Sziasztok!
Azt hittétek, hogy mert itt a nyár, végre időben hozom a bejegyzéseket? Nem szívesen sértelek meg titeket, de ebben az esetben szörnyen naivak vagytok. Persze, ha nem volnátok azok, akkor nem tudtalak volna rávenni titeket a blog "fülszövege" alapján, hogy olvassatok engem, így tulajdonképpen nem panaszkodhatok.
Unalmas ember vagyok. Mindig is az voltam. Kiskoromban is inkább ültem a sarokban és babáztam egyedül, ahelyett, hogy valami galádságot műveltem volna valamelyik kis barátommal. Mondjuk kettő kis barátom volt, szóval elég bonyolult lett volna csapatban rongálni az óvodai vécéket és titokban gumicukrozgatni az asztal alatt, de minden megoldható, ha nagyon akarjuk, nem? (Nem.)
Unalmas emberként, élet nélkül, joggal várhattam el azt magamtól és a környezetemtől, hogy már a nyár legelső hetén halálra unjam magam, de ahogy mondani szokás, az élet nehéz, még annak is, akinek nincs, így egészen idáig volt mit csinálnom. Örülhettek, hogy sikerült mára egy kis időt szakítanom a blogra, mert így végre traktálhatlak titeket a hülyeségeimmel.
Hétfőn volt az évzáró, ami a szóbeli érettségik miatt meglehetősen rövidre sikerült. Az igazgatónőnk, aki egyébként kissé paranoiás, meg egyébként sem tud számolni (amúgy fizikatanár, csakhogy érezzétek), mindössze öt hibát tudott ejteni ünnepi beszédében, és csak két gyerek nevét rontotta el felolvasáskor. Ez bizony rekord. Szerencsére az én nevem nem túl komplikált, legalábbis akkor biztosan nem, ha valaki tudja, hogy kell leírni. (Nem mintha nem lenne egyszerű, Kaulics cs-vel...) Amikor "jó" tanulmányi eredményemért és közösségi munkámért kihívott, és egy emléklapot adott a kezembe, ügyesen, botlás nélkül elmondta a szöveget, azt leszámítva, hogy 4,71-es átlaggal nem jó, hanem jeles az ember, de csak nem róhatom fel szegénynek, hiszen még ajándékkönyvet is kaptam. Weöres Sándor Füves könyvével lett gazdagabb az otthoni könyvtáram. Remek. (Szerencse, hogy nem az utált magyar költők közé tartozik...)
Kedd reggel kaptam egy sms-t, hogy a rendelt Sherlock Holmes összes aznap fog megérkezni. Ennek eleinte örültem, aztán rájöttem, hogy mivel csütörtökre ígérték, anyukám nem hagyott otthon elegendő pénzt, így egy órát idegeskedhettem azon, hogyan fogom kifizetni. Végül eldöntöttem, hogy kiaprózom a hiányzó összeget, így hajtóvadászatra indultam a lakásban a százasok után. Egy óra fele csörgött a telefonom, ekkora már maradéktalanul megvolt az összeg, ráadásul pontos volt, csakhogy ne kelljen a visszajáróval bajlódni. Sajnos nem sikerült felvennem a telefont, de azonnal visszahívtam a futárt, és már rohantam is ki a pénzzel. Mire a kapunkhoz értem, már csak egy értesítőt találtam a postaládában, amelyet két perccel azelőttre kelteztek. Másnap mehettem a postára a könyvért. Miután rájöttem, hogy milyen remek dolog is online rendelni a könyveket, és csalódottan beslattyogtam, rájöttem, hogy hiba volt aznapi terveimet sutba dobni, hiszen teljesen felesleges volt otthon maradnom. Micsoda izgalmak!
Szerdán tehát felkerekedtem, és két saroknyit gyalogoltam a postáig. Ott meglepően gyorsan haladt a sor, és nemsokára 4700 forinttal megrövidültem, de mégis gazdagabb lettem egy meglehetősen könnyű csomaggal, amelyben Holmes legizgalmasabb rejtélyei szerepelnek. Na meg az unalmasak is, csak az nem hangzik jól. Ezután elindultam a nagypapámhoz, aki a szomszédunkban lakik, és megmutattam neki a bizonyítványomat, hiszen csütörtökre vissza kellett vinni a suliba. Miután egy fél órát beszélgettem vele, és hallgattam a dicséreteket, na meg a burkolt célzásokat arra vonatkozólag, hogyan szerezhettem négy négyest az évben, aztán elindultam a nagymamámhoz. Kicsit korán beértem Budapestre, így sétáltam egy kicsit, majd ugyanazokat a próbákat kiálltam még egyszer nála is, mint a papámnál. Mondanom sem kell, hogy annyira nem volt élvezetes a látogatás, de kaptam sütit, úgyhogy majdnem megérte. Ezután antikváriumba mentem, ahol hosszas nézelődés után kiválasztottam öt darab könyvet. Mivel még korán volt, és sejtettem, hogy anyukám még dolgozik, felhívtam. Felbuszoztam a Normafához, hogy ott anyukám azonnal befogjon, bár már hullafáradt voltam, végül pedig szatyrokkal megrakva hazatértem.
Csütörtökön viszonylag rövid utat tettem meg, csak a suliig mentem, na meg a helyi papírboltig, ahol vettem Blue-Tacket. Aznap irodalmat jegyzeteltem, memoritert tanultam, és olvastam.
Pénteken már esedékes volt kicserélni a nálam lévő könyveket, így elindultam a könyvtárba, ahol után még három órát töltöttem közösségi szolgálaton. Nem volt különösebben fárasztó a dolog, bár több munka volt, mint amennyi szokott lenni, most, hogy elkezdődött a nyár, szülők és kisgyerekek tucatjai hoztak vissza és vittek ki doboznyi könyveket. Tulajdonképpen élveztem, mert a fennmaradó időben beszélgettem a könyvtáros nénivel. Kicsit lelombozódtam, amikor rájöttem, hogy már csak tizenkét órát kell "ledolgoznom", és már vége is a közösségi szolgálatnak.
Tehát mozgalmas hetem volt, bár kétségtelen, hogy mások valószínűleg kétszer annyi mindent csináltak, mint én. Most hogy ilyen remekül átbeszéltük a hetemet, remélem örültök neki, hogy ilyen részletesen tárgyaltam a napjaimat, térjünk is a lényegre.
A hét szava: idegőrlő
Miért? Mert a macskám éppen most szeretne ráfeküdni a laptopomra, miközben minden egyes rohadt ceruzatartómat leveri az íróasztalomról, mert ő úgy gondolja, tökéletesen macskás viselkedés az, ha a hasára fekve kinyújtóztatja a mancsait. Egyszerűen kikészülök tőle, mert most ny
olcvan darab ceruzát, filcet és tollat kell összeszednem, amik szétgurultak a szobámban. Bocs, hogy a pillanat hevében döntöttem, de...
Idézet:
"A filmesek élete állandó feszültséggel jár, és minél sikeresebb valaki, annál nagyobb a feszültség. Mindig, egész álló nap a nyilvánosság szeme előtt vannak. A forgatás kemény, egyhangú robot, hosszú órákon át. Ott kell lenni reggel, és ülni és várni. Aztán eljátszani egy apró jelenetet, amit újra meg újra felvesznek. Színházban több mint valószínű, hogy egy egész felvonást próbálnak egyszerre, vagy legalábbis a felvonásnak egy részét, természetes sorrendben. Így a dolog többé-kevésbé emberi és átélhető. De ha az ember filmet forgat, akkor teljesen felborítják a sorrendet. Egyhangú, idegőrlő munka. Kimerítő. Luxuskörnyezetben élnek, persze, nyugtatókat szednek, fürdőket vesznek, kozmetikázzák magukat, és orvosi felügyelet alatt állnak, van szórakozás és estélyek és társaság, de mindig szem előtt vannak. Sose vonulhatnak el egy csendes zugba. Sohasem engedhetik el magukat igazán."
Agatha Christie
Titeket mi idegesít fel? Mit tartotok idegőrlőnek? Írjátok meg kommentben!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése