Ugrás a fő tartalomra

2016. Július - Kiolvasott könyvek

Sziasztok!

Hűha. Eltelt a július is. Hamarosan vége a nyárnak, és ez rettentően sokkoló. Majdnem annyira, mint az, hogy hiába olvastam el az alábbi könyvek mindegyikét, még mindig úgy érzem, hogy nem olvastam eleget az elmúlt két hónapban, vagy, hogy kábé semmit sem csináltam. De ne is beszéljünk ilyen lehangoló témákról, hanem nézzük meg, miket végeztem ki ebben a hónapban. 

1. Agatha Christie - Egy marék rozs (moly.hu)

"Mr. Rex Fortescue gazdag ám kétes ügyletektől sem visszariadó üzletember. Amikor gyönyörű titkárnője behozza délelőtti teáját, megissza, majd heves görcsök közt meghal. Neele felügyelő hamar kideríti, hogy nem a teától (igaz, ő üzleti úton távol volt, de hátha a felesége?); lányát, Elaine-t nem engedte férjhez menni; s alighanem piszkos üzleteivel is szerzett magának egypár halálos ellenséget. A gyanúsítottak száma csökken ugyan, amikor a feleség teájába ciánkáli kerül, a mafla kis szobalányt pedig megfojtják, de az ügy semmivel sem lesz világosabb, amíg meg nem érkezik Miss Maripe a szerencsétlen szobalány egykori úrnője. A bölcs vénkisasszony addig-addig cseveg a ház népével, míg rá nem jön először a bűntettek különös körülményeit megmagyarázó gyerekversikére (ebből derül fény az egyik legérthetetlenebb körülményre, a Mr. Fortescue zsebében talált maréknyi rozsra) majd ki nem deríti az igazi tettest – aki természetesen a legjobb alibivel rendelkező, legvalószínűtlenebb személy."
– még a reggelijébe tettek lassan ható mérget. A gyanú így a családra terelődik s úgy tűnik, igencsak mindenkinek lett volna oka rá, hogy eltegye láb alól az öregurat. Nem áll gyanún felül a személyzet sem; fiatal, második feleségének alighanem szeretője van, különben miért végrendelkezett volna a jóképű fiatalember javára. Percy fiával üzleti nézeteltérései voltak

Agatha Christie egy zseni volt, nem győzöm hangsúlyozni, de ... (igen, de) Miss Marple nem rossz karakter, meg tudom érteni, hogy miért is kedvelte annyira maga az író is, viszont annyira... nem mondhatom azt, hogy idegen tőle a nyomozás, mert tökéletesen illik hozzá ez a szerep, mégis van egy olyan érzésem, hogy ebbe a történetbe egész egyszerűen nem szükséges. Neele felügyelő egyedül is megoldotta volna az ügyet... (Szerintem.) 

A rejtély sem olyan izgalmas, inkább középszerű. A megoldás persze bravúros, de az sem jött igazán át. Ennek oka valószínűleg Miss Marple volt, aki odament, és anélkül, hogy bármit is csinált volna, minden apró részletet közölt a felügyelővel. Lehet, hogyha nem Neele lenne a központban, mint a rendőr, aki az elejétől kezdve foglalkozik az üggyel, hanem Miss Marple sejtéseit, észrevételeit láthatnánk, akkor nem lett volna olyan különös és hirtelen a dolog. Nincsen túl jó véleményem erről a könyvről, de azért még így is érdekesebb volt, mint sok más történet.

2. Scott Turow - Ártatlanságra ítélve (moly.hu)

"Rusty Sabich helyettes főügyész egy közép-nyugati nagyvárosban. Amikor kolléganője, Carolyn Polhemus brutális gyilkosság áldozatává válik, főnökük, aki éppen ádáz kampányt folytat az újraválasztásáért, Rustyt bízza meg a nyomozás lefolytatásával. Sürgősen meg kell oldania az ügyet, ha lehet, még a választások előtt. Még mielőtt kiderülne, hogy viszonya volt az áldozattal. Az események azonban csakhamar nem várt fordulatot vesznek, amikor Rusty élete legszörnyűbb rémálmába csöppenve a vádlottak padján találja magát.
Az amerikai igazságszolgáltatás útvesztőjében kibontakozó, lebilincselően feszült tárgyalótermi dráma lerántja a leplet az ambícióról, a megszállottságról, a képmutatásról, valamint az ember eredendő gyengeségeiről és legsötétebb titkairól. És mindvégig ott lebeg a kérdés: ki ölte meg Carolyn Polhemust?"

