Ugrás a fő tartalomra

2016. Április - Kiolvasott könyvek

Sziasztok!

1. Patrick Ness/Siobhan Dowd: Szólít a szörny (Moly.hu)

"A szörny, ahogy a szörnyek szokása, nem sokkal éjfél után jelent meg. 
Conor ébren volt, amikor megérkezett. 

Rémálomból riadt fel. 

Nem egy rémálom volt ez, hanem az a rémálom, 
amit annyiszor álmodott mostanában. 
Az, amiben sötét van és vihar és sikoltás. 
Az, amiben kicsúszik keze szorításából a másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani. 
Amelyik mindig úgy végződött, hogy …

De ez a szörny valahogy másmilyen volt, nagyon öreg és vad, és a legveszélyesebb dolgot akarta Conortól. 

AZ IGAZSÁGOT.
Conor rákban szenvedő anyjával él. Rémálom gyötri, amiben kicsúszik keze szorításából egy másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani. Aztán megjelenik egy szörny előtte, de az nem a rémálombeli szörny, nem olyan rémisztő, és három történetet mond el neki. A negyediket Conortól várja, amiben Conornak ki kell mondania az igazságot. Az igazságot, amelyben Conor ki meri és ki tudja mondani, hogy legyen már vége a szenvedésnek, legyen már vége az elhallgatásoknak, a félig kimondott mondatoknak, a vele szemben tanúsított lelkét pusztító kíméletnek.
A Szólít a szörny (A Monster Calls) mintegy 40 országban jelent meg, a díjak történetében első alkalommal elnyerte valamennyi angliai ifjúsági nagydíjat, a német ifjúság díjat (Deutsche 

Jugendliteratur Preis). Készül a forgatókönyv a műből."


Patrick Ness Chaos Walking című trilógiáját nagyon szerettem, így nem volt kétségem afelől, hogy ez a könyv is elnyeri majd a tetszésem. A megfogalmazás ismét egyszerű, a tartalma viszont annál bonyolultabb. Az illusztrációk csodálatosak voltak, teljesen illettek a könyvhöz. Egy nap alatt kiolvastam, és még mindig egy kicsit a hatása alatt vagyok.

2. Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes emlékiratai (Moly.hu)

"Kockás utazósapka, kurta szárú angol pipa és a nyeles nagyító – ezek az utolérhetetlen Sherlock Holmes, minden idők legnagyobb detektívjének örök kellékei, no meg az elmaradhatatlan Dr. Watson, Holme hűséges barátja, jobbkeze, krónikaírója. Doyle, maga is kalandos pályát futott be. 1859-ben született Edinburghban, ugyanott végezte egyetemi tanulmányait, az orvoskaron. Jólértesültek szerint egyik egyetemi professzorának diagnosztikai módszereiből merített ihletet Sherlock Holmes alakjának és nyomozási szisztémájának megteremtéséhez. Conan Doyle orvosként kezdte pályafutását, és mert kezdetben gyéren szállingóztak southsea-i rendelőjébe a páciensek, üres óráiban írogatott. Szenvedélyesen pártjára kelt mindazoknak, akiket szerinte ártatlanul ítéltek el; sportolt; műkedvelő módra detektívkedett; katonaorvos volt a búr háborúban; de volt prédikátor, sőt misszionárius is. Nevét azonban Sherlock Holmes közvetítésével ismerte meg a világ; a mesebeli Sherlock Holmes rezidenciáját, a Baker Street 221/b-t máig is megkeresik a turisták – még a komoly angol útikönyvek is megemlítik. Sherlock Holmes, aki az elszórt cigarettahamuból megállapította a dohányos korát, nemét, hajszínét és kedvenc ételét, aki ellopott versenylovakat csakúgy megtalált és visszaszármaztatott jogos tulajdonosának, mint ellopott titkos államszerződéseket, akinek megfigyelőképességével csak a kombinációs és következtetőkészsége versenyezhet, aki nem ismer reménytelen és megoldhatatlan esetet, egyszóval minden idők legnagyobb detektívje – az a Holmes e könyv utolsó esetében magával ragadja legyőzhetetlen ellenfelét a halálba; ám hogy mennyire nincs számára lehetetlen, azt mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy milliós olvasótáborának elkeseredett követelésére Conan Doyle kénytelen volt hősét teltámasztani, és a jó Dr. Watsonnal megíratni Sherlock Holmes tucatnyi újabb esetének krónikáját."


Hiába teltek-múltak a napok, én még mindig reménytelenül Sherlockian maradtam, így valamilyen belső kényszernek engedve, belefogtam ebbe a novelláskötetbe is. Ezek az esetek jobban tetszettek, mint az előzőek, valahogy jobban megragadott az izgalom, a rejtély. Ezenkívül Az utolsó eset című utolsónak szánt történet is ebbe a kötetben található, amit csak nagy nehezen tudtam elolvasni, még akkor is, ha tisztában voltam vele, hogy Sherlock Holmes igenis feltámad. Összességében véve nagyon tetszett.

