Ugrás a fő tartalomra

"Írj arról, amit ismersz!" - és 5 dolog, ami ki van lőve, ha ezt betartod

Sziasztok!

Mostanában rengeteg könyves bejegyzést írtam, főleg Agatha Christie művekről. Úgy gondoltam, hogy kikapcsolódásként valami újat hozok, egy könnyedebb posztot. Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket.

Ha írtok, legalább egyszer biztosan hallottátok már azt a jó tanácsot, miszerint írj arról, amit ismersz. Ez egy remek javaslat, hiszen mi sem egyszerűbb, mint olyan dolgokról regélni, amiben van saját tapasztalatod, és nem kell utánanézned. Bizonyos értelemben nem árt megfogadni, de túlzásba sem szabad vinni, hiszen akkor nem csak az írói kreativitás veszne kárba, hanem rengeteg olyan témát is kerülni kellene, amely mostanában elég népszerű. Összegyűjtöttem ezek közül néhányat: 


1. Gyilkosság a gyilkos vagy az áldozat szemszögéből

kivéve: ha gyilkos vagy, (ez esetben fuss) vagy ha téged gyilkoltak meg (rossz hír: már csak posztumusz lehet a könyv)

Valljuk be, az emberek többsége, ha nem is állandóan, de azért néhanapján szívesen elolvas egy-egy krimit, egy thrillert vagy egy horror könyvet. Az ilyesfélékben pedig nem is olyan ritkán előfordul, hogy az áldozat utolsó perceit nyomon követhetjük, az érzéseit, a gondolatait, a tetteit. Kevésbé népszerű lehetőség az, ha a gyilkos szemén keresztül láthatjuk ezt. Az ilyen jelenetek igencsak felcsigázzák az embert, és arra ösztökélik, hogy továbblapozzon. Ha ezen könyvek írói megfogadták volna a fentebbi tanácsot, legnagyobb sajnálatunkra nem találkozhatnánk ilyen történetekkel. (A kivételeket lásd feljebb)

2. Öngyilkosság

kivéve: ha már voltál öngyilkos

Nem tudom, észrevettétek-e, de mostanában eléggé felkapottak a depressziós témájú vagy más mentális betegségekkel foglalkozó könyvek és blogok, melyek gyakran végződnek öngyilkossággal. Ez mind szép és jó (nem, nem az), de honnan is tudhatnád, hogy milyen öngyilkosnak lenni, ha még sosem voltál az? Ugye, ugye!

3. Jövő

kivéve: ha időutazó vagy, és azért jöttél, hogy a jelenben megírhass egy nagy sikerű könyvet

Szintén kedvelt műfaj az utópia és a disztópia is, melyek ugyebár a jövőről szólnak. Na mármost a jövőt senki sem ismerheti, így lehetnek neked elképzeléseid róla, ha egyszer nem tudod, hogy bármelyik is megvalósul-e, akkor minden hiába.

4. Minden, ami fantasy vagy misztikával foglalkozik

kivéve: ha találkoztál már vérfarkassal, vámpírral, tündérrel, szellemmel stb. és/vagy kirándultál már az általad kitalált helyen (keress fel egy orvost)
Smaug a A hobbit c. filmből


A fantasy és misztikus témájú könyveknek szintén nagy sikerük van, elsősorban azért, mert egy más világba, kalandokkal teli univerzumokba repítenek, amelyekben különböző, kitalált lények is élnek, létezik a mágia stb. A helyzet az, hogy erről sem igazán méltányos írni, amennyiben a fenti szabályhoz szeretnéd tartani magad, hiszen vajmi kevés esélye van annak, hogy valaha is volt tapasztalatod a fentebb felsorolt dolgokkal kapcsolatban.

5. Őrültség 

kivéve: ha őrült vagy (lásd: előző pont)

Ehhez nincs hozzáfűznivalóm.


Természetesen én most szó szerint, teljesen nyakatekert módon írtam erről a szabályról, hiszen a fantáziának muszáj teret engedni, amikor ír az ember. Arra akartam csak rávilágítani, hogy nem szabad mindig és mindenkor ehhez tartani magad.

Ti miket sorolnátok még a fentiek közé? Mennyire tartjátok fontosnak ezt a szabályt? Ti be szoktátok tartani? Írjátok meg kommentben!




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!