Ugrás a fő tartalomra

Agatha Christie: Találkozás a halállal (Hercule Poirot 19.)

Sziasztok!

Emlékeztek arra a remek júliusra, amikor sikerült egy-két öt Agatha Christie-t kiolvasnom? Nos, szeretném elmondani nektek, hogy ennek isszátok most a levét. Mivel eléggé beleástam magam Agatha Christie világába, és egy-két könyvről hosszabban is írtam, úgy döntöttem, hogy végső soron írhatnék mindegyikről, ami a kezembe került, ennek fényében pedig most erről is szeretnék véleményt mondani nektek. 


Információk


Az íróról

Agatha Christie, a krimi koronázatlan királynője 1890-ben látta meg a napvilágot. 1912-ben megismerkedett első férjével, Archibald Christie-vel, akivel 1914-ben összeházasodtak. Egy gyermekük született, Rosalinda Margaret Clarissa Christie, 1919. augusztus 19-én. (Csak azért említem, mert én is augusztus 19-ei vagyok, csak nyolcvan évvel későbbről egy másik országból másik szülőktől...) A háború alatt kórházakban segédkezett. 1926-ban Archibald bejelentette, hogy válni akar, ugyanis beleszeretett egy másik nőbe, bizonyos Nancy Neele-be, akivel még azon a hétvégén el is utaztak. Aznap este Agatha eltűnt. Azonnal kutatást indítottak utána, amely tizenegy napig semmilyen eredménnyel nem járt, mikor is egy yorkshire-i hotelben azonosították az írónőt, ahová Mrs. Teresa Neele néven jelentkezett be. Az orvosok amnéziát diagnosztizáltak, ám eltűnésének oka még ma is kétséges. Egyesek szerint idegösszeomlás kapott, mások szerint csak férjét akarta bosszantani. Akárhogy is legyen, 1928-ban elvált Archibaldtól. Két évvel később találkozott Max Mallowan-nel, egy fiatal régésszel, akivel nemsokára össze is házasodott. Christie gyakorta segédkezett férjének a közel-keleti ásatások során.

1976. január 12-én halt meg Wallinfordban. (Férje 1978. augusztus 19-én halt meg... Csak, hogy érezzétek.)

Írói munkásságát mai napig nagyra becsülik, művei világhírűek. Könyveinek legismertebb alakja Hercule Poirot, a belga magándetektív, illetve a viktoriánus vénkisasszony Miss Marple.

A könyvről

Erdeti cím: Appointiment with Death
Műfaj: krimi
Kiadó: Hunga-Print, Alexandra/Népszapadság/Európa Könyvkiadó, Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 1938
Magyarul megjelent: 1992, 1993, 2006, 2010, 2011
Fordította: Sipos Katalin, Kósa Sándor
Oldalszám: 214, 216, 258, 260, 288
Ár: 650 Ft-tól
Molyértékelés: 87% (183 szavazat)
Fülszöveg:

"- Meg kellett volna ölnünk, érted? – Hercule Poirot hallotta ezt a mondatot Jeruzsálemben, egy nyugodt nyári éjszakán szállodája ablakából. Kit és miért akarnak megölni? Meg akarnak-e ölni valakit egyáltalán? Miért kelti fel mindenki érdeklődését a Boynton család? A család tagjai taszítják és vonzzák a kívülállókat, s aki kapcsolatba kerül velük, nem tud elszakadni tőlük. Mi az a furcsa kisugárzás ami Mrs. Boyntont, ezt a hideg, érzéketlen, zsarnoki asszonyt körülveszi. Akit gyűlölnek, de engedelmeskednek neki. Egy napon a szállodában összeverődött társaság sivatagi kirándulásra indul. A táj forró és kietlen – Mrs. Boynton meghal. Mindenki gyanús és gyanúsított. Bárki megölhette – de megölték-e egyáltalán? – hisz az asszony mindenkiben gyűlöletet ébresztett. Vajon mi történt?"

Idézetek:

"-Úgy látszik, akárhová is utazom, mindig adódik valami, ami bűntényre utal - morogta maga elé."

[Poirot]

"- Hogy világosan beszéljek: ugye, szabadságra utazott, s gondolom, szeretne egy kicsit kikapcsolódni. Ehelyett mindjárt egy újabb hulla kerül az útjába. 
- Oh, ez már többször megtörtént velem - mosolygott Poirot."