Őszintén szólva, nem fűztem túl sok reményt ehhez a könyvhöz, ugyanis a fülszöveg elolvasása nélkül, anyukám siettetése miatt meggondolatlanul vásároltam meg, csak hogy ne szalasszak el egyetlen lehetőséget sem arra, hogy gyarapítsam a házi könyvtáramat (jelenleg sajnos nagyon kicsi, de dolgozom rajta). Meg egyébként is 790 Ft volt, ami, ha azt vesszük, hogy eredetileg 3280 Ft, nem rossz ár érte. 

Sejtelmem sem volt róla, hogy ilyen hihetetlenül jó lesz. Már az első oldalnál rájöttem, hogy a könyv stílusa nagyon tetszik, kimért és letisztult, mégis magával ragadó, mint A tanyánál, azonban arra, hogy mennyire érdekes, izgalmas és szövevényes, csak akkor ébredtem rá, amikor az első rész végére értem. Onnantól kezdve kínszenvedés volt minden perc, amit másra kellett szánnom az olvasáson kívül. Egy hosszabb bejegyzésben még kifejtem, hogy mit gondolok erről a könyvről, egyelőre legyen elég ennyi. 

3. Agatha Christie - Poirot első esetei (moly.hu)
"A jelmezbálon meggyilkolnak egy olasz komédiásnak öltözött lordot. Kinek állhatott útjában, és főleg miért?…
Nem tér haza kimenőjéről egy kispolgári család szakácsnője. Tényleg országos súlyú probléma-e, ahogy Poirot ironikusan nevezi?…
Egy kisvárosi asszony attól fél, hogy megmérgezik. Gyanúsítottja is van, akárcsak a pletykálkodóknak. Vajon mekkora a pletyka ereje?…
Levélben közlik, percre pontosan mikor fognak elrabolni egy kisfiút. El is rabolják. Hogyan lehetséges ez?…
Ellopnak egy ékszergyűjteményt. Kettős a bűnjel, illusztris hazai és külföldi tettesek jöhetnek szóba. Mi vezet nyomra?…
Megölnek egy közismert impresszáriót. Az ügyre a treff király baljós
árnyéka vetül. De mi az igazi jelentősége?…
Családi átok sújtja a Lemesurier-leszármazottakat. Elsőszülött fiú sohasem éri meg, hogy örökölhessen. Kivéve, ha?
Londonban leli halálát a kínai, aki ismeri a kincset érő burmai bánya titkát. De hová lettek a birtokában levő dokumentumok?…
Mindez csak egy kis ízelítő a könyvben olvasható számos kalandból. A novellákat eredetileg az 1920-as és 30-as években publikálták különféle angol magazinok, első gyűjteményes kiadásuk 1974-ben látott napvilágot. Azóta szinte mindegyik esetet filmre vitte a London Weekend Television, az utolérhetetlen David Suchet-vel a főszerepben.
A kötet korábban – más kiadónál, más fordításban – Poirot bravúrjai címmel jelent meg."

Erről a könyvről is írok majd egy hosszabb bejegyzést. Még ötödikes koromban kaptam ezt a kötetet, és szégyen, de azóta nem került a kezembe. A történeteket azóta már láttam a Poirot című sorozatban is, ahol nagyon szépen megjelenítették az összeset, tehát nem lepődtem meg túlságosan a megoldásokon. Azonban most, hogy tudatosan olvasok, sok minden feltűnt, ami eddig nem. Elsősorban természetesen azok az egybeesések keltették fel a figyelmemet, amelyek Sherlock Holmes-hoz kapcsolódnak.

4. Agatha Christie - Tizenhárom rejtély (moly.hu)

"Ódon vidéki ház, hattagú társaság, kandalló, félhomály, könnyed beszélgetés. Miss Marple jóságos arccal kötöget, olykor-olykor bosszúsan megcsóválja fejét, hogy ejnye, hát már megint leesett egy szem. Egy síma, egy fordított. Hogy gyorsabban teljék az idő, titokzatos bűnügyekre terelődik a szó. Játék, agytorna, megoldatlan rejtélyek. Ki lehet a tettes? A társaság tagjai buzgón töprengenek. Tévutak, zsákutcák, félmegoldások, Miss Marple szelíd mosollyal kötöget. Egy síma, egy fordított. Mérgezés, vérfoltos járda, halált hozó virágok, pogány istennő baljós ligete, állhatatlan leány holtteste a zúgó habokban – megannyi rejtelmes eset. És Miss Marple bájos példázatai kertészekről, cselédlányokról, St. Mary Mead csip-csup dolgairól, melyek – persze, kötögetés közben – még a legbonyolultabb esetekben is játszva eligazítják a kedves öreg hölgyet. A tizenhárom feszes történet mindegyike oly remek, hogy bármelyikükkel szívesen találkoznánk akár regényformában is. A bűnügyi történetek nagyasszonya, Agatha Christie e kötetben a sűrített feszültségkeltés mestermunkáit tárja az olvasó elé."

