Ugrás a fő tartalomra

KÖNYVAJÁNLÓ Geroge Orwell: 1984

Sziasztok!
Nagy Testvér figyel téged
Mostanában sehogy sem sikerült értelmes bejegyzéseket írnom, elnézést kérek érte. A legutóbbi könyvek, amikről úgy döntöttem, hogy érdemes hosszabban írni, valahogy ambivalens érzéseket hagytak bennem, ami részben jó, részben meg kellemetlen. (Na, ugye? Én megmondtam.) A mostani ajánlómat borzasztó nehéz megírnom, mert még mindig olyan erős érzelmi sokkban vagyok, hogy szinte alig létezem. Ez a könyv pofán vágott, de úgy, hogy nem tudom, hogyan álljak talpra. 

Információk

Az íróról

George Orwell Eric Arthur Blair néven született Indiában 1903-ban. Az Etonban tanult, de nem sikerült egyetemi ösztöndíjat szereznie, ezért visszament Indiába. Regényei elismerést hoztak számára, de a bevételből mégsem tudott megélni, ezért tanított, és egy könyvesboltban is dolgozott. Két legfontosabb regénye, az 1984 és az Állatfarm mellett több könyvet is írt, például a Légszomjat, amelyet 1939-ben adtak ki, vagy A lelkész lányát. Fő művének megjelenése után röviddel, 1950-ben tüdőbajban elhalálozott. 

A könyvről
"A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ"

Eredeti cím: 1984
Műfaj: disztópia, filozofikus regény
Szemszög: E/3
Korhatár: - (azért én egy 14+osat megszavaznék)
Kiadó: Európa Kiadó, Forum, "Magyar Október" Szabadsajtó
Eredeti kiadás éve: 1949
Magyarul megjelent: 1986, 1989, 1996, 1999, 2000, 2001, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014
Fordította: Szíjgyártó László, Antal György
Oldalszám: 192/246/374/344/342/358/360
Ár:  850 Ft - 3490 Ft
Molyértékelés: 92% (2463 szavazat)
Fülszöveg:
"1988-ban ​​kommentálva az 1984-et, a valóságos és jelképes évszám között tűnődően botorkálva szükségszerű a kérdés: a történelmi rémképet illetően érvényes-e, érvényes maradt-e Orwell regénye? Nem és igen. Igen és nem. Nem, ha megkönnyebbülten nyugtázhatjuk, hogy az a totalitárius diktatúra, amely az 1984-ben megjelenik, a regény megírása óta nem valósult meg a valóságos történelemben, és a kommentár fogalmazása közben nincs jele – kopogjuk le, persze – , hogy a közeljövőben bármelyik nagyhatalom megvalósítani kívánná. Igen, ha a tegnapi történelem némely államalakzatára gondolunk. Nem a náci Németországra, nem a sztálini Szovjetunióra, hanem időben közelebbi képződményekre: Enver Hodzsa Albániájára, Pol Pot Kambodzsájára. Hogy jelen idejű államképződményeket a diplomáciai illem okából ne említsünk. Röviden elmerengve ennyit mondhatunk ma az 1984 történetfilozófiai érvényességéről. És a regény? Ünnepelték és kiátkozták a hidegháború hosszú évei során. A sorompótól balra ezért, a sorompótól jobbra azért. Jelképpé és jelszóvá lett. Sorompó arra kell, hogy két oldalán ugyanazt a szöveget kétféleképpen lehessen érteni és értelmezni. Regény azonban nem arra való, hogy jelkép és jelszó legyen. Regény arra való, hogy olvassák, hogy szabadon olvasható legyen."
A véleményem
"Aki uralja a múltat, uralja a jövőt...
Aki uralja a jelent, uralja a múltat is."

Winston 39 éves és az irattári osztályon dolgozik, ahol nemes egyszerűséggel hamisítással foglalkoznak. Az aktuális hírekhez igazítják a régebben kiadott újságcikkeket, tehát a múltat a jelenhez alakítják. Winston hű párttagnak tetteti magát, mégis újra és újra elköveti a lehető legnagyobb hibát: a gondolatbűnt. Gyűlöli Nagy Testvért, nem hisz a Pártban és az Angszoc elveiben sem. Egy napon aztán különös üzenetet kap, egy furcsa meghívást, amelynek képtelen ellenállni. Winston később már nemcsak a fejében követi el a bűnöket, hanem fizikailag is megteszi azt, amire eddig csak gondolni mert...
 

"A Párt által megrajzolt eszménykép valamilyen óriási, félelmetes és ragyogó dolog volt - a vas és acél, az óriási gépek és ijesztő fegyveresek országa, egy nemzet, amely harcosokból és fanatikusokból áll, akik tökéletes egységben menetelnek előre, mind ugyanazokat a gondolatokat gondolják és ugyanazokat a jelszavakat üvöltik, örökké dolgoznak, harcolnak, győznek és üldöznek - háromszázmillió egyforma arcú ember. Ezzel szemben a valóság:pusztuló, mocskos városok, amelyekben rosszul táplált emberek mászkálnak ide-oda lyukas cipőkben, s omladozó tizenkilencedik századi házakban laknak, amelyeknek állandóan kelkáposzta- és büdös mosogatószaguk van."