[Poirot és Carbury ezredes]

"-Ön híres detektív, ugye?
- Igen, madmasoille.
- Híres detektív?
- A leghíresebb a világon - mondta Poirot komolyan."

[Poirot és Ginevra]

A kötet Hercule Poirot munkában címmel is megjelent.

A véleményem

A történet

A fülszöveg kivételesen szépen elmagyarázza a helyzetet, nem kerülgeti a forró kását, és nem is takargatja a valóságot, ahogy ez jó néhány könyvnél előfordul. 

Christie ezen könyvét még nem olvastam, csak a David Suchet-féle feldolgozást láttam, így nem vártam túl sok meglepetést. Vártam, hogy jöjjön a felismerés, hogy "ez az, emlékszem, ezután ez meg az következik...hát persze!", de az valahogy elkerült engem. Azt kell, hogy mondjam, ez a feldolgozás nem volt hű a könyvhöz, ami elég szokatlan ettől a sorozattól.Mindazonáltal nekem tetszett a film is, a könyv is. 

Néhány bejegyzésemben hangot adtam a csalódottságomnak, elsősorban a Miss Marple könyvekkel és novellákkal kapcsolatban. Azt írtam, hogy Agatha Christie néha már-már hétköznapi rejtélyekkel állt elő, amelyeket még én is meg tudtam fejteni. Ezért bosszús voltam, mert nagyon nagyra tartom Christie-t, becsülöm a munkáját és imádom a műveit, de sajnos, van olyan, ami nem sikerült valami fényesen.

Szerencsére ez a könyve nem tartozik ezen kevesek közé. Mrs. Boynton halála hirtelen történik, adogg körülmények között egészen természetesnek tűnik, aztán azonban bizonyos részletekre derül fény, amelyek felkeltik dr. Gerard-ban a gyanút, ő a rendőrség elé tárja az esetet, akik pedig Poirot-t kérik meg arra, hogy foglalkozzon vele. 

Poirot és Sarah King a Randevú a halállal c. részből
Hercule Poirot-nak, mint jól tudjuk, igen különös és jól bevált módszere van a rejtélyes halálesetek kinyomozására. Ebben a könyvben még a szokásosnál is hangsúlyosabb a pszichológia, ugyanis dr. Gerard, elismert szaktekintély, nagy pszichológus is részt vesz az ügyben. Az áldozat személyiségén áll vagy bukik az egész. 

Fantasztikusnak tartom, hogy a kevés bizonyíték, a sok egymásnak ellentmondó vallomás ellenére is meg lett a gyilkos, viszont a magyarázat annyira aprólékos, hogy egészen meggyőz engem arról, hogy igen, Poirot valóban meg tudta csinálni, és nemcsak Christie különös agyszüleménye ez. 

Ezt a történetet nem mondanám különösebben izgalmasnak, érdekesnek vagy rejtélyesnek. Persze, fogalmam sem volt róla, ki lehetett a tettes, álmomban sem hittem volna, hogy az lesz, aki, viszont a könyvnek ennél sokkal hangsúlyosabb vonása az, hogy töprengőbe ejt. Elgondolkoztam az emberek jellemén, a karakterek szavain és tettein. Olyan kérdések merültek fel bennem, amilyenek csak irodalom órán szoktak elhangzani. (Mert ugye ilyen filozofikus természetű az én irodalomtanárom.) 

A fő kérdés pedig az volt, hogy vajon bűn-e elvenni egy olyan ember életét, aki nyomorba dönt másokat? A válasz minden karakter szájából más volt. 

A karakterek

Hercule Poirot-ról szintén nem most fogok ódákat zengeni, ugyanis arra egy-két bejegyzést még tervezek, még akkor is, ha már évezredek óta ígérem nektek. Poirot itt is ugyanolyan öntelt, kissé pöffeszkedő, de zseniális detektívet alakított, mint minden más történetben. Már miatta is megérte elolvasni.

Mrs. Boynton-ról illik néhány szót szólnom, hiszen ő volt az áldozat, a pszichológiai elemzések tárgya, mondhatni a lényege az egész történetnek. Zsarnoki asszony volt, aki a markában tartotta a gyerekeit, nem hagyta élni őket, mániákusan imádott parancsolni, uralkodni mások felett. Tönkretette a családja életét, idegroncsokká tette a mostoha gyermekeit, ő pedig örült ennek. Lelki értelemben véve szadista volt, így fogalmaz Poirot, és mennyire igaza van! Unszimpatikus, sőt, gyűlöletes nő volt, és hogy megérdemelte-e a halált? Döntsétek el ti magatok!