Ismét egy Miss Marple történet. Ami azt illeti, nem igazán tetszett. A rejtélyek persze izgalmasak voltak, de egyrészt a kerettörténet nem volt igazán összeszedett, másrészt pedig zavart, hogy Miss Marple mindent tudott. Míg Poirot-nál néhányszor hangsúlyozva volt, hogy nem tévedhetetlen, ennél az öreg hölgynél ez fel sem merült. Mindig igaza volt, és ettől egy cseppet sem lett szimpatikusabb. 

5. Puskin - Anyegin (moly.hu)

"A verses regény főhőse a kor nemesi intelligenciájának alaptípusa, elégedetlenséget érző, de döntésre és ellenállásra képtelen ifjú, a „felesleges ember”, aki kora társadalmától és a néptől egyaránt távol áll, s a kibontakozás útját nem találva egykedvű, életunt. Anyegin figuráján keresztül nemcsak Puskin két száműzetésének, majd a fővárosba való visszatérésének élményei épülnek a műbe, hanem a szerelem, párbaj, bál és színház motívumok hangsúlyos szerepével voltaképpen saját életformáját örökíti meg a kiábrándult dekadencia atmoszférájában. A mű – polifonikus kompozíciója révén – egyúttal hű és tárgyilagos képet rajzol a kor Oroszországának életéről, nemcsak a főváros, hanem a falvak és az udvarházak hangulatát is híven tükrözi. S bár közvetlen politikai vonatkozásai nincsenek, a sorok mögé bújva érezhető feszültséget teremt a forradalom szükségességének vágya."

Ismét egy kötelező olvasmány. Kövezzetek meg, de nekem tetszett. Nem azt mondom, hogy olvastatta magát, de sokkal izgalmasabb volt, mint amire számítottam. A verses forma különösen tetszett, a stílus pedig csodálatos volt. Én külön ajánlom mindenkinek. 

6. James Hilton - Gyilkosság az iskolában (moly.hu)

"~A lépések egészen a közelében hangzottak; az ismeretlen támadó már csak pár méternyire lehetett tőle. Végül borzadva érezte, hogy a sötétben kinyúlik egy kar, és óvatosan végigtapogatja kezét, karját, vállát, nyakát.~
Az angol iskola volt diákja, amatőr módjára nyomoz több haláleset után. Egy tanulóra álmában rázuhan egy gázcső. Bátyja szörnyethal egy üres medencében. Egy tanár a szobájában öngyilkos lesz. Lehetséges, hogy ugyanabban a bentlakásos iskolában mindhárman véletlennek tetsző körülmények között veszítik el élet
üket? Vagy talán gyilkosságok történtek az iskolában?
A szerző meseszövése páratlan, érdekes és izgalmas. Egyetlen pillanatra sem hagy tévhitben. Lenyűgöző, hogyan oldja meg az oldalról oldalra egyre bonyolódóbb kérdéseket.
A klasszikus detektívtörténetekre jellemző módon a rejtély csak az utolsó oldalakon oldódik meg."

Nem is tudom, mit mondjak erről a könyvről. Tervezek róla egy hosszabb bejegyzést is, egyelőre elégedjetek meg annyival, hogy semmiképpen sem ajánlom. Teljesen értelmetlen, lapos és mindeközben még kiszámítható is. A rejtély szinte nem is rejtély, a gyilkos személye pedig mintha nem is volna palástolva... 

