Ugrás a fő tartalomra

10 fura szokásom

Sziasztok!

Szerintem nagyon érdekes, hogy a való életben kissé zárkózott vagyok, vagy legalábbis az emberek ezt a bélyeget sütik rám többek között, viszont így, névvel, de arc nélkül sokkal nyíltabban viselkedem, és semmilyen módon nem frusztrál az, hogy személyes szokásaimat, intim gondolataimat vagy éppen csak az én egyébként teljesen publikus véleményemet vadidegenekkel osztom meg. Talán azért, mert a reakciók (sem negatív, sem pozitív) nem hatolnak el hozzám, így a közléseim következménye számomra nem is valóságos, kézzelfogható. Nem tudom, hogy ez mennyire jó vagy rossz, nem mintha ez a két fogalom olyan behatárolt és egymástól elkülönített volna, hogy választhassak közülük. Ebből tulajdonképpen csak annyit akartam kihozni, hogy hiába vagyok hallgatag a való életben, itt igenis ki merem mondani, mit gondolok, és nem félek leírni a személyes dolgaimat. Így fordulhat elő, hogy a listáim ilyen jellegűek. 


Tehát ma ismételten egy listát hoztam, amin nem kevesebb, mint 10 fura szokásomat írom le nektek. Az, hogy ezek valóban különcségről árulkodnak, azt nem tudom, de még én is úgy gondolom ezek miatt, hogy bogaras vagyok. Íme:

1.) 32-szer megyek végig a fogaimon a kefével

Ez a szokás szerintem akkor ragadt rám, amikor gyerekként a Lazy Town néztem. Ha az emlékezetem nem csal, akkor még egy dal is róla. Az a legdurvább, hogy most már egyenesen idegesít, ha kevesebbszer csinálom vagy ha eltévesztem a számolást. Különben is, ez egy nehéz szokás, mert nem tudok olyan gyorsan sz
ámolni, mint ahogy fogat mosni...


2.) Ha oszlopot látok, nem engedem be a sorba

Még az unokatestvérem ragasztotta rám ezt a szokást. Kisebb koromban, ha mégis megtörtént ez a szörnyűség, akkor háromszor balra fordultam, hogy ne legyen balszerencsém. Mára már felhagytam ezzel, de ha tehetem, akkor most sem engedem be az oszlopot a sorba.

3.) Mindent lekopogok...

Még azt is, amit nem kell. Egyszerűen berögzült ez a mozdulat, és ha valaki állít valami, egyszerűen megkoppintok valamit. Többnyire fát, merthogy hátha más felületen nem válik be. (Egyébként nem vagyok babonás, mondjuk a létra alatt sem megyek át...)

4.) Sosem az elsőt választom

Ez is a már említett unokatestvéremtől elkapott babona. Emlékszem, akkor hallottam ezt először, amikor Tokio Hoteles párnát vett magának. Azóta bármit is kell vásárolnom vagy húznom, sosem az elsőt, mindig a másodikat vagy az utolsó választom. (Kivéve, ha kör alakban van valami elhelyezve. Akkor nagy dilemmában vagyok, mert hát annak nincs kijelölt kezdőpontja)

5.) Tükör előtt gyakorlom a mosolygást

Ez egy féltett titkom volt. Nem tudom, miért csinálom. Csak állok ott, és mosolygok magamra, hol teli szájjal, hol csak félszegen, összezárt ajkakkal.
Gyakorlom a gúnyos, a kedves, a szomorú és a csalódott mosolyt, és néha még grimaszolok is.

6.) Kincsemnek szólítom a macskámat

Ez mindössze egy féléves szokásom, de meg kell hagyni, ez fura. Az egyik barátnőm nevezte egy időben mindig így a barátját, és nekem nagyon megtetszett ez a becézés. Csak hát én forevor alone vagyok, így a macskámat szólítom így. Sad story. (Remélem értékelitek az angoltudásomat.)

