Ugrás a fő tartalomra

Alessandro Gatti: A fekete dáma (Sherlock, Lupin és én 1.)

Sziasztok!

Előrebocsátom, hogy ez egy nagyon rövid bejegyzés lesz, ugyanis a sorozatot már többé-kevésbé kiveséztem, főleg a későbbi részeket ugye, ezért nem sok mondanivalóm van, szóval tekintsétek ezt a bejegyzést csupán kiegészítésének. Megegyeztünk? 
A könyvről

Eredeti cím: Il trio della Dama Nera
Műfaj: ifjúsági, krimi, kalandregény
Szemszög: E/1
Korhatár: 10+-ra tippelnék
Eredeti kiadás éve: 2011
Magyarul megjelent: 2013
Kiadó: Manó Könyvek 
Fordította: Todero Anna
Oldalszám: 260
Ár: 2990 Ft
Molyértékelés: 85% (33 csillagozás)
Fülszöveg:
"Elgondolkodtál már azon, mi lett volna, ha a híres nyomozó, Sherlock Holmes és Arséne Lupin, a gáláns szélhámos gyerekkori barátok lettek volna? A történetben Irene Adler kislányként ismerkedik meg velük Saint-Malóban, egy tengerparti városkában Franciaországban. Találkozásuk egybeesik egy rejtélyes gyilkosság, valamint a Pikk Dáma (Martigny asszony) ellopott gyémánt nyakéke utáni nyomozással. Az eszes és kíváncsi Irene a fiúkhoz csapódik, és a trió tagjainak hajmeresztő kalandokban van részük. A csibészes, sodró regényben természetesen győzedelmeskedik a jó, a különc kis figurák megismerik az igaz barátság erejét, és azt, hol a határ bátorság és vakmerőség között. Végül megsejtik azt is, hogy a felnőttek jelenléte és cinkossága néhol igen jótékony lehet."
A sorozat további kötetei: Utolsó felvonás az operában (Sherlock, Lupin és én 2.), A skarlátvörös rózsa rejtélye (Sherlock, Lupin és én 3.) A katedrális árnyéka (Sherlock Lupin és én 4.), A fehér kastély (Sherlock, Lupin és én 5.) A Szajna árnyai (Sherlock, Lupin és én 6.), A Kobra bosszúja (Sherlock, Lupin és én 7.)

A véleményem

A három jó barát már a sorozat kezdetén is bővelkedett kalandokban, igazán nem kell félteni őket. Megvan a magukhoz való eszük, és képesek kinyomozni bármit, elvégre nemcsak egy méltán híres kalandornő tevékeny természetét ismerhetjük meg, hanem az utánozhatatlan Sherlock Holmest és az enyveskezű, de becsületes úri betörőt, Arsene Lupint is. Már a megismerkedésük is kellőképpen izgalmas, és alig telik el néhány nap, már mindannyian tudják, hogy ők hárman egy csónakban eveznek - szó szerint. 

Nekem speciel ez a rész nem tetszett annyira, mint a sorozat további kötetei, talán azért, mert ebben még nem mélyült el annyira a szereplők kapcsolata, itt még csupán a felszínt kapargatják, és a történet sem olyan kiforrott, mint amilyen a második vagy éppen a negyedik kötetben lesz. Ennek ellenére nagyon tetszett, élvezettel olvastam. 

A karakterekről nem tudok sokat mondani, ezt már jó néhányszor kifejtettem. Legyen elég annyi, hogy Sherlock elég holmsos. Ez dicséret. 

Elnézést, tényleg utálom ezt, de egyszerűen erőltetettnek érezném, ha még ezt a kötetet is a végtelenségig elemezném, tekintve, hogy a második és a negyedik rész ismertetésekor már szinte mindent elmondtam, ami erre a könyvre vonatkozik. Egyébként ti hogy vagytok ezekkel a hosszabb sorozatokkal? Szeretitek őket vagy inkább olvastok egyköteteseket? Észrevételeiteket, véleményeteket  írjátok meg kommentben!
Köszönöm a figyelmet :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Még 10 aranyköpés, mert csak

Sziasztok!
Az első ilyen posztomat még augusztusban tettem ki, de elég népszerűnek bizonyult. Most, hogy már vége a tanévnek, arra gondoltam, hogy hozok nektek még 10 aranyköpést, amit az én drága osztályomnak köszönhetek, illetve egy kis újítás által a családomnak is. Ha készen álltok arra, hogy teljes lefáradjatok, olvassátok tovább!

A 10 legfontosabb dolog, amit 18 év alatt megtanultam

Sziasztok!
A világon két fajta ember létezik: aki szereti a szülinapját és aki nem. Ennek alapján én valami szuper képességű mutáns lehetek, mert engem nem érdekel különösebben ez az egész. Az ajándéknak persze örülök, de nem visítozom és nem ébredek gyomorgörccsel a születésnapomon. Ez valami gyári hiba lehet nálam, el kell fogadni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy kicsit izgatott voltam, amikor végre valahára nagykorú lettem. Fura ebbe belegondolni, főleg úgy, hogy előttem az érettségi, az egyetem, az egész élet. Olyan ez, mint egy folyton pörgő körhinta, amiből legszívesebben azonnal kiszállnék. Mindazonáltal nem hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, még akkor sem, ha történetesen ma van az én nagy napom. Összeszedtem nektek 10 dolgot, amit én kevéske éveim alatt megtanultam.