7. Agatha Christie - Gyilkosság az Orien Expresszen (moly.hu)

"Néhány ​​óra múlva felébredt, vagyis inkább felriadt. Tudta, hogy mi ébresztette fel: egy hangos nyögés, szinte kiáltás, valahonnan egészen közelről. És a következő pillanatban harsányan megszólalt egy csengő.
Poirot felült, és meggyújtotta a lámpát. Most vette észre, hogy a vonat áll. Valószínűleg egy állomás.
A kiáltás megijesztette. Emlékezett rá, hogy a szomszéd fülke Ratchetté. Felkelt, és kinyitotta az ajtót, éppen akkor, amikor a kalauz végigsietett a folyosón, és bekopogott Ratchett ajtaján. Poirot résnyire nyitva hagyta az ajtót, és figyelt. A kalauz még egyszer kopogtatott. Megszólalt egy csengő, és egy távoli fülke ajtaja fölött kigyulladt egy lámpa. A kalauz hátrapillantott. Ebben a másodpercben megszólalt egy hang a szomszéd fülkében franciául:
Semmi baj. Tévedtem.
Rendben van, monsieur.
A kalauz elsietett, és bekopogott azon az ajtón, amely fölött égett a lámpa.
Poirot megkönnyebbült szívvel visszabújt az ágyba, és eloltotta a villanyt. De előbb még megnézte az óráját. Nulla óra harminchét perc volt."

Hogy is mernék bármi rosszat mondani erre? Elvégre ez egy fantasztikus könyv, Agatha Christie tollából, Hercule Poirot főszereplésével! Ragozzam még? A felépítése logikus, a cselekménye izgalmas, a gyilkosság rejtélyes, a karakterek kidolgozottak, a nyomozó személye pedig egyenesen zseniális. Ajánlom mindenkinek. 

8. Anna Woltz - Tess és én: életem legfurcsább hete (moly.hu)

"A vakáció első napján a bátyám eltörte a lábát. Szóval elég rosszul járt, de nekem pont ez volt a szerencsém, mert a rendelőnél találkoztam Tess-szel. Tess szeme barna, és arany pöttyöcskék vannak benne. Sosem kér bocsánatot és szeret parancsolgatni. Az apja nem is tud arról, hogy létezik. Csak egy hete van, hogy megismerje az apját. Nekem is csak egy hetem van, hogy vele legyek. Úgyhogy segítek neki. Hét napig vagyunk a szigeten, de ez életem legfurcsább és legboldogabb hete. Töltsd Tess-szel és Samuellel ezt az izgalmas hetet, melynek során a tizenegy éves Tess megszelídíti az apukáját, a tízéves Samuel pedig rengeteget gondolkodik barátságról és családról, örök búcsúról és az első szerelemről."
A könyvtáros néni ajánlotta a figyelmembe ezt a könyvet. Érdekes volt, de nehezen tudom megmondani, hogy mit is gondolok róla. Limonádé, de mégsem. Vannak benne mélyebb gondolatok, töprengőbe ejti az embereket, miközben végig felszínes marad, nem foglalkozik behatóan az érzelmekkel. Ennek ellenére nekem tetszett, csak nem tudom behatárolni, hogy milyen módon...

9. Agatha Christie - Találkozás a halállal (moly.hu)
"- Meg kellett volna ölnünk, érted? – Hercule Poirot hallotta ezt a mondatot Jeruzsálemben, egy nyugodt nyári éjszakán szállodája ablakából. Kit és miért akarnak megölni? Meg akarnak-e ölni valakit egyáltalán? Miért kelti fel mindenki érdeklődését a Boynton család? A család tagjai taszítják és vonzzák a kívülállókat, s aki kapcsolatba kerül velük, nem tud elszakadni tőlük. Mi az a furcsa kisugárzás ami Mrs. Boyntont, ezt a hideg, érzéketlen, zsarnoki asszonyt körülveszi. Akit gyűlölnek, de engedelmeskednek neki. Egy napon a szállodában összeverődött társaság sivatagi kirándulásra indul. A táj forró és kietlen – Mrs. Boynton meghal. Mindenki gyanús és gyanúsított. Bárki megölhette – de megölték-e egyáltalán? – hisz az asszony mindenkiben gyűlöletet ébresztett. Vajon mi történt?"
Mindig is tudtuk, hogy Poirot nagyra értékeli a lélektani jellemzőket egy bűntényben, de ilyen intenzíven még egyik regényben sem jelent meg ez a szempont. (Talán a Nyílt kártyákkal című könyvben, de nem biztos.) Tény, hogy Poirot ebben a regényben inkább csak találgat, de ezeket a feltételezéseket mind-mind stabil, pszichológiai alapra helyezi, amelyet az áldozat személye képez. Igazán izgalmas olvasmány.

