afféle jelentéktelen, töltelékkarakterek, akik csak néha nyúlnak bele a történésekbe. Izzy a tipikus optimista, vidám, együtt érző lány, akinek ennél konkrétabb tulajdonságokat nem adtak. Chop a vicces srác, aki haverként kezeli Raet. Nem mondom meg, hogy mi lesz a sorsuk, de szerintem ebből a pár sorból mindenki ki tudja következtetni. 

Archie szintén közeli barátja Rae-nek. Az elején voltak súrlódások kettejük között, de ezek később rendeződtek. 

SPOILER: Archie meleg, de szerintem ez senkinek nem esne le, ha lemaradna arról, amikor bevallja Rae-nek. A sorozat ugyebár az elfogadásról is szól, így egy meleg haver is kellett bele. Ez ugyan klisé, de mégsem az. Olyan természetességgel kezelik, ahogy kell. Nem csinálnak belőle nagy ügyet. Szerintem ez nagyon fontos ahhoz, hogy a való életben se úgy közelítsünk meg egy meleget, ahogy sokan teszik. Remélem ezt nem kell magyaráznom. Arra akarok kilyukadni, hogy nem teremtettek meg egy újabb Kurtöt, a Gleeből, nem egy sztereotip karaktert kaptunk, hanem egy valóságosat. VÉGE

Finn a banda utolsó tagja. Sajnos, róla nem sokat mondhatok spoiler nélkül, de még mielőtt belekezdenék, elmondanám, hogy ha rákerestek a neten a sorozatra, és ne adj' isten a képeket is megnézitek, készüljetek fel arra, hogy igen, spoilerbe fogtok ütközni. Ezernyi spoilerbe. Tehát Finn. Csendes, titokzatos, zárkózott. Valamiért mindig lekonyul a szája, még akkor is, ha mosolyog. Ráadásul néha úgy hunyorog, mintha bogár repült volna a szemébe, de nem kell aggódni, ez csak azt jelenti, hogy nagyon boldog. Vagy azt, hogy sírás közeli állapotban van. Esetleg azt, hogy dühében összehúzta a szemét. Oké, viccet félretéve (mert ez annyira humoros volt, remélem nevettek) a színész nagyon jó, a karakter is el lett találva. Az elején sajnos csak szemétkedést hallunk tőle, de aztán... 

SPOILER: ... szép lassan kiderül, hogy valójában ő a legaranyosabb, legfigyelmesebb és legtoleránsabb ember a sorozatban. Vagy legalábbis valami ilyesmi. Igen, összejönnek, ha már itt vagyok a spoiler-részen. Rae nem álomnő, és ezzel mind a lány, mind a fiú tisztában van, mégis elfogadja. Lehet most jönni azzal, hogy a való életben ez nem így van, és hogy ez csak egy újabb amerikai mintára szabott csúnya-lány-összejön-a-helyes-csávóval-szituáció, de nem. Mert itt nem mondják azt, hogy Rae szép és csinos. Finn nem mondja, hogy neki így is megfelel, vagy hogy számára Rae a legtökéletesebb lány. Ne hazudozik a külsejéről, nem bókol neki. Nem mondja, hogy nem számít a külső. Meg sem említi a kinézetét. Ez így hülyén hangozhat, de ha megnézitek a sorozatot, meg fogjátok érteni. Finn tényleg elfogadja Rae-t úgy, ahogy van. Ezt nagyon értékelem a karakterében. Kár, hogy a való életben nem léteznek ilyen emberek semmilyen módon, nemhogy még ilyen helyesen. VÉGE

Rae anyja is fontos szerepet játszik a sorozatba. Szerintem az a nő kiállhatatlan. Önző, nem törődik a lányával. Nem érdekli, hogy Rae-t zavarja Karim, csak azzal törődik, hogy mi neki a jó, és szinte azt mondja a lányának, hogy a saját boldogsága fontosabb, mint ő. Ne szeretem, de azt meg kell hagyni, hogy ha baj van, akkor kiáll a lánya mellett. 

Kester pedig a pszichológus. Neki is megvan a saját háttértörténete, ami néha megjelenik a sorozatban, de nem kap túl nagy figyelmet. (OFF: Egyébként a színész az elejétől fogva emlékeztetett valakire, de nem tudtam megmondani, hogy kire. Először azt hittem, hogy egy általános iskolás tanáromra, Misi bácsira, de aztán a tévében kapcsolgattam, és megláttam az egyik Balázs műsor ismétlését, és rájöttem, hogy Kester kiköpött Vadon Jani, csak nagyobb a füle és kerekebb a feje.) Imádom a karakterét. Nagyon sokat segít Rae-n, és még jópofán is teszi. 

Mit szeretek még benne? 

