Ugrás a fő tartalomra

2016. Június - Kiolvasott könyvek

Sziasztok!

A nyáron szerencsére több időm jut olvasásra, nem mintha egyébként olyan elfoglalt lennék, így aránylag sok könyvről mesélhetek nektek. Jó olvasást!

1. Sir Arthur Conan Doyle: A Sátán kutyája (moly.hu)

"A detektívregény-irodalom klasszikusának, az 1929-ben elhunyt Sir Arthur Conan Doyle-nak legsikerültebb regényét tartja kezében az olvasó. Főhőse, a legendás hírű, nagyszerű detektív, az immár fogalommá lett Sherlock Holmes ebben a regényben „földöntúli” erőkkel veszi fel a harcot. Legalábbis ezt tartják mindazok, akik hisznek a Baskerville családra nehezedő átokban és a devonshire-i lápvidéken pusztító szörnyeteg létezésében. Sherlock Holmes és barátja, Watson doktor azonban nem hisz az efféle babonás elképzelésekben. Bűntényre gyanakszanak, és nem ok nélkül."

Gondolom, nem lep meg senkit, hogy a már régóta keresett, és irtó nagy szerencsével megtalált és megvett könyvet szinte azonnal a kezembe kaptam, és ha nem is egy ültő helyemben, de azért másfél nap alatt elolvastam. Igen, mehetett volna gyorsabban is, de A) Délután kezdtem el, B) A következő napokban dolgozatokat írtam, szóval...

Persze kifogás mindig van. Igazából részben szándékosan húztam-halasztottam az egészet, mert egyszerűen nem akartam befejezni. Nem mondom, hogy ez Doyle legjobb története, hogy fantasztikus és majdnem tökéletes volt, mert ez nem így van. Amikor először, úgy egy éve, el akartam olvasni, nem sikerült befejeznem, mert nem kötött le. Most, hogy néhány novellával már belehelyezkedtem a viktoriánus kori nyomozás helyzetébe, sokkal érdekesebbé vált. A véleményem tehát megváltozott.

A cselekmény rejtélyes, izgalmas és fordulatos, ahogy az többnyire Doyle műveire jellemző. Holmes gőzerővel nyomoz, habár a könyv nagy részében nem is szerepel, az író teret enged Watsonnak is. Szeretett doktorunk úgy gondolja, nyomozásával kibogozza a szálakat, valójában persze mindig zsákutcába jut. A végén Holmes magyarázza el a fondorlatos bűntény megoldását, ahogy azt el is várhatjuk. 

2. Alan Bradley: De mi került a pitébe? (moly.hu)

"A bűbájos, gazdag képzelőerővel megáldott Flavia de Luce két undok nővérével és özvegy édesapjával Buckshaw valaha jobb időket látott kastélyában él. A szemfüles és kíváncsi lány a családi birtokon felfedez egy elhagyatott viktoriánus laboratóriumot, ahol kitanulja a vegyészetet – főként a méregkeverést. Egy különös haláleset és számos megmagyarázhatatlan rejtély arra sarkallja Flaviát, hogy nyomozásba kezdjen. Mikor édesapját letartóztatják gyilkosság vádjával, felgyorsulnak az események. A félelmet nem ismerő lány a kémia segítségével fedez fel ellentmondásokat és kapcsolódási pontokat, és fejti fel a bűnügy szövevényes szálait. 
Lendületes stílusú, lebilincselően izgalmas regény, amelyben a fiatal elbeszélő-főszereplő igazi Agatha Christie-krimibe illő leleményességgel és logikával ered a bűnügy nyomába. A De mi került a pitébe? egy hatkötetesre tervezett sorozat első része."

Már egy ideje szemezgettem ezzel a könyvvel, ugyanis megfogott a borítója, a címe, és az is, hogy egy kislány nyomoz. Eleinte nem is tudtam, hogy a könyv az ötvenes években játszódik, amikor dátumot említettek, őszintén meglepődtem. Igaz, én nem szívesen hasonlítanám a rejtélyt Agatha Christie agyszüleményeihez, sem pedig Flaviat Holmes-hoz, remélem, megértitek, miért, de azt meg kell hagyni, jó könyv lett.

Flavia de Luce talpraesett, okos karakter, aki amellett, hogy a nővéreivel folyton hadakozik, arra is jut ideje, hogy a kastély laboratóriumában kísérletezzen. Ő találja meg a holttestet, és valamiért úgy dönt, kinyomozza az ügyet. A tervét meg is valósítja, a rendőrséggel és az idővel versenyt futva fényt derít a rejtélyre és az apja múltjára is.

