Ugrás a fő tartalomra

SOROZATAJÁNLÓ: Sherlock

Sziasztok!

A My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot kezdtem el nézni. A BBC Sherlock adaptációja nem volt teljesen ismeretlen számomra, bár az elején vajmi kevés érdeklődést mutattam iránta. Amikor először láttam, egyenesen baromságnak gondoltam, hogy a modern korba passzírozták a hatalmas Sherlock Holmes alakját. (Érdekes, az Agymenőkről is azt gondoltam, hogy csak idióták találhatták ki.) Később számtalanszor belefutottam, adták az AXN-en meg más csatornákon is, de sosem kezdtem neki. Egészen másfél hónappal ezelőttig...

A sorozatról:


Alkotói: Mark Gatiss, Steven Moffat
Bemutatták: 2010
Évadok száma: 3
Részek száma: 9+1
Részek hossza: kb. 88 perc
IMDb értékelés: 9,3
Befejezett: nem (A 4. évad trailere)

A történet:

Sherlock Holmes legendás alakját mindenki ismeri. Kiváló megfigyelőképességével és rendkívüli intelligenciájával akármilyen rejtélyt megfejt hűséges barátjával, Dr. Watsonnal. Vajon a mi magándetektívünk megállná a helyét a 21. században is? A válasz egyértelmű...

Emlékeztek arra a rövid kis eszmefuttatásomra, amiben azon töprengtem, miért könnyebb rossz könyvekről írni, mint jókról? (A cikket itt találjátok) Azt hiszem, az abban foglaltak átolvashatóak a sorozatokra is, vagyis a gyenge pontok nem csak feltűnőbbek, de könnyebb is felhívni rájuk a figyelmet, és kritizálni amúgy is mindenki szeret... A pozitív tulajdonságokat viszont nehéz körbeírni, a jó benyomásokat megmagyarázni, így rettentően bonyolult egy fantasztikus műről áradozni, mint ócsárolni egy rosszat.

Ezért is kezdek én olyan nehezen ehhez az ajánlóhoz. Ha egyszer arra adnám a fejemet, hogy egy Agatha Christie könyvről vagy netán a Poirot című sorozatról írjak egy hosszú bejegyzést, hasonló módon zavarban volnék, és nem tudnám, hogy is lássak neki. Sherlock Holmes alakja híres és népszerű, mindenki hallotta már a nevét, és azt hiszem, a legtöbben szeretik is. Ha valaki nem is találkozott volna az eredeti művekkel, akkor legalább egy sorozatot, filmet vagy könyvet olvasott már róla.

Az utóbbi időben pedig még felkapottabb lett. A legrégebbi feldolgozás, ami a sorozatokat illeti, azt hiszem, a Sherlock Holmes kalandjai, amiből csak pár részt láttam, de nem kötött le. Aztán jött a film Robert Downey Jr. és Jude Law főszereplésével, nekem ez is igazán tetszett, kedvelem mindkét főszereplőt, remek a humora is, de mégsem az igazi. Nyilvánvalóan olyan sikeres volt a film, hogy egy második részt is készítettek belőle Árnyjáték címmel. Ez sem sikerült rosszabbul, mint az előző. Később, 2012-ben pedig hősünket a modern korba helyezték, majd előtérbe vonták Sherlock és Watson kapcsolatát, azzal, hogy a gyönyörű Lucy Liut választották társául. (A BBC Sherlocknak ehhez nem kellett az egyik főszereplőt nőként ábrázolnia...) Őszintén szólva, alig egy fél részt bírtam végignézni belőle, de nem tetszett. És, időben egyébként előbb, mint a Sherlock és Watson, jött a BBC, akik megalkották Sherlockot. (A könyvfeldolgozásokat kihagytam, jelenleg irrelevánsak... Oké, annyira nem azok, de mégsem vágnak ide teljesen.)

