Ugrás a fő tartalomra

A karácsonyról #3 - 5 dolog, amit szeretek a karácsonyban

Sziasztok!

Megérkeztem az ünnepi cikksorozatom harmadik részével! Igen, úgy tűnik, ezt is sikerül végigvinnem. Azt hiszem, fejlődök, ugyanis ebben az évben nemcsak üres ígéretekkel traktáltalak titeket, hanem a legtöbb esetben meg is tartottam a szavamat. Ha minden összejön, akkor 24-én a karácsonyi novellát is megosztom veletek. (Mondjuk, még nem írtam meg, de időm, mint a tenger, nem igaz?) Mivel már megint sokat beszéltem, lássunk is neki a listának!

1. Karácsonyfa díszítés

Harry Potter, mert csak :)
Régebben, amikor kicsi voltam, anyáékkal mindig együtt díszítettük a karácsonyfát. Sosem volt nagy mestermű, mert anya válogatás nélkül minden gömböt, jégcsapot és boát megvett, ami megtetszett neki, és valódi fenyőnk sem volt mindig. Sőt, egy-két alkalmat kivéve mindig is megelégedtünk műfenyővel. Elsősorban azért, mert a valódi nagyon macerás, és anya imád takarítani, másrészt pedig azért, mert valamiért mindig rettentő fontosnak tartottuk, hogy a rokonok gyerekei még véletlenül se nyelhessenek le egy tűlevelet. 

Mióta anyukámat előléptették, mindig dolgoznia kell 24-én, és apukámat is sokszor behívják. Emiatt most már nem együtt díszítjük a fát. Rám hárult a feladat. Igazából örülök neki, mert szórakoztató és hangulatos is. Az eredmény persze sosem túl esztétikus, főleg mert a macskák imádják az összes lengő-libegő díszt, ami rajta van, de én szeretem. Csúnya is, esetlen is, de a mienk.

2.  Karácsonyi filmek

Tudom, tudom, a legtöbb ember utálja a közhelyes, ezerszer látott, sztárokkal teletömött filmeket, de én... én nem. Lehet, hogy már láttam egy milliószor a Tapló Télapót, az Igazából szerelmet vagy a Reszkessetek, betörők!-et, és lehet, hogy mondtam már az osztálytársaimnak, hogy elegem van belőlük, de na... Én azért minden karácsonykor leülök a tévé elé, és végigzongorázom a műsort. Megnézem, ahogy Kevin ellátja a betörők baját, és nem érdekel, hogy egyetlen mozdulat sem tartogat számomra meglepetést. 

3. Rokonlátogatás

Lelövöm a poént: ez a pont később szerepelni fog az 5 dolog, amit utálok a karácsonyban posztban is. Egyelőre azonban arról szeretnék beszélni, hogy mit szeretek abban, hogy minden egyes karácsonykor meglátogatjuk a nagymamámat és a távolabbi rokonokat. 

Nem vagyok különösebben családcentrikus. Ami azt illeti, egyáltalán nem vagyok az. Szeretem a szüleimet, és igen, a nagynéniket, nagybácsikat, unokatesókat is. Ez viszont nem jelenti azt, hogy kedvelem is őket egytől-egyig. Keménynek hangzik, de... erről majd máskor. Tehát: Nem gyakran látogatom meg őket, és nagyon kevés időt töltök velük. A karácsony egy jó indok arra, hogy végre elbeszélgethessünk egy kicsit velük, megtudhatjuk, hogy s mint mennek a dolgaik, és anélkül cseveghetünk a kedvünkre, hogy bűntudatosan gondolnánk az elvégzendő feladatainkra. 

4. Nagytakarítás

Nem tudom, ki hogy van vele, de nálunk, mivel egyik nap mi vendégeljük meg a családot, mindig hatalmas a felfordulás. Már említettem, hogy anyukám imád takarítani. Nem is igazán az hajtja, hogy rendetlenség van, inkább arról van szó, hogy élvezi, ha felmosó vödörrel rohangálhat a lakásban, és közben hol nekem, hol pedig a macskáknak mondhatja, hogy "Ne lábatlankodj már, az Isten szerelmére!" 

Én persze jó gyerek vagyok, és szívesen segítenék neki, de előbb-utóbb úgyis elmegy a kedvem tőle, mert mindent utánam csinál. Felporszívózok, még átsöpri a szőnyeget. Elmosok egy poharat, visszateszi a mosogatóba. Elpakolok a szobámban, biztosan átvariálja a polcaimon lévő cuccokat. Mindegy. 

A lényeg az, hogy ünnepekkor mindig nagy a nyüzsgés, és mindenki a legjobb formáját hozza. A lakásnak csillognia kell. Ha véletlenül rend van itthon, az sem baj, mert legalább át lehet rendezni a lakást! Az nemcsak időt vesz el, de elég nagy kupit csinál ahhoz, hogy mindenkinek égnek álljon tőle a haja. 

Mindezen dolgok ellenére én szeretem, amikor mindenki azon mérgelődik itthon, hogy miért nem lehet hagyni, hogy érvényesüljünk, és valahol másutt téblábolni. Valahogy összehozza a családot ez a közös zsörtölődés.

5. Ajándékbontás

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok kíváncsi arra, mit fogok kapni karácsonyra. Őszintén szólva, anyukám is, a legjobb barátnőm és egy másik barátom is elkezdte már mondani, hogy milyen remek dolgot talált nekem, és biztos örülni fogok neki, de természetesen nem mondják el. Inkább húzzák az agyamat... 

Mindazonáltal nem arra a részére gondoltam az ajándékozásnak, amikor én megkapom a csomagokat, hanem arra, amikor a család és az osztálytársak kibontják a nekik szánt ajándékokat. Na igen, akkor egyszerűen görcsben van a gyomrom az izgalomtól! Hogy én mégis mennyire várom azt a pillanatot, amikor meglátják, mit kaptak! Mondjuk nem vagyok valami jó ajándékozó, mert sem kreatív, sem bőkezű nem vagyok, de ezt eddig még senki sem merte a szemembe mondani. 

Köszönöm szépen, hogy elolvastátok a bejegyzésemet! Ti mit szerettek a karácsonyban? Mi az, ami miatt úgy érzitek, ez az ünnep nemcsak a vásárlásról szól? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben!
Üdv: Kriszti :) 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!