Ugrás a fő tartalomra

2016. Május - Kiolvasott könyvek

Sziasztok!

Igaz, nem látjátok, de el tudjátok képzelni, hogy mennyire szégyellem magam. Nem, nem azért, mert megint később hoztam a hó végi bejegyzést (na jó, egy kicsit azért is). Inkább azért, mert ebben a hónapban egyszerűen... képtelen voltam olvasni. Minden bizonnyal valami komoly trauma érhetett, mert egyszerűen nem bírtam a fenekemen maradni és olvasni. Ilyen talán még sosem fordult elő velem... 

Nem gyűjtenék kifogásokat (de azt teszem), ebben a hónapban rengeteg elintéznivalóm volt. Annak ellenére, hogy mostanában belelendültem a könyvvásárlásba, valahogy nem sikerült utolérnem magam magával az olvasással. Sokszor voltam közösségi szolgálaton, és a suli is rendesen megszívatott. Az utolsó előtti héten mindennap témazárókat írunk, meg egy matek kisérettségit, szóval ki sem látszom a tanulnivalók mögül. Gyenge kifogás, de igaz. 

Így történhetett meg az a szörnyűség is, hogy mindössze három könyvön rágtam át magam májusban.

1. Audrey Neffenegger: A Highgate temető ikrei (moly.hu)

"A legendákkal övezett híres londoni viktoriánus temető, a Highgate szomszédságban áll egy fura ház, a Vautravers. Mielőtt rákban elhunyt, itt élt az excentrikus Elspeth, aki lakását Amerikában élő ikernővérének huszonegy éves ikerlányaira, Juliára és Valentinára hagyta. A lányok birtokukba veszik Elspeth hagyatékát, beköltöznek a lakásba, és lassan felfedezik Londont: megismerik szűkebb környezetüket, a baljós árnyakkal teli temetőt, a bogaras szomszédokat, sőt, Elspeth volt szeretőjét, a megtört lelkű, gyászoló Robertet is. 
Az ikrek kapcsolatára azonban rányomja bélyegét Valentina rossz egészségi állapota, a folyamatos egymásra utaltságuk, és egy szörnyű titok, amely miatt anyjuk és Elspeth valamikor régen örökre eltávolodtak egymástól. 
Amikor Valentina és Robert kapcsolata elmélyül, kiderül, Elspeth kísértetként még mindig a lakásban él, és egyáltalán nem nézi jó szemmel a bimbózó viszonyt…
Az időutazó felesége szerzőjének legújabb regénye igazi megható mese a halálon túl is tartó szerelemről, a gyász feldolgozásáról, és az igazi testvéri összetartásról."

Nem olvastam Az időutazó feleségét, még csak a filmet sem láttam, szóval nem voltak különösebb elvárásaim a könyv felé. Tulajdonképpen azért vettem meg, mert szerettem volna valami olyat olvasni, ami nem igazán az én műfajom, és azt hiszem, ilyen szinten jól is választottam. A természetfelettit keveri a való világgal, ami rendkívül érdekes. Életszerű, reális, szépen kivitelezett könyv, és van mélyebb üzenete. Ennek ellenére nem kimondottan jó olvasmány, nem haladtam vele túl gyorsan. 

2. Sophie Hannah: A monogrammos gyilkosságok (moly.hu)

"1929. február 7-én három holttestet találnak a Bloxham Szálló három emeletén. Két nő és egy férfi vesztette életét a luxushotelben, és mindhármuk szájában monogramos mandzsettagomb lapul. A Scotland Yard ifjú felügyelője, Edward Catchpool kapja meg az ügyet, amely korántsem ígérkezik könnyűnek. Nagy szerencséjére a szomszédjába költözött egy nagy bajszú, köpcös kis belga. Poirot szívesen segít az érthetetlen bűnügy felgöngyölítésében, amiben kulcsszerepet játszik egy cselédlány, egy lelkész özvegye és a negyedik mandzsettagomb.
Sophie Hannah igazán nagy kihívást jelentő új esettel lepte meg a világ leghíresebb belgáját."

Mielőtt még kétségbeesnétek, közölném veletek a jó hírt; erről már írtam egy hosszabb bejegyzést, amelyet még nem tudom mikor olvashattok majd. Ennek okán nem is szeretnék túl sokat mondani erről a könyvről, legyen annyi elég, hogy egyetlen gyenge idegzetű Christie-rajongónak sem ajánlom, de még csak krimikedvelőknek sem.

3. Kondor Vilmos: Budapest Noir (moly.hu)

"Budapest, 1936. október. Gömbös Gyula halott. A Terézváros egyik kapualjában egy fiatal zsidó lány holttestére bukkannak. Az Est helyszínre érkező bűnügyi zsurnalisztája, Gordon Zsigmond kérdezősködni kezd, de mindenütt falakba ütközik. A szálak egyszerre visznek felfelé, a társadalom legfelső rétegeibe, és lefelé, a nyomor és elkeseredettség szörnyű világába. Gordont hajtja szimata és kíváncsisága, és minél jobban el akarják ijeszteni, ő annál kitartóbban követi a nyomokat. Nem tudja, kiben bízhat, nem tudja, kit milyen hátsó szándék mozgat, nem tudja – de nem is érdekli –, mikor milyen érdeket sért. Egy dolgot akar csupán: megtalálni a lány gyilkosát, mert rajta kívül ez senkit sem érdekel."

Ahhoz képest, hogy a könyv elején mennyit dicsérték, egyáltalán nem volt nagy szám. Nem volt különösebben csavaros az ügy, a megfogalmazás sem volt extra, és a szereplők sem mozgatták meg a fantáziámat. Ezenfelül viszont nincsen nagyobb hibája a könyvnek. Szerintem csak nekem nem jön be az ilyesféle stílus, az ilyen krimi, szóval azért még merem ajánlani. 

Mint láthatjátok, rossz hónapom volt. Remélem, hogy a következő már jobb lesz, hiszen itt a nyár meg a szabadság, csak megélénkülök majd egy kicsit! Ebben a hónapban nincs túl sok választási lehetőségem, de a kedvencnek Kondor Vilmos Budapest Noir-ját mondanám. Könnyebben emésztettem meg, mint a Highgate temető ikreit.

Ti miket olvastatok ebben a hónapban? Mit szóltok az év végi hajtáshoz? Várjátok már a szünetet? Írjátok meg kommentben! 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!