Ugrás a fő tartalomra

2016. Szeptember - Kiolvasott könyvek

Sziasztok!

Tudom, iszonyatosan elcsesztem. Hatalmas késéssel sikerült csak kitennem ezt a bejegyzést, de higgyétek el, egyszerűen nem volt máskor időm meg energiám arra, hogy leüljek, és összeszedjem az életem apró darabkáit, csakhogy elétek tárhassam a képet... 

Figyelem! Jól válogatott kifogások és kifinomult panaszkodás következik. Felhívjuk kedves olvasóinkat, hogy az alábbi sorok a gyenge idegzetű, pusztán a könyvek után érdeklődő látogatóinkat felzaklathatja. Csak saját felelősségre olvassák el a következő sorokat!

Azt sem tudom, hol áll a fejem. Az is lehet, hogy éppen a nyakamon ül, de jelenleg még erre sem vennék mérget. Már egy-két bejegyzésben meséltem nektek arról, hogy mennyire hajtunk már most év elején, de ha nem bánjátok most folytatom ezt. Két versenyen is indultam. Az egyik az OKTV piszok nehéz versenye, amelyhez idézetfelismerés és az egész világirodalmat átölelő tudás szükséges, így most szépen nekiláttunk a faktos tanárommal, hogy átvegyünk minden eddig tanult anyagot, illetve, hogy 1945-ig átböngésszünk mindent, amit csak lehetséges. December 1-ig. Szóval, hajtok, mint a fene. Ezenkívül még egy szövegértési versenyre is olvasok, ami megint rengeteg időt vesz el, pedig a könyvtárból most hallatlanul érdekes példányokat sikerült kikölcsönöznöm, na meg itthon is van még néhány könyv, aminek a kiolvasásán dolgozom. Na meg az alapművek: Vörös és fekete, Goriot apó, Robinson és így tovább. És akkor még pluszban ott van a tanulás is. A tanárok állati toleránsak, tényleg: angolból jelenleg is csak egy verset kell megtanulni, egy egyoldalas szöveget lefordítani, tételt tanulni meg amúgy is tudni mindent, aminek csak köze van a nyelvhez... Ja, és ezt ma kaptuk meg házinak. Holnap van a következő óra. Én persze rossz gyerek vagyok és memoriter helyett inkább írok. Hajjaj...


1. Andri Snaer Magnason: Időláda
"Jó volna-e, ha képesek lennénk megállítani az időt? Mi történne, ha lenne egy csodálatos ládánk, amelybe nem hatol be az idő, és ahová elbújhatnánk a kellemetlen időjárás, az unalmas órák, személyes gondjaink és a világ bajai elől, hogy majd csak akkor jöjjünk elő, amikor újra minden jól megy a világban? E csábító ötlet megvalósulásának csaknem végzetes következményeit meséli el sok izgalommal és kimeríthetetlen fantáziával Andri Snar Magnason izlandi író fantasyjében. A kettős cselekményű regény kerettörténetének főhősei gyerekek, akik magukra maradnak egy elhagyott és pusztulásnak indult városban. Az események szálai egy ősi legendához vezetnek, mely egy mesés hatalmú királyról és egy szépséges hercegnőről szól. Sigrúnnak és barátainak kell megtalálniuk a kapcsolatot a jelenlegi események és az ősi történet között, hogy rájöjjenek, miként menthetik meg a világot."

Gyerekek, arra sem emlékszem, mikor olvastam ezt. Annyit tudok mondani róla, hogy egy meglepően hosszú, száraz stílusban íródott gyerekkönyv felnőtt tanulságokkal. Ajánlom is, meg nem is. Szerintem egy kicsit megfekszi az ember gyomrát, de ügyesen vezérli az ember gondolatait.