3. Agatha Christie: Nyílt kártyákkal (Moly.hu)

"Ebben a krimiben négyre korlátozódik a gyanúsítottak száma. De ne higgyük, hogy így kevésbé izgalmas a történet. Mind a négy embernek volt oka és lehetősége is a tett elkövetésére. Ismét Poirot szürke agysejtjeire vár a feladat, hogy kiderítse az igazságot."


Még fel sem ocsúdtam igazán a Sherlock Holmes okozta eufóriából, mikor nekikezdtem egy Poirot történetnek. Már láttam filmen, de ahogy mondani szokás, a könyv mindig jobb. Ezenkívül egy Agatha Christie-t kár kihagyni, főleg, ha egy olyan alkotásról van szó, mint ez is. Hiába tudtam, hogy ki a gyilkos, hogy követte el vagy éppen miért, a könyv továbbra is ugyanolyan érdekes és izgalmas volt, mintha találgatnom kellett volna. 

4. Gál Dorina: Aranyszív - Történelmi trilógia 1. (Moly.hu)


"A történelmi regényfolyam Habsburg Mária és II. Lajos magyar király fiatalságát és házasságát mutatja be, melynek korán véget vetett a katasztrófával végződött mohácsi ütközet 1526-ban. A cselekménysoron végighúzódó, hol kisebb, hol nagyobb szerepet kapó fő motívum egy aranyszív-medál mint szerelmi szimbólum, amelyet Lajos viselt haláláig, majd pedig Máriához került, és amelyről a végrendeletében is megemlékezett. A célzott korosztály már tanult/hallott a mohácsi csatáról, ám annál kevesebb információja van arról, hogy a fiatalon életét vesztett uralkodó szinte semmiben sem különbözött a mai kamaszoktól. Lajos és Mária házassága őszinte, romantikus szerelmi kapcsolattá vált.
A történelmi regény kettejük életére koncentrálva mutatja be a korszakot, a középkori Magyarország bukását megelőző két évtized, továbbá az azt követő néhány év történetét.
A regény a középkori mindennapok az öltözködés, a szórakozás, a városszerkezet, az udvari élet és az ünnepségek (menyegzők, temetések, koronázások) részletes leírását adja, a célzott korosztály ismereteit bővítve, de érdeklődését mindvégig szem előtt tartva"


Erről a könyvről tervezek írni hosszabban is, így ha már a molyon jártam, elolvastam azt a három-négy kommentet róla. Régóta tudom, hogy hiába egy remek oldalról van szó, az értékelések és a vélemények mit sem érnek az én esetemben, ugyanis eddig minden szerintük rossz könyvet szerettem, a többit pedig mondjuk úgy, hogy kevésbé kedveltem, mint ahogy azt mások véleménye alapján kellett volna, de most már azzal is tisztában vagyok, hogy abszolúte semmi értelme nincsen annak, hogy megnézzem rajta az értékeléseket.

Több, mint három hétbe telt, mire kiolvastam ezt a könyvet. Ez nem feltétlenül csak a könyv hibája, ugyanis addig, amíg ezzel szenvedtem, másikat sem vettem a kezembe, mert azokhoz sem volt kedvem. Vontatottnak találtam, aztán a napokban a kezembe vettem, és úgy istenigazából elkezdtem olvasni. Nem hiszem, hogy bárkit is meglepek azzal, hogy pillanatok alatt befejeztem.

Általában nem vélekedem túl jól a magyar könyvekről, ugyanis a legtöbbje összecsapott, unalmas, esetlen vagy egyszerűen csak értelmetlen, de most visszatért minden hitem. Gál Dorina egy csodálatosan megírt, érdekes történetet alkotott, amelynek mind az 502 oldalát élveztem. Még akkor is, ha a molyon unalmasnak titulálták és nem túl jónak.

5, Gimesi Dóra - Jeli Viktória - Vészits Andrea - Tasnádi István: Időfutár 3. A próbák palotája (Moly.hu)

"Hanna naplója hiába kerül vissza a barátai kezébe, mert mielőtt megtudnák belőle, pontosan hol is keressék őt térben és időben, a napló megszakad. Budapesten kétségbeesés lesz úrrá a csapaton, és közben még az országos fizikaversenyen is helyt kell állniuk a fiúknak. Hanna viszont egyre inkább belebonyolódik a tizennyolcadik századi bécsi életébe, ahol nemcsak Georg Metzler és Benedict az ő szerelméért folytatott küzdelme köti le, de a titkosrendőrség fejének is tervei vannak vele. De ha valaki hirtelen föltalálná a féreglyuktelefont, vagy Bulcsúék eljuthatnának Genfbe a CERN-be, ahol a világ legnagyobb időgépe található… talán mégis rátalálhatnának egymásra a múltban és a jelenben élők. Talán…"

Ha olvastátok az előző havi könyves bejegyzésemet, akkor tudhatjátok, hogy bizonyos körülmények miatt, a negyedik és ötödik kötetet hamarabb kiolvastam, mint ezt. Talán éppen ezért is történhetett meg az, hogy kissé unalmasnak találtam, elvégre tudtam, hogy mi fog történni, és már a rejtélyek nagy része nem is volt rejtély. Ennek ellenére könnyed és kellemes olvasmány volt.

