Ugrás a fő tartalomra

Miért jó rossz könyvekről írni?

Sziasztok!

Gondolom, észrevettétek már, hogy amikor egy hosszabb bejegyzést írok egy könyvről, általában nem vagyok jó véleménnyel róla, sőt... Akadtak ugyan olyan posztok is, ahol tényleg azt fejtettem ki, hogy miért tetszik, miért fantasztikus és miért ajánlom mindenkinek, de mégis csak a kellemetlen vélemények felé billen a mérleg.

Ennek az egyik oka feltehetően az, hogy az írással le tudom vezetni azt a feszültséget, amit a könyv okozott. Tehát, ha felidegesítem magamat egy pocsék vagy legalábbis túlértékelt könyvön, akkor nagy eséllyel fogok róla írni egy hosszabb cikket, hogy megóvjak másokat is a csalódástól, illetve, hogy akkora terjedelemben kifejthessem a véleményemet, amekkorában csak akarom. 

A másik ok pedig az, hogy szerintem ezerszer könnyebb egy alacsonyabb színvonalú alkotásról írni, mint egy fantasztikus, sokak által elismert, és valóban megfelelően értékelt könyvről. A legegyszerűbb pedig a fanatikusan körülrajongott, ám annál unalmasabb és rosszabb regényekről írni.

Gondoljunk csak bele, hogy milyen érzéseket hagy bennünk egy jó könyv: izgatottságot, örömet vagy éppen letargiát (attól függ, miről szól), kíváncsiságot, valamiféle elfojtott indulatot, kitörni készülő lelkesedést, és az utána maradt ürességet... Ezeket rettentő nehéz meghatározni, és azt, hogy miért is érezzük ezeket, még bonyolultabb. 

Egy kevésbé összeszedett, érdekes mű azonban puszta felháborodást, sértett csalódottságot és végső esetben komoly dühöt éleszt bennünk. Ezeket könnyebb megindokolni, szavakba ölteni, mert bár ugyanolyan komplikáltak, valamivel megfoghatóbbak érzések is.

Ezenkívül megemlíteném azt is, hogy az ember hajlamos arra, hogy túlzásba vigye a kritizálást, vagy legalábbis előnyben részesítse azt a dicséretekkel szemben. (Most természetesen  nem az építő jellegű kritikáról beszélünk, hanem a destruktívról) Én speciel folyamatosan kritizálok mindent, még akkor is, ha tudom, vajmi kevés közöm és jogom van hozzá főleg azokkal a képességekkel vagy inkább hiányosságokkal, amelyekkel én rendelkezem. 

Hát, tulajdonképpen ennyi lett volna a "cikk", bár ez messze áll egy erőteljes, filozofikus gondolatokkal teli bejegyzéstől, és nem is olyan igényes, de remélem azért elgondolkoztok majd ezen. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

A 10 legfontosabb dolog, amit 18 év alatt megtanultam

Sziasztok!
A világon két fajta ember létezik: aki szereti a szülinapját és aki nem. Ennek alapján én valami szuper képességű mutáns lehetek, mert engem nem érdekel különösebben ez az egész. Az ajándéknak persze örülök, de nem visítozom és nem ébredek gyomorgörccsel a születésnapomon. Ez valami gyári hiba lehet nálam, el kell fogadni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy kicsit izgatott voltam, amikor végre valahára nagykorú lettem. Fura ebbe belegondolni, főleg úgy, hogy előttem az érettségi, az egyetem, az egész élet. Olyan ez, mint egy folyton pörgő körhinta, amiből legszívesebben azonnal kiszállnék. Mindazonáltal nem hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, még akkor sem, ha történetesen ma van az én nagy napom. Összeszedtem nektek 10 dolgot, amit én kevéske éveim alatt megtanultam.

Back To School #2 Tippek, amiket (talán) még nem hallottál

Sziasztok!

Ez a második Back To School bejegyzésem, amelyben próbálok olyan tanácsokat, amelyeket talán még nem hallottatok! A szeptember elkezdődött: ez a nagy tervezgetések időszaka, tudjátok, amikor elhatározzátok, hogy na, akkor ebben az évben tanulni fogok! Hogy ez meg fog-e történni vagy sem, az nagyban múlik rajtatok, illetve azon, hogy milyen tanácsokkal próbálnak segíteni titeket. A tervek mellett ugyanis fontos, hogy tudd, hogyan állj hozzá, mit tegyél és mit ne tegyél. Hát... most nézzük át, mit javaslok én!