2.  Jesse Andrews: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni
"Egy ​​kis barátságba még nem halt bele senki.
Greg Gaines, a különc kamasz mindent megtesz, hogy bármelyik iskolai társaságban elvegyüljön, vagyis láthatatlan maradjon. Egyetlen barátja van, Earl, akivel kultikus művészfilmekért rajonganak, és szabadidejükben nagy lelkesedéssel és minimális tehetséggel újraforgatják a kedvenceiket.
Egy nap az édesanyja ráveszi Greget, hogy élessze újra barátságát Rachellel.
Rachelnél leukémiát diagnosztizáltak, és Greg eleve hadilábon áll a lányokkal, de anyja utasításának kénytelen engedelmeskedni. Ráadásul, hogy felvidítsa Rachelt, Earllel kamerát ragad, és így nem csak a valaha készült legrosszabb film születik meg, hanem fordulópont jön el mindannyiuk életében.
Jesse Andrews Pittsburghben született, de sok helyen élt már San Sebastiántól Berlinen át Los Angelesig. Regényíró, zenész és forgatókönyvíró. A Harvardon végzett, később írt úti beszámolókat, dolgozott idegenvezetőként és egy német diákszálló recepciósaként. Az Én meg Earl, és a csaj, aki meg fog halni az első regénye."

Erről a könyvről pláne nem tudom, mit mondjak. Jó is meg nem is. A stílusában van valami irritáló, de humoros felhang, a történet pedig provokatív, egyértelmű és mégis kissé összetett. Fogalmam sincs, hogy elgéedett voltam-e, amikor befejeztem, vagy hogy mit éreztem. Egy biztos: nem az a tipikus sírós-rákos sztori, amiért azt hiszem, hálásak lehetünk az írónak.

3. Janne Teller: Minden

"Miért ​​vannak előítéleteink? Miért közösítünk ki bárkit, vagy éppen miért emelünk zsarnokká? Miért hatalmaskodunk a kiszolgáltatottak felett? Miért vagyunk erőszakosak? Miért élünk vissza a bizalommal?
Janne Teller elsősorban fiataloknak szóló népszerű és sikeres könyvei élénk vitát kavarnak a világban. Elég, ha csak a Semmi körüli nemzetközi botrányokra gondolunk (a ma már kötelező olvasmánnyá avatott regényt először betiltották még a toleranciáról híres Dániában is!). A dán írónő Minden című novelláskötetében ismét olyan konfliktusokat helyez a középpontba, melyek mindnyájunkat érintenek, s életünk folyamán egész biztosan találkoztunk velük. Mi kényszerít például egy fiatalembert arra, hogy erőszakot alkalmazzon? Meg lehet-e érteni az intoleranciát és a szélsőségességet? A bosszú mikor elfogadható indíték, egyáltalán erkölcsileg elfogadhatóvá lehet-e tenni a bosszúállást? Janne Teller új, fontos és provokatív könyvében súlyos és kényelmetlen kérdéseket tesz fel, miközben szembesít tetteink legszörnyűbb következményeivel is.
Teller tömör, szófukar, nyers prózájával és a metafora erőteljes használatával kényszeríti az olvasót az állásfoglalásra, nem ad kibúvót, minden egyes novellában döntenünk kell helyes és helytelen, jó és rossz között.
Nyolc történet, ami élesen belénk vág – asszimilációról és kirekesztésről, előítéletről és intoleranciáról, gyilkosságról és halálbüntetésről, erőszakról és bosszúról, integrációról és kulturális sokféleségről."

Teller rajongók nem fogtok szeretni: Nem igazán tetszettek a novellák. Talán tőlem állnak távol az ilyen műfajú alkotások, talán ő rontotta el, nem tudom. Lényeg a lényeg: ez most nem jött össze. 

