Ugrás a fő tartalomra

KÖNYVAJÁNLÓ: Agatha Christie - Az Álmok Háza

Sziasztok!

Miután hagytam, hogy egy kicsit emésszétek a Christie-ajánlók áradatát, és írtam egy-két másik könyvről is, most ismét egy remekművel érkeztem. Amikor ez a kötet a kezembe került, nem sok reményt fűztem hozzá, és nem azért, mert bármi kétségem is felmerült volna Agatha Christie zsenialitását illetően, hanem azért, mert már napok óta csak szenvedtem az olvasással. Akkoriban éppen ezredik próbát tettem a Gyűrűk urával, na meg a Faust meg más kötelezők is ott ültek a nyakamon, és eme kínzó terheltség alatt naná, hogy semmi kedvem nem volt belemélyedni egyik olvasandó kötetbe sem. Elővettem hát egy jó öreg Christie-könyvet, és láss csodát, úgy belemerültem, hogy nyomban ki is végeztem, és a kedvem is megjött az olvasáshoz. 
Információk


Az íróról

Agatha Christie, a krimi koronázatlan királynője 1890-ben látta meg a napvilágot. 1912-ben megismerkedett első férjével, Archibald Christie-vel, akivel 1914-ben összeházasodtak. Egy gyermekük született, Rosalinda Margaret Clarissa Christie, 1919. augusztus 19-én. (Csak azért említem, mert én is augusztus 19-ei vagyok, csak nyolcvan évvel későbbről egy másik országból másik szülőktől...) A háború alatt kórházakban segédkezett. 1926-ban Archibald bejelentette, hogy válni akar, ugyanis beleszeretett egy másik nőbe, bizonyos Nancy Neele-be, akivel még azon a hétvégén el is utaztak. Aznap este Agatha eltűnt. Azonnal kutatást indítottak utána, amely tizenegy napig semmilyen eredménnyel nem járt, mikor is egy yorkshire-i hotelbe n azonosították az írónőt, ahová Mrs. Teresa Neele néven jelentkezett be. Az orvosok amnéziát diagnosztizáltak, ám eltűnésének oka még ma is kétséges. Egyesek szerint idegösszeomlás kapott, mások szerint csak férjét akarta bosszantani. Akárhogy is legyen, 1928-ban elvált Archibaldtól. Két évvel később találkozott Max Mallowan-nel, egy fiatal régésszel, akivel nemsokára össze is házasodott. Christie gyakorta segédkezett férjének a közel-keleti ásatások során.  1976. január 12-én halt meg Wallinfordban. (Férje 1978. augusztus 19-én halt meg... Csak, hogy érezzétek.)

Írói munkásságát mai napig nagyra becsülik, művei világhírűek. Könyveinek legismertebb alakja Hercule Poirot, a belga magándetektív, illetve a viktoriánus vénkisasszony Miss Marple.

A könyvről

Eredeti cím: While The Light Lasts
Műfaj: krimi, romantikus (?)
Kiadó: Európa, Aquila, Magyar Könyvklub
Kiadás éve: 1997
Magyarul megjelent: 2001, 2007, 2014
Fordította: Borbás Mária, N. Kiss Zsuzsa
Oldalszám: 204, 238, 240
Ár: 2490 Ft
Molyértékelés: 84% (76 csillagozás)
Fülszöveg:
"Hercule Poirot, minden idők leghíresebb nyomozója halott. Miss Marple, a zseniális szimatú öregkisasszony sincs már az élők sorában. Alkotójuk, Agatha Christie is eltávozott 1976-ban – és mégis új meglepetéssel szolgál híveinek: angol kiadója kötetbe gyűjtötte a szerző élete során folyóiratokban, elfeledett antológiákban megjelent írásait, és átnyújt belőlük egy csokorravalót – méghozzá nem is akármilyen csokorravalót – Christie hűséges olvasótáborának. A kilenc elbeszélés Agatha Christie jeles tulajdonságainak egy-egy tükörcserepe, s egybegyűjtve ragyogó tükre a szerzőnek. Akad a kötetben romantikus elbeszélés, a misztikum határát súroló história, humorral elegyített krimi, kincsvadászat és igazi-valódi detektívtörténet, hullával, gyanúsítottakkal és természetesen tettessel – akinek kilétére ki más derít fényt, mint a halhatatlan Hercule Poirot!"
Idézet:

