Ugrás a fő tartalomra

Agatha Christie: Poirot első esetei/Poirot bravúrjai (Hercule Poirot 38.)

Sziasztok!

Azt ajánlom, vigyázzatok velem, mert a végén még komolyan belefogok abba, hogy az összes, mondom ÖSSZES Agatha Christie könyvet kivesézzem nektek. Nemrégiben végeztem ezzel a kötettel, amit még hét-nyolc éve kaptam egy ismerősömtől. Már akkor kiolvastam, de most, hogy egy új cikksorozaton dolgozom ezzel kapcsolatban, gondoltam felfrissítem az emlékezetemet, és ismét nekilátok. Hát... Fogalmazzunk úgy, hogy nem csak azért volt deja vu-m, mert már egyszer olvastam...

Információk


Az íróról

Agatha Christie, a krimi koronázatlan királynője 1890-ben látta meg(Csak azért említem, mert én is augusztus 19-ei vagyok, csak nyolcvan évvel későbbről egy másik országból másik szülőktől...) A háború alatt kórházakban segédkezett. 1926-ban Archibald bejelentette, hogy válni akar, ugyanis beleszeretett egy másik nőbe, bizonyos Nancy Neele-be, akivel még azon a hétvégén el is utaztak. Aznap este Agatha eltűnt. Azonnal kutatást indítottak utána, amely tizenegy napig semmilyen eredménnyel nem járt, mikor is egy yorkshire-i hotelben azonosították az írónőt, ahová Mrs. Teresa Neele néven jelentkezett be. Az orvosok amnéziát diagnosztizáltak, ám eltűnésének oka még ma is kétséges. Egyesek szerint idegösszeomlás kapott, mások szerint csak férjét akarta bosszantani. Akárhogy is legyen, 1928-ban elvált Archibaldtól. Két évvel később találkozott Max Mallowan-nel, egy fiatal régésszel, akivel nemsokára össze is házasodott. Christie gyakorta segédkezett férjének a közel-keleti ásatások során.  1976. január 12-én halt meg Wallinfordban. (Férje 1978. augusztus 19-én halt meg... Csak, hogy érezzétek.)
a napvilágot. 1912-ben megismerkedett első férjével, Archibald Christie-vel, akivel 1914-ben összeházasodtak. Egy gyermekük született, Rosalinda Margaret Clarissa Christie, 1919. augusztus 19-én. 

Írói munkásságát mai napig nagyra becsülik, művei világhírűek. Könyveinek legismertebb alakja Hercule Poirot, a belga magándetektív, illetve a viktoriánus vénkisasszony Miss Marple.

A könyvről

Eredeti cím: Poirot's Early Cases
Műfaj: krimi
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 1974
Magyarul megjelent: 2008, 2010
Fordította: Gy. Horváth László
Oldalszám: 316
Ár: 2200 Ft
Molyértékelés: 87% (68 szavazat)

Fülszöveg:

"A jelmezbálon meggyilkolnak egy olasz komédiásnak öltözött lordot. Kinek állhatott útjában, és főleg miért?…

Nem tér haza kimenőjéről egy kispolgári család szakácsnője. Tényleg országos súlyú probléma-e, ahogy Poirot ironikusan nevezi?…
Egy kisvárosi asszony attól fél, hogy megmérgezik. Gyanúsítottja is van, akárcsak a pletykálkodóknak. Vajon mekkora a pletyka ereje?…
Levélben közlik, percre pontosan mikor fognak elrabolni egy kisfiút. El is rabolják. Hogyan lehetséges ez?…
Ellopnak egy ékszergyűjteményt. Kettős a bűnjel, illusztris hazai és külföldi tettesek jöhetnek szóba. Mi vezet nyomra?…
Megölnek egy közismert impresszáriót. Az ügyre a treff király baljós árnyéka vetül. De mi az igazi jelentősége?…
Családi átok sújtja a Lemesurier-leszármazottakat. Elsőszülött fiú sohasem éri meg, hogy örökölhessen. Kivéve, ha?
Londonban leli halálát a kínai, aki ismeri a kincset érő burmai bánya titkát. De hová lettek a birtokában levő dokumentumok?…
Mindez csak egy kis ízelítő a könyvben olvasható számos kalandból. A novellákat eredetileg az 1920-as és 30-as években publikálták különféle angol magazinok, első gyűjteményes kiadásuk 1974-ben látott napvilágot. Azóta szinte mindegyik esetet filmre vitte a London Weekend Television, az utolérhetetlen David Suchet-vel a főszerepben.
A kötet korábban – más kiadónál, más fordításban – Poirot bravúrjai címmel jelent meg."

