Ugrás a fő tartalomra

Alessandro Gatti: A fekete dáma (Sherlock, Lupin és én 1.)

Sziasztok!

Előrebocsátom, hogy ez egy nagyon rövid bejegyzés lesz, ugyanis a sorozatot már többé-kevésbé kiveséztem, főleg a későbbi részeket ugye, ezért nem sok mondanivalóm van, szóval tekintsétek ezt a bejegyzést csupán kiegészítésének. Megegyeztünk? 
A könyvről

Eredeti cím: Il trio della Dama Nera
Műfaj: ifjúsági, krimi, kalandregény
Szemszög: E/1
Korhatár: 10+-ra tippelnék
Eredeti kiadás éve: 2011
Magyarul megjelent: 2013
Kiadó: Manó Könyvek 
Fordította: Todero Anna
Oldalszám: 260
Ár: 2990 Ft
Molyértékelés: 85% (33 csillagozás)
Fülszöveg:
"Elgondolkodtál már azon, mi lett volna, ha a híres nyomozó, Sherlock Holmes és Arséne Lupin, a gáláns szélhámos gyerekkori barátok lettek volna? A történetben Irene Adler kislányként ismerkedik meg velük Saint-Malóban, egy tengerparti városkában Franciaországban. Találkozásuk egybeesik egy rejtélyes gyilkosság, valamint a Pikk Dáma (Martigny asszony) ellopott gyémánt nyakéke utáni nyomozással. Az eszes és kíváncsi Irene a fiúkhoz csapódik, és a trió tagjainak hajmeresztő kalandokban van részük. A csibészes, sodró regényben természetesen győzedelmeskedik a jó, a különc kis figurák megismerik az igaz barátság erejét, és azt, hol a határ bátorság és vakmerőség között. Végül megsejtik azt is, hogy a felnőttek jelenléte és cinkossága néhol igen jótékony lehet."
A sorozat további kötetei: Utolsó felvonás az operában (Sherlock, Lupin és én 2.), A skarlátvörös rózsa rejtélye (Sherlock, Lupin és én 3.) A katedrális árnyéka (Sherlock Lupin és én 4.), A fehér kastély (Sherlock, Lupin és én 5.) A Szajna árnyai (Sherlock, Lupin és én 6.), A Kobra bosszúja (Sherlock, Lupin és én 7.)

A véleményem

A három jó barát már a sorozat kezdetén is bővelkedett kalandokban, igazán nem kell félteni őket. Megvan a magukhoz való eszük, és képesek kinyomozni bármit, elvégre nemcsak egy méltán híres kalandornő tevékeny természetét ismerhetjük meg, hanem az utánozhatatlan Sherlock Holmest és az enyveskezű, de becsületes úri betörőt, Arsene Lupint is. Már a megismerkedésük is kellőképpen izgalmas, és alig telik el néhány nap, már mindannyian tudják, hogy ők hárman egy csónakban eveznek - szó szerint. 

Nekem speciel ez a rész nem tetszett annyira, mint a sorozat további kötetei, talán azért, mert ebben még nem mélyült el annyira a szereplők kapcsolata, itt még csupán a felszínt kapargatják, és a történet sem olyan kiforrott, mint amilyen a második vagy éppen a negyedik kötetben lesz. Ennek ellenére nagyon tetszett, élvezettel olvastam. 

A karakterekről nem tudok sokat mondani, ezt már jó néhányszor kifejtettem. Legyen elég annyi, hogy Sherlock elég holmsos. Ez dicséret. 

Elnézést, tényleg utálom ezt, de egyszerűen erőltetettnek érezném, ha még ezt a kötetet is a végtelenségig elemezném, tekintve, hogy a második és a negyedik rész ismertetésekor már szinte mindent elmondtam, ami erre a könyvre vonatkozik. Egyébként ti hogy vagytok ezekkel a hosszabb sorozatokkal? Szeretitek őket vagy inkább olvastok egyköteteseket? Észrevételeiteket, véleményeteket  írjátok meg kommentben!
Köszönöm a figyelmet :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója 1-2.

Sziasztok!

A bejegyzések megírása mindig hosszú folyamat, ezt mindenki tudja. Még egy egyszerű, átlagos cikket is ki kell(ene) dolgozni, megszerkeszteni, átnézni és kijavítani, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű, nehéz posztot, egy olyat, mint amilyen ez is lesz. Hetek óta próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy végre letudhassam ezt a kritikát is, de csak most jutottam odáig, hogy le is írjam őket. Remélem, hogy teljesen érthető, megfelelő mértékben határozott és őszinte leszek majd.  Kezdjük hát bele a rettegett Egy ikerpár titkos naplója című könyvsorozat első két részének remélhetőleg átfogó kritikájába!