Ami azt illeti, kár volt, hogy a közepe fele kaptunk jó néhány információmorzsát az apjától, mert így minden épeszű ember kitalálhatta, mi is áll a dolgok hátterében. Igaz, hogy maradtak még sötét foltok a történetben, de a lényegre mi magunk is rájöhettünk, így az utolsó ötven-hatvan oldal már nem volt olyan izgalmas. Csavaros történet volt, ha jobban belegondolunk, és csak nagyon ritkán vált unalmassá. Kíváncsi vagyok a sorozat következő részeire is, mert Flavia karaktere nagyon megfogott. 

3. Gál Dorina: Bíborszív (moly.hu)

"A történelmi regényfolyam Habsburg Mária és II. Lajos magyar király fiatalságát és házasságát mutatja be, melynek korán véget vetett a katasztrófával végződött mohácsi ütközet 1526-ban. A cselekménysoron végighúzódó, hol kisebb, hol nagyobb szerepet kapó fő motívum egy aranyszív-medál mint szerelmi szimbólum, amelyet Lajos viselt haláláig, majd pedig Máriához került, és amelyről a végrendeletében is megemlékezett. A célzott korosztály már tanult/hallott a mohácsi csatáról, ám annál kevesebb információja van arról, hogy a fiatalon életét vesztett uralkodó szinte semmiben sem különbözött a mai kamaszoktól. Lajos és Mária házassága őszinte, romantikus szerelmi kapcsolattá vált. 
A történelmi regény kettejük életére koncentrálva mutatja be a korszakot, a középkori Magyarország bukását megelőző két évtized, továbbá az azt követő néhány év történetét. 
A regény a középkori mindennapok az öltözködés, a szórakozás, a városszerkezet, az udvari élet és az ünnepségek (menyegzők, temetések, koronázások) részletes leírását adja, a célzott korosztály ismereteit bővítve, de érdeklődését mindvégig szem előtt tartva."

Emlékeztek, amikor az első könyvet megvédve azt írtam (itt), hogy szerintem egyáltalán nem unalmas, elnyújtott és feleslegesen hosszú? Nos. Tényleg nem volt az. Tíz évet ölelt fel, két ember életéről írt, akiknek összefonódott a sorsuk, sok helyszín, aránylag sok szereplő volt benne. Szépen, részletesen, de cseppet sem unalmasan mesélte le nekünk Mária és Lajos gyermekkorát, a magas ranggal járó gondokat, Szapolyai mesterkedéseit és a törökök fenyegetését.

A második részben sokáig nem került még sor a házasságra. Miksa császár meghalt, ezzel az alaphelyzettel indít a könyv. Hogy kié lesz akkor a császári cím? Nem tudni, de Lajos, aki immár magyar és cseh uralkodó, is esélyes rá. Ez nem várt gondokat okoz, ráadásul ahogy nő az ifjú király, úgy vágyik egyre jobban a szerelemre. Angelitha, korosodó nevelője pedig mint mindenben, ebben is a segítségére siet... Mária ezzel szemben egyre terhesebbé válik Innsbruckban a bátyjának, az újdonsült Károly császárnak, így a házasságot ismét meg kell kötni. Mária Magyarországra utazik, találkozik szerelmével, és házasságuk örömteli percei nemsokára elkezdődnek. A szegény ország bajai azonban nem hagyják nyugodni a szerelmeseket, ugyanis Szulejmán uralma veszi kezdetét az Oszmán Birodalomban, aki a békét nem adja olyan olcsón, mint ahogy apja tette. A problémák egyre súlyosbodnak és sokasodnak, beárnyékolva ezzel a királyi pár boldogságát...

Hát igen. És még a felét sem mondtam el. Érdekes olvasmány, de ezt tényleg le lehetett volna írni rövidebben is. Nagy része felesleges szócséplés volt, és az Angelitha-György szálnak is egyre kevesebb jelentősége lett, az írónő mégis részletesen kifejtette. A harmadik részt ettől még elolvasom majd, de remélem, hogy az már nem lesz ennyire hosszú és unalmas.

