Ugrás a fő tartalomra

Interjús TAG

Sziasztok!

Most egy személyesebb jellegű, tag bejegyzéssel készültem nektek, amelyben egy-két olyan kérdésre válaszolok, amelyek egy interjún is megállnák a helyüket. Nagyon élveztem a válaszadást, és remélem ti is élvezni fogjátok az olvasást!

Milyen indíttatásból kezdtél el blogolni?

Szerintem minden bloggernek megvan a maga miért-kezdtem-el-blogolni-története. Az enyém nem nagy szám, egész egyszerűen csak érdekelni kezdett ez a világ, és nem mellesleg szerettem volna megosztani másokkal az írásomat, úgyhogy készítettem egy rettentően amatőr blogot. Ennyi.

Milyen hobbid van még?

Mivel ez a blog amolyan mindenes-cikkes minőségben említhető meg, az írást idevenném. Szeretek blogolni, könyvekről és egyebekről írni, de elsősorban egy kettő regényen dolgozom, bár nem tervezem bármit is kezdjek vele. Ezenkívül imádok olvasni, ami gondolom, egyértelmű. Sorozatokat nézek még rendszeresen. Lássuk csak... Mi van még? Napi szinten űzöm a Hogyan akasszunk ki mindenkit a környezetünkben? nevű, meglepően népszerű játékot, de nem hiszem, hogy ez számítana.

Mi volt a bloggal kapcsolatos legjobb pillanatod?

Ami azt illeti, én már jó pillanatnak minősítem azt is, amikor rányomok a 'Közzététel' gombra, és figyelem, ahogy tölt a gép, ugyanis ez azt jelenti, hogy végeztem egy bejegyzés megírásával, és többé-kevésbé meg vagyok vele elégedve. Ezt leszámítva minden egyes feliratkozásról vagy hozzászólásról kapott értesítés örömmel tölt el. Ezek a legjobb pillanatok.

Ha tehetnéd feladnád a munkádat, hogy csakis a blogolásnak élhess?

Bár érdekes és kreatív munka volna, a benne rejlő, áthidalhatatlan bizonytalanság miatt inkább passzolnám. Egyébként sem ez az álommelóm, bár közel áll hozzá. Gondolom, van, akinek nagyon bejött ez a munka, és képes vele eleget keresni ahhoz, hogy megélhessen, de szerintem én egyébként sem vagyok az a típus, akinek ez menne.

Szerinted mik azok a tulajdonságok, amik segítik egy blognak a fejlődését?

Szerintem a nyitottság, a szorgalom, a rendszeresség és a kíváncsiság mindenképp fontos ahhoz, hogy egy blog folyamatosan fejlődhessen. Kár, hogy én egyikkel sem rendelkezem a legutolsón kívül...

Kik a példaképeid?

Nem szeretem ezt a kérdést. Ez olyan, mint amikor az irodalomtanárom megkérdezte egy témazáróban, hogy ki a te hősöd? Tudtuk előre, hogy ez lesz az egyik feladat, de nem igazán készültem rá, mert úgy ahogy van egy nagy baromság gondolom ezt a címkézést, de azért odafirkantottam egy oldalnyi szöveget arról, hogy bárki lehet az hős. (Ötös lett.) Persze nem volt az egész nyáladzás kamu, mert tény, hogy mindenkiben tudok találni olyan tulajdonságot, amiért felnézhetnék rá, ezért nem fogok közülük kiválasztani egyet. A példaképekre is ez igaz. Nincs olyan ember, akit úgy csodálnék/tisztelnék, hogy ne látnám az elítélendő tulajdonságait, és reményeim szerint olyan sem létezik, akit úgy vetnék meg, hogy ne lennék tisztában legalább egy jó, figyelemreméltó, tisztelendő tulajdonságával. Így hát mindig azt mondom, hogy nekem nincs példaképem.

Mit olvasol szívesen más blogon?

