Ugrás a fő tartalomra

Agatha Christie - Ariadne Oliver idézetek

Sziasztok!

Agatha Christie nevét szerintem mindenki ismeri, vagy legalábbis nagyon remélem, hogy így van. A krimi koronázatlan királynője, akit teljes joggal neveznek így, fantasztikus történeteket írt, és megteremtette korunk egyik leghíresebb nyomozóját, Hercules Poirot-t is. Ariadne Olivert szintén ő hozta létre, mint híres írót, aki különös detektívtörténeteket talál ki. Mondanom sem kell, hogy látok némi párhuzamot kettejük között, és azt hiszem, az is egyértelmű, hogy Christie önmagáról mintázta a kissé szószátyár írónőt, és önmaga karikatúrájaként szőtte bele a történeteibe. Ahogy Agatha Christie, Mrs. Oliver is olyan igazságokat közöl, amelyeket olvasván azt mondja az ember: "Nahát, ez mennyire igaz!" Íme ezek közül kettő:

" - Én a maga helyében őt hagytam volna utoljára - közölte Mrs. Oliver. - Már egy könyvben, úgy értem - tette hozzá bocsánatkérően. 
 - A való élet egy kicsit más - mondta erre Battle. 
 - Tudom - jelentette ki Mrs. Oliver. - Rossz a szerkezete."

Agatha Christie: Nyílt kártyákkal

" - Ami azt illeti, cseppet sem érdekel a hitelesség. Ugyan ki pontos? Manapság például senki. Ha egy újságíró azt írja, hogy egy gyönyörű, huszonkét éves lány kinyitotta a gázcsapot, miután hosszasan nézte a tengert, majd búcsúzóul megcsókolta Bob nevű labrador kutyáját - és ezzel szemben kiderül, hogy a lány huszonhat éves volt, a szobája nem is a tengerre nézett, a kutya pedig terrier volt, és a Bonnie névre hallgatott, ugyan kit háborítana fel? Ha egy újságíró elkövethet ilyesmit, akkor nem látom be, mit számít az, ha egy kissé összekavarom a rendőrségi rendfokozatokat, és pisztolyt írok automata revolver helyett, diktográfot fonográf helyett, és olyan mérget találok ki, mely után már csak egy mondatot lehet kinyögni? Semmi más nem fontos, csak az, hogy sok hulla legyen. Ha a történet már-már unalomba fullad, mindig feldobja pár liter vér. Valaki épp elmondana valamit, de meggyilkolják. Ez mindig pompásan bejön. Minden egyes könyvemben szerepel, persze mindig gondosan álcázva. És az emberek igenis szeretik a kimutathatatlan mérgeket, meg azt is, amikor az idióta rendőrfelügyelőket meg fiatal lányokat összekötözve poncékben tartanak, ahova gáz vagy víz szivárog (noha jó nehéz bárkit is így meggyilkolni), és az olyan főhőst, aki egymaga öt-hat gonosztevővel le tud számolni. Eddig harminckét könyvet írtam, és való igaz, hogy ezek, miként most M. Poirot észrevette, teljesen azonosak, de  csak azt sajnálom, hogy a detektív finn lett."

Agatha Christie: Nyílt kártyákkal

Ti mit gondoltok Ariadne Oliverről? Szeretitek? Mennyire tartjátok igaznak a fenti állításokat? Írjátok meg kommentben!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

A karácsonyról #7 Reszkessetek betörők! - avagy 5 karácsonyi film

Sziasztok!
Először is boldog karácsonyt szeretnék kívánni nektek! Remélem kellemesen telnek az ünnepek, hogy családi béke és otthonos melegség uralkodik mindenütt és hogy ha máskor nem is, a mai napon egy kicsit kikapcsolódhattok. Mint említettem az előző bejegyzésben, kissé elmaradtam az aktuális posztokkal, ezért elnézést szeretnék kérni, Ma az én kedvenc karácsonyi filmjeimről írnék, hátha sikerül még elcsípnetek egyet ezek közül.

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.