Ugrás a fő tartalomra

Egy kis agymenés: I am Sherlocked

Sziasztok!

Mielőtt elkezdem a bejegyzést, három dolgot szeretnék előrevetíteni:

1. Ez a poszt hirtelen felindulásból íródott, így ne csodálkozzatok, ha semmilyen értelmet nem találtok benne.

2. Az egész bejegyzésre nézve óvakodjatok, ugyanis SPOILER SPOILER HÁTÁN, tehát, aki még nem látta az egész sorozatot, az csak SAJÁT FELELŐSSÉGRE olvassa tovább a bejegyzést.

3. A lentebbi megállapítások abszolút szubjektívek. 
Most, hogy elüldöztem azokat, akiket talán még fel is csigázott volna a bejegyzést tartalma, neki is kezdhetek annak, hogy elkezdjek mindenféle hülyeséget írni, csak úgy, érzésből elmondjam, miről is szeretnék most beszélni.
"Ha a "tetszik" alatt azt érted, borzasztóan megszállott, akkor igen,
tetszik a BBC Sherlock."*

Nem tudom, hogy csak én vagyok-e olyan elvetemült, vagy mások is szokták csinálni, de ha valamit szeretek (tudjátok, ezt most úgy értem, hogy valamit tényleg, igazán, menthetetlenül szeretek, amolyan megszállottan), akkor felteszem magamnak a kérdést: miért? Nem tudom, észrevettétek-e, de  a Sherlock egy tipikusan ilyen dolog, így óhatatlanul eltöprengtem már a szimpátiám okán. Az ajánlómban már említettem néhány okot. Most egy kicsit szemléletesebben próbálom bemutatni az ott felsoroltakat, meg persze egy kicsit élvezkedek is, mert hát csak úgy jó a fangirl-lét. 

Tegnap adták le a most-nem-nevezem-meg-mert-már-párszor-megtettem-pedig-nem-is-fizetnek-érte-csatornán a 3. évad 3. részét. Szokás szerint tűkön ülve vártam, hogy elkezdődjön, és még mindig folytonos feszültségben néztem végig, viszont, mivel már nem is tudom, hányszor láttam már, az agyam nem összpontosított egyedül a tévére, hanem járni kezdett. (Mi? Te gondolkoztál? Menj orvoshoz...) És igen, előbújt a régen eltemetett kérdés:

Miért szeretem én a Sherlockot? 

1. Érzelmek

Már rögtön az elején elvágom magam, amikor kijelentem, hogy ez még a vártnál is szubjektívebb pont. Ízlések és pofonok, van, akinek a pap, van, akinek a papné, et cetera. Nagy esélyt látok arra, hogy mások ezt nem így látják, így nem feltétlenül kell komolyan venni ezt a részt.

"John, nekem nincsenek barátaim. Csak egy van."
Tehát. Sherlock ugyebár egy zseniális szociopata, akikről tudjuk, hogy az empátiás készségeik... hm, nem léteznek. John Watson egy érdekes függőségben szenvedő exkatona. Mycroft a Jégember, tényleg remek becenév, köszönjük Moriarty. Apropó, Moriarty. Egy hihetetlen géniusz, aki az intelligenciáját a lehető legrosszabb dolgokra használja fel a lehető legimádnivalóbb módon. Mary tulajdonképpen visszavonult bérgyilkos, aki még terhesen is lazán lelő egy híres detektívet. Az elétek vetített kép nem túl romantikus, és érzelmekben sem bővelkedik, gondolom. És mégis...

"Minden élet véget ér.
Minden szív összetörik.
A törődés nem erény."
Az érzelmek olyan széles skáláját vonultatja fel ez a sorozat, hogy egyszerűen csak kapkodom a fejemet. Egyik pillanatban még nevetek, aztán sírni támadna kedvem amúgy is. Az egyik jelenet a csúcsra repít, a következő pedig a földbe döngöl. Izgulok, mosolygok, várakozom, megbántódom, elégedetlenkedek, dühöngök, elszomorodom, kétségbeesem, felvidulok, aztán letargiába zuhanok, pánikolok, végül egyszerűen csak remegek, és üresnek érzem magam. Egy átlagos napom. Mivel tudom, hogy én egyébként is elég érzékeny vagyok, így felfoghatom ezt úgy, mint egyéni benyomás, de tény, hogy ez egy tökéletes válasz az általam feltett kérdésre. 