6. M. J. Arlidge: Ecc pecc - Helen Grace 1. (Moly.hu)

"Ez él, az meghal. 
Más választás nincs.
A lány félholtan jött ki az erdőből. 
A története hihetetlen volt. Mégis igaz. 
Minden egyes iszonyú szava.

Pár nap múlva előkerül egy másik kétségbeesett megmenekült – lassan összeáll a séma. Az áldozatokat kettesével rabolják el, és szörnyű választás elé állítják őket: ölsz vagy megölnek.

Az életedet vagy az eszedet veszítenéd el inkább?

Helen Grace felügyelő a démonait legyűrve kapaszkodik fel a csúcsra. 
A láthatatlan szörny utáni nyomozás során felmerül, hogy a megoldás kulcsa a túlélőknél – a gyilkos eleven névjegyeinél – lehet.

És hiába jár sikerrel, újabb ártatlanok halnak meg…

M. J. Arlidge tizenöt éve dolgozik a televíziós dráma műfajában. Az utóbbi öt évben olyan bűnügyi sorozatok gyártásában vett részt az ITV számára, mint a Torn vagy a The Little House, legújabban pedig az Undeniable, amelyet 2014 tavaszán sugároztak. Jelenleg A néma szemtanú epizódjait írja, de eredeti bűnügyi sorozatokon is dolgozik angol és amerikai tévécsatornáknak. 
Bemutatkozó thrillere, az Ecc, pecc iránt világszerte érdeklődtek a kiadók. Ebben lépteti színre Helen Grace felügyelőt, aki a folytatásban – Pop Goes the Weasel – is főszerepet kap."

Már a megvásárlása előtt is hallottam róla, de amikor beléptem a könyvesboltba, azzal a célzattal, hogy megveszem az első könyvet, amit meglátok (könyvkihívás), még csak nem is sejtettem, hogy pont ez lesz az. Nem rossz könyv, de mégsem tetszett annyira. Részben azért, mert a megfogalmazás esetlen és zavaró volt, részben pedig azért, mert a cselekmény nem volt különösebben érdekes.

Sajnos ebben a hónapban nem voltam elememben, és hiába lettem gazdagabb egy csomó könyvvel, nem nagyon olvastam. A kiolvasott hat könyv majdnem mindegyike tetszett, de kiemelném közülük az Aranyszívet, ami még egy Agatha Christie könyv mellett is győzedelmeskedett.

Nektek milyen volt a hónapotok? Hogy tetszett az április? Miket olvastatok? Írjátok meg kommentben!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Sorozatajánló - My mad fat diary

Sziasztok! A mostani sorozatajánlót csak az első évad alapján írom meg, és nem csak azért, mert még nem tudtam végignézni (lehasználtam az adatforgalmat mindenhol a házban), hanem azért is, mert maximálisan biztos vagyok abban, hogy a következő két évadot is imádni fogom. 

Fandom, ship, canon avagy legyünk fangirlök együtt!

Sziasztok! Kriszti vagyok, 17 éves és fangirl. Legalábbis félállásban biztosan. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi tesz valakit fangirlé és az is kérdéses, hogy mitől lesz valaki könyvmoly. Tulajdonképpen annyira szubjektív minden ilyesmi, hogy inkább kívülállónak tekintem magam, meg amúgy is: miért kéne mindent és mindenkit kategorizálni? Az viszont igaz, hogy néha nem árt, ha egy kicsit elrendezzük magunkban a dolgokat. Mielőtt még abba a hibába esnétek,  hogy netán egy kedves kis oktató jellegű bejegyzéssel érkeztem, figyelmeztetek mindenkit: ez a poszt elsősorban arról szól, hogy mit gondolok én azokról a dolgokról, amik egy fandomban teljesen természetesek és/vagy amikről folyton megy a vita. Essünk is neki, mert ez egy hosszú-hosszú bejegyzés lesz! Lényeges megemlíteni, hogy a következő kifejezések többnyire a fanfictionökre jellemzőek, de sokszor használatosak azok körében is, akik például nem írnak vagy olvasnak ilyet, csak szeretnek egy-egy sorozatot/könyvet st