4. George Orwell: 1984
"1988-ban ​​kommentálva az 1984-et, a valóságos és jelképes évszám között tűnődően botorkálva szükségszerű a kérdés: a történelmi rémképet illetően érvényes-e, érvényes maradt-e Orwell regénye? Nem és igen. Igen és nem. Nem, ha megkönnyebbülten nyugtázhatjuk, hogy az a totalitárius diktatúra, amely az 1984-ben megjelenik, a regény megírása óta nem valósult meg a valóságos történelemben, és a kommentár fogalmazása közben nincs jele – kopogjuk le, persze – , hogy a közeljövőben bármelyik nagyhatalom megvalósítani kívánná. Igen, ha a tegnapi történelem némely államalakzatára gondolunk. Nem a náci Németországra, nem a sztálini Szovjetunióra, hanem időben közelebbi képződményekre: Enver Hodzsa Albániájára, Pol Pot Kambodzsájára. Hogy jelen idejű államképződményeket a diplomáciai illem okából ne említsünk. Röviden elmerengve ennyit mondhatunk ma az 1984 történetfilozófiai érvényességéről. És a regény? Ünnepelték és kiátkozták a hidegháború hosszú évei során. A sorompótól balra ezért, a sorompótól jobbra azért. Jelképpé és jelszóvá lett. Sorompó arra kell, hogy két oldalán ugyanazt a szöveget kétféleképpen lehessen érteni és értelmezni. Regény azonban nem arra való, hogy jelkép és jelszó legyen. Regény arra való, hogy olvassák, hogy szabadon olvasható legyen."

Imádom. Gyomorforgató, meglepő, letaglózó, fantasztikus! Ragozhatnám, de minek? Ez egy alapmű, és nem véletlenül. Nem csupán üres fecsegés, nemcsak egy "hülye" író "hülye" regénye, ami senkit sem érdekel. Ez egy... egy... nem is tudom, milyen szavakkal illessem, de az biztos, hogy nagyszerű.

5. George Orwell: Állatfarm
"Orwell ​​1943/44-ben írott műve – amelynek a szerző a Tündérmese alcímet adta – ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm – Mr . Jones Major-ja – a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta Állatfarm-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig – Minden állat egyenlő – érdekesen módosul… A könnyvet Ralph Steadman egyedülálló rajzai illusztrálják."

Dettó.
6. Alessandro Gatti: A katedrális árnyéka
"Irene és családja átköltözött a normandiai Évreux-be, ahol a lányt megkörnyékezi egy ismeretlen hölgy. Rejtélyes szavakat súg a fülébe, figyelmezteti, hogy az anyja veszélyben forog, azután eltűnik. A különös epizódot további nyugtalanító események követik, Irene, Sherlock és Lupin pedig megpróbál utánajárni a dolognak. A három barát hamarosan Párizs titkos, föld alatti járataiban találja magát, ahol egy páratlan értékűnek tartott ősi ereklye után folyik a hajsza… Sok-sok évvel azelőtt, hogy Sherlock Holmes kalandjainak hősnőjévé vált volna, Irene Adler kíváncsi, értelmes és lázadó természetű tizenkét éves lány volt. Írni is nagyon szeretett, olyannyira, hogy elhatározta, könyvsorozatban örökíti meg azokat a hihetetlen rejtélyeket, amelyeket két barátjával, Sherlock Holmesszal és Arsene Lupinnel együtt fejtett meg. A fekete dáma, az Utolsó felvonás az Operában és A skarlátvörös rózsa rejtélye után ez a Sherlock, Lupin & én sorozat negyedik kötete."
Ez a rész szintén nagyon  izgalmas, pörgős volt, ahogy azt már megszokhattunk a Sherlock, Lupin és én-től. A  történet ugyanannyira élvezhető volt, mint az összes többi.

7. Eve Ainsworth: 7 nap
"Egy hét elég, hogy megforduljon a világ! A szép és népszerű lány, Kez tör előre a maga útján, nem érdekli, kit bánt meg, kit tapos el közben, sőt még élvezi is, ha uralkodhat mások felett. A kövérkés, ügyetlen Jess tökéletes célpont. De Jess váratlanul szövetségesre talál egy srácban, aki támogatja és kiáll mellette. Akkor mi a probléma? Hogy a fiú nem más, mint Kez barátja.
Eve Ainsworth tűpontosan írja le az iskolai zaklatás folyamatát, váltogatva a támadó és az áldozat nézőpontját. A 7 nap minden szépítés nélkül, de együttérzéssel és mély emberismerettel tárja föl mindkét főszereplő érzéseit és indítékait."
Torokszorító élmény szánalmas befejezéssel. Tipikus esete annak, amikor valaki a realizmus és az idillikus látásmódot kívánja összeegyeztetni szárnypróbálgatás gyanánt. Kár, hogy nem jött be. Ennek ellenére tudom ajánlani, mert az utolsó fejezetekig abszolút érdekes és lebilincselő olvasmány. 