A kötetben található történetek: A győzelmi bál esete (The Affair of the Victory Ball), A claphami szakácsnő kalandja (The Adventure of the Clapham Cook), A cornwalli rejtély (The Cornish Mistery), Johnnie Waverly kalandja (The Adventure of Johnnie Waverly), A kettős bűnjel (The Double Clue), A treff király (The King of Clubs), A Lemesurier-örökség (The Lemesurier Inheritance), Az elveszett bánya (The Lost Mine), A plymouthi gyors (The Plymouth Express), A csokoládés doboz (The Chocolate Box), A tengeralattjáró tervrajza (The Submarine Planes), A harmadik emeleti lakás (The Third-Floor Flat), Kettős bűn (Double Sin), A Market Basing-i rejtély (The Market Basing Mistery), Darázsfészek (Wasps' Nest), A fátylas hölgy (The Veiled Lady), Probléma a tengeren (Problem at Sea), Hát a kerted hogy van? (How Does Your Garden Out?)

A véleményem

1. A győzelmi bál esete: Watson Hastings néhány szóban összefoglalja a lényeget magáról és Sherlock Holmes-ról Poirot-ról, majd bemutatja a helyzetet. Ő és detektív barátja a dolgozószobában tartózkodnak. Hastings egy rejtélyen gondolkodik, ami látszólag egyáltalán nem hozza lázba a kis belgát. Nemsokára a háziasszony felvezeti a felügyelőt Lestrade-et, Gregson-t, Hopkins-t Japp-et, aki véletlenül pont a kapitány érdeklődését megragadó esetben kéri Poirot segítségét. Poirot természetesen megoldja az ügyet, anélkül, hogy komolyabb erőfeszítéseket tenne.

Elnézést, hogy ilyen... epésen indítottam, főleg, mivel így azt az érzetet kelthettem bennetek, hogy kissé neheztelek Christie-re, amiért ihletet merített Doyle-tól. Ez koránt sincs így. Shakespeare is, Boccaccio is, és még sokan mások szintén kölcsönöztek bizonyos elemeket más művekből, szóval ezzel nincsen semmi probléma, már csak azért sem, mert maga a rejtély már nem emlékeztet egyetlen Holmes-történetre sem.

A végén Poirot a maga színpadias, kissé hatásvadász módszerével felfedi a gyilkos kilétét, ahogy ez lenni szokott. Sajnos a könyvben nem túl érzékletes a leírás, hiszen a terjedelem is kicsi, de tudom ajánlani a Poirot című sorozat ezen részét, abban sikerült egyszerre gyönyörűen és titokzatosan megoldani a jelenet filmre vitelét.

2. A claphami szakácsnő kalandja: Poirot éppen rettenetesen fontos dolgokkal foglalkozik, és semmi esetre sem szeretné olyan ügyes-bajos dolgokkal fárasztani magát, mint a Mrs. Todd által elé terjesztett rejtély. A hölgyemény szakácsnője szőrén-szálán eltűnt az egyik nap, azóta pedig csupán akkor hallottak róla, amikor szemtelenül a csomagjáért küldött. Poirot végül elvállalja az ügyet, bár eleinte  csak bosszúsága lesz belőle, aztán egyre több dologra derül fény, és valódi bűntény kerekedik a szakácsnő eltűnéséből.