Magam sem tudom, hogy mikor kezdett megváltozni a véleményem. Egyre többször néztem bele, aztán egyszer csak rájöttem, hogy nem is olyan rossz ez. Erre a pillanatra mondjuk nem emlékszem, de biztos volt ilyen. Ennek egyébként köze lehetett ahhou is, hogy a Star Trek nem tudom melyik részében (nem nagyon ismerem ki magam benne, sajnos, de szeretném egyszer elkezdeni) felismertem Benedict Cumberbatch-t, majd láttam a Kódjátszma trailerét (meg Szirmai kritikáját), és elkezdtem érdeklődni a sorozat iránt. (Na nem a hapsi miatt... Egyébként majd megőrültem, amikor a sorozat egyik részében Sherlock megemlítette az Enigmát, amiről később csináltak egy filmet, és ő szerepelt benne, mármint Benedict Cumberbatch. Nem tehetek róla, de engem az ilyen véletlenek mindig felvillanyoznak.)

Sokáig gondolkodtam azon is, hogy elkezdjem-e nézni, vagy inkább ne, beletegyem-e a 2016-os sorozat-listámba vagy ne. Végül inkább hagytam az egészet, míg az RTL2 (bocs, nem fizetett reklám) jóvoltából az elejétől el nem kezdhettem. 

Van egy olyan "jó" szokásom, hogy ha filmet vagy sorozatot nézek, esetleg olvasok, mindig csinálok valami mást is. Úgy tévézem, hogy közben írok, úgy netezek, hogy közben nézek a tévét, folyton mocorgok, beszélek vagy olvasok. (Szeretnek is érte a szüleim.) Amikor ezt a sorozatot nézni kezdtem, egyszerűen nem tudtam a gépre figyelni. Beszélni még beszéltem anyukám legnagyobb örömére, de netezni vagy olvasni már nem tudtam, mert muszáj volt figyelnem. Nem azért, mert annyira csavarosak lennének a bűntények (de azok), hanem mert annyira profi az egész. 
Nem is tudom, hol kezdjem a sorozat, a színészek és a készítők istenítését. Mivel nem vagyok túl járatos a média világában, és fogalmam sincs, hogy mit jelent a super plan (ha egyáltalán van ilyen... hm, még jó, hogy a legjobb barátnőm médiaszakos gimibe jár), de azt tudom, hogy ezt nagyon jól összehozták. A zene, a hangulat, a háttér, a szöveg, na és persze a karakterek...

Sherlock Holmes egy nagyon bonyolult jellem, amiről nemhogy egy külön bejegyzést, de egy könyvet vagy blogot is lehetne írni. (A külön bejegyzés tervezve van az eredeti és a sorozatbeli Sherlock közötti különbségekről, illetve a Sherlock vagy Poirot dilemma ismertetésének formájában is, gyanítom, hogy írtak róla könyvet, bár erről nincsenek adataim, és a blog... The Doctor and the Detective) Ennek ellenére megpróbálok valami értelmeset is kinyögni róla. 

Sherlock Holmes (Benedict Cumberbatch) természetesen szuper-intelligens, remek megfigyelő, kissé aszexuális és nem mellesleg egy arrogáns seggfej. Azt hiszem, Sherlock egy személyben testesíti meg a nők által vágyott sármos parasztot és az okos férfit. Mondjuk, fogalmam sincs, mit akarnak a nők, ez csak az internet véleménye, szóval... Elhatárolja magát az érzelmektől, mindenkit lehurrog, és csak úgy süt róla a lenézés. Zseni és egyben őrült. Ha engem kérdeztek, minden hibája ellenére szerethető karakter, akinek a fejébe lehet, hogy jobb nem belelátni. (Ha mégis szeretnél, szerintem olvasd ezt a fanfictiont: Fragmentary)  Tanácsadó nyomozóként dolgozik, ami egy egyedülálló foglalkozás, és maximálisan személyre szabott, ugyanis ő találta ki. 