8. Erin Jade Lange: Zsír
"Minden ​​tervhez, legyen az jó vagy rossz, először is kell az isteni szikra. Egy honlap nem egészen tizenöt perc alatt elkészíthető: szerzünk egy szabad doménnevet, keresünk egy félkész formátumot, átmásoljuk a saját oldalunkra az informatikai abrakadabrát, azután bütykölünk. Zsírnak csak az isteni szikra és tizenöt perc kellett, hogy bejelentse a tervét, mármint hogy szilveszter napján, pontban éjfélkor halálra akarja enni magát az interneten, konkrétan a
www.zsirutolsovacsoraja.com
honlapon. Szánalomra, sértegetésre, esetleg a legtotálisabb közönyre számított, ám kapott helyette egy morbid szurkolótábort, amely nem győzött szurkolni, hogy haljon már meg. És minél hangosabb lesz a „kóros kórus”, annál jobban emlékeztet a népszerűségre, az pedig jó.
De mi lesz, ha lejár az öngyilkosság határideje? Kibírja-e Zsír a következményeket, ha mégsem váltja be, amit ígért? És mit szól majd Anna, Zsír titkos szerelme, akit álnéven hódított meg az interneten, s akit szintén szilveszter éjszakájára hívott randira?"

Bizarr és zavarba ejtő, a vége pedig kissé kiábrándító. Nyelvileg jól összerakott, szép felépítésű és lefutású történet, amelyet csupán az alapötlet furcsasága ront el. Mindazonáltal tudom ajánlani ezt is, mert olykor nagyon tanulságos, nagyon komoly dolgokról ír.  

9. John Elder Robison: Nézz a szemembe
"John ​​Robison egészen kiskora óta vágyott arra, hogy az emberek szóba álljanak vele és minél többen vegyék körül. Különc szokásainak köszönhetően azonban – kerülte a szemkontaktust, előszeretettel mondott illetlen vagy nem oda való dolgokat, darabjaira szedte a rádiókat és másfél méteres lyukakat ásott a földbe, amelyekben az öccsét, Augusten Burroughs-t egrecíroztatta – kamaszkorára már mindenki antiszociális csodabogárnak könyvelte el. Negyvenéves volt, amikor az autizmus egyfajta megnyilvánulását, az Asperger-szindrómát diagnosztizálták nála. Ez a felismerés gyökeresen megváltoztatta a magáról és a világról addig alkotott képét. Önéletrajzi ihletésű könyvében Robison megindítóan és helyenként fekete humorral fűszerezve ír az életéről. Arról, miként jutott el oda, hogy a legendás KISS együttes füstokádó gitárjainak tervezőjéből mára felelős munkaadó és családapa lehessen. Különös, tekervényes történet az övé. Helyenként azt érezhetjük, mintha egy másik bolygóról jött volna. Legtöbbször viszont inkább azt, hogy ellenállhatatlanul és mélyen emberi."
Az elejétől egészen a végéig izgalmas és rettentően érdekes történet. Ráadásul önéletrajzi, tehát valószerű is. Engem teljesen lekötött a beszélő írásmódja és élete, csak néha-néha éreztem úgy, hogy kezd ellaposodni az egész, de szerencsére maga John Robison is ugyanígy gondolhatta, amikor átélte az elmesélt pillanatokat, és gyorsabb, másabb életmódra váltott, ennek következtében pedig ismét zajlani kezdtek az események. Szerintem fantasztikus lett!

10. Alessandro Gatti: A fekete dáma
"Elgondolkodtál már azon, mi lett volna, ha a híres nyomozó, Sherlock Holmes és Arséne Lupin, a gáláns szélhámos gyerekkori barátok lettek volna? A történetben Irene Adler kislányként ismerkedik meg velük Saint-Malóban, egy tengerparti városkában Franciaországban. Találkozásuk egybeesik egy rejtélyes gyilkosság, valamint a Pikk Dáma (Martigny asszony) ellopott gyémánt nyakéke utáni nyomozással. Az eszes és kíváncsi Irene a fiúkhoz csapódik, és a trió tagjainak hajmeresztő kalandokban van részük. A csibészes, sodró regényben természetesen győzedelmeskedik a jó, a különc kis figurák megismerik az igaz barátság erejét, és azt, hol a határ bátorság és vakmerőség között. Végül megsejtik azt is, hogy a felnőttek jelenléte és cinkossága néhol igen jótékony lehet."
Ne haragudjatok, de erről majd egy hosszabb posztban.

