Ugrás a fő tartalomra

Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben

Sziasztok!

Hogy szeretem-e Rejtőt? Nem tudom, eddig még egy könyvét sem olvastam. Fogalmam sincs, hogy ez műveletlenségnek számít-e, de tény, hogy eddig még nem akadt a kezembe egy sem a művei közül. A mostani darabot egy irodalmi verseny miatt olvastam el, méghozzá pdf-ben, szóval mire a végére értem a szemem majd' kiégett (az ebookom elromlott...), tehát kétségeim bizony voltak. Hogy ezek mennyire bizonyultak jogosnak, azt lejjebb elmondom.
Információk


Az íróról

Most vége... vége... emberek
Bolond az mind ki vár remél
Ősz van az űrben ősz hideg
S a föld a sárga falevél
Rejtő Jenő:Világromlás, 1923 körül 

Író, kabaré- és színpadi szerző és forgatókönyv író volt, született 1905-ben. Írói álnevén, P. Howardként bűnügyi, légiós regényeket, humoros történeteket írt, Gibson Laveryként pedig westernregényeket. Műveiből hangoskönyvek és filmek is készültek. 

(Sajnálom, hogy nem dolgoztam fel az egész Rejtő-életművet, de momentán kissé szorít az idő. Ígérem, ha lesz még dolgom valamelyik könyvével - és úgy vélem, lesz -, akkor majd írok róla egy kicsit többet is. Köszönöm a megértést!)

A könyvről

Műfaj: krimi
Szemszög: E/3
Korhatár: 10+
Kiadó: Alexandra, Csengőkert, Corvin, Agora, Magvető, Magyar Könyvklub, Ifjúsági,
Kiadás éve: 1939
Oldalszám: 156-282
Ár: 850 Ft- 1000 Ft
Molyértékelés: 91% (689 csillagozás)
Fülszöveg:

"Rejtő egyik legismertebb és legmulatságosabb regénye ez. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc a bubópestis megbetegedés ürügyén vesztegzár alá helyezett nemzetközi közönséggel, minden rendű és rangú szélhámossal szúfolt Grand Hotelben zajlik. Bár az okmány megszerzése csak egypár titokzatos személy érdeke, mégis, a kényszerű bezártság nyomasztó hatására a legkülönfélébb rejtélyes eseményekbe keveredik bele a hotel szinte minden lakója, hogy azután az óriási kavarodásban lelepleződjenek az igazi bűnözők, és fejtetőre állított kalandok során egymásra találjanak az igazi szerelmesek – és az okmány hivatott tulajdonosai, illetve őrzői is. Rejtőnek ebből a regényéből készült a Meztelen diplomata című, nagy sikerű filmvígjáték is."

A véleményem

A történet

A Grand Hotel Kis-Lagonda szigetének legelőkelőbb vendégeit fogadja, azonban szerencsétlen módon a bubópestis ott is ugyanúgy terjed, mint bárhol másutt: a hatóság kénytelen tapintatosan vesztegzár alá helyezni az egész kócerájt. Eme váratlan kellemetlenséget követően több körülmény is kikészíti a kedves vendégeket, például gyilkosság, rablás, zsarolás és hasonló hétköznapi ínyencségek. Vajon ki tette el láb alól Ranke doktort? Hová tűnt Villiersné? És mégis ki a csoda lehet a Maud szobájában rejtőzködő, pizsamás idegen? 

Ha eddig gyermeki hittel viseltettem a gondolat iránt, hogy nem létezik Agatha Christie-jénél kuszább, megfoghatatlanabb és olykor-olykor követhetetlenebb történet, akkor most rettenetesen csalódottnak kellene lennem. Valójában persze egyáltalán nem vagyok az, mert Rejtő Jenő ezen könyve egyáltalán nem lelombozó, sőt...

Ami azt illeti, maga a krimiszál engem nem izgatott különösebben, bár tény, hogy a történet mozgatórugója nem volt más, mint a gyilkosság. Tetszett persze, de annyira érdekfeszítő nem volt. Ráadásul több cselekményszál is volt, ami miatt tényleg nehéz volt kiigazodni azon, hogy ki mikor mit és miért csinált, de ezen felül tudtam emelkedni. (Csak, mert én egy angyal vagyok.)

A romantika, ami ebből a könyvből sem hiányozhatott, nem nyűgözött le. Máskor sem szoktam örömtáncot járni, ha ilyesmiről van szó, úgyhogy ez abszolúte nem a könyv hibája. Sőt, ami azt illeti, nekem még tetszett is, hogy csak ennyire ment bele a dologba. Kicsit hasonlított ez Agatha Christie módszerére; Félix és Maud (nem, nem spoiler, ugyanis már a legelső oldaltól fogva tudni lehet, miről van szó) már a kezdetek kezdete óta egyértelmű, de tartózkodó vonzalmat éreznek egymás iránt.

A legfőbb dolog, ami megfogott ebben a könyvben, és amiért szemet hunytam a tekervényes csavarok fölött (amellett persze, hogy kvázi kötelező volt elolvasnom), az a humor volt. Tudjátok, nekem elég érdekes humor van : kicsit morbid, kicsit gúnyos, kicsit bárgyú. Amolyan szedett-vedett. Ennek ellenére ritkán kapom meg, hogy sótlan vagyok, szóval beérem ezzel a katyvasszal is. Az viszont, hogy én magam sokféle módon szoktam viccelődni, ne tévesszen meg senkit; ez nem azt jelenti, hogy könnyű volna megnevettetni, sőt! Nehéz olyan könyvet találnom, ami igazán hasfogós röhögésre ösztökél, de örömmel jelentem, hogy ez a példány pont ilyen volt. A szüleimnek olvastam éppen fel, és több rész is akadt, ahol meg kellett állnom, mert nem bírtam tovább, kitört belőlem a nevetés. 

Összességében véve egy rövid, olvasmányos könyv volt, ami hétköznapi, de érezhetően erős humorral telítődött, miközben maga a cselekmény nem volt különösebben fontos, teljes mértékben alávetette magát a regény szórakoztató oldalának. Könnyen olvasható, egyedi stílusban íródott, le a kalappal Rejtő előtt.

A karakterek

Rejtő egyik melléfogása az volt, hogy túl sok szereplőt mozgatott. Én speciel ki tudtam igazodni rajta, de ez főként annak köszönhető, hogy 

A) Jegyzeteltem (ne felejtsétek el, hogy versenyre készültem)
B) Jártas vagyok az olyan zagyva (de a minőséget illetően azért utánozhatatlan) történetekben, mint például az Agatha Christie-k.

Egyenként nem szeretném bemutatni őket, mert akkor még kellene írnom vagy három oldalt, és mint már olyan amatőr módon többször is megjegyeztem nektek, jelenleg nincs túl sok időm arra, hogy regényt írjak nektek. Bocsánat, elég szakmaiatlan vagyok ma. 

Nos összefoglalóan annyