Ugrás a fő tartalomra

A hét szava #3

Sziasztok!

Tudom, hogy rettentően unjátok, hogy folyton nyavalygok meg panaszkodok, de szinte legyőzhetetlen késztetést érzek arra, hogy kiadjam magamból azokat a teljesen érdektelen információkat, amelyek a fejemben összegyűltek, és tekintve, hogy élő környezetemben vajmi kevés olyan türelmes emberi lény tartózkodik, aki elviselné ezt, kénytelen vagyok rátok zúdítani. Kérhetnék ezért elnézést, de a helyetekben én tuti a családomat meg a barátaimat hibáztatnám, amiért ilyen alacsony az ingerküszöbük.


Azt hiszem, ez a cikksorozat már a legelején amolyan heti összesítésként kezd el funkcionálni, amelyben személyes élményeimről mesélek nektek. Nem mintha bárkit is érdekelne az én őrjítően unalmas életem, de hadd álltassam magamat, úgysincs jobb dolgom. Vagyis... Tulajdonképpen ezen a héten egészen el voltam havazva. Na nem annyira, hogy ne töltsek órákat mondjuk a viktoriánus kor után való kutakodással vagy a nyávogással, miszerint megbukok majd a matek kisérettségin, csak annyira, hogy ne jusson időm tétlen lustálkodásra. Ezt rettentően fájlaltam, viszont a kombinatorika és a halmazelmélet olyan mértékben kárpótolt, hogy tíz perc után már nem éreztem semmit. Komolyan.

Mivel ez még csak az utolsó előtti iskolahét, így a tanárok szerint még javában benne vagyunk az évben, tehát pont időszerű témazáró hm... lássuk csak, minden létező tantárgyból. Oké, nem mindegyikből, csak matekból, fizikából, történelemből és informatikából, na meg persze még hátravan a kisérettségi...

Túléltem. Lehet, hogy a lelkem egy darabja örökre odaveszett, és hogy többet sosem leszek ugyanaz a személy, aki voltam, de még mindig dobog a szívem, még mindig lélegzek, és igen, még mindig blogolok. Méghozzá ugyanolyan értelmes dolgokról, mint eddig. Ennek alapján pedig nem szenvedtem maradandó károsodást, csupán még dinkább lettem. (Ez nem jó hír számotokra.)

Megmenekülésem örömére pedig elhoztam nektek azt a szót, ami ezen a héten megtetszett valamiért. A helyzet az, hogy amikor a kiválasztásra kerül a sor, majdnem olyan nehéz helyzetben vagyok, mint a Farm versenyzői voltak anno, amikor nyíltan ki kellett mondaniuk, hogy kit küldenének párbajra. (Igen, láttam, nyomon követtem, de ne ítéljetek el. Kényszerítettek.) Ergo fogalmam sincs, hogy mit mondjak. Egyszerűen üres a fejem, és az első percben semmilyen konkrét jellemzőt nem tudok közölni veletek, mert még nem döntöttem.

Mostanra viszont már kitaláltam, hogy mi is a heti szó. (Még jó, hogy hiszen már vagy fél órája itt rizsázom nektek mindenféle hülyeségről, csakhogy húzzam az időt. Még én sem lehetek annyira naiv, hogy elhiggyem, beveszitek a fentieket. Pedig nem hazudtam. Szoktam, nem is ritkán, de ezen a blogon az esetek legalább 60%-ban igazat mondok, ami nálam elég jó arány. Amúgy ne vegyétek magatokra, nem miattatok van. Egyszerűen csak nehéz felvállalni önmagamat.)

A hét szava: életidegen

Miért? Mint fentebb említettem mostanság a viktoriánus kor után keresgélek a neten, mindenféle kézzelfogható ok nélkül.Valójában egy íráson dolgozom, amihez szeretném egy kicsit bensőségesebb megismerni a kor szokásait és körülményeit, de mivel ti még nem olvashattatok tőlem érdemi munkát, most csak ráncoljátok a homlokotokat, és kétlitek, hogy ezzel valaha is elérnék valamit. (Ja, nem az csak a tükörképem.) Tehát éppen egy cikket olvastam a viktoriánus erotikáról (mert igen, erről is információkat szereznem, még akkor is, ha nem lesz a későbbiekben jelentősége a történetben, ami azt jelenti, hogy nem vagyok perverz vagy fura, csak alapos. Egész jól érvelek.), amikor megláttam ezt a szót. Tulajdonképpen arról volt szó, hogy az akkori emberek hozzáállása mennyire természetellenes volt a szexhez, más szóval életidegen. Valamiért megtetszett a szó, és fel is írtam a jegyzeteimbe. A jelentése nagyon tetszik, és azt hiszem, ezentúl gyakrabban fogom használni.

Idézet: 

"A regény a torz szerepekre kényszerülő fejletlen magyar polgárság életformaváltásának egyik lehetséges útját mutatja meg. A "beteg valóságérzék"-ből fakadó cselekvésképtelenség ellenpéldája a főszereplő, Kőházy Gyurka élete, aki korán árvaságra jutva, már gyermekkorától önállóságra kényszerül, s a szükségtől eljutva a szabad választásig, tevékeny, alkotó emberré válik. Míg örökösen habozó elhatározó döntésekre képtelen rokonai - a középosztály tipikus életidegen figurái - pozíciójukat hivatalukat vesztve, a két világháború között gyors ütemben változó világban egyre kevésbé találják meg a helyüket, lecsúsznak, elzüllenek, addig Kőházy iparosként a két keze munkájával és tehetségével, fantáziájával, kudarcok és bukások ellenére hihetetlenül kalandos úton bár, de megteremti önmaga és családja számára a teljes élet lehetőségét, a révbe érést és boldogulást."
Kolozsvári Grandpierre Emil: A szerencse mostohafia 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Sorozatajánló - My mad fat diary

Sziasztok! A mostani sorozatajánlót csak az első évad alapján írom meg, és nem csak azért, mert még nem tudtam végignézni (lehasználtam az adatforgalmat mindenhol a házban), hanem azért is, mert maximálisan biztos vagyok abban, hogy a következő két évadot is imádni fogom. 

Fandom, ship, canon avagy legyünk fangirlök együtt!

Sziasztok! Kriszti vagyok, 17 éves és fangirl. Legalábbis félállásban biztosan. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi tesz valakit fangirlé és az is kérdéses, hogy mitől lesz valaki könyvmoly. Tulajdonképpen annyira szubjektív minden ilyesmi, hogy inkább kívülállónak tekintem magam, meg amúgy is: miért kéne mindent és mindenkit kategorizálni? Az viszont igaz, hogy néha nem árt, ha egy kicsit elrendezzük magunkban a dolgokat. Mielőtt még abba a hibába esnétek,  hogy netán egy kedves kis oktató jellegű bejegyzéssel érkeztem, figyelmeztetek mindenkit: ez a poszt elsősorban arról szól, hogy mit gondolok én azokról a dolgokról, amik egy fandomban teljesen természetesek és/vagy amikről folyton megy a vita. Essünk is neki, mert ez egy hosszú-hosszú bejegyzés lesz! Lényeges megemlíteni, hogy a következő kifejezések többnyire a fanfictionökre jellemzőek, de sokszor használatosak azok körében is, akik például nem írnak vagy olvasnak ilyet, csak szeretnek egy-egy sorozatot/könyvet st