A helyzet az, hogy én mindig csak azokat a Poirot-történeteket kedveltem, amelyekben gyilkosságról van szó. Valamiért a lopások és az emberrablások vagy csak szimpla eltűnések témája nem áll olyan közel hozzám, így ezt sem élveztem annyira. Jó történet bravúros megfejtéssel, de kevés izgalommal és borzongással.

3. A cornwalli rejtély: Egy napon Mrs. Pengelly felkeresi Hercule Poirot-t, és idegesen közli vele gyanúját, miszerint valaki meg akarja mérgezni. Poirot figyelmesen végighallgatja az asszonyt, aki nemsokára visszatér vidéki otthonába, és meghal. A detektív nyomozni kezd, ám egyelőre semmi sem utal gyilkosságra, de a rossz nyelvek mást állítanak... Poirot azonban már azelőtt tudja, ki tette, mielőtt a rendőrség ráébredne, hogy gyilkosság történt.

Érdekes, rövid történet, amiben Poirot megmutatja, hogy milyen remekül átlát az embereken, és hogy ha kell, akár hazudni is képes azért, hogy a gyilkos megfizethessen. Nem mondom, hogy egy körömrágósan fantasztikus rejtély, de azért megdolgoztatja a kis szürke agysejteket.

4. Johnnie Waverly kalandja: A Waverly házaspár fenyegető üzeneteket kap, amelyben fizetésre szólítják fel őket, és nyomatékosan kijelentik, hogy amennyiben nem tesznek eleget a követeléseknek, egy napon, pontban déli tizenkét órakor elrabolják fiukat, a kis Johnnie-t. A gonosztevő(k) a házaspár minden óvintézkedése és a rendőrség felügyelete ellenére is véghezviszi(k) a tervet. Poirot-ra marad hát a feladat, hogy előkerítse a kisfiút és elkapja a gyerekrablót.

Ebben a részben kiderül, hogy Poirot milyen tökéletesen megérti egy anya érzéseit, valamint az is, hogy mire nem képesek egyesek csak a saját érdekeikért. Azért szeretem ezt a történetet, mert megmutatja, hogy sokszor milyen ravaszak tudnak lenni a bűnözők méghozzá olyan egyszerű módon, hogyha Poirot nem létezne, talán senki sem jönne rá a turpisságaikra.

5. A kettős bűnjel: Mr. Hardman sürgős ügyben fordul Poirot-hoz, és legfontosabb kikötése a diszkréció. A gazdag férfi egyik estélyén egy sokat érő ékszergyűjteménynek kelt l
ába, méghozzá egy olyan estélyen, ahová csakis illusztris, előkelő vendégek voltak meghívva. Mr. Hardman nem véletlenül fordul Poirot-hoz. A kis belga megvizsgálja a tetthelyet, és nemsokára két, az elkövető személyére vonatkozó bizonyítékot is talál, amely felkelti a detektív gyanúját...

A mi drága Vera Rosakoff grófnőnk csodálatos, ezt Poirot is belátja. Kár, hogy csak a sorozatban pedzegették, hogy Poirot szíve lángra gyúlt volna az orosz nőért, pedig szerintem igazán romantikus volna... A történetnek kétségkívül ez a legérdekesebb része, más említésre méltó nincs benne. A rejtély tipikus Agatha Chrisite.

6. A treff király: Pál herceg kéri Poirot segítségét, méghozzá a híres impresszárió, Henry Reedburn megölése kapcsán. A férfi eljegyezte magát egy táncosnővel, aki felfedezte a hullát. Poirot nem tehet mást, mint hogy kinyomozza nagybecsű kliense kínos ügyét, amelyben különös szerepet játszik a treff király.