Lennox Boynton a legidősebb fiú, olyan harminc körüli fiatalember, akinek anyjának köszönhetően talált magának feleséget. Igazán szereti az ápolónői képzést kapott Nadine-t, a szép nőt, akinek egy különös amerikai udvarolgat. Mostohája pokollá tette az életét, és bár voltak benne bizonyos lázadó ösztönök, anyjának még az ellenszegülés csíráját is sikerült kiirtania belőle. Ő már beletörődött a sorsába.

Carol Boynton az idősebbik nővér, egy csinos, barna hajú lány, aki nem járt jobban, mint Mrs. Boynton édes gyermeke, Ginevra. Jinny, ahogy becézni szokták, fiatal, érzékeny lelkületű lány, akit az anyja teljesen az uralma alatt tartott, szinte az őrületbe kergette. 

Részlet a Randevú a halállal c. részből
Raymond Boynton ideges természetű, helyes férfi, aki felkeltette Miss King figyelmét. Megpróbál ellenszegülni az anyjának, egy tervet is kieszel, de nincs bátorsága végrehajtani. Szerelmes, mégsem mer cselekedni. 

Miss Sarah King egy fiatal, csinos medika, aki nagy rajongója dr. Gerard-nak. Különösképpen vélekedik Mrs. Boynton-ról és családjáról. Segítségére van Poirot-nak, aki igazán hálás érte. Határozott, okos nő, aki igazán szeretne segíteni a Boynton családon, különösképpen Raymondon...

Dr. Theodore Gerard, nemzetközi szaktekintély, orvos és pszichológus. Számára minden élet szent, de Mrs. Boynton-ról rossz véleménnyel van. Tisztán látja, hogy sakkban tartja a családját, akiknek ez egyáltalán nem tesz jót. Bizonyos értelemben véve vonzódik Miss Kinghez. 

Lady Westholme egy határozott nő, aki a politikában is otthon van. Férje otthonülő, horgászó típus, akit nem igazán érdekelnek az államügyek. Lady Westholme-ot azonban igencsak foglalkoztatják az ilyesféle dolgok, agy hát előretört. Szószátyár asszonyság, aki elvárja, hogy minden az ő kedve szerint menjen. Rendkívül jó megfigyelő.

Miss Pierce egy csendes, félénk nő, akinek nemigazán valóak a petrai kirándulások. Meglehetősen feledékeny, befolyásolható, nem igazán jó megfigyelő, és szívesen veti alá magát mások akaratának. Jó barátságot köt Lady Westholme-mal.

Jefferson Cope egy amerikai fiatalember, aki plátói szerelmet táplál Nadine iránt, és emiatt teljesen érthető a Lennox iránt érzett ellenszenve. 

Carbury ezredes képviseli a rendőrséget, ugyanis ő kapta az ügyet, amelyet dr. Gerard bejelentett. 

Miért ajánlom?
- rejtélyes
- a lélektan még nagyobb szerepet játszik benne, mint más Agatha Christie-kben. 
- Hercule Poirot
- nem ugyanaz, mint a feldolgozása
- elgondolkodtató

Miért NEM ajánlom?
- nem túl izgalmas
- Mrs. Boynton

Ti mit gondoltok Agatha Christie keleten játszódó történeteiről? Szeretitek őket? Olvastátok ezt a regényt? Láttátok a feldolgozást? Mit gondoltok, melyik a jobb? Írjátok meg kommentben!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Back To School #2 Tippek, amiket (talán) még nem hallottál

Sziasztok!

Ez a második Back To School bejegyzésem, amelyben próbálok olyan tanácsokat, amelyeket talán még nem hallottatok! A szeptember elkezdődött: ez a nagy tervezgetések időszaka, tudjátok, amikor elhatározzátok, hogy na, akkor ebben az évben tanulni fogok! Hogy ez meg fog-e történni vagy sem, az nagyban múlik rajtatok, illetve azon, hogy milyen tanácsokkal próbálnak segíteni titeket. A tervek mellett ugyanis fontos, hogy tudd, hogyan állj hozzá, mit tegyél és mit ne tegyél. Hát... most nézzük át, mit javaslok én!

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.