Ugrás a fő tartalomra

Valentin-nap

Sziasztok!

Bár már legalább két hete elkezdődött a Valentin-napot megelőző készülődés, én egészen a mai napig nem is nagyon figyeltem rá. Tulajdonképpen ma sem azért írok róla, mert annyira felbosszantott vagy felizgatott volna valami, egyszerűen csak eszembe jutott, hogy hoppá, bizony vannak, akik ezt jóval komolyabban veszik, mint én.


A Valentin-napról

Ajánlom a wikipédia oldalát, ha valaki szeretné mélyebben beleásni magát a témába, (Érdemes a forrásokat is átböngészni.) annak, aki meg csak a lényeget hallaná, elmondom. Mint a legtöbb modern ünnepnek, ennek is van pogány és keresztény előzménye is. A rómaiaknak például két ünnepe is volt ekkortájt (Faunus és Lupercalia), az egyik Romolus és Remus. a másik pedig Júnó istennő tiszteletére. Na mármost, tudjuk a keresztényekről, hogy bizonyos okok miatt (vagy azért, mert nagyon szegényes volt a fantáziájuk, amit kétlek, vagy azért, mert így könnyebben tudták a pogányokat áttéríteni) a saját ünnepeiket az ókori pogányok ünnepeinek időpontjára helyezték. (Elnézést ezért a remekbe szabott mondatért, de ha vannak javaslataitok arra, hogyan küszöbölhetném ki a szóismétlést, kommentbe várom őket) Ezenkívül adott volt még egy Valentin, magyarosítva Bálint nevű szent, aki a lelkibetegek, epilepsziával küzdők és a szerelmesek (elég érdekes együttes, szerintetek véletlen?) patrónusa volt, a későbbiekben pedig a jegyesek, valamint a fiatal házasoké lett. 
Vélemények

Azt hiszem, senkinek sem kell magyaráznom, hogy milyen két tábor létezik: vannak, akik kedves, szép dolognak tartják, és úgy gondolják, hogy megérdemlik a szerelmesek ezt a napot, és vannak azok, akik utálják. Lehet, hogy azért, mert szinglik, lehet valami teljesen más okból is, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy mennyire unalmasak az évről évre hallható megjegyzések. Mire gondolok? Erre:




Szerintem ezek elég idegesítőek és provokatívak. Nyilván van bennük valami, de ha mindig mindenütt ezt látod, akkor felforr az agyvized, akár szereted a Valentin napot, akár nem. Az én véleményem az, hogy nincs véleményem. Még sosem voltam szerelmes, így eddig egy pillanatra sem kellett belegondolnom abba, hogy milyen jó is egy ilyen nap. A végén lehet, hogy tényleg utálni fogom, de egyelőre nem tudok mit mondani erre. 

Íme néhány vicces kép a Valentin-napról:








Ti mit gondoltok erről? Szeretitek vagy inkább a fentebbi képekkel értetek egyet?

Azoknak, akik ünneplik: Boldog  Valentin-napot! 




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!