Ugrás a fő tartalomra

Kedvenc verseim #1 Tóth Krisztina: Dal a titkos életről

Sziasztok!

Igen, ez megint egy új bejegyzés-sorozat, amit tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy miért kezdek el. Oké. Ez így nem igaz. A helyzet az, hogy magyar fakton akarva-akaratlanul is szembesülök a líra szépségével, így, még akkor is, ha még mindig az epika felé húz a szívem, kezdek egyre inkább érdeklődni a különféle versek iránt. Ezenkívül rengeteget olvasok, ugyanis, mint már néhány tucatszor említettem, jelentkeztem az OKTV-re, ahol rengeteg idézetet kell felismerni. Szóval tényleg sok-sok verssel találkozom mostanában, így óhatatlanul is egyre több kedvencem lesz. Az ellenállhatatlan késztetés pedig nem hagy nyugodni: muszáj megosztanom veletek ezeket a költeményeket.
Nem tudom, ki hallott már Tóth Krisztináról. Őszintén szólva, én csupán innen-onnan ismertem a nevét egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a faktos tanárom elég nagy rajongója, és be nem hozott neki néhány verset tőle. Őt olvasva úgy érzem, a modern költészet nem veszett teljesen el. Kimondottan kedvelem, míg Varró Dánielt vagy Lackfi Jánost már kevésbé. Nem mondom, ők is jók, és azért nem semmi, amit letettek az asztalra, de az ő költészetük nem áll olyan közel hozzám. Van ilyen. Ennek ellenére tőlük is hozok majd egy-kettőt.

Tehát következzék Tóth Krisztina Dal a titkos életről című alkotása: 

Titkos életem parkoló autók között suhanó macska,
árnyék a tűzfalon, emlék, a sarkánál beszakadva,

Titkos életemet virrasztó szaruhártyádon élem,
felkarcolt szemeidet hunyd egyszer rám egészen,

Titkos életem visszhangos, üres szoba fejben,
ablakán kihajolva egyszer feketét énekeltem,

Titkos életem galambtetemtől bűzlő, beroskadt háztető,
sápadt ruha az égen, a halál egyszer majd belenő,

Titkos életem repedés, ami túlfut az élő arcon,
út az idő mögé, egy hely, ahol nem haragszom,

Titkos életem állomás, amelyen a vonat átrobog,
csönd lesz és vaksötét, amire tízig számolok,

Titkos életem néhány beszkennelt pillanat,
gyűrött oldal, ami egy elveszett füzetből itt maradt,

Titkos életem hiányos, örökre érthetetlen,
fakuló arcaimmal te olvass össze engem,

Titkos életem teliszemetelt, sárga töltés,
testben utazó vágy és földi tereken időtöltés,

Titkos életemet, hogy titkos legyen, mindig bezárom,
hajnalban ajtaján ököllel dörömböl az álom,

Titkos életemet eltelni látod éppen,
felkarcolt szemeidet hunyd egyszer rám egészen,

Titkos életemet, hogy éljen, kitaláltam,
égeti villanyát abban a messzi-messzi házban.

(Megjelent: 2015, Jelenkor)

Hogy mi fogott meg benne, elég nehéz elmagyaráznom, pedig az ilyesfajta dolgokról már oldalakat kellene írnom. Leginkább azok a hétköznapi, olykor kissé bizarr és sötét képek tetszettek, amelyek végigfutnak az egész versen. Egyik kedvenc részem a következő: "Titkos életem hiányos, örökre érthetetlen,/fakuló arcaimmal te olvass össze engem." 

Remélem, nektek is tetszett a vers! Mondjátok el, titeket mi fogott meg benne? Ha nem tetszett, miért nem? Mit gondoltok a modern költészetről? Véleményeiteket írjátok meg kommentben! Köszönöm a figyelmet :) 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!