2. Az alap

Logika, rend és módszeresség. Mintha csak engem jellemeznének. Itt Doyle történeteire gondolok. Ugyanis annak ellenére, hogy a drága Moffat és Gatiss alaposan átdolgozta a karaktereket és az elbeszéléseket is, mondhatni, hogy szétcincálta őket, egyértelmű, hogy a darabjaikból egy új, fantasztikus, de az eredeti művekhez több szállal is kapcsolódó világot (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Doyle nem írt zseniális novellákat, vagy ne lettek volna azok mozgalmasak és izgalmasak, viszont tény, hogy a viktoriánus korban bizonyára jobban sokkolta a népet Holmes alakja és az általa megoldott bűntények egész sora. Mi már sablon formájában ismerjük csak szegényt, Doyle ötleteit ezerszer megrágták, kiköpték, aztán újra falatozni kezdtek belőlük, ráadásul sokkal mozgalmasabb történetekhez szoktunk, lövöldözések, autósüldözések, robbanások és még ki tudja milyen nagyszabású akciók özönlenek felénk a tévéből, így nem csoda, hogy sokan meglehetősen unalmasnak tartják az eredeti elbeszélések cselekményeit.)
hoztak létre. És milyen jól csinálták! Pörgős, feszült és szövevényes ügyekké formálták a számunkra már egy kicsit ellaposodott, sőt, olykor már elcsépelt ügyeket.

3. A karakterek és a színészek

Andrew Scott: Egy színész, aki gonoszt játszik, aki színész játszik, amint éppen egy gonoszt játszik."

Moffat és Gatiss remekül kidolgozott, friss, érdekes karaktereket mozgatnak, akiknek a bőrébe a lehető legjobb színészeket bújtatták. Hanyagoljuk egy kicsit most a szereplőgárdát, és koncentráljuk inkább Sherlock Holmes környezetére. Főleg Sherlock Holmes-ra.

Mivel a viktoriánus prüdéria világából a mai, igencsak megváltozott modern korba kellett helyezniük a detektív alakját, így óhatatlanul is változtatniuk kellett rajta. Ezért gondolom azt, hogy azok az egyesek szerint elvétett csiszolások, amelyeket az egyébként is ellenállhatatlanul ragyogó gyémánton végeztek, nem öncélúak voltak. Például sokak szerint teljesen feleslegesen eltúlozzák a karakter zsenialitását, ugyanis eredetileg Holmes nem volt olyan hű, de nagy elme, bár vitathatatlan, hogy az átlagnál nagyobb intelligenciával rendelkezett. Ezt én azzal szeretném magyarázni, hogy a mai világban ahhoz, hogy valaki úgy kitűnjön, mint Sherlock, igenis kell ekkora ész, kell ilyen őrültség. 

"Szerintem sérült vagy, megtévesztett és hiszel egy felsőbb erőben.
Az ügyeidben ez te magad vagy."
A másik az, hogy Doyle talpig úriembernek teremtette meg a férfit, aki egyébként egészen simulékonyan tud viselkedni a nőkkel, feltéve, hogy akar tőlük valamit. És itt információra gondolok. A modern Sherlock ezzel szemben... seggfej. Már bocsánat, de az. Imádom, mert remekül adja elő magát, de kétségkívül az. Ehhez nyilván köze van annak is, hogy szociopata. A kettőnek, mivel összefüggnek, egy magyarázata van szerintem. Sherlock Holmes már eredetileg sem volt taszító külsejű, a BBC pedig Cumberbatch-(e?)t választotta ki a szerepre, aki... Megint csak változó, hogy ki mit gondol róla, de sokan kifejezetten jóképűnek tartják. Távol álljon tőlem, hogy én bárkit is lehurrogjak az ízlése miatt vagy éppen a kinézetét kritizáljam, de szerintem nem annyira hihetetlenül helyes. Mármint bizonyos felvételeken, bizonyos szögből véve tényleg jól néz ki, de számomra ez nem sokat jelent. Tehát adott egy férfi, aki helyes, intelligens, meg tud állni a maga talpán, van humora, ráadásul tényleg van mit csodálni rajta. Ki hiszi el, hogy egy ilyen embernek, aki még ráadásul kedves és empatikus is, nincsenek barátai? Senki! Muszáj, hogy legyen benne valami taszító, egy olyan hiba, ami teljesen elszigeteli a többi embertől. Ez pedig nem más, mint az ő (választott?) szociopata léte. (Vitatkozhatunk arról, hogy Sherlock valóban az-e, vagy csak annak akar tűnni. Nem tudom, nem vagyok biztos a véleményemben, így szívesen várom a pro és kontra érveket.)

