Ugrás a fő tartalomra

J. Stirling: The perfect game (Hibátlan játék)

Sziasztok!

Ismét egy régebben olvasott könyvről írok, remélem nem bánjátok :) 



Fülszöveg:

„Nem így és nem ezt akarták. És mégis…Két fiatal, Cassie Andrews és Jack Carter kezdi meg a tanulmányait a főiskolai előkészítőn. Amikor Cassie megismeri az egyre sikeresebb baseballreménységet, Jacket, határozott szándéka, hogy nagy ívben elkerüi ezt a beképzelt, főlényes alakot. Ám Jack egészen másképp képzeli: randizini akar a lánnyal.Mindketten sérült lelkűek, tele bizamatlansággal, félnek kitárulkozni a másik (és önmaguk) előtt, így vágnak bele ebbe az érzelmi utazásba, amely a szerelemről és a megbocsátásról szól. De a hosszú út végén talán meg lehet ragasztgatni az összetört szíveket…Mert az élet néha durva és kegyetlen, mielőtt gyönyörűvé válna…”

Ismételten csodálatos anyukámmal mulattam az időt, és betévedtünk egy antikváriumban. (A betévedtünk ez esetben azt jelenti, hogy elráncigáltam anyát pár tucat ruhás mellett, és berángattam a porszagú drágaságok közé. Igazából nem ellenkezett sokat. Körülbelül az első tíz percben öt könyvet is talált vagy magának, vagy apámnak.) Már egy ideje szemeztem ezzel a könyvvel, mert J. Sterling írta, akinek már két művét is olvastam. Most áron alul, jó állapotban megszereztem.

A cím

A boríton az angol és a magyar cím is szerepel. The perfect game, illetve A hibátlan játszma. A magyar nézőközönség általánosan elégedetlen a filmek lefordított címeit illetően, és meg tudom érteni őket. Mégis ki találta ki, hogy a The Big Bang Theory-t Agymenőkre fordítsák? A könyveknél szerintem ez pont fordítva van. A The perfect game olyan snassz, nem figyelemfelkeltő, de A hibátlan játék mindjárt más hangulatot teremt. (Nem, A tökéletes játék nem hangzott volna jól) Nekem tetszik.

A történet

Szeretem J. Sterlinget. Kedvelem a karaktereit, a történeteket, amiket kitalál, és a kivitelezéseit is. Tudom, hogy a megfogalmazás főképp a fordítón múlik, de azért azt is hozzávenném. Azonban van egy nagy hibája, amelyet ezzel együtt már három könyvében felfedeztem. Sablonos. Annyi közhely van benne, hogy a valódi szavak helyett már csak annyit lát benne az ember, hogy „klisé klisé klisé”. Azt azért tegyük hozzá, hogy remekül tálalja.

Ami szintén idegesített, hogy konkrétan szájba rágja a karakterei személyiségét. Nem megmutatja, hogy milyen, hanem valaki, többnyire a két fontosabb mellékszereplő, elmondja, hogy ő és ő ilyen, ez történt vele, és azért viselkedik úgy, ahogy mert… Ehhez kapcsolódóan megjegyezném, hogy a mellékszereplők, de még néha a két főszereplő is, szinte szakértőként beszél a saját vagy mások személyiségéről. És mindenki tökéletesen megalkotott szóvirágokban társalog. Ezt egy kicsit ügyefogyottan írtam le, szóval egy idézettel magyaráznám el:

SPOILER

„Cassie sem engedett be soha senkit az életébe. Aznap este, amikor találkozott Jackkel én már tudtam, hogy most valami más nézett kék szemével szúrosan a szemembe. A szó szoros értelmében láttam. Amikor ti ketten összekerültetek, az olyan volt, mint a tűzijáték az éjszakai égen. Mind a ketten fényesebben világítotok, amikor együtt vagytok.”

„És ne is próbáljátok tagadni. Mind a kettőtöknek bekavartak a hülye szüleitek. Neked, Cassie – mutatott a barátnőm felé -, úgy betett a faterod folytonos hazudozása, meg hogy nem képes betartani még a legegyszerűbb, leghétköznapibb ígéreteit sem, hogy egész életedben kiábrándultnak, megcsalatottnak érezted magad. Neked pedig – mutatott énrám. – az anyukád fogta magát, és elhúzott, és közölte, hogy te tehetsz róla, mert rossz gyerek voltál. Szentül hiszed, hogy senki sem marad meg a közeledben. Hogy végül mindenki el fog hagyni. És valahol a kicsavart, torz lelked mélyén valószínűleg azt hiszed, meg is érdemled.” 

SPOILER VÉGE

Ezenkívül idegesített, hogy olyan nyálas az egész. Minden a szerelemről szól, ráadásul olyan közhelyeket sorolnak fel, amiket már elsőre sem gondoltak komolyan. Aztán ott voltak a felesleges szexjelenetek is. Engem őszintén szólva zavarba hoztak. 

Összességében véve jó könyv, kellemes karakterekkel és egy egész egyszerű, kiszámítható történettel. 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!