Az összes közül ezt az egyet untam. De úgy teljesen komolyan. Nem hosszú történet egyik sem, mélyebben beleélni magát nem tudja az ember, viszont a legtöbb érdekes, elgondolkodtat és szórakoztat is. Ennek speciel többször neki kellett ugranom, valahogy nem nyerte el a tetszésemet.

7. A Lemesurier-örökség: Poirot régi ismerősének segédkezik, akit egy ősi átok sújt. A Lemesurier-ek elsőszülöttjei ennek következtében sosem örökölnek, mielőtt rájuk szállna a tekintélyes vagyon mind meghalnak. Poirot nem hisz ebben, de úgy tűnik, mégis komoly veszély fenyegeti Ronaldot, a jelenlegi elsőszülött fiút.

Kicsit hasonló a Johnnie Waverly kalandjához, ám ez egy kicsit rejtélyesebb, és a tét is nagyobb. Tetszett, mert az átok sejtelmessé, megfoghatatlanabbá és izgatóbbá tette a történetet.

8. Az elveszett bánya: Wu Ling, egy titokzatos kínai figura és Poirot, a piperkőc belga. Hogy hogyan függ össze a két személy? Természetesen egy megoldhatatlannak látszó gyilkossági eset a kapocs! Poirot egy érdekes, a stílusától kissé eltérő ügyet mesél el jó barátjának, Hastingsnek, aki csak úgy issza a szavait.

Ez a történet már akkor se tetszett, amikor a sorozatot néztem. Ez volt a legelső rész, amit megnéztem a Poirot-ból, és ennek alapján egy kicsit el is ment a kedvem tőle. Aztán persze belenéztem más részekbe is, és rájöttem, hogy csak azt a részt rontották el. Egy hónapra rá megkaptam ezt a könyvet, és rájöttem, hogy valójában nem a sorozatkészítők, hanem Christie rontotta el. Nem, nem kell megijedni, minden teljesen logikus és kerek benne, csak a cselekmény ellenszenves. Nem tudom másképp mondani. Egyszerűen nem illik Poirot-hoz. Legalábbis szerintem.

9. A plymouthi gyors: Mrs. Carrington csinos ifjú feleség, akinek nem mellesleg pénze is van. Férjével kissé megromlott a kapcsolata, és régi, pénzéhes szerelme is ismét a kegyeiért hajlong. Ebben a fennforgásban csoda, hogy megtalálják a nő holttestét a vonaton az ülések alá rejtve? A rendőrség persze nem boldogul a bonyolult üggyel, így Poirot segítségét kérik.

Ez a történet bizonyos szempontból hasonlított egy Holmes-ügyhöz, de jobbára eredeti volt. Nem sok hozzáfűznivalóm van, ugyanis ez egy egyszerű gyilkossági eset volt, amelyet Poirot ugyan megoldott, de nem aratott diadalt. Minden olyan snassz volt benne.

10. A csokoládés doboz: Hibázott-e valaha Poirot? Csinált valaha magából bolondot a zseni belga, a módszeresség és rendszeresség istene? Még a feltételezés is sértő, és mégis helytálló. Poirot nemcsak bizalmasan elmeséli barátjának pályafutásának legnagyobb kudarcát, hanem egyenesen a megörökítésére kéri őt, amely igencsak megsebezheti hiú detektívünk önbecsülését.

Nem tudtam nem végig mosolyogni ezt az elbeszélést, a végén pedig különösen vigyorogtam, ugyanis Christie ezúttal is megtoldotta a történetet egy-két csipetnyi Holmes-szal. Bizony, bizony. Az utolsó oldalon egyszerűen már nem tudtam, mit érezzek, mert annyira átlátszó volt az egész. A rejtély persze most sem hasonlított egyetlen Doyle-sztorihoz sem, de egy-két lényegtelenebb momentum annál inkább...

11. A tengeralattjáró tervrajza: Poirot-t és Hastingset az éjnek évadján szólítja el a kötelesség. Nemzetközi jelentőségű iratok tűntek el, és senki nem tud semmit. Poirot-nak be kell vetnie a kis szürke agysejtjeit, ha vissza akarja szerezni a tervrajzokat, amelyek mintha ott se lettek volna...