Arthur Conan Doyle egyébként megmondta, hogy mi is a karakter hivatása:

"Sherlock Holmes a becses nevem. Az én dolgom az, hogy mindent tudjak, amit mások nem tudnak."  (A kék karbunkulus)

Jól ismert társa, Dr. John Watson (Martin Freeman) a történet kezdetekor éppen Afganisztánból tér haza, és lakótársat keres. Ekkor akad össze Sherlockkal, és egyből be is költözik a Baker Street 221/B-re. John nemsokára kitartó barátjává válik, az egyetlenné. Az ellentéte Sherlocknak, jószívű, törődik az emberekkel, nem mellesleg szeretne házasságot kötni és családot alapítani. Johnról is annyi, de annyi mindent lehetne még írni, de azt hiszem, momentán senki sem kíváncsi egy komplett jellemábrázoló fogalmazásra. 

Mycroft Holmes Sherlock bátyja, akit Gatiss, a sorozat egyik alkotója játszik, a modern korban tulajdonképpen a brit államot képviseli, az ő keze mindenhová elér. A fél szemét mindig Sherlockon tartja (erre szükség is van), és ha kell kisegíti a bajban. Ennek ellenére nem mondhatni túl fényesnek a kapcsolatuk. 

Moriarty (Andrew Scott) hasonlóan komplex karakter, mint Sherlock, de róla még kevesebbet tudunk, mint főhősünkről. Ő tényleg őrült, egy igazi pszichopata, aki valahogy mégis lehetetlenül szimpatikus a számomra.

Mellékszereplők:
(Ahová tulajdonképpen Mycroft is tartozik, de inkább a fentiekhez sorolnám)

Mrs. Hudson, a főbérlő. Minden részben felbukkan, és meglepően kerül bajba. Molly szerelmes Sherlockba, de a férfi természetesen nem vevő rá. Irine Adler az egyetlen nő, aki megmozgatta Sherlock fantáziáját, de ő iránta is inkább csak tiszteletet érzett. Ő a nagybetűs Nő. Lestrade a rendőrség alkalmazottja, sokszor szolgáltat Sherlocknak ügyeket.

Amit szeretek a sorozatban:

1. Johnlock

Amikor tudatosult bennem, hogy a sorozatot végig fogják kísérni a célozgatások a John-Sherlock (=Johnlock) páros bensőséges kapcsolatára, nem örültem. Nem azért, mert kicsinyes előítéleteim lennének, vagy mert bármiféle ellenséges érzülettel viseltetnék a homoszexualitás iránt, hanem mert bele-belekukkantva a történetbe, erőltetettnek és elcsépeltnek tűnt. Aztán rendszeresen nézni kezdtem, és elolvastam pár fanfiction, köztük a már említett Fragmentary-t, és egy csapásra megkedveltem őket. Készséggel elhiszem, sőt egyre biztosabb vagyok abban, hogy Sherlock és John szerelmesek. Persze, lehet azt mondani, hogy belemagyarázom, és lehet, hogy úgy is van, de ez már az én dolgom. Én ezt látom a sorok között, bár lehet, hogy némileg befolyásoltak. Egyébként eszméletlenül aranyosak. Azt hiszem, körülbelül úgy viszonyulok Johnlock-hoz, mint Shamyhez. 

Apropó... Amikor az egyik kedvenc sorozatod szereplője megemlíti a másik kedvenc sorozatod szereplőjét...

Sherlock az agy, John a szív. Kiegészítik egymást.







Ezen egyszerűen nem tudtam nem nevetni
(Aki nem érti: Smaug hangját Cumberbatch adta, a hobbit pedig Martin Freeman volt)



2. A humor

Ez nem egy szituációs komédia, amin végig röhöghetsz, de azért vannak vicces párbeszédek. Sherlock néha meglepően gyerekesen tud viselkedni, vicces, ahogy gúnyolódik, és hogy a zsenialitása (vagy inkább az őrültsége) a mindennapi tevékenységeire is kihat. 

Egy kis Johnlock:

"John: Szóval nincs barátnőd?
Sherlock: Barátnő? Nem, nem igazán az én területem.
John: Ja, oké. Szóval fiúd van? Amivel semmi baj nincs amúgy...
Sherlock: Tudom, hogy nincs vele semmi baj.
John: Tehát van egy fiúd?
Sherlock: Nincs.
John: Oké, rendben. Szingli vagy, mint én. Remek. Szuper.
Sherlock: John, ööö... tudnod kell, hogy én úgymond a munkámmal kötöttem házasságot, és bár nagyon megtisztel az érdeklődésed, én...
John: Ne...
Sherlock: ...tényleg nem akarok párkapcsolatot-
John: Nem, nem randira... nem. Csak azt mondtam... semmi baj.
Sherlock: Jó. Köszönöm."