4. J. M. Barrie: Pán Péter (moly.hu)

"Egyedülálló képeskönyvet tart kezében az olvasó, aki eddig jobbára csak átdolgozásokból ismerhette a felnőni nem akaró kisfiú, Pán Péter történetét. J. M. Barrie két kisregényének magyarul most először olvasható teljes fordítása egy különleges, ellentmondásokkal és humorral átszőtt világot tár elénk, ahol bármi megtörténhet. Ezt a korlátok nélküli fantáziavilágot elveszett gyerekek, manók, tündérek, indiánok és kalózok népesítik be, újabb és újabb kalandra hívva Pán Pétert és a fiatalabb olvasók generációit, no meg persze azokat az idősebbeket, akik jól tudják, milyen fontos, hogy felnőttként is megőrizzünk valamit gyermeki énünkből.
James Matthew Barrie (1860-1937) skót regény- és drámaíró. Edinburgh-ban tanult irodalmat, majd Londonba költözött. A londoni Kensington-kertben ismerkedett meg a Davies gyerekekkel, akik rendszeresen játszottak a parkban. Barrie a család jó barátja lett, és a fiúk szórakoztatására találta ki a Pán Péter-történeteket.

Az illusztrációkról:

A Pán Péter illusztrációi napfényből és árnyékból szövődtek egy régi fotográfiai eljárás, a cianotípia segítségével. Ezt a technikát Barrie kortársa, Anna Atkins angol botanikus és fotográfus emelte a művészi grafika szintjére. A technika választását a felnőni nem akaró, árnyékát elvesztő főhős analógiája ihlette; az, hogy a Pán Péter-elbeszélések eseményei jelentős részben éjszaka játszódnak, már csak apró részlet, ami szépen illeszkedett a sötét ciánkékek spektrumába.

Simonyi Cecília az Óbudai Képzőművészeti Szakiskolában, valamint a Ghenti Képzőművészeti Akadémián tanult képgrafikát és grafikát. A cianotípia technikáját a Fotófaluban – a Telek Balázs fotóművész nevéhez fűződő nyári alkotótáborban – Laczkó Péter képfényezőtől tanulta."

Ezt a könyvet csak azért vettem ki a könyvtárból, mert megtetszettek benne az illusztrációk. Sosem voltam nagy Pán Péter-rajongó, és a rajzfilmet sem láttam. Nem ragadott meg a felnőni soha nem akaró fiú története, a Macskarisztokraták vagy a Herkules érdekesebbnek tűnt. (Jobbak benne a dalok.) Az eredeti történetek viszont érdekesek, aranyosak, és éppen esti mesének valók. (Kivéve azok a részek, amikor Hook a kampójával pillanatok alatt kettéhasít valakit, vagy azok, amikor az ártatlan, vidám fiú, a főhős könyörtelenül gyilkolja meg a kalózokat. Ezek illuziórombolóak és meglehetősen betegek, ha arra gondolunk, hogy gyerekekről van szó.) Nekem tetszett.


6. Patrik Ness: Soha nincs vége (moly.hu)

"A fiú kétségbeesetten, magányosan merül el a háborgó tengerben.

Meghal.
Majd felébred, csupaszon, a testét zúzódások borítják, de életben van.
Hogy lehet ez? És mi ez a különös, elhagyatott hely?
Ahogy lassan megérti, hogy mi történik vele, a fiú egyre jobban mer remélni.
Talán ez nem a vég…
Talán még nincs vége…
Patrick Ness, a Chaos Trilógia és a Szólít a szörny című népszerű ifjúsági regények szerzője ismét egy provokatív hangú, lebilincselő történetet írt."

Olvasgattam a véleményeket a könyvről, és kivételesen egyetértek velük. Patrick Ness tényleg zseni. Eddig minden egyes könyve tetszett. Szeretem a stílusát, a történeteit, a karaktereit, mindent. Olyan világokat teremt, amelyeket én csak tátott szájjal tudok nézni. Nem szeretnék most sokat fecsegni erről a könyvről, ugyanis egy teljes bejegyzést szánok majd rá, de mindenkinek tudom ajánlani. Fantasztikus.

7. Voltaire: Candide (moly.hu)

"A voltaire-i életmű meghatározó jelentőségű alkotása, a Candide vagy az optimizmus egyszerre tézis- és kalandregény. Hősét, az egyszerű és hiszékeny ifjút – akit filozófus nevelője, Pangloss a nagy Leibniz nyomán arra tanít, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika – Voltaire végigvezeti benne az egész földgolyón, Vesztfáliától Hollandián keresztül Portugáliáig és Eldorádóig, majd vissza, Európán át Isztambulig és végül Rodostóig. Candide útja társaival együtt háborúból háborúba, katasztrófából végveszélybe visz; végigszenvedik mindazt a rosszat, ami igencsak ellentmond mestere tanításainak. Candide ki is ábrándul ez utóbbiakból, de nem esik kétségbe. Voltaire (1694-1778) a filozófiával szemben az élet elsődlegességét hirdetve ráébreszti hősét, hogy földünk nem mennyország ugyan, de nem is pokol. Candide földet vásárol, és imádott hölgye, Kunigunda, meg a többiek társaságában békés munkálkodásba fog."
Mint tudjátok, ez a könyv kötelező, főleg azoknak, akik fakultálni akarnak magyarból, így elkerülhetetlen volt, hogy elolvassam. Rövid, egy délután alatt elolvasható mű, ami nem véletlenül került be a tankönyvekbe. Ennek ellenére szórakoztató és érdekes, a szarkasztikus hangvételtől egyszerűen imádnivaló. 