10. Erich Kästner - Emil und die Detektive (moly.hu)

"Zum ersten Mal darf Emil allein nach Berlin fahren. Seine Großmutter und die Kusine Pony Hütchen erwarten ihn am Blumenstand im Bahnhof Friedrichstraße. Aber Emil kommt nicht, auch nicht mit dem nächsten Zug. Während die Großmutter und Pony Hütchen noch überlegen, was sie tun sollen, hat Emil sich schon in eine aufregende Verfolgungsjagd gestürzt. Quer durch die große fremde Stadt, immer hinter dem Dieb her, der ihm im Zug sein ganzes Geld gestohlen hat. Zum Glück bekommt Emil bald Unterstützung: von Gustav mit der Hupe und seinen Jungs."

Ja, natürlich. Nyugi, nem németül fogom írni a véleményt, de tény, hogy a könyvet ezen a csodálatosan agresszív nyelven olvastam ki. A könyvkihívás miatt láttam neki, de rájöttem, hogy gyakorlásnak sem árt. A történetről nincs sok mondanivalóm, nem túl izgalmas, de azért aranyos olvasmány, aminek természetesen happy end a vége. 

11. Sir Arthur Conan Doyle legjobb Sherlock Holmes történetei (moly.hu)

"Sir Arthur Conan Doyle (1859-1930), számos történelmi regény és spiritualizmussal foglalkozó mű szerzője azzal, hogy megteremtette Sherlock Holmes alakját, olyan eredményt ért el, amely rajta kívül csak kevés írónak sikerült: főhőse az irodalom, a filmes világ és általában véve a kultúra szerves részévé vált. Az időnként hóbortosnak és rigolyásnak tűnő karakter ma már a logikusan gondolkodó, a tények mozaikjait mesterien összeillesztő nyomozó szimbólumává vált, esetei pedig az évek során klasszikus, „békebeli” detektívtörténetekké nemesültek.
Jelen kötetbe azokat a novellákat gyűjtöttük össze, amelyek a legérzékletesebben rajzolják meg a nyomozó portréját. Noha a hasonló válogatások mindig szubjektívek, a kötetbe beválasztott rövidebb-hosszabb elbeszélések egytől egyig a rajongók kedvencei, a kritikusok által leginkább méltatott művek közül kerültek ki, és így, együttesen vitathatatlanul a Holmes-ciklus esszenciáját képviselik."
Összességében véve tetszett, bár nem értettem teljesen egyet az összeállítással, ugyanis szerintem nem ezek a legjobb történetek, de mint a fülszövegben is írják, ez szubjektív dolog. Az utószó különösen tetszett, mert Doyle-ról és Sherlock Holmes-ról is jó néhány dolog összeszedtek, ami érdekelheti az olvasókat. Később még egy hosszabb bejegyzésben kifejtem ezt.


12. Szabó Tünde - Balla Adrienn: Az alibi (moly.hu)

"A cseppet sem átlagos természetű Adrienn, a Bébé tizenegyedikes diákja egy nap borítékot talál a küszöbön. A benne lapuló pendrive Adrienn osztálytársa, Balázs eltűnésének nyomozati anyagát tartalmazza, vagyis annak egy részét.
A helyes, de szemétkedésre hajlamos Balázs pár hónappal korábban lelépett otthonról, mindenki szerint azért, hogy megszabaduljon utált szüleitől.
Adrienn az újonnan felfedezett tények nyomába ered, miközben egyéb gondja is akad. Egyik este a parkban rajtakapja romantikus értelemben foglalt osztálytársát, Katát, a suli fenegyerekével, Janóval.
Másnap egy lány az évfolyamról megvádolja Janót, hogy leütötte és kirabolta, Adrienn viszont tudja, hogy ez képtelenség. Ki kell derítenie az igazságot, bár ellenségeinek száma egyre szaporodik."
Imádtam. Igaz, hogy hosszú időre félretettem, mert az első oldalakat untam, de ahogy újra elővettem, és haladtam vele előre, a cselekmény egyre izgalmasabbá vált, utána pedig valósággal beszippantott. Azt hiszem, jövök nektek egy ajánlóval.

