Ugrás a fő tartalomra

Molnár Krisztina Rita: Kréta-rajz (Maléna kertje 2.)

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben egy olyan könyvet fogok bemutatni, ami merőben eltér az érdeklődési körömtől. Egyrészt azért, mert gyerekkönyv, másrészt azért, mert még csak nem is abból a fajtából való, amit én nyolcévesen előnyben részesítettem, tehát nem gyerek-krimi (nincs ilyen szó). Hogy milyen hatással volt rám a Kréta-rajz, azt lejjebb olvashatjátok.
Információk


Az íróról

Molnár Krisztina Rita 1967-ben született Budapesten. Édesapja, Molnár László zeneszerző és karmester, édesanyja Ferenczi Mária. Három gyermeke van. Költő, tanító és múzuempedagMaléna kerje gyermekkönyv, a Különlét és a Közelkép című verseskötetek és a Mákszem és Gubó eltűn(őd)ik. 
ógus. Művei közé tartozik a

A könyvről

Műfaj: meseregény, gyermek iroldalom
Szemszög: E/3 és E/1
Korhatár: 7-10 (a könyvtárosnéni ajánlásával)
Kiadó: Naphegy Kiadó
Eredeti kiadás éve: 2016
Oldalszám: 216
Ár: 3400 Ft
Molyértékelés: 3 csillagozás
A sorozat további kötetei: Maléna kertje
Fülszöveg:

"A Naphegy jelentette meg a szerző első, nagysikerű meseregényét, a Maléna kertjét. Az igényes, kifinomult, képekben és jelképekben bővelkedő történet a Kréta-rajzban folytatódik, és ismételten magával sodorja gyermek és felnőtt olvasóját. Simonyi Cecília nagy részletgazdagsággal kidolgozott illusztrációi különleges harmóniában élnek a szöveggel, és nagyon sokat adnak hozzá ahhoz a hangulathoz, melyben örömmel elmerülhet az olvasó."

A véleményem

A történet

"Néha épp az vezet a megoldáshoz, ha elkanyarodunk a fő ösvényről."

Janó, Luca és Maléna, valamint kedvenc tücskük Szibill elválni kényszerülnek, ugyanis a családi nyaralást egyikük sem úszhatja meg. Luca a rokonaihoz készül vidékre, Maléna Krétára repül a szüleivel, míg Janó otthon marad. Rettentően szomorúak, hiszen sokáig nem találkozhatnak egymással, és az élményeiket is külön-külön kell szerezniük. Ekkor áll elő Szibill a nagyszerű ötlettel: írjanak naplót. A két lány természetesen ezt remek ötletnek tartja, csak Janó vonakodik, de  végül őt is sikerül meggyőzni. Mindhárman beszámolnak egymásnak a külön eltöltött napokról. 

Be kell vallanom, annak ellenére, hogy ez egy meseregény, ráadásul abszolúte nem az én stílusom, nagyon megfogott. A történet maga nagyon egyszerű, a cselekmény sem túl bonyolult, elvé
gre egy gyerekeknek szóló könyvről beszélünk, azonban mégis varázslatos.

"Bari mama azt mondta rá, hogy pite, mire én kijavítottam, de anya rám szólt, és azt mondta, hogy Bari mama nem is tévedett nagyot, mert sok nyelvben van a pitához hasonló szó, a magyarban például a pite az. És hogy ez a görög szó végigvándorolt a világon, és amerre járt, ott megtelepedett. Nálunk pite lett belőle, és egy kicsit másfajta lepényt jelent, de ez csak azért van, mert a görög és a magyar konyha különbözik. Ez nagyon tetszett nekem, és remélem szerintetek is izgalmas, hogy egy szó vándorolni tud. Jó, nyilván egy vándor viszi magával, akárcsak a pitét a tarisznyájában, de akkor is."