Sajnálom, hogy ilyen lagymatag történetleírást sikerült csak összekaparnom, de egyszerűen képtelen vagyok átadni azt az ijesztő, és mégis bizarrul lehetséges helyzetet, amiben Winston él. A zsarnokság és az elnyomás új szintjét ismerhettem meg ezen könyv által, azt, amikor az embernek nemcsak a tetteit korlátozhatják, hanem a gondolatait, sőt, az érzéseit is. Mintha az ember nem is volna más, csupán egy játékszer, az agy pedig nem egy komplikált szerv volna, hanem egy kapcsoló, amelynek működését egyetlen kattintással ki lehetne kapcsolni. 

"Az érzéseidet nem változtathatják meg. Hiszen magad sem tudod megváltoztatni őket, még ha akarnád is. A legapróbb részletekig felfedhetnek minden, amit tettél, mondtál vagy gondoltál; a szíved belseje azonban, amelynek működése önmagad számára is rejtély, bevehetetlen."

Amikor az irodalomtanárom azt mondta, hogy ez a könyv gyomorforgató, nem értettem, mire gondol. Nem kellett sokáig várnom arra, hogy én is erre a megállapításra jussak. Megrázó volt, rémisztő, visszataszító és valóságos. Túlságosan valóságos. 

Jelenet az 1984 című filmből. 
George Orwell kiválóan bánt a szavakkal, és a fordítónak is jár a dicséret. A hangulatfestés, bármilyen bizarrul is hangzik, csodálatos volt. A stílus egyszerű volt, de a képek, amiket az ember fejében alkotott már korántsem jellemezhetőek ilyen könnyedén. Az utolsó 50 oldal olvasása közben szabályszerűen remegett a hangom (igen, hangosan olvastam), mert képtelen voltam felfogni azt a terrort, amit Orwell ábrázolt. Szerintem a karakterek akkor váltak igazán élővé, és ez egyszerűen lesokkolt. Mégis hogy képes ilyen szenvtelenül, ekkora hittel és nyers hatalomvággyal uralni egy emberi lényt? Hogy befolyásolhatják mások azt, amit még mi sem tudunk korlátok köré szorítani? Hogy képesek úgy irányítani a világot, mintha az csupán az ember fejében létezne? Hogy tarthatnak fenn egy ilyen kegyetlen diktatúrát? Hogy változtathatják meg a tudatunkat úgy, hogy valójában nem teszik meg? És ami még fontosabb: miért? 

"Soha többé nem leszel képes mindennapi emberi érzelmekre. Minden meghal benned. Soha többé nem leszel képes szerelemre, barátságra, nem leszel képes örülni az életnek, nem leszel képes nevetni, érdeklődni valami iránt, nem leszel képes bátorságra, becsületességre. Üres leszel. Üresre facsarunk, aztán megtöltünk önmagunkkal."

És tudjátok mit? Azt hiszem, tudom a választ. 

Kinek ajánlom?
- MINDENKINEK (Elnézést a nagybetűkért, de valahogy nyomatékosítanom kellett a véleményemet. Szerintem mindenki sokat tanulhat ebből a könyvből.)

Megjegyzések: 
1. O'Brient végig úgy képzeltem el, mint Mycroft Holmest.
2. Versenyre olvastam el a könyvet, de... el nem tudom mondani, hogy mennyire élveztem! Abszolúte nem az volt a benyomásom, hogy nekem ezt kötelező olvasnom, hanem az, hogy muszáj. Muszáj, mert érdekel, mert tanulhatok belőle, mert fantasztikus és kegyetlenül őszinte. 
3. Olvastam az Állatfarmot is, még régebben, bár a verseny miatt azt is el kellett olvasnom, szóval mindegy, és azt is nagyon szerettem. Orwell egy zseni volt. Egy szadista, de lényeglátó zseni. 
4. Kedvenc idézetem:

"A legjobb könyvek, értette meg, azok, amelyek azt mondják el az embernek, amit már tud."
5. Az újbeszél egyszerre vívja ki a csodálatomat és az utálatomat. Ez duplagondol.

Ti olvastátok Orwell valamelyik könyvét? Mit gondoltok róluk? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben! Köszönöm a figyelmet :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Még 10 aranyköpés, mert csak

Sziasztok!
Az első ilyen posztomat még augusztusban tettem ki, de elég népszerűnek bizonyult. Most, hogy már vége a tanévnek, arra gondoltam, hogy hozok nektek még 10 aranyköpést, amit az én drága osztályomnak köszönhetek, illetve egy kis újítás által a családomnak is. Ha készen álltok arra, hogy teljes lefáradjatok, olvassátok tovább!

A 10 legfontosabb dolog, amit 18 év alatt megtanultam

Sziasztok!
A világon két fajta ember létezik: aki szereti a szülinapját és aki nem. Ennek alapján én valami szuper képességű mutáns lehetek, mert engem nem érdekel különösebben ez az egész. Az ajándéknak persze örülök, de nem visítozom és nem ébredek gyomorgörccsel a születésnapomon. Ez valami gyári hiba lehet nálam, el kell fogadni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy kicsit izgatott voltam, amikor végre valahára nagykorú lettem. Fura ebbe belegondolni, főleg úgy, hogy előttem az érettségi, az egyetem, az egész élet. Olyan ez, mint egy folyton pörgő körhinta, amiből legszívesebben azonnal kiszállnék. Mindazonáltal nem hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, még akkor sem, ha történetesen ma van az én nagy napom. Összeszedtem nektek 10 dolgot, amit én kevéske éveim alatt megtanultam.