Ugrás a fő tartalomra

Kedvenc verseim #1 Tóth Krisztina: Dal a titkos életről

Sziasztok!

Igen, ez megint egy új bejegyzés-sorozat, amit tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy miért kezdek el. Oké. Ez így nem igaz. A helyzet az, hogy magyar fakton akarva-akaratlanul is szembesülök a líra szépségével, így, még akkor is, ha még mindig az epika felé húz a szívem, kezdek egyre inkább érdeklődni a különféle versek iránt. Ezenkívül rengeteget olvasok, ugyanis, mint már néhány tucatszor említettem, jelentkeztem az OKTV-re, ahol rengeteg idézetet kell felismerni. Szóval tényleg sok-sok verssel találkozom mostanában, így óhatatlanul is egyre több kedvencem lesz. Az ellenállhatatlan késztetés pedig nem hagy nyugodni: muszáj megosztanom veletek ezeket a költeményeket.
Nem tudom, ki hallott már Tóth Krisztináról. Őszintén szólva, én csupán innen-onnan ismertem a nevét egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a faktos tanárom elég nagy rajongója, és be nem hozott neki néhány verset tőle. Őt olvasva úgy érzem, a modern költészet nem veszett teljesen el. Kimondottan kedvelem, míg Varró Dánielt vagy Lackfi Jánost már kevésbé. Nem mondom, ők is jók, és azért nem semmi, amit letettek az asztalra, de az ő költészetük nem áll olyan közel hozzám. Van ilyen. Ennek ellenére tőlük is hozok majd egy-kettőt.

Tehát következzék Tóth Krisztina Dal a titkos életről című alkotása: 

Titkos életem parkoló autók között suhanó macska,
árnyék a tűzfalon, emlék, a sarkánál beszakadva,

Titkos életemet virrasztó szaruhártyádon élem,
felkarcolt szemeidet hunyd egyszer rám egészen,

Titkos életem visszhangos, üres szoba fejben,
ablakán kihajolva egyszer feketét énekeltem,

Titkos életem galambtetemtől bűzlő, beroskadt háztető,
sápadt ruha az égen, a halál egyszer majd belenő,

Titkos életem repedés, ami túlfut az élő arcon,
út az idő mögé, egy hely, ahol nem haragszom,

Titkos életem állomás, amelyen a vonat átrobog,
csönd lesz és vaksötét, amire tízig számolok,

Titkos életem néhány beszkennelt pillanat,
gyűrött oldal, ami egy elveszett füzetből itt maradt,

Titkos életem hiányos, örökre érthetetlen,
fakuló arcaimmal te olvass össze engem,

Titkos életem teliszemetelt, sárga töltés,
testben utazó vágy és földi tereken időtöltés,

Titkos életemet, hogy titkos legyen, mindig bezárom,
hajnalban ajtaján ököllel dörömböl az álom,

Titkos életemet eltelni látod éppen,
felkarcolt szemeidet hunyd egyszer rám egészen,

Titkos életemet, hogy éljen, kitaláltam,
égeti villanyát abban a messzi-messzi házban.

(Megjelent: 2015, Jelenkor)

Hogy mi fogott meg benne, elég nehéz elmagyaráznom, pedig az ilyesfajta dolgokról már oldalakat kellene írnom. Leginkább azok a hétköznapi, olykor kissé bizarr és sötét képek tetszettek, amelyek végigfutnak az egész versen. Egyik kedvenc részem a következő: "Titkos életem hiányos, örökre érthetetlen,/fakuló arcaimmal te olvass össze engem." 

Remélem, nektek is tetszett a vers! Mondjátok el, titeket mi fogott meg benne? Ha nem tetszett, miért nem? Mit gondoltok a modern költészetről? Véleményeiteket írjátok meg kommentben! Köszönöm a figyelmet :) 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Még 10 aranyköpés, mert csak

Sziasztok!
Az első ilyen posztomat még augusztusban tettem ki, de elég népszerűnek bizonyult. Most, hogy már vége a tanévnek, arra gondoltam, hogy hozok nektek még 10 aranyköpést, amit az én drága osztályomnak köszönhetek, illetve egy kis újítás által a családomnak is. Ha készen álltok arra, hogy teljes lefáradjatok, olvassátok tovább!

A 10 legfontosabb dolog, amit 18 év alatt megtanultam

Sziasztok!
A világon két fajta ember létezik: aki szereti a szülinapját és aki nem. Ennek alapján én valami szuper képességű mutáns lehetek, mert engem nem érdekel különösebben ez az egész. Az ajándéknak persze örülök, de nem visítozom és nem ébredek gyomorgörccsel a születésnapomon. Ez valami gyári hiba lehet nálam, el kell fogadni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy kicsit izgatott voltam, amikor végre valahára nagykorú lettem. Fura ebbe belegondolni, főleg úgy, hogy előttem az érettségi, az egyetem, az egész élet. Olyan ez, mint egy folyton pörgő körhinta, amiből legszívesebben azonnal kiszállnék. Mindazonáltal nem hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, még akkor sem, ha történetesen ma van az én nagy napom. Összeszedtem nektek 10 dolgot, amit én kevéske éveim alatt megtanultam.