11. Lisa De Jong: When It Rains
"Ő volt az első szerelmem, még mielőtt összeomlott az életem.
És ő most többet akar, amit én nem tudok megadni neki. Minden megváltozott. Bárcsak elmondhatnám neki, miért… de képtelen vagyok. Senkinek nem mondtam el.
Csak akkor ébredtem rá, mennyire szükségem van rá, amikor elment a főiskolára, és én teljesen magamra maradtam.
Aztán egy nap belovagolt a városba Asher Hunt, azzal a sötét, varázslatos tekintetével és a pimasz mosolyával. Őt nem érdekelte, ki voltam azelőtt, egyszerűen csak életet lehelt abba, ami megmaradt belőlem. Sokan figyelmeztettek, hogy tartsam tőle távol magam, de ő segített elfeledni a fájdalmat, ami oly hosszú ideje fogva tartott. Nem hittem, hogy ez lehetséges, mielőtt ő besétált az életembe.
Megsebeztek.
Megmentettek.
És reményre leltem.
Sokáig azt hittem, hogy azon a bizonyos éjszakán végleg leíródott az életem, de aztán rájöttem, az csak egy új kezdet volt. Míg egy titok fenekestől fel nem forgatta a világomat…
Újra."

Hogy mekkora csalódás volt számomra ez a könyv? Hatalmas. Nem akarok senkit sem kiábrándítani, de... Egy jó ötletet katasztrofálisan kiviteleztek, ami nekem nagyon fáj. Ráadásul... Hogy lehet valami ennyire nyálas? 

12. Alessndro Gatti: A fehér kastély

"Miután Irene megismerte valódi anyját, annyira felkavarják az életében lezajlott változások, hogy nem tud másba kapaszkodni, mint Sherlockhoz és Arsene-hez fűződő barátságába. A nyár elején a lány hívására Davos-Platzban, a svájci Alpok fenséges csúcsai közt gyűlik össze újra a három barát.
A nyugodtnak tűnő, népszerű üdülőhelyen azonban szövevényes nemzetközi ügybe keverednek. Mindenki gyanús; senki sem az, akinek mondja magát, és a szálakat egy elvetemült bűnöző mozgatja. Amikor Irene és barátai a veszélyekkel.
Három rendkívüli gyerek, akik elválaszthatatlan barátok.
A krimi történetének három világhírű szereplője.
Lélegzetelállítóan izgalmas kalandok egész sora."
Úgy szintén egy hosszabb posztban fejteném ki a véleményemet. 


13. Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben
"Rejtő egyik legismertebb és legmulatságosabb regénye ez. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc a bubópestis megbetegedés ürügyén vesztegzár alá helyezett nemzetközi közönséggel, minden rendű és rangú szélhámossal szúfolt Grand Hotelben zajlik. Bár az okmány megszerzése csak egypár titokzatos személy érdeke, mégis, a kényszerű bezártság nyomasztó hatására a legkülönfélébb rejtélyes eseményekbe keveredik bele a hotel szinte minden lakója, hogy azután az óriási kavarodásban lelepleződjenek az igazi bűnözők, és fejtetőre állított kalandok során egymásra találjanak az igazi szerelmesek – és az okmány hivatott tulajdonosai, illetve őrzői is. Rejtőnek ebből a regényéből készült a Meztelen diplomata című, nagy sikerű filmvígjáték is."
Első Rejtő-élményem. Szerettem is meg nem is, de többnyire az előbbi. Érdekes, kusza rejtély, vicces szereplők, kötelező romantikus szál meg fergeteges humor. Mindenkinek ajánlom, akik a véres krimik és a halálosan komoly könyvek után valamiféle kikapcsolódásra vágynak, egy pihentető, laza olvasásélményre, amely kellőképpen felhőtlen perceket okoz majd.  