7.) Beszélgetek magammal

Azt hiszem ezt nem kell magyaráznom. Nem csak, hogy mormolok magamban vagy a gondolataimat hangosítom ki, de válaszolok is rájuk. Ez kicsit olyan, mint az írás, csak szóban. Ezt azért jól összehoztam. 

8.) Hazudok, hogy kiderítsem, mennyire figyelnek rám

Ez egy, a bizalmatlanságomból fakadó cselekvés. Néha tényleg úgy érzem, hogy senkit nem érdekel, amit mondok, és ez egyébként többnyire így is van. Az ismerőseim nagy része csapong a témák között, míg én szeretek jobban belemélyedni egy beszélgetésbe, egy témát addig boncolgatni, amíg csak lehet. Ez engem néha nagyon rosszul érint. A barátaim érdeklődése sokszor minden előjel nélkül alábbhagy, és ilyenkor áttérnek valami más témára, vagy éppen elkezdenek valami mást csinálni. Ez szerintem nagyon irritáló, és ilyenkor mindig összezavarodom. Sokszor magamra is veszem a dolgot, de ahogy elnézem őket, azt veszem észre, hogy ez nem személyre szabott érdektelenség. Azt hiszem, a mai emberek többsége egyáltalán nem mélyed bele egy dologba, hanem megosztja vagy mindig másfelé irányítja a figyelmét. 

Tehát füllentek. Elmondok magamról valamit, aztán a szöges ellentétét szövöm bele a beszélgetésbe, és figyelem, hogy észreveszik-e. Nem szokták. Tudom, hogy becstelenség, és a hazugság nem szép dolog, de ez nálam egy teszt, egy szokás, ami nem túl etikus, de nálam már rögzült. (Ez nem azt jelenti, hogy nem akarok változtatni rajta, csak azt, hogy nehéz lesz...) Egyébként ezt a szokásomat utálom a legjobban. 

9.) Néha félbehagyok egy-egy mondatot, és csak magamban fejezem be

10.) Mindig minden vesszőt, ékezetet és pontot kiteszek, és minden szót leírok ha sms-t vagy facebook üzenetet írok

Egyszerűen zavar, ha nem így teszem. Igaz, így sokkal több időbe telik, mire megírom az üzenetet, de megéri. 

Kivétel: Ha Bettivel beszélek

És a végére a Lazy Town főcímdala:

Fülbemászó, nem? 


Remélem, tetszett a lista. Neked vannak fura szokásaid? Írd meg kommentben, ha van kedved, kíváncsian várom :) 



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Sorozatajánló - My mad fat diary

Sziasztok! A mostani sorozatajánlót csak az első évad alapján írom meg, és nem csak azért, mert még nem tudtam végignézni (lehasználtam az adatforgalmat mindenhol a házban), hanem azért is, mert maximálisan biztos vagyok abban, hogy a következő két évadot is imádni fogom. 

Fandom, ship, canon avagy legyünk fangirlök együtt!

Sziasztok! Kriszti vagyok, 17 éves és fangirl. Legalábbis félállásban biztosan. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi tesz valakit fangirlé és az is kérdéses, hogy mitől lesz valaki könyvmoly. Tulajdonképpen annyira szubjektív minden ilyesmi, hogy inkább kívülállónak tekintem magam, meg amúgy is: miért kéne mindent és mindenkit kategorizálni? Az viszont igaz, hogy néha nem árt, ha egy kicsit elrendezzük magunkban a dolgokat. Mielőtt még abba a hibába esnétek,  hogy netán egy kedves kis oktató jellegű bejegyzéssel érkeztem, figyelmeztetek mindenkit: ez a poszt elsősorban arról szól, hogy mit gondolok én azokról a dolgokról, amik egy fandomban teljesen természetesek és/vagy amikről folyton megy a vita. Essünk is neki, mert ez egy hosszú-hosszú bejegyzés lesz! Lényeges megemlíteni, hogy a következő kifejezések többnyire a fanfictionökre jellemzőek, de sokszor használatosak azok körében is, akik például nem írnak vagy olvasnak ilyet, csak szeretnek egy-egy sorozatot/könyvet st