A legjobban az tetszett benne, hogy milyen szépen megismertetett minket különböző dolgokkal. Janó, akinek jóval rövidebb nyaralás jutott, mint a barátainak, annyi új dologgal nem találkozik, de hét fontos szót mégiscsak kiválaszt, és azt bemutatja nekünk. Luca vidékre utazik az unokatestvéreihez. Bár nekem már nem újdonság, hogy mit szoktak egy tanyán csinálni, a gyerekek valószínűleg így ismerkednek meg azzal, ami ott folyik. Gondolok itt persze azokra a városban felnövő kicsikre, akik nem járnak piacra vagy mondjuk gombászni. Maléna külföldre megy, pontosabban Krétára. Egy teljesen idegen környezetet mutat be, mítoszokat mesél el, múzeumi tárgyakat mutat be, miközben a görög szokásokból is kapunk egy kis ízelítőt. Mindezt úgy, hogy nem kell halálra unnunk magunkat a száraz, tudományos nyelv és a szakzsargon miatt, hiszen egy kislány kalauzol körbe minket. 

Ezenkívül muszáj megjegyeznem, hogy bár meseregény, egyetlen, kissé elrugaszkodott elemet találtam benne, ami valahogy mintha nem is igazán illene a történetbe. Ő Szibill, aki beszél és tanácsokat ad. Ő ugyebár egy tücsök. A legfurább pedig az, hogy nemcsak Maléna és a barátai kezelik őt úgy, mint egy embert, hanem a felnőttek is. Pedig a könyv elég életszerű jeleneteket mutat be, nem ódzkodik attól sem, hogy elszomorító, veszélyes vagy egy gyermek számára igencsak ijesztő  részleteket tárjon az olvasói elé. Ez külön tetszett, ugyanis így nem egy idillikus, minden ízében mű világot láthattunk, hanem a sajátunkat, ami néha jó, néha nem, de mégis lehet élvezni. 

A karakterek

Füge Maléna tulajdonképpen a főszereplő. Az ő naplója a leghosszabb, és azt hiszem, ő is a leglelkesebb. Kedves, érdeklődő kislány, akinek elég jó az anyagi háttere. Az anyukája egy múzeumban dolgozik, azt viszont nem tudom, hogy az apukája mit csinál. Nekem igazán tetszettek Maléna meglátásai. 

"A tenger például... sosem tudtam elképzelni a végtelent, amikor Kati néni matek órán beszélt róla, de most, hogy a saját szememmel láttam a vizet, aminek sehol nincs vége, azt hiszem, kezdem érteni, mit is jelenthet."
Pásztor Luca vörös hajú, élénk lány, aki nagyon szereti a vidéki életet és az állatokat. Van otthon tengerimalaca, sündisznója és ki tudja még, mi mindene. Lucát is nagyon kedveltem. 

Janó családi helyzete sokkal neccesebb, mint a többieké. Az anyukája elment, így az apjával és a nagymamájával él, valamint a bátyjával, Sanyival. Ők ketten Balatonra mennek néhány napra, ahol Janó horgászni tanul. Hajóskapitány szeretne lenni. Nem igazán szeret írni, de megteszi a lányok kedvéért. Nekem személy szerint az ő naplója tetszett a legjobban, főleg, mert megmutatta, hogy egy kevésbé izgalmas helyzetből is mennyi mindent ki lehet hozni.

Szibill valamiféle varázstücsök lehet, aki nagyon idős. Ő játssza tulajdonképpen azon felnőttek szerepét, akik szót értenek a gyerekekkel. Bölcsen terelgeti a három gyereket, miközben lassan megismerteti őket a világgal. 

Kedvenc idézet(ek):

"A kultúra végül is a könyvek, meg az iskola, meg az orrfújás, meg hogy késsel, villával eszünk."

Kinek ajánlom?