Ismét ismerős helyzetekben találtam magam, amelyek egy kicsit elvontak az élvezetből, de azért tetszett ez is. Ha nem olvastam volna már annak előtte is ezt a történetet, akkor biztosan nem jövök rá, ki lopta el a tervrajzokat és hogy miért. Csavaros ügy volt, de Poirot-t nem lehet átverni.

12. A harmadik emeleti lakás: Két fiatal férfi a szénliften keresztül közelíti meg jó barátnőjük, Pat lakását, ugyanis a szerencsétlen lány elhagyta a kulcsát, azonban eltévesztik a számolást, és az eggyel alatta lévő lakásba lépnek be. Legnagyobb döbbenetükre egy hullát találnak ott, és természetesen azonnal hívják a rendőrséget. Nem számítanak arra, hogy Poirot is abban az épületben bérel lakást, és hogy a detektív minden nehézség nélkül megfejti a rejtélyt, és fényt derít a gyilkos kilétére.

Erre az esetre abszolút nem emlékeztem, ami egy kicsit ijesztő, tekintve, hogy ennyire érdekes és mondhatjuk azt is, hogy fordulatos. Különös, de az előző történetekben a karakterek annyira nem ragadtak meg, de ebben igazán tetszettek. Különösen Pat, aki egy kicsit habókos, de aranyos lánynak tűnt.

13. Kettős bűn: A túlhajszolt Poirot Hastings kapitány tanácsára nyaralni megy, azonban nemsokára kiderül, hogy egy jó nyomozó sosem pihenhet meg, így nem elég, hogy Charlock Baybe kell utaznia, hogy segítsen egy barátján, hanem még odafelé is belebotlik egy kellemetlen ügybe, amikor is kirabolnak egy értékes miniatúrákat szállító, fiatal, és nem mellesleg barnásvörös lányt...

A drága, jóhiszemű Hastings kapitányról kiderül, hogy nem ő a legnaivabb ember a földön, létezik egy nála még elrugaszkodottabb, még hiszékenyebb ember is, méghozzá egy csinos lány, aki első pillantásra megteszik neki. Poirot természetesen nem hagyja, hogy olyan apróságok, mint egy bájos mosoly vagy egy csillogó szempár elvonja a figyelmét, azonban a bűnügyre koncentrál, és kisvártatva meg is oldja azt. Ezt a történetet nagyon szerettem.

14. A Market Basing-i rejtély: Japp, Hastings és Poirot pihenni szeretnének, de az ördög sosem alszik, következésképp pedig az angyaloknak is virrasztaniuk kell... Egy helyi nyomozó a Scotland Yard neves felügyelő segítségét kéri egy öngyilkosságnak álcázott gyilkosság kapcsán. Poirot is szemügyre veszi a helyszínt, vizsgálódik, és megoldja a rejtélyt.

Természetesen megint a legvalószínűtlenebb szereplő avanzsált gyilkossá, az ember még csak nem is gondolná, hogy ez a vége. Érdekes ügy.

15. Darázsfészek: Poirot meglátogatja jó barátját, Harrisont, aki megdöbben a belga jelenlétén. Poirot elmondja neki, hogy egy gyilkossági ügy miatt utazott el hozzá, egy olyan gyilkosság miatt, amelyet még el sem követtek, és neki, Hercule Poirot-nak az a feladata, hogy megakadályozza ezt. Harrison furcsállja a dolgot, és azon töpreng, barátja vajon sikerrel jár-e vagy elbukik...

A kötet végére már mindenki kiismerte Christie módszereit, így nem olyan meglepő, hogy a kevés szereplőt felsorakoztató történet nem sikerült olyan fordulatosra, mint a többi. Nyilvánvaló (obviously) ugyanis, hogy az elején nem a valódi tettes nevét kapjuk meg, és mivel nem sok lehetőségünk van, kizárásos alapon tudjuk, kiről van szó.