A többiekről annyit, hogy az ő személyüket illetően is hasonlóan szükséges változásokat fedeztem csak fel. És még annyit, hogy a BBC olyan profi volt, hogy sikerült olyan karaktereket teremtenie, akiket mind imádok. De tényleg. Ilyen nagyon ritkán fordul velem elő. Soha. Mycroft, Irene, Moriarty, John, Sherlock, Jenine, Molly, Donovan, Lestrade, Anderson, Mrs. Hudson... Őket mind nagyon szeretem. Továbbmegyek: még Maryt is sikerült megkedvelnem. Igen, igen. Hiába vagyok Johnlockos, egyszerűen nem tudom nem szeretni azt a nőt. 

"Amikor Jim bemegy a Towerbe ellopni a korona ékszereket, az volt az egyik legviccesebb napja a forgatásnak. Amikor a klasszikus zene ment a háttérben, amelyik alatt végig táncoltam. Nos, nem kellett azt csinálnom. Csak csináltam."
Cumberbatch-ről már a fentebb is szóltam néhány szót, de azért szerintem róla elég sokat lehet beszélni. Itthon mindenki abban a tévhitben él, hogy én a srác csak 40 éves végül is megszállottja lettem, csak mert megnéztem néhány filmjét. Valójában csak rájöttem, hogy marha jó színész, és kíváncsi voltam, hogy mindig ilyen jó volt-e vagy történt vele valami a kapuzárási pánikhoz közeli korban. És nem mellesleg Martin Freemannel is eljátszottam ugyanezt. Mindketten nagyon jó színészek, hihetetlen, amit leművelnek. És el ne felejtsük a mellékszerepekben tündöklőket sem, ugyanis ők is hozzák azt a színvonalat, amit elvárunk tőlük, sőt... 

"Ugyanúgy kell szeretned a gonoszt is, mint a hőst, ha egy jó sztorit akarsz."
"Minden tündérmesébe kell egy régimódi gonosz."
"Szeretni Moriartyt, mikor tudod, hogy nem kéne."
4. A humor

Senki ne mondja, hogy nincs benne. Sherlock karakterét tipikusan olyanná formálták, hogy ha kell, véresen komolyan vegyük, máskor pedig egyszerűen csak nevessünk az abszurd megnyilvánulásain. Néha szándékosan produkálja magát, máskor pedig fogalma sincs arról, hogy mások az ő szavait és tevékenységeit furcsának tarthatják, bár ez a ritkábbik. (És ha ezeket egy kicsit átgondoljunk, tényleg van abban valami, hogy a zsenialitást csak egy hajszál választja el az őrülettől.) Egyszer azt olvastam róla, hogy Sherlock Holmes voltaképpen nem más, mint egy szimpla nonkonformista, és ezzel a jellemzéssel teljesen egyetértek. Néhány képpel megmutatom, hogy mik számomra a legviccesebb pillantok.

Jó, nem a sorozathoz kapcsolódik, de... az a nézés xd


"- Úgy érti, köszönöm.
- Úgy értem?
- Igen."

"-Henry?
- Fogd be.
- Humphrey?
- Fogd be.
- Higgins.
- Hagyjál."