14. Pétrefy Gergely: Kitömött barbár
"1796-ban Kazinczy Ferenc hét éves börtönbüntetését tölti Csehországban, amikor Bécsben meghal barátja, Angelo Soliman. Holttestét császári parancsra kitömik és kiállítják a Természettudományi Múzeumban. Harminchat évvel később Török Sophie, Kazinczy özvegye elmegy a múzeumba, hogy szembenézzen a kitömött testtel. Péterfy Gergely új regénye, mely tíz év munkájának eredménye, mesterien komponált, megrázó és az olvasó érdeklődését mindvégig fenntartó mű."
Részletes, vontatott menetű, de mindent egybevetve érdekes, eredeti történet, amelyben a szexualitást meglepően szabadon kezelik. Magamtól valószínűleg sosem olvastam volna el, de egy verseny keretében muszáj volt, és azt kell mondanom, megérte. Még akkor is, ha az enyhén prűd énem egy kissé kiábrándult a komolyabb írásokból. Azoknak, akik nem félnek a szavaktól vagy inkább azok mennyiségétől, mindenképpen ajánlom. 

A szeptemberi hónapon szörnyen zsúfolt volt, ráadásul a posztot is csak félszívvel írtam, ezért elnézést. Próbálkozom, de az élet csúnyán pofán vágott: amint elköteleztem magam a rendszeres blogolás mellett, azonnal temérdek tennivalóm akadt... Ez van, ezt kell szeretni vagy rosszabb esetben elviselni. Ahhoz képest azonban, hogy nehéz hónapom volt, sikerült tizennégy könyvet kiolvasnom. Ezek közül kiemelném az 1984-et, ami tényleg csodálatos és egyben borzadályos könyv, ezenkívül a Kitömött barbárt, ami egyébként egy nagyon pozitív élményt nyújtott. A When It Rains-t negatív példaként emlegetném, de talán csak az elvárásaim túl nagyok. 

Nektek hogy telt ez a hónap? Hogy megy a suli, nektek is annyi teendőtök van, mint nekem? (Érettségizőktől kivált kérdem, bár tudom, hogy nektek még legalább hatszor annyit kell tanulnotok...) Miket olvastatok ebben a hónapban? Mik voltak a kedvenceitek és miket hanyagoltatok volna inkább? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben! Köszönöm a figyelmet :) 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

A 10 legfontosabb dolog, amit 18 év alatt megtanultam

Sziasztok!
A világon két fajta ember létezik: aki szereti a szülinapját és aki nem. Ennek alapján én valami szuper képességű mutáns lehetek, mert engem nem érdekel különösebben ez az egész. Az ajándéknak persze örülök, de nem visítozom és nem ébredek gyomorgörccsel a születésnapomon. Ez valami gyári hiba lehet nálam, el kell fogadni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy kicsit izgatott voltam, amikor végre valahára nagykorú lettem. Fura ebbe belegondolni, főleg úgy, hogy előttem az érettségi, az egyetem, az egész élet. Olyan ez, mint egy folyton pörgő körhinta, amiből legszívesebben azonnal kiszállnék. Mindazonáltal nem hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, még akkor sem, ha történetesen ma van az én nagy napom. Összeszedtem nektek 10 dolgot, amit én kevéske éveim alatt megtanultam.

Back To School #2 Tippek, amiket (talán) még nem hallottál

Sziasztok!

Ez a második Back To School bejegyzésem, amelyben próbálok olyan tanácsokat, amelyeket talán még nem hallottatok! A szeptember elkezdődött: ez a nagy tervezgetések időszaka, tudjátok, amikor elhatározzátok, hogy na, akkor ebben az évben tanulni fogok! Hogy ez meg fog-e történni vagy sem, az nagyban múlik rajtatok, illetve azon, hogy milyen tanácsokkal próbálnak segíteni titeket. A tervek mellett ugyanis fontos, hogy tudd, hogyan állj hozzá, mit tegyél és mit ne tegyél. Hát... most nézzük át, mit javaslok én!