Ugrás a fő tartalomra

2016. Február - Kiolvasott könyvek

Sziasztok!


Hát, miután sikerült több unalmas, rövid vagy éppen közép hosszú bejegyzést összehoznom, végre egy értelmes posztot is olvashattok tőlem. 

1. Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó (Moly.hu)


"Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet."
Zsófi révén jutottam ehhez a könyvhöz. Alig várta, hogy kiolvassam, mert bár tetszett neki, folyton azt hangoztatta, hogy hiányérzete támadt. Teljes mértékben egyetértek vele, sőt, odáig merészkedek, hogy kijelentsem: nem nyűgözött le ez a könyv. Nem éreztem valóságosnak, de még csak érzelmeket sem tudott előhozni bennem. 

2. Gárdonyi Géza: Ida regénye (Moly.hu)

"A félárva, zárdában nevelkedett Idának az apja, Ó Péter borkereskedő gazdag hozománnyal, hirdetés útján keres férjet: sürgősen szabadulni akar leányától, hogy továbbra is szabados életmódjának hódolhasson. A leendő férjnek életmentő a pénz, hisz tehermentesítheti vele nővére birtokát, s jómagának is alkalma nyílik festői ambíciói megvalósítására. Az esküvő előtt Balogh Csaba és Ó Ida megfogadja egymásnak: üzleti alapú és szigorúan formális házasságukat egy esztendő múltán felbontják…"

Egy Gárdonyi regényt igazán nem bírálhatok, de az eleje akkor is halálosan unalmas. Később, amikor már Csaba és Ida már házasok, sokkal jobban élveztem, és megint csak meg kell említenem, hogy néhány jelenet szakasztott olyan volt, mintha a mi időnkben történt volna, csak a modorosságból volt több. Tulajdonképpen jó kis könyv ez, még ifjúsági regénynek is elmenne.

3. Agatha Christie: A kutya se látta (Moly.hu)

"Hastings kapitány érdeklődve figyeli, ahogy Hercule Poirot a reggeli postáját bontogatja. Az egyik levelet kétszer is végigfutja. Hastings kérdésére, hogy ki írta a levelet és miről szól, a belga detektív egyszerűen átnyújtja neki, hogy olvassa el. A kapitány értetlenkedik: a levél nem is szól semmiről! Miss Emily Arundell, minden kétséget kizáróan egy vénlány, Poirot segítségét kéri – de hogy miben, az nem világos. Poirot nem habozik, nemsokára útra kel, Miss Arundell házán azonban „Eladó vagy kiadó” tábla lóg. Mint kiderül, a kisasszony nemrég meghalt, és végrendelete azóta is szóbeszéd tárgya a faluban. Mivel Agatha Christie szövi a mese szálát, sejthetjük, hogy a halállal és a végrendelettel sincs rendben minden…Poirot-t ez alkalommal nemcsak kis szürke agysejtjei vezetik nyomra, hanem egy kedves foxterrier is."
Megőrültem a hó elején, és a bulipénzemből (amit nem tudom mire kaptam, ugyanis azokba a "bulikba" ahová én járok diákigazolvánnyal ingyenes a belépés, és az egyetlen dolog, amit vennünk kell az egy fél literes mentes ásványvíz, de a szüleim tudják) vásárolni indultam. Természetesen könyveket. Egyébként utálok pénzt költeni, de ha már választanom kell, hogy mire adom ki, akkor egyértelmű, hogy a könyveket választom. Tehát megőrültem, és röpke egy óra alatt öt könyvet vásároltam (pont belebotlottam egy akcióba). 

Megvettem ezt a kötetet, mert ezt még nem ismertem. (Szégyen-gyalázat, hogy tizenhat éves létemre még nem olvastam ki az összes Hercules Poirot regényt.) Azt kell, hogy mondjam, ez is hozta az összes többi Agatha Christie könyv szintjét, ugyanolyan érdekes és csavaros volt. Ennek ellenére sikerült kitalálnom, hogy ki a gyilkos, és még az utolsó fejezetekben történő események sem tántorítottak el attól, hogy biztosan állítsam. (Azt hiszem, azért sikerült ilyen ügyesen rájönnöm a végére, mert nagyon ráhangolódtam Agatha Christie stílusára és megoldásaira.)

4. Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában (Moly.hu)


"A tizenöt éves Christopher autista: nagyon sokat tud a matematikáról és a fizikáról, de nagyon keveset az emberi érzelmekről. Nem szereti, ha hozzáérnek, és nem hajlandó megérinteni semmit, ami sárga vagy barna. Űrhajós szeretne lenni, de még sohasem járt a szülei nélkül az utcájukon túl. És alighanem ő a világirodalom egyik legkülönösebb nyomozója – egy este ugyanis a szomszédasszony kutyáját döglötten, vasvillával átszúrva találja a kertben, és elhatározza, hogy kinyomozza, ki ölte meg. Így kezdődnek Christopher különös kalandjai, melyek során nemcsak a kutya gyilkosának kilétére derül fény, hanem ennél jóval fontosabb dolgokra is, amelyek sok mindent megváltoztatnak mind az ő, mind a szülei életében. Mark Haddon bámulatos beleérzéssel ábrázolja az autista fiú végtelenül racionális gondolkodását, sajátos érzelemvilágát, s könyve izgalmas és megható olvasmány lehet gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Az angliai Oxfordban élő Mark Haddon tizenöt gyerekkönyv szerzője, emellett illusztrátor és forgatókönyvíró. A kutya különös esete az éjszakában első felnőtteknek (is) szóló könyve, amely az elmúlt időszak egyik legnagyobb világsikere, és Angliában megkapta az év legjobb gyerekkönyvének járó díjat"

Ezt a könyvet egy néni nyomta a kezembe, és azt mondta, hogy nagyon érdekes, csak ajánlani tudja. Megnéztem a címét, tényleg jónak látszott, elolvastam a hátulját, az alapján pedig úgy gondoltam, nem lehet rossz. Meg is vettem, és azt kell, hogy mondjam, tényleg remek könyv. Az egész annyira valóságos, életszerű, mégis van benne némi abszurditás, ami igazi élménnyé teszi az olvasását. Ha legközelebb könyvesboltban járok, én is a kezébe adom valakinek, és addig nem tágítok majd, amíg rá nem tukmálom. (Ezt magam sem hittem el)

5. Gimesi Dóra-Jeli Viktória-Tasnádi István: Időfutár - A körző titka (Moly.hu)



"Hanna nemrég költözött Budapestre, minden szokatlan: új lakás (egy hetedik kerületi gangos bérház), új iskola (a Sigray), új tanárok, és persze új osztálytársak. Ha ez még nem lenne elég: úton-útfélen egy fura öregemberbe ütközik, megbolondul a számítógépe… és az egésznek valahogy köze van ahhoz a rozsdás körzőhöz, amit az utcán talált. Vajon miért kell mindenkinek ez a körző? Mit akar vele kezdeni Sándor, a vén ócskás, és miért nem tud Hanna sem megválni tőle? És mi köze mindennek Bécshez, a Sakkozó törökhöz és Bujdosónéhez, a töritanárhoz? A rejtélyek kinyomozásában segít Hannának Zsófi, a szuperokos szegedi barátnő, és Tibi, a kicsit lassabb eszű, de hűséges osztálytárs. A kalandok szüneteiben pedig arra is van idő, hogy barátságok szakadjanak meg és szülessenek újjá, no és persze szerelmek is szövődnek… A Gimesi-Jeli-Tasnádi-trió rádiójátéka végre regényformában is! Letehetetlen, izgalmas, vicces, mai!"
Már régóta pályáztam arra, hogy belekezdjek ebbe a sorozatba, mert már a rádiójátékot is nagyon szerettem, bár nem értettem teljességgel az egészet, mivelhogy csak a közepétől kezdtem el hallgatni, majd abba is hagytam. Na már most, egy kreatív és érdekes történetről van szó, ami nekem tetszett. A karaktereit kedveltem. Igaz, hogy lehetetlen és izgalmas, azt viszont, hogy vicces nem állítanám, ráadásul a történetet ismerve nem merném azt a szót használni, hogy mai.

6. Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (Moly.hu)



"Budapest, 1896. A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon. A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.„A szereplők olyan elevenek, szinte lelépnek a lapokról. Elég néhány szó, és megtörténik a csoda: máris a múlt század fordulójának lüktető világvárosában találod magad, különös, borzongató kalandok kellős közepén. Szívből ajánlom egyhangú hétköznapokra és pihentető hétvégékre!” – Katona Ildikó, hivatásos könyvrajongó"


Erről a könyvről tervezek írni egy hosszabb bejegyzést, ugyanis megint csak rengeteg pozitív kritikát olvastam, miközben bár történelmileg pontos és szépen megírt könyv, valójában nem olyan jó, legalábbis nekem nem tetszett annyira.Talán én vagyok elkapatva vagy egyszerűen csak válogatós kedvemben vagyok, és ezért van az, hogy a legtöbb, nagyra értékelt könyvet nem tartom olyan remeknek...