- aki szeretne rövid időre megint gyerek lenni
- aki kikapcsolódásra vágyik
- aki szereti az illusztrált könyveket
- aki úgy érzi, a mesékből sosem lehet kinőni
- aki unja a didaktikus gyerekkönyveket

Megjegyzés: Illusztrációk

A Pán Péter még tavasszal olvastam ki, ha jól emlékszem. Akkor nem sok szót ejtettem az illusztrációkról, és most sem tervezek sokat. Ennek ellenére megemlíteném őket, ugyanis ugyanaz a személy illusztrálta mindkét könyvet, méghozzá Simonyi Cecília. Szerintem mindkét esetben remek munkát végzett. A rajzai pompásan illettek a jelenetekhez. Íme egy kis kedvcsináló:



Nekem személy szerint ez a kedvencem





Ti szerettek gyerekkönyveket olvasni? Ismeritek Simonyi Cecília munkásságát? Mit szóltok az illusztrált könyvekhez? Írjátok meg kommentben a véleményeteket és gondolataitokat!

Megjegyzések

  1. Kedves Illúzióromboló! :)
    Először is nagyon tetszik a blog és a címe! Magam is a valóság híve vagyok.
    Másfelől bemutatkozom: az ajánlott könyv szerzője vagyok. A google értesít róla email-ben, ha valahol megemlítődik a nevem, így szereztem tudomást erről a bejegyzésről, amit örömmel meg is fogok osztani a Maléna kertje oldalán.

    Köszönöm, hogy írtál a könyvről, és azt is, amit.
    Ha megengedsz Szibill ügyében egy pár szót... A Maléna kertje "betétregénye" a Kréta-rajz, abban a könyvben, ami valójában egy Ovidius-parafrázis, kiderül, hogy Szibill a görög mitológiából ismert Szibilla tulajdonképpen, aki több ezer éve él már, mert még mindig nem fogyott el az az idő, amit Apollontól kapott ajándékba, Így kerül e jelenbe. A Kréta-rajz során már minden szereplő ismeri őt, ezért nem tér rá ki újra a gyerekek naplója. A nyár vége a Maléna kertje végén olvasható, abból Szibill további sorsa is kiderül. :)
    Magamról pedig nem tanító vagyok, hanem gimnáziumi magyartanár, épp ezért rendkívül jólesik a didaktikusság-mentesség mint dicséret. Köszönöm!
    Szeretettel kívánok további őszinte könyvélményeket: Molnár Krisztina Rita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen a kommentedet! Azóta sikerült elolvasnom az első részt is, és így megvilágosodtam. Köszönöm, hogy megmagyaráztad és azt is, hogy időt szántál a bejegyzésemre :)
      Üdv: Kriszti :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Még 10 aranyköpés, mert csak

Sziasztok!
Az első ilyen posztomat még augusztusban tettem ki, de elég népszerűnek bizonyult. Most, hogy már vége a tanévnek, arra gondoltam, hogy hozok nektek még 10 aranyköpést, amit az én drága osztályomnak köszönhetek, illetve egy kis újítás által a családomnak is. Ha készen álltok arra, hogy teljes lefáradjatok, olvassátok tovább!

A 10 legfontosabb dolog, amit 18 év alatt megtanultam

Sziasztok!
A világon két fajta ember létezik: aki szereti a szülinapját és aki nem. Ennek alapján én valami szuper képességű mutáns lehetek, mert engem nem érdekel különösebben ez az egész. Az ajándéknak persze örülök, de nem visítozom és nem ébredek gyomorgörccsel a születésnapomon. Ez valami gyári hiba lehet nálam, el kell fogadni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy kicsit izgatott voltam, amikor végre valahára nagykorú lettem. Fura ebbe belegondolni, főleg úgy, hogy előttem az érettségi, az egyetem, az egész élet. Olyan ez, mint egy folyton pörgő körhinta, amiből legszívesebben azonnal kiszállnék. Mindazonáltal nem hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, még akkor sem, ha történetesen ma van az én nagy napom. Összeszedtem nektek 10 dolgot, amit én kevéske éveim alatt megtanultam.