16. A fátylas hölgy: Egy napon egy sűrű fátyollal eltakart arcú hölgy látogatja meg Poirot-t, és arra kéri, hogy szerezzen vissza egy kompromittáló levelet, amelyért embertelen mennyiségű pénzt követel tőle zsarolója. Poirot, aki az igazság és a törvényesség híve, ezúttal átlépi a határokat, és egy ház küszöbét is, méghozzá az éjszaka kellős közepén.

A zsarolók királya. Ennyi hozzáfűznivalóm van. Ez egy Sherlock Holmes történet, amelynek főbb pontjai megegyeznek ezen történetével. Tény, hogy az indíték nem ugyanaz, de... ennyi véletlen egybeesés nincs a világon.

17. Probléma a tengeren: Poirot ugyan tengeri betegséggel küzd, mégis hajóra száll, és Egyiptomba utazik. Nem is róla volna szó, ha nem ütközne bele egy gyilkosságba, amely előtt a rendőrség és az utasok is tehetetlenül állnak. Ő persze felgöngyölíti az ügyet, a gyilkos pedig megfizet.

Sajnos a leírás itt sem elég részletes és érzékletes ahhoz, hogy valaki igazán jól beleélje magát a történetbe, és, hogy a végjátéknál átérezze azt a feszültséget, amelyet Poirot okoz a kis előadásával. A sorozatban újfent remekül megcsinálták, az nagyon tetszett. Amikor olvastam, végig az a jelenet volt a szemem előtt.

18. Hát a kerted hogy van?: Poirot egy zaklatottan írt, kusza információkkal teli levelet kap egy idős hölgytől. Elvállalja az ügyét, találkozót kér tőle, azonban a levelére nem kap választ. Kiderül, hogy az asszony meghalt, méghozzá úgy tűnik, természetesen halállal. Poirot nyomozni kezd, és a rendőrség is gyanút fog. Nemsokára kiderül, hogy az asszonyt megmérgezték, pont ahogy Poirot gondolta, a gyilkossággal pedig egy fiatal orosz lányt gyanúsítanak...

Kegyetlen. Semmi erőszakos nincs a nő halálában, viszont az a módszer, amellyel megtették... Igaz, ahhoz ahogyan érzek a sorozatnak is köze van, ugyanis ott egy kicsit bővebben kifejtették, és az nyomot hagyott bennem. Ha csak az elbeszélést ismerem, akkor nem gondolnám olyan förtelmesnek azt, amit tettek a nővel, de így... Egyébként egy jó történet, érdekes, csavaros, Poirot-s.

A legtöbb történetet Hastings elbeszélésében olvashatjuk, ami szerintem külön élvezet. Nagyon bírom őt, mert olyan kis hiszékeny szegény, és a nők is hamar elcsavarják a fejét.
Sosem találja fején a szöget, és ő még durvábban kikap Poirot-tól, mint a drága Watson Holmes-tól. Az, hogy bizonyos részletek hajaznak Doyle novelláira, annyira nem zavar, sőt, engem még lelkesít is. Ez is igazolja azt, hogy Christie mennyire lazán kezelte eleinte Poirot karakterét, és hogy milyen nagy fejlődés látható nem csak a karakter személyiségében, amely könyvről könyvre mélyebb, hanem a cselekményekben is.

A kedvencem: A kettős bűnjel - egyértelmű.

Miért ajánlom?
- utazás közben jó olvasmány
- könnyed
- csavaros
- Poirot
- Hastings elbeszélései

Miért NEM ajánlom?
- rövidek a történetek
- nehéz igazán beleélni magad
- a végére már kiszámítható

Ti szívesebben olvastok rövid elbeszéléseket, novellákat, mint regényt? Szerintetek Christie esetében melyik műfaj a jobb? Írjátok meg kommentben!



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!