7. Agatha Christie: Nemezis (Moly.hu)



"Alig másfél év telt el azóta, hogy Marple kisasszony megoldott egy bizonyos rejtélyt az Antillákon, s ezzel sikerült néhány ifjú hölgy életét megmentenie. Nyomozótársa, a goromba, de aranyszívű Mr. Rafiel időközben meghalt, ám ügyvédei útján, levélben utólag még megkéri az öreg kisasszonyt: göngyölítsen fel (neki teendő személyes szívességként) egy újabb bűnügyet. Azt azonban, hogy miről volna szó, nem részletezi. Apránként derül ki, hogy itt nem ifjú hölgyeket kell megmenteni – az ifjú hölgyek (mint utóbb kiviláglik, szám szerint ketten) már meghaltak, sőt, már a gyilkost is elítélték. De hiába hogy a bűnös raboskodik, amint Marple kisasszony újra felveszi a fonalat, tovább szaporodik a halottak száma, mi több, őt magát is halálos veszedelem fenyegeti, s bizony ha Mr. Rafiel nem nyújtana neki hatékony segédkezet a túlvilágról…"


Aki olvasott már tőlem több bejegyzést is, az tudhatja, hogy hatalmas Agatha Christie rajongó vagyok. Még nem sikerült minden könyvét elolvasnom, de azt hiszem, lassan több lesz az általam ismert műve, mint az ismeretlen. Tulajdonképpen csak az utóbbi időben kezdtem beleásni magam a Miss Marple főszereplésével íródott könyvekbe, ugyanis számomra az öreg hölgy, bármilyen zseniális és humoros is, korántsem olyan szimpatikus, mint a mi kis belgánk. Ennek ellenére nagyon szeretem ezeket is.


A Nemezis érdekesen indult, és bár az előzményeit nem ismerem, hiszen még nem volt szerencsém ahhoz a kötethez, nem éreztem úgy, hogy hiányos a történet. A karaktereket most is kedveltem, valami hihetetlen, amit Agatha Christie alkot! (Nem, nem vagyok elfogult...) Ennek ellenére a vége felidegesített, valahogy túl egyszerűnek tűnt, túl logikusnak és talán egy kicsit hihetetlennek is. Ennek ellenére ezt is ugyanúgy ajánlom mindenkinek.

8. Denise Jaden: Soha nem elég (Moly.hu)



"Loann mindig is olyan népszerű és csinos akart lenni, mint a nővére, Claire. Amikor Claire volt barátja flörtölni kezd vele, Loann bármire hajlandó lenne, hogy végre ő is különleges lehessen… még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia a nővérét. Azonban minél inkább a részesévé válik Loann a nővére életének, annál inkább tudatára ébred annak, hogy nem minden az, aminek látszik. A tökéletességért folytatott harc, amelyet a nővére vív, felemészti Claire-t, és súlyos árat kell fizetnie érte. Miközben Claire egyre inkább visszahúzódik a családjától és a barátaitól, Loann igyekszik megérteni őt és jóvátenni az elkövetett hibákat. Képes lesz-e vajon Loann rendbe hozni a kapcsolatukat – és a nővérét –, mielőtt túl késő?"

Miután kissé csalódtam az Agatha Christie műben, belekezdtem ebbe a könyvbe. A címet látva egyből tudtam, hogy egy nyomasztó témát ölel fel. Megint igazam lett. Előre szólok, hogy aki nem kedveli az önértékelési problémákkal és egyéb lelki bajokkal foglalkozó könyveket, azok nem fogják szeretni ezt sem. Én speciel szívesen olvasok erről, hiszen nem csak érdekes téma, amivel foglalkozni kell, hanem rendkívül időszerű is. Egyedül attól tartok, hogy lassan ez is sablonná válik.

A Soha nem elég nem volt szívbemarkoló, nem kötött le, nem volt humoros vagy romantikus, és a kivitelezése sem volt különleges. Nem mondhatom, hogy nem tetszett, mert voltak pillanatok, amikor tényleg megragadott, amikor átéreztem Loann fájdalmát, viszont még sem volt jó. A könyv pont olyan volt, mint Loann; egyszerű, néha fájdalmasan unalmas, máskor meglepően valóságos, közönséges, de szerethető, érthetetlen, viszont a helyzete átérezhető. Összességében meg idegesítő.

Elnézést, hogy kissé késve hoztam meg a bejegyzést, de az elmúlt napokban elcsigázottabb voltam a kelleténél, ráadásul rengeteg dolgozat szakadt a nyakamba. (Különös, hogy mostanában folyamatosan dolgozatokat írunk, felelünk, tételt dolgozunk ki, mikor még csak tizedikesek vagyunk... De hát ilyen az élet.)

Februárban tehát nyolc könyvet sikerült kiolvasnom, ami nem is olyan rossz, ha belegondolunk, hogy ez egy csonka hónap. Mint látjátok a legtöbb könyvvel nem voltam elégedett, néhány viszont igenis megfogott.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést! Remélem tetszett, ha kérdésed vagy hozzáfűznivalód van valamelyik könyvvel kapcsolatban, írd meg kommentben!

További szép napot :)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!