Ugrás a fő tartalomra

TOP3 kedvenc sorozatom

Sziasztok!

Tulajdonképpen ez egy olyan lista lesz, amit bármikor megváltoztathatok, bár nem látom túl nagy valószínűségét ennek. Ez mondjuk azért van, mert teljesen őrült módon rajongok jelenleg néhány sorozatért. (De ez egyáltalán nem észrevehető...)


1. Agymenők

Lassan már két éve tart a rajongásom az Agymenők iránt, és bár már korántsem akkora lelkesedéssel nézem az ezerszer látott részeket, mint akkoriban, még mindig a kedvenc sorozataim között tartom számon.

Az előző és az aktuális évad színvonala érezhetően csökkent, és ezt nem csak én, hanem több rajongó is észrevette már. Már nem olyan humor, már nem olyanok a karakterek, én mégsem mondtam még le az egész sorozatról. Lehet, hogy a nosztalgia miatt követem még nyomon, talán Shamy miatt, nem tudom, de az biztos, hogy továbbra is nagyon szeretem. 

2. My mad fat diary

Erről a sorozatról még mindig nagyon nehéz írnom. Már az ajánló során is sokat agyaltam azon, hogyan önthetném szavakba a sorozatról szóló gondolataimat, és most is éppen ezen dolgozom. Akárhányszor visszaolvasom azt a bejegyzést, rájövök, hogy még így sem adtam bele mindazt, amit kellett volna. 

A My mad fat diary erősen hatott az érzelmeimre. Lássuk be, ez azért van, mert minden nehézség nélkül bele tudom képzelni magam Rae helyzetébe. Komoly témát érintettek vele, olyat ami teljesen hétköznapi, mégsem vesézte ki senki úgy igazából. Egy nézőpontot mutat, azt, amelyiket sokan ismernek ugyan, de nem érzik át. 

Kíméletlenül őszinte, de ott van benne a humor is, ami a nehéz pillanatokban vagy feloldja a gombócot az ember torkában, hogy a néző megkönnyebbülhessen, vagy éppen megadja azt a löketet, ami ahhoz kell, hogy a könnyek meginduljanak. Lehetetlenül érzelmes az egész, és mégsem érezzük azt, hogy nyálas. (Na jó, néha.) 

Szerintem mindig is szeretni fogom ezt a sorozatot, mert sokszor olyan pontossággal leírja a lelki állapotomat, a gondolataimat, az okokat, hogy csak ámulok. Néha egészen úgy érzem, hogy ez a sorozat én vagyok. 

3. Sherlock

Hát, akik mostanában böngészgettek a blogomon, és vetettek legalább egy pillantást a főoldalra, azok tudhatják, hogy az elmúlt hetekben teljes lázban égtem. A krimi az egyik kedvenc műfajom, és bár sokáig nem mutattam nagy érdeklődést Sherlock Holmes iránt, a sorozat hatására, teljesen bezsongtam, és a BBC-s fanfictionök olvasásának kezdtem neki, hanem az eredeti műveket is "tanulmányozom" most már. 

Nem tudom, hogy meddig marad meg az érdeklődésem a sorozat iránt (Attól függ, hány évada lesz, és hogy mennyi idő, mire azokat elkészítik és leadják. Ennek alapján még tíz év múlva is imádni fogom, és várom majd a fejleményeket), de jelen pillanatban nagyon is lelkesedem érte.

Nem rangsoroltam, az nem lenne fair. Mindegyiket másért szeretem, hiszen tulajdonképpen mindegyik más műfajt képvisel, mások a karakterek, és mások az érzések is, amiket bennem keltenek.

Nektek van ilyen listátok? Mik szerepelnek rajta? Írjátok meg kommentben!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!