"Én, én nem vagyok ilyen. A tehetséget, amely bennem megvan, másban is üdvözölném. No persze, az én területemen senki sincs hozzám fogható. C'est dommage! Nagy kár! De ha már így van, minden képmutatás nélkül beismerem, hogy nagy ember vagyok. Szokatlan mértékben megvan benne a rend, a módszer, a pszichológia. Egy szóval - Hercule Poirot vagyok! Miért is vörösödnék el, és dadognék és hebegnék, hogy ó, igazából milyen ostoba is vagyok? Nem lenne igaz."

[Hercule Poirot és az ő egója]

A kötetben található történetek: Az Álmok Háza, A színésznő, A szakadék, Karácsonyi kaland, A magányos isten, A Man szigeti kincs, Tejfehér falakon belül, A bagdadi láda rejtélye, Míg ki nem huny a fény

A véleményem

A történetek

A kötet előszavában elég érdekes információkat tudhatunk meg Tony Madewar-től Agatha Christie életét illetően. Az elbeszélések mindegyike után ugyanúgy az ő tollából utószó olvasható, amelyben pár szót ejt az aktuális történetről, a keletkezéséről, magyarázatokat fűzz hozzá, illetve Christie életének releváns részéről is beszél. Nekem ez a része nagyon tetszett. Kihúzott ugyan a történetek keltette különös, sejtelmes hangulatból, de vissza is tartott valamiképpen.

Az Álmok Háza:

"Ez a történet John Segrave-ről szól - életéről, amely nem volt kielégítő; szerelméről, amely beteljesületlen maradt; álmairól és haláláról; és ha az utóbbi kettőben megtalálta, ami az első kettőben megtagadtatott tőle, talán mégis sikeresnek tekinthető az élete."
Nyomasztó, kellemetlen légkör vesz körül minket ezen történet olvasásakor. A fehér falú, gyönyörű ház és Segrave megfoghatatlan álma ott lebeg a szemünk előtt, néha valahol a távolban bújuk, máskor pedig mintha csak egy karnyújtásnyira magasodna fölöttünk. A szerelmi háromszög további feszültséget teremt, felcsigáz minket, mintha mi is azokat a szorongató érzéseket élnénk át, amiket Segrave, miközben a hangvétel angolosan személytelen. Habár ebben a történetben nyoma sincs bűnügynek vagy rendhagyó módszerekkel intézkedő detektíveknek, mégis minden Christie rajongó fantáziáját magával ragadja.

A színésznő:

Ez az elbeszélés már közelebb áll az általunk ismert Agatha Christie stílusához. Egy gyönyörű, sikeres nő van a főszerepben, akinek a múltja sötét titkokat rejt, egy nő, akinek kellő esze és tehetsége van ahhoz, hogy megvédje saját magát. Ezúttal Christie nem él a megoldhatatlannak látszó rejtély varázsával, csupán a kiszámítható sejtelmesség és a visszafogott titkolózás kifizetődő módszeréhez nyúl, a gördülékeny, egyszerű stílus orránál fogva vezeti az olvasót egészen az utolsó szóig.

A szakadék:

Adott egy unalmas, nem különösen megnyerő külsejű hölgy, egy csinos, városi nő és a kettejük közé szorult, édes tudatlanságban hempergő férfi. Teljesen átlagos helyzettel indít a történet, amelyben a reménytelen szerelemtől elfásult nő hirtelen előnyhöz jut, a hatalom megrészegíti és kihozza belőle a legrosszabbat. A csendesen, kiszámíthatóan folydogáló cselekmény elgondolkodtató, filozofikus hangvételre vált, majd az utolsó oldalakon megrendítő végkifejletbe torkollik. 

Karácsonyi kaland:
"Nekem az a mesterségem, hogy tudjak dolgokat."
Hercule Poirot az Edincott család vendégszeretetét élvezi, finom vacsorákon vesz részt, és hagyja, hogy a vidáman játszadozó gyermekek megformálják tökéletes tojásdad fejét hóból. Azonban a detektív az ünnepek alatt is detektív, s nem is a mi Poirot barátunkról volna szó, ha nem ütközött volna bele egy bűnténybe.A történetvezetés egyszerű, rendezett és felettébb figyelemreméltó, híven tükrözi annak főszereplőjét, a nagy Hercule Poirot-t. 

