Ugrás a fő tartalomra

Sherlock különkiadás

Sziasztok!

Valamelyik nap volt szerencsém megnézni a Sherlock különkiadását, amelyben fény derül arra, hogy Moriarty miként is halt meg, illetve hogyan is maradt életben. Mielőtt még valaki megörülne, sajnos nem a tévében sikerül elkapnom (Who could catch it? - kérdezné az angoltanárom), ugyanis továbbra sem szeretnék leadni. Neten néztem meg, méghozzá nem a legjobb feliratozással (az már kicsit kellemetlen, amikor én, aki komoly két éve tanulja az angolt, hogy valamit nagyon elszúrtak...), de ez semmit sem vett el az élvezetből. Lentebb röviden kifejtem a véleményemet, ami lehet, hogy SPOILERT fog tartalmazni. 



Nos, ha nem zavar titeket, akkor úgy kezdeném, ahogy azok a bloggerek szokták, akiknek szembesülniük kell azzal, hogy az általuk vagy mások által istenített sorozat/könyv bizony nem is olyan remek, mint ahogy azt gondolták: Lehet, hogy az én hibám, hiszen hatalmas elvárásokkal futottam neki, de csalódtam.

Igen, leírtam. Nem kell megijedni, nem raboltak el és mosták át az agyamat, még csak nem is kényszerítenek fegyverrel arra, hogy ezt leírjam, sőt, egyenesen a saját akaratomból kopogok a billentyűzeten úgy, hogy ennek a bejegyzésnek az elkészítésére senki sem ösztönzött. Sherlock rajongóként, fangirlként és nem utolsósorban unalmas, otthonülő sorozatfanként mondom, hogy a mindannyiunk által ismert, igényes, letisztult, érdekes és izgalmas BBC sorozat készítői és színészei kemény munkája, a különkiadás, amelyet ez év januárjában mutattak be, az, amit én annyira meg akartam nézni, hogy egy havi adatforgalmat is rápazaroltam volna, tehát a The Abominable Bride, ami magyarul körülbelül annyit tesz: A Förtelmes Menyasszony, nem tetszett. 

Ne értsétek félre, nem ábrándultam ki a sorozatból. Továbbra is úgy gondolom, hogy nagyon eltalálták, és tényleg minden rendben van benne, kivéve azt, hogy a viktoriánus korban játszódik. Már kemény négy könyvet is olvastam Doyle-tól, és azok tetszettek. A rejtélyek jók, a humora jó, és ugyanúgy ott van benne Johnlock, mint a sorozatban, legalábbis ha valaki olvas a sorok között. (Ezt vitatni lehet, én látni vélem.) Tehát a könyvek tényleg remekművek, és mivel valóban a viktoriánus korban keletkeztek, így oda is illenek. A különkiadás viszont nem. 

Ahogy észrevettem, a kisebb-nagyobb ügyeket a Sherlock Holmes emlékiratai című kötetből emelték ki, és a változtatások, amelyek eszközöltek értelmet is nyertek, hiszen majdnem mind kapcsolódott a főszálhoz, azaz a halott menyasszony rejtélyéhez. A nyomozás nagyjából rendben zajlott, és a Sherlockra jellemző módszerek is helyet kaptak benne, illetve a képességei is megmutatkoztak, viszont mégsem volt olyan izgalmas, mint a napjainkban játszódó sorozatban. 

Ne mondjátok, hogy John nem vicces bajusszal.
Ti komolyan tudnátok venni?
Ezenkívül Cumberbatch és Freeman az én fejemben már annyira azonosultak a jelenbeli Sherlockkal és Watsonnal, hogy a viktoriánus korban valahogy nem tudtam elfelejteni azt, hogy színészek. Nem tudom, hogy így értitek-e, mire akarok kilyukadni. Valahogy nem volt elég hiteles számomra a történet, holott a játékukkal semmi gond nem volt, csak ők... hogy is mondjam, nem valóak a múltba. Vagy legalábbis abba a múltba biztosan nem. 

Ezenkívül volt még egy valami, amit mindjárt elmondok, csak előbb jelzem, hogy SPOILER következik. Tehát valahol a közepe-háromnegyede felé, a modern Sherlock landol a gépével, és a töprengéséből Watsonék rángatják ki. Na mármost, eddig számomra teljesen világos volt minden. Sherlock az elmepalotájában próbálta megoldani az ügyet, amely által megoldhatja Moriarty halálának rejtélyét is. A későbbi időbeli ugrándozásokat viszont már kevésbé értettem. Hol visszaugrik a múltba, ahol aztán utópisztikus hallucinációként értelmezze a reptéren történteket, hol pedig a jövőben, vagyis a jelenben vagy hol találja magát, ahol pedig a fentebb említett elmepalotás megoldás a magyarázat. Ezt még betudhatjuk annak is, hogy a könnyebb azonosulás érdekében, az elmepalotában Sherlock saját magával elhiteti, hogy mindez képzelgés. Akkor viszont minek van szükség arra a rész végén, hogy a viktoriánus Sherlock elmeséli Watsonnak, hogy szerinte a jövőben is megállná a helyét?! Aki tud rá értelmes választ, kérem, mondja el! SPOILER VÉGE. 

Minden hátránya ellenére, én minden rajongónak ajánlom a különkiadást, hiszen egyrészt így megtudhatjuk, hogyan is jött rá Sherlock a megoldásra, másrészt pedig élvezhetjük a sorozat utánozhatatlan humorát és Sherlock "hülyeségeit". 


Ti mit szóltok a különkiadáshoz? Láttátok már? Szerintetek mi a titok? Írjátok meg kommentben! 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Sorozatajánló - My mad fat diary

Sziasztok! A mostani sorozatajánlót csak az első évad alapján írom meg, és nem csak azért, mert még nem tudtam végignézni (lehasználtam az adatforgalmat mindenhol a házban), hanem azért is, mert maximálisan biztos vagyok abban, hogy a következő két évadot is imádni fogom. 

Fandom, ship, canon avagy legyünk fangirlök együtt!

Sziasztok! Kriszti vagyok, 17 éves és fangirl. Legalábbis félállásban biztosan. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi tesz valakit fangirlé és az is kérdéses, hogy mitől lesz valaki könyvmoly. Tulajdonképpen annyira szubjektív minden ilyesmi, hogy inkább kívülállónak tekintem magam, meg amúgy is: miért kéne mindent és mindenkit kategorizálni? Az viszont igaz, hogy néha nem árt, ha egy kicsit elrendezzük magunkban a dolgokat. Mielőtt még abba a hibába esnétek,  hogy netán egy kedves kis oktató jellegű bejegyzéssel érkeztem, figyelmeztetek mindenkit: ez a poszt elsősorban arról szól, hogy mit gondolok én azokról a dolgokról, amik egy fandomban teljesen természetesek és/vagy amikről folyton megy a vita. Essünk is neki, mert ez egy hosszú-hosszú bejegyzés lesz! Lényeges megemlíteni, hogy a következő kifejezések többnyire a fanfictionökre jellemzőek, de sokszor használatosak azok körében is, akik például nem írnak vagy olvasnak ilyet, csak szeretnek egy-egy sorozatot/könyvet st