1. A humorát

Nem hiszem, hogy ezt sokat kellene fejtegetnem. Nekem bejön az a humor, ami benne van, de sajnos nem tudom megnevezni a fajtáját. Többnyire kínos helyzeteken nevettem, illetve Rae beszólásain, hasonlatain.

2. A zenéket

A '90-es évek zenéi, Oasis és egyebek. Mivel modern  kölyök vagyok, nem sok akkori zenét tudok megnevezni, ne is várjátok, hogy nagy elemzésbe kezdek. A zenék 95%-át nem is ismerem, de azt meg tudom mondani, hogy tökéletesen a jelenthez illőek. 

3. Az őszinteség

Rae-t nem érdekli túlságosan, hogy milyen furcsán hangzanak a szájából azok a szavak, amiket kiejt. Egyszerűen csak kimondja őket. Azaz inkább leírja. A naplója helyet ad egy csomó fantáziának és vágynak. Nem fél leírni őket. Ráadásul annyira hűen tükrözik a problémákat! Ezt már írtam, tudom, de muszáj kihangsúlyoznom. Kertelés nélkül mutatják be Rae fejében lejátszódó dolgokat, még akkor is, ha azok fájdalmasan igazak. 






4. Rae narrációja és a rajzok

Mivel Rae szemén át látjuk a történetet, kapunk tőle néhány megjegyzést. Ezek egyszerűen fantasztikusak! Találóak, és mindig az adott hangulathoz illőek, viccesek vagy éppen depresszívek, néha pedig rendesen kirángatnak abból az állapotból, amit mondjuk húsz percen át sikerült összekaparnod. A rajzai pedig szintén marha jók. 

Ezenkívül még hozzátenném, hogy szokásomhoz híven olvastam róla kritikákat és ajánlókat, illetve a posztok alatt a kommenteket is végiggörgettem. Párat találtam, amelyben írták, hogy szeretik a sorozatot, csak azt bánják, hogy nem tettek bele nevelőcélzatú jeleneteket, amelyek sportolásra ösztönzik az embereket. Örültek volna annak, ha beiktattak volna néhány olyan pillanatot, amiben arról van szó, hogy a túlsúly ellen igenis tenni kell. Ezt nem vitatom, ez tényleg egy egészségtelen dolog, de most nem szeretnék ebbe belemenni. Ez egy nagyon nehéz téma, nehéz a probléma is. A kommentek említéséből azt akartam kihozni, hogy a My mad fat diary azért olyan emberközeli és tulajdonképpen valóságos, mert nincsenek benne tanító jellegű jelenetek, és nem akarják a nézőbe sulykolni, hogy fogyj el, mozogj, mert ez rosszat tesz a szervezetednek. És nem is estek át a ló túloldalára. Nem tömték a fejünkbe, hogy fogadd el magad, főleg nem olyan módon, ahogy rengeteg más film és sorozat teszi, tehát nem egy tökéletes kinézetű lány által. Azt hiszem, emiatt is másabb ez a sorozat, mint a többi. 

Zárásképp nem tudom, mit írhatnék. Hogy miért ajánlom? A sorozat tele van szerethető karakterekkel, egyedi humora van, a zenék jók, a konfliktusok átérezhetőek, és azt hiszem ez a sorozat elég tanulságos is, még akkor is, ha szánt szándékkal nem tettek bele nevelőcélzatú jeleneteket. A klisék száma elhanyagolható. Kell még ragozni?

Kedvcsinálóként pedig még néhány kép:














És akkor most elkezdem a második évadot! 



Mozicsillag

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

A karácsonyról #7 Reszkessetek betörők! - avagy 5 karácsonyi film

Sziasztok!
Először is boldog karácsonyt szeretnék kívánni nektek! Remélem kellemesen telnek az ünnepek, hogy családi béke és otthonos melegség uralkodik mindenütt és hogy ha máskor nem is, a mai napon egy kicsit kikapcsolódhattok. Mint említettem az előző bejegyzésben, kissé elmaradtam az aktuális posztokkal, ezért elnézést szeretnék kérni, Ma az én kedvenc karácsonyi filmjeimről írnék, hátha sikerül még elcsípnetek egyet ezek közül.

Gyilkosság az Orient Expresszen 2017

Sziasztok!



A Gyilkosság az Orient Expresszen 2017-es feldolgozása igazán különleges: a fantasztikus látványvilág és a fantáziadús akciójelenetek mellé kiváló színészi játékot és feszült cselekményvezetést kapuk. A rendhagyó kameramozgásnak köszönhetően a néző úgy érezheti, maga is egy potenciális gyilkosokkal teli vonaton utazik. A Gyilkosság az Orient Expresszen tehát egy izgalmas, fordulatokkal teli, zseniális mű teljesen kiforgatott feldolgozása. Hogy miért? Olvasd tovább, és rögtön megtudod!