8. Agatha Christie: A titkos ellenfél (moly.hu)

"Az Agatha Christie-krimik rajongói már ismerik Tuppence-t és Tommyt, a két kalandvágyó fiatal „magándetektívet”, akiknek karrierje ebben a regényben indul, amikor megalapítják az Ifjú Kalandorok Rt.-t. Maguk sem hiszik, hogy milyen veszélyes vállalkozás megkeresni Jane Finnt, a fiatal amerikai lányt, és az eltűnt dokumentumokat, ha útjukat folyton keresztezi a titkos ellenfél."

Sokáig húztam-halasztottam ennek a könyvnek a kiolvasását. Fogalmam sincs, hogy miért, bár erősen gyanakodom arra, hogy Poirot hiánya miatt vonakodtam ennyire az elolvasásától, annak ellenére is, hogy szánt szándékkal vettem meg pont ezt a kötetet, hiszen a kíváncsiságomat, amely a Miss Marple és a már említett kis belga szereplése nélküli Agatha Christie könyvekre irányult, ki kellett elégítenem. Az első pár fejezetet még tavasszal olvastam el, utána pedig hosszú heteken át ignoráltam. Most, hogy újra a kezembe került, már nem tettem félre, hanem gyorsan kiolvastam.

Nem fecsérelnék sok időt rá, ugyanis egy hosszabb bejegyzésben kifejtem majd valamikor (a távoli jövőben), hogy mit is gondolok róla, egyelőre legyen elég annyi, hogy izgalmas, érdekes volt és köpcös belga nélkül is megállta a helyét.

Mint ti is láthatjátok, ez a hónap sokkal jobban telt, mint az előző, legalábbis, ha a kiolvasott könyvek száma szerint jellemeznénk az eltelt időt. Nyolc könyvet olvastam el, ezek közül volt, amelyik csalódást okozott, lásd a Bíborszívet, és volt, amelyiket egyszerűen le sem tudtam tenni, annyira izgalmas volt. Egy kötelező olvasmány is megbújt köztük, aminek az elolvasását egyáltalán nem éreztem kényszernek. Ha kedvencet kellene választanom, akkor Patrick Ness Soha nincs vége című könyvét jutalmaznám ezzel a címmel, mert izgalmas, letehetetlen olvasmánynak bizonyult.

Ti milyen könyveket olvastatok ebben a hónapban? Olvastátok valamelyiket a fentiek közül? Ha igen, tetszett? Mi a véleményetek róla? Írjátok meg kommentben!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Sorozatajánló - My mad fat diary

Sziasztok! A mostani sorozatajánlót csak az első évad alapján írom meg, és nem csak azért, mert még nem tudtam végignézni (lehasználtam az adatforgalmat mindenhol a házban), hanem azért is, mert maximálisan biztos vagyok abban, hogy a következő két évadot is imádni fogom. 

Fandom, ship, canon avagy legyünk fangirlök együtt!

Sziasztok! Kriszti vagyok, 17 éves és fangirl. Legalábbis félállásban biztosan. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi tesz valakit fangirlé és az is kérdéses, hogy mitől lesz valaki könyvmoly. Tulajdonképpen annyira szubjektív minden ilyesmi, hogy inkább kívülállónak tekintem magam, meg amúgy is: miért kéne mindent és mindenkit kategorizálni? Az viszont igaz, hogy néha nem árt, ha egy kicsit elrendezzük magunkban a dolgokat. Mielőtt még abba a hibába esnétek,  hogy netán egy kedves kis oktató jellegű bejegyzéssel érkeztem, figyelmeztetek mindenkit: ez a poszt elsősorban arról szól, hogy mit gondolok én azokról a dolgokról, amik egy fandomban teljesen természetesek és/vagy amikről folyton megy a vita. Essünk is neki, mert ez egy hosszú-hosszú bejegyzés lesz! Lényeges megemlíteni, hogy a következő kifejezések többnyire a fanfictionökre jellemzőek, de sokszor használatosak azok körében is, akik például nem írnak vagy olvasnak ilyet, csak szeretnek egy-egy sorozatot/könyvet st