"- Beszélt már a rendőrséggel?
- Négy ember meghalt. Nincs idő a rendőrséggel beszélni.
- Akkor miért beszél velem?
- Mrs. Hudson elvitte a koponyámat.
- Szóval én a koponyát helyettesítem?
- Nyugi, jól csinálja."

"Csendes, nyugodt, békés. Nem utálnivaló?"

"- Akkor különleges vagyok?
- Nem tudom, talán.
- Féltékeny?
- Nem vagyunk egy pár.
- De igen.
- Ha érdekel ez bárkit is, valójában nem vagyok meleg."

"- Hol van?
- Ki van hol?
- A nő. Az a nő.
- Milyen nő?
- A Nő. A nő nő."

"- Arra gondoltam, kávézhatnánk.
- Feketén, két cukorral, kérem. Az emeleten leszek."

" (1-5. kép) - Lestrade? Betörtek a Baker Street-re. Küldj egyet az idegesítő rendőreid közül, és egy mentőautót. Oh, nem, nem. Jól vagyunk. Nem. A betörőnek kell. Csúnyán megsérült. Oh, egy pár törött borda, egy betört fej, talán egy átszúrt tüdő. Kiesett az ablakon.
(6-7. kép) - Biztosan a szeméttárolóra esett.
(8-10. kép) - És pontosan hányszor esett ki az ablakon?
- Minden olyan zavaros, nyomozó. Elvesztettem a számolást."

"Jim: A barátaid megfognak halni, ha te nem.
Sherlock: John?
Jim: Nem csak John. Mindenki.
Sherlock: Mrs. Hudson?
Jim: Mindenki.
Sherlock: George?
Jim: ...
Sherlock: Úgy értem... Gordon.
Jim: ...
Sherlock: Gilbert.
Jim:...
Jim:...
Sherlock: ...Gunther?"

"- Sherlock, gyere. Ments meg!
- Maradj vonalban, John."



4. évadból... 
"Mindig azt hallom, hogy üss meg, amikor beszélsz, de ez általában csak felirat."




5. Shipek

Ez már megint egy megosztóbb téma. Elvégre van egy-két ship. Az alaposság kedvéért felsorolom őket:

I. Johnlock (=John+Sherlock)
"Emberek, akik shippelik Johnlockot:
1. A fandom
2. Mrs. Hudson."


"Meghalok veled.
Meghalok érted.
Ölök érted."


"- Örülök, hogy ezt senki sem látta.
- Mm?
- Letépted rólam a ruhát egy sötét uszodában. Az emberek beszélnének."

II. Sheriarty/Jimlock (=Sherlock+Moriarty)

III. Adlock (=Irene+Sherlock)

"Tetszik a vicces kalapod." "Nem vagyok éhes. Vacsorázzunk." "Unatkozom a hotelben. Csatlakozz hozzám. Vacsorázzunk." "John blogja remek. Szerintem ő jobban kedvel téged, mint én. Vacsorázzunk." "Látom a Tower Bridge-t és a holdat a szobámból. Találd ki, hol vagyok, és csatlakozz hozzám." "Láttalak ma az utcán. Te nem láttál engem." "Tudod, hogy ez a kalap illik hozzád, ugye?" "Az Isten szerelmére. Vacsorázzunk." "Egyiptomban beszélek egy idiótához. Szállj repülőre, vacsorázzunk." "Szexi vagy, amikor dolgozol." "Enned kéne valamit. Vacsorázzunk." "BBC1 most. Nevetni fogsz." "Arra gondoltam, küldök neked egy karácsonyi ajándékot." "Kandallópárkány." "Nem vagyok halott. Vacsorázzunk." "Viszlát, Mr. Holmes."



"Az arccsontok 50 árnyalata."

IV. Sherlolly (=Sherlock+Molly)
"- Molly!
- Hello, éppen most megyek el.
- Nem, nem mész.
- De randim van.
- TÖröld, ma velem ebédelsz."


V. Mystrade (=Mycroft+Lestrade)
VI. Nemtudommiashipneve (=Mycroft+Sherlock)

"Barátok? Shippeld!
Ellenségek? Shippeld!
Sosem találkoztak? Shippeld!"
Mint tudjátok, én a Johnlockosok táborát erősítem. Szerintem Johnlock létezik, csak sosem történt meg. Ezt úgy értem, hogy Doyle egy-két megjegyzése és a viktoriánus kori nem is olyan prűd légkör alapján elképzelhető, hogy a szexuális feszültség, amelyet a két férfi között feltételeznek a fangirlök, szerintem akár valóságos is lehet, viszont kétlem, hogy valaha is történt volna a két karakter között valami. Persze jó fanfictionöket olvasni ezek kapcsán, mert egyrészt ezek visszakalauzolnak minket a Sherlock világába, míg várakozunk az új évadra, másrészt pedig nagyon sokan hihetetlenül szépen meg tudják fogalmazni a hipotetikus érzéseket John és Sherlock között. (Khm, Fragmentary. Hogy lehet valami ennyire jó?) 

Ezenkívül viccesnek tartom, hogy Sherlock alapvetően egy aszexuális karakter, vagy legalábbis szerintem az, és mégis mindenkivel összehozzák. De tényleg. Az egyetlen ship, amiben nem szerepel, az Mystrade. Na, nekik meg szinte nincs is közös jelenetük, és mégis... A fangirl elme csodákra képes. 


"Amikor tudod, hogy mindenki le akar veled feküdni, és te csak maradsz a dolgodnál."



"- Az emberek össze lettek hozva.
- Ez, amit a shipperek tesznek."

Mint látjátok, ez egy nem menetrendszerű bejegyzés volt, és nem sok rendszer van benne. Tulajdonképpen csak a csapongó gondolatokat öntöttem bele. Először arra gondoltam, hogy OFF bejegyzésként teszem majd közzé, de mivel a blog témájába belefér, ezért inkább így adom közre. Remélem, hogy azért találtatok benne valami izgalmasat. 

A végére muszáj volt beraknom a kedvenc gifemet.
"Fogják be. Mindenki fogja be. Nem mozdulj, ne beszélj, ne lélegezz. Gondolkozni próbálok."
Kiegészítés: Anderson, forduljon el, irritál.
Várom a megjegyzéseiteket, észrevételeiteket kommentben! Ti melyik ship mellett vagytok? Melyik színészt és karaktert kedvelitek legjobban? Melyik a kedvenc Sherlock idézetetek? 

*A borzalmas és magyartalan fordítások miatt elnézést. Bár nem vagyok rossz angolból (egyik legjobb az osztályban), de még csak két éve tanulom, és még csiszolnom kell a szókincsen. Úgy általánosságban is. Szóval bocsi minden szenvedésért, amit ezekkel a szörnyűségekkel okoztam, és ezt értsd a bejegyzés egészére is. Azért remélem, tetszett. 

Megjegyzések

  1. Szia,
    Nemrég találtam rá a blogodra.
    Én is hatalmas Sherlock fan vagyok. Kedvenc shipem nincs. Nagyon jól összeszedted a lényegét a sorozatnak, jó képeket választottál.
    Azon csodálkoztam, hogy volt olyan amit még eddig sosem láttam :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm szépen a kommentedet :)
      Hát igen... Elég sok olyan kép van, ami csak a fandom legmélyebb bugyraiban található meg :D
      Üdv: Kriszti :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

A karácsonyról #7 Reszkessetek betörők! - avagy 5 karácsonyi film

Sziasztok!
Először is boldog karácsonyt szeretnék kívánni nektek! Remélem kellemesen telnek az ünnepek, hogy családi béke és otthonos melegség uralkodik mindenütt és hogy ha máskor nem is, a mai napon egy kicsit kikapcsolódhattok. Mint említettem az előző bejegyzésben, kissé elmaradtam az aktuális posztokkal, ezért elnézést szeretnék kérni, Ma az én kedvenc karácsonyi filmjeimről írnék, hátha sikerül még elcsípnetek egyet ezek közül.

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.