A magányos isten:
"Feltételezhetjük, hogy a magányos kis isten ismerte az emberi természet rút hálátlanságát. Mint istenségnek, kiváló alkalma volt megfigyelni, és mégis, a megpróbáltatás idején ő, akinek valaha megszámlálhatatlan áldozatot ajánlottak fel, most ő élt áldozattal. Feláldozta az egyedüli két embert, aki imádta őt egy idegen országban, és ez bizonyítja, milyen nagy is volt a maga módján ez a kis isten - hiszen feláldozta mindenét."
Frank Oliver hazatérve Angliába egyre inkább egyedül érzi magát. Egyik nap, magányában rátalál a British Múzeum egyik elhanyagolt, jelentéktelen darabjára, egy elnagyoltan megformált szoborra, a magányos istenre. Ők ketten sorsközösséget vállalnak, és Frank Oliver már nem érzi olyan egyedül magát. Az elkeseredett hangvételű elbeszélés a magány sötét útvesztőjébe kalauzol minket, amelyből van kiút, csak meg kell találni. Christie mesterien ülteti bele a társtalanság reménytelenségében olykor felsejlő boldog jövőképet, hogy aztán a zárlatban kielégülten, csalódott derűvel búcsúzzunk a kis istentől.

A Man szigeti kincs:

Juan és Fenella nagybátyja meghal, rájuk hagyja a házát és csekélyke vagyonát, és egy különös kalandra invitálja őket. A Man sziget négy különböző pontján a család rég elveszett kincse van elrejtve, nekik pedig az a feladatuk, hogy megtalálják az azt rejtő "ládákat". Azonban semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, a férfi két másik rokonának is megadja a lehetőséget a meggazdagodásra. A tét nagy, a veszély pedig egyre nő. Az olvasó egy megszervezett kincsvadászat izgalmát élheti át, miközben teljes értetlenséggel áll a történések előtt.

Tejfehér falakon belül:
"Tejfehér falakon belül,
hová selyem hull függönyül,
kristálytengernek mélyiből
tűnik az aranyalma föl." 
A művészi zsenialitástól övezett, ambivalens érzésekkel teli atmoszféra egy festő különös lelkivilágába enged bepillantást, mely a gyönyörű, szőke Isobel karjai közt pihen, és tűri az odaadó Jane bosszantó simogatását. A szerelem kettősségéről szóló, kétértelmű kijelentéssel lezárt elbeszélés kellemetlen, különös érzéseket hagy maga után, amelyektől az ember csak nehezen engedi el a történet fonalát.

A bagdadi láda rejtélye: 

Hercule Poirot egy fiatal, gyönyörűséges hölgy kérése kezd foglalkozni azzal a lezártnak tekintett, kézenfekvő megoldással kecsegtető bűntény kibogozásának. Arthur Hastings természetesen figyelemmel kíséri Poirot nyomozását, amely a nagyközönség számára meglepő, ám a detektív által várt eredménnyel zárul. A bagdadi láda rejtélye tipikus Poirot-történet gyilkossággal a középpontjában.

Míg ki nem huny a fény:
"Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?"
Afrika távoli dohányültetvényeire repít minket a történet, melyben egy férjezett asszonynak a szerelem és a jólét között kell választania. Az eltitkolt, beteljesületlen vágyak a sorok közül csak úgy ordítanak felénk, ellepik a szereplők lelkét, majd kegyetlenül előretörnek, és meghúzzák a ravaszt. Elgondolkodtató, fájdalmas kimenetelű romantikus történet, amely Christie rendkívüli stílusával valami egészen fantasztikus hatást kelt. 

A fentebbi történeteket mind imádtam, mindegyik magával ragadott. A sajátságos hangulatvilág különös hatott rám, Christie történetvezetése pedig egyszerűen nem hagyta, hogy abbahagyjam az olvasást.

Miért ajánlom?
- Christie más oldalát is megmutatja
- magával ragadó
- fájdalmas, nyomasztó, elgondolkodtató

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!