Ugrás a fő tartalomra

2017. Január

Sziasztok!

Végül is csak három napot késtem a bejegyzéssel! Mi az ahhoz az időhöz képest, amennyit késhettem volna! Ugye? Nem is húzom tovább az időt, kezdjük!


1. Neil Gaiman: Csillagpor (moly.hu)
"Neil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.
Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított."
Első Gaiman-regényem, amit kicsit szégyellek, ugyanis rengeteg helyen olvastam már, hogy jók a könyvei, jó a stílusa stb. Úgy gondoltam, most megpróbálkozom vele. Ami azt illeti, az elején nagyon szerettem ezt a regényt, izgalmas és bájos volt egyszerre, viszont később... kiábrándultam belőle. Ellaposodott. 

2. Mészöly Ágnes: Szabadlábon (moly.hu)
"Győri Dani tizenhat éves, kettesben él az anyjával, közepes tanuló egy közepes gimnáziumban, rajong a Barcelonáért, gitározik és mozgássérült, vagy ahogy ő hívja magát: nyomi. Egy rosszul sikerült iskolai program és egy hatalmas otthoni veszekedés után őrült ötlete támad: elemeli anyja hitelkártyáját, vásárol magának egy repülőjegyet, és péntek reggel az iskola helyett Münchenbe indul.
Párizs, Amszterdam és Barcelona, egyetemi kampusz és autópályapihenő, bajor nemesi kastély és kolostor. Full extrás BMW és szakadt teherautó, zenészek, hackerek, örömlányok, deszkások."
Mészöly Ágnessel kapcsolatban már értek pozitív élmények, ezért mertem megpróbálkozni ezzel a regénnyel. Súlyos téma, úgyhogy nem csoda, ha féltem, de szerencsére az írónő tudja mit hogyan kell kezelni, a stílusa pedig egyszerűen magával ragadó.

3. Gabriel García Márquez: Száz év magány (moly.hu)
"E ​könyvet az író saját gyermekkori emlékeiből, tapasztalataiból kiindulva írta. A regény Kolumbia egy kis eldugott falujában, Macondoban játszódik. Nem jó kifejezés a „játszódik”, mert ez a mű minden szempontból rendhagyó. Ahogy az író mondja: „Macondo nem annyira földrajzi hely, mint inkább lelkiállapot.” Ezt a falut sok száz kolumbiai falu hangulatából, az író ezekben töltött gyerekkori emlékeiből ollózta össze. A hangulatot alapvetően meghatározza az éghajlat. Állandóan száraz forróság van, az emberek a napjuk nagy részét árnyékos függőágyakban töltik, hiszen még megmozdulni is nehéz ilyenkor.
Ezekben a falvakban mindent vastag por lep, amit a szél felkavar – de nincs eső, ami lemosná. Az élet hihetetlenül monoton, még az évszakok is csak alig észrevehetően változnak. Az eldugott falvacskákban semmi sem történik. Ilyen körülmények között követhetjük végig egy család történetének száz évét.
A hatalmas házban, ahol a Buendíák élnek, minden megtörténhet. Az öt generáció életét végigköveti a magány. Nincs olyan tagja a családnak, aki életét valamilyen módon ne magányosan élné le. Van, amelyikük a tengert járja, másikuk szerzetes módjára elvonul a világtól, de híres, forradalmár katona is található közöttük. A család férfitagjainak két közös vonásuk van, az egyik a nevük: csak két variáció fordul elő José Arcadio és Aureliano. Ez azért is fontos, mert csak az Aureliánok magva termékeny, és viszi tovább a családot. A másik közös vonás a magány, amelynek oka abban keresendő, hogy nem tudnak szeretni. Egyikük sem szerelemből született és egyikük sem tanult meg szeretni. Ahogy az író mondja: „A magány az én szememben a szolidaritás ellentéte.” Végeredményben e család történetének nincs optimista kicsengése. Egyikük sem tud boldogan élni, nem találják meg helyüket a világban. Talán olyan emberekből állt az öt generáció, akiknek nincs is dolguk itt a földön, csak véletlenül pottyantak ide. Ennek ellenére a Száz év magány fantasztikus könyv. Minden megtörténhet és minden meg is történik benne. Gyerekek születnek malacfarokkal, egy asszony egész életében földet eszik, és szülei csontjait a nyakában hordja, az első José Arcadio felesége, Ursula pedig legalább 120 évig él. És történik mindez teljesen természetesen."
Hosszú, kissé vontatott, de csodálatos könyv. Utólag csak tudom igazán értékelni azokat a leírásokat és eszmefuttatásokat, amelyeket ebben a regényben olvashattam, ugyanis most van összehasonlítási alapom. Csodálattal adózom Márqueznek: sikerült valami olyat alkotnia, ami minden hibája ellenére (mintha olyan sok lenne benne...) képes elkápráztatni bárkit. 


4. Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset (moly.hu)
"Hastings kapitány az első világháború alatt harctéri sebesüléséből lábadozva találkozik John Cavendish-sel, aki meghívja anyja stylesi kúriájába. Mrs. Cavendish, amióta Hastings nem találkozott vele, Mrs. Inglethorp lett, családja nagy bánatára. Szerintük Mr. Inglethorp egyszerű hozományvadász. A leghevesebben a hűséges társalkodónő, Evelyn Howard gyűlöli, annyira, hogy egyszer csak összevész Emily Inglethorppal és otthagyja a házat. Mielőtt elutazna, Hastings kapitány gondjaira bízza volt munkaadóját. „Ezek itt mind hiénák…”, mondja. És nemsokára Mrs. Inglethorpot megmérgezik. Természetesen gyanúsítottban nincs hiány. Ekkor lép színre először Hercule Poirot, a belga menekült, volt rendőr, akit Mrs. Inglethorp fogadott be hat honfitársával együtt. Agatha Christie első krimije."
Ha olvasási válságban szenvedek, előveszek egy Agatha Christie-t, átrágom magam rajta egy délután alatt, és ismét kész vagyok arra, hogy folytassam az aktuális olvasmányaimat. Tudom, hogy ő sem volt tökéletes, a műveiben pedig igenis vannak klisék, ismétlődő motívumok, elunt karakterek, de én akkor is imádom. 

5. Nényei Pál: A Paradicsomkerttől a Pokol Kapujáig (moly.hu)
"Végre eljött a nagy pillanat, amit annyira vártunk:
az Irodalom másodszor is visszavág!
Ebben a másodikban már az… az Irodalom születéséről…?
-– Ó. Ugyanarról szól mind a két kötet? Újra megteremtik a Világot, és vele a Szót, az Irodalmat?
– Igen, pontosan ez a helyzet. Ebben a második kötetben kiderül, hogy Zeusz és Jupiter után (szabadon) bizony egy másik Isten is teremtett egy világot – és ez is a mi világunk! És e kettô csodás találkozásból született meg az, amit ma Irodalomnak nevezünk. Ez a másik Isten, a zsidóké és keresztényeké elég sokban különbözik
az antik istenektôl. Szigorúbb és engedékenyebb is egyben. Jobban is ismerjük ôt, épp ezért nehezebb róla gondolkodnunk. Róla és a Könyvrôl, amibôlaz emberiség megismerhette: a Bibliáról.
A Paradicsomkertben indul ez az izgalmas és felkavaró szellemi utazás, amelynek utolsó állomása Dante Isteni színjátéka.
Ez a második kötet, de hamarosan jön a folytatás!"
 Nényei a sorozat első részével megnyert magának. A második rész szintén tetszett, mindig öröm úgy olvasni irodalmi művekről, hogy nem tananyagként akarják lenyomni a torkomon. Nem mintha engem ez zavarna (na jó, egy kicsit igen), vagy mintha az irodalomtanárom nem próbálná érdekessé, aktuálissá, számunkra is érthetővé és átérezhetővé tenni az irodalmat... Humoros és könnyed kis olvasmány, ami felnyitja az ember szemét, már ha hagyja. 

Nem is kell mondanotok, nagyon rossz hónapom volt, ha az olvasást vesszük. Délutánokon át rágódtam azon, hogy képtelen vagyok leülni a fenekemre és elolvasni egy könyvet. Nincs igazán kiemelkedő könyv a fentiek közül, van, amelyik tetszett és van, amelyik nem. 

Ti mit olvastatok januárban? Írjátok meg kommentben! Üdv: Kriszti :) 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Sorozatajánló - My mad fat diary

Sziasztok! A mostani sorozatajánlót csak az első évad alapján írom meg, és nem csak azért, mert még nem tudtam végignézni (lehasználtam az adatforgalmat mindenhol a házban), hanem azért is, mert maximálisan biztos vagyok abban, hogy a következő két évadot is imádni fogom. 

Fandom, ship, canon avagy legyünk fangirlök együtt!

Sziasztok! Kriszti vagyok, 17 éves és fangirl. Legalábbis félállásban biztosan. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi tesz valakit fangirlé és az is kérdéses, hogy mitől lesz valaki könyvmoly. Tulajdonképpen annyira szubjektív minden ilyesmi, hogy inkább kívülállónak tekintem magam, meg amúgy is: miért kéne mindent és mindenkit kategorizálni? Az viszont igaz, hogy néha nem árt, ha egy kicsit elrendezzük magunkban a dolgokat. Mielőtt még abba a hibába esnétek,  hogy netán egy kedves kis oktató jellegű bejegyzéssel érkeztem, figyelmeztetek mindenkit: ez a poszt elsősorban arról szól, hogy mit gondolok én azokról a dolgokról, amik egy fandomban teljesen természetesek és/vagy amikről folyton megy a vita. Essünk is neki, mert ez egy hosszú-hosszú bejegyzés lesz! Lényeges megemlíteni, hogy a következő kifejezések többnyire a fanfictionökre jellemzőek, de sokszor használatosak azok körében is, akik például nem írnak vagy olvasnak ilyet, csak szeretnek egy-egy sorozatot/könyvet st