13. Agatha Christie - Az Álmok Háza (moly.hu)
"Hercule Poirot, minden idők leghíresebb nyomozója halott. Miss Marple, a zseniális szimatú öregkisasszony sincs már az élők sorában. Alkotójuk, Agatha Christie is eltávozott 1976-ban – és mégis új meglepetéssel szolgál híveinek: angol kiadója kötetbe gyűjtötte a szerző élete során folyóiratokban, elfeledett antológiákban megjelent írásait, és átnyújt belőlük egy csokorravalót – méghozzá nem is akármilyen csokorravalót – Christie hűséges olvasótáborának. A kilenc elbeszélés Agatha Christie jeles tulajdonságainak egy-egy tükörcserepe, s egybegyűjtve ragyogó tükre a szerzőnek. Akad a kötetben romantikus elbeszélés, a misztikum határát súroló história, humorral elegyített krimi, kincsvadászat és igazi-valódi detektívtörténet, hullával, gyanúsítottakkal és természetesen tettessel – akinek kilétére ki más derít fényt, mint a halhatatlan Hercule Poirot!"
Agatha Christie-t teljesen más oldaláról ismerhettem meg ezeknek az elbeszéléseknek köszönhetően. Ugyan Poirot csak két novellában szerepel, de a többi történet is ugyanolyan érdekes, izgalmas és elgondolkodtató.

14. Agatha Christie: Frankfurti utas (moly.hu)

"A frankfurti repülőtérre irányítják át a köd miatt a genfi járatot. Sir Stafford Nye közömbös, neki egyik repülőtér olyan, mint a másik. De bájos útitársnője hihetetlen történetet ad elő neki. Ha nem segít, a nő életébe kerül a köd. Arra kéri, adja kölcsön személyazonosságát, hogy épségben elérhessen Londonba. Sir Staffordnak tetszik a kockázat (és a nő), odaadja hát jellegzetes köpenyét és útlevelét. Legközelebb Londonban találkoznak, egy hangversenyen a Royal Albert Hallban. Aztán eljutnak együtt a világ négy sarkába, amíg a nagy összeesküvést próbálják leplezni, ami lázadásra, rombolásra bujtogatja a fiatalokat. De mi köze mindehhez az ifjú Siegfriednek Wagner operájából?
A regény új fordításban jelentetjük meg." 
A hónap utolsó napján sikerült kiolvasnom ezt a könyvet. Első pillantásra nagyon érdekesnek tűnt, és végső soron az is volt. Mondjuk nekem annyira nem tetszett, ugyanis kissé sok volt benne a handabanda, hogy ilyen határozatlanul fogalmazzak. 

Többé-kevésbé termékenynek mondhatom ezt a hónapot, bár ahhoz képest, hogy nyár van, botrányosan keveset foglalkoztam olvasással. (Pedig lenne mit olvasnom, még vagy tíz kötelező hátravan, meg egy csomó könyv vár rám, de... Ugye el tudjátok képzelni, mit érzek?) A 14 könyv közül, amelyet júliusban kiolvastam, nehéz kedvencet választanom, mert a többség ugye Agatha Christie vagy krimi. Nagyon szerettem Az alibit és a Tess és én is megfogott, viszont egyiket sem mondanám kedvencnek. Nagy homlokráncolások közepette kinyögöm végre: Az Álmok Háza volt a legjobb olvasmányom ebben a hónapban. 

Ti miket olvastatok ebben a hónapban? Mi volt a kedvencetek? Írjátok meg kommentben!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Sorozatajánló - My mad fat diary

Sziasztok! A mostani sorozatajánlót csak az első évad alapján írom meg, és nem csak azért, mert még nem tudtam végignézni (lehasználtam az adatforgalmat mindenhol a házban), hanem azért is, mert maximálisan biztos vagyok abban, hogy a következő két évadot is imádni fogom. 

Fandom, ship, canon avagy legyünk fangirlök együtt!

Sziasztok! Kriszti vagyok, 17 éves és fangirl. Legalábbis félállásban biztosan. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi tesz valakit fangirlé és az is kérdéses, hogy mitől lesz valaki könyvmoly. Tulajdonképpen annyira szubjektív minden ilyesmi, hogy inkább kívülállónak tekintem magam, meg amúgy is: miért kéne mindent és mindenkit kategorizálni? Az viszont igaz, hogy néha nem árt, ha egy kicsit elrendezzük magunkban a dolgokat. Mielőtt még abba a hibába esnétek,  hogy netán egy kedves kis oktató jellegű bejegyzéssel érkeztem, figyelmeztetek mindenkit: ez a poszt elsősorban arról szól, hogy mit gondolok én azokról a dolgokról, amik egy fandomban teljesen természetesek és/vagy amikről folyton megy a vita. Essünk is neki, mert ez egy hosszú-hosszú bejegyzés lesz! Lényeges megemlíteni, hogy a következő kifejezések többnyire a fanfictionökre jellemzőek, de sokszor használatosak azok körében is, akik például nem írnak vagy olvasnak ilyet, csak szeretnek egy-egy sorozatot/könyvet st