"Mindenki fogja be, fogják már be! Ne mozogjanak, ne beszéljenek, ne lélegezzenek, gondolkozni próbálok. Anderson, nézzen másfelé, irritál."

3. Benedict Cumberbatch

Nem, még mindig nem azért, mert helyes. (Szerintem patkányképe van, de hogy jövök én ahhoz, hogy bárkit is leszóljak?) Egyszerűen remekül játszik. Nincs érzékem a színészethez, és tulajdonképpen a játékát is csak laikus szemmel nézhetem (amit nagyon sajnálok), de azt azért érzékelem, hogy mennyivel hihetőbb a játéka, mint mondjuk... (kínos, nem jut eszembe egy példa sem). Tehát arra szeretnék kilyukadni, hogy Benedict Cumberbatch kiváló színész, aki élvezetessé teszi a sorozatot, ugyanis teljes mértékig el tudom hinni, hogy ő egy meg nem értett zseni, egy különc, egy szociálisan elzárkózott őrült, és ki tudja még mi minden. (Egyébként játszott egy Agatha Christie-ben. Ugyan nem Poirot, hanem Miss Marple mellett nyomozott, de ez mekkora már? Sherlock! Egy Agatha Christie-ben! Oké, csak nem ér fülig a szám, ha erre a véletlenre gondolok? Igen, csak nekem...)

Hozzátenném, hogy a többiek is remekül játszanak. (Tudom, furának fog tűnni, amit most írni fogok, tekintve, hogy felnőtt, majdnem negyven éves férfiakról van szó, de higgyétek el, hogy olyan mennyiségű fanart és rajongói oldal után, amennyit én megnéztem, ti is hasonlóképpen vélekednétek, mint szerény személyem. Ugyanis szerintem Martin  Freeman és Cumberbatch is lehetetlenül aranyosak és néha rettentően esetlenek. Főleg Freeman, akiről Bilbó mindig az eszembe jut.) 

4. A bűnügyek

Fogalmam sincs, hogy miért, de mindig is imádtam a rejtélyeket. Már gyerekkoromban is a Scooby Doo volt a kedvenc mesém (pedig nem nézhettem egy jó ideig, mert féltem tőle), aztán ötödikben elkezdődött az Agatha Christie-mánia, amit még mindig nem nőttem ki, és most teljesen beleástam magam Sherlockba. Tehát egyértelmű, hogy imádni fogom a sorozat nyomozós-részét. 

Az esetek, amiket Sherlock természetesen egytől egyig kinyomoz, egyszerűen fantasztikusak. Persze, ezek az eredeti könyvek és novellák átírásai, de akkor is. A második évad második része, ami A sátán kutyáját dolgozta fel, zseniálisan lett átültetve a jelenbe. Kicsit ugyan bizarr volt, de nekem nagyon tetszett. 

5. Az elmélkedős részek
Sherlock "elmepalotája" kétségkívül érdekes hely lehet, ahová azt hiszem, félnék bemenni. Fogalmam sem lehet, hogy mi van ott, de amikor a sorozat készítői bepillantást engednek a tanácsadó nyomozó fejébe, azért egy kicsit mindig kíváncsi leszek, és kedvem támad elmélkedni. Csak ez részemről nem olyan látványos és nem is jutok sokra vele. 





Néhány, hmm... bizonyítéka az akut Sherlock mániámnak:

Elnézést a trágárságért, de az elfojtott indulat...


Izgalmas életem van, egyébként...












Erre mondják, hogy Sheriarty...


Hm... Most, hogy jobban belegondolok, talán mégis csak miatta nézem a sorozatot...

Ti mit gondoltok az angol sorozatokról? Ismeritek a Sherlockot? Mit gondoltok róla? Írjátok meg kommentben!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!