Nagyon szeretem a listákat, amelyek felőlem szólhatnak akármiről, én végigpörgetem őket. Szeretem, ha vannak sorozatos vagy könyves bejegyzések, azok a kedvenceim. Ha történetes blogokról van szó, akkor tulajdonképpen bármit elolvasok, amennyiben igényes és érdekes. A fantasykat mondjuk annyira nem szeretem, és a fanfiction-öket is sokszor kerülöm, de ez főleg annak köszönhető, hogy nem nagyon ismerem ki magam a zene világában, amivel kapcsolatban a legtöbb fanfiction keletkezik. A One Direction-ösektől borsódzik a hátam, de ellenpéldám is van. Imádom a Sherlock ficeket, egyszerűen bárikor képes vagyok néhányon átrágni magam, és a jó öreg Fragmentary... Istenem, de imádom! (Már arra is elszorul a torkom, ha rá gondolok... Annyira tökéletes és mégis elcseszett az egész. Na nem úgy, ahogy gondoljátok. A történet, a fogalmazás, a mondanivaló helyén van, de... Mindegy. Ezt úgyis csak akkor érthetitek meg, ha elolvassátok.) A gimis blogok annyira nem kötnek le, és a mostanában egészen népszerű tanár-diák szerelemről szóló történetek sem a kedvenceim. A krimi-thriller típus is bejön, de azzal viszonylag ritkán találkozom.

Van külön blog füzeted, amibe az ötleteidet írod?

Igen is meg nem is. Még januárban vettem egy rózsaszín (csak ez volt akciós) projektfüzetet, amibe lázasan jegyzetelni kezdtem a blogról, tervezgettem meg minden, de sejtettem, hogy nem fog sokáig kitartani a lelkesedésem... Nekem rengeteg jegyzetfüzetem, noteszom, post-item meg mittudomén mim van, és felváltva használom hol egyiket, hol másikat attól függően, melyik van közelebb az aktuális agymenésem színhelyéhez. 

Általában mennyi időt vesz el a blog egy nap?

Iskolaidőben van olyan nap, hogy egyetlen egyet sem, mert egyszerűen nincs időm foglalkozni vele, csupán annyit tudok tenni, hogy öt percre felmegyek, és megnézem, van-e valami fejlemény. Mivel általában nincs, ez nem vesz túl sok időt igénybe. Nyáron vagy évközi szünetekben azonban órákig el tudok szöszmötölni vele, van, hogy egy egész délután a gép előtt ülök, írogatok, keresgélek, ötletelek. Szóval ez nagyon változó.

Általában hány poszt van előre megírva?

Nincs mese, el kell árulnom az igazat. Rengeteg. Jelenleg 28 poszt van megírva előre, ütemezve, és igen, amikor ezt írom, július van, de ti már októberben fogjátok csak elolvasni. A helyzet az, hogy, mint már említettem, iskolaidőben nincs sok időm rá, viszont nem szeretek elmaradni a posztokkal, és szeretem a rendszerességet is (csak nem gyakorlom), ezért csak heti két bejegyzést hozok, tehát ha megírtam néhányat, akkor ütemezem őket, és várom, hogy előbb-utóbb sorra kerüljenek. Kivételek ez alól az aktuális ügyekben írt posztok, mint a kiolvasott könyvek.

Honnan jött a blognak a neve?

Az úgy történt, hogy amikor létrehoztam a blogot, Címtelen volt a címe, mert marha fantáziátlan voltam, és még egyébként sem körvonalazódott bennem, milyen is legyen. Aztán beszélgettem a legjobb barátnőmmel, aki elnevezte No Name Blognak, én meg kapva kaptam az alkalmon, és felhasználtam az ötletét.

Előfordul, hogy több hétre előre meg van tervezve, hogy miről szeretnél írni?

Mivel már lelepleztem saját magamat az ütemezett bejegyzéseket illetően, így sok mondanivalóm nincs.

Mi volt az első sminkeléssel kapcsolatos terméked?

Talán egy korrektor, de marhára nem emlékszem rá.

Mit dolgozol civilben?

Tanulók még, úgyhogy...

Kedvenc sminkmárkád?

Nincsen, mert annyira nem hoz lázba a sminkelés.

Bocs a rövid posztért, legközelebb igyekszem valami tartalmasabbat hozni! Ti mit válaszolnátok a fenti kérdésekre? Ha van kedvetek töltsétek ki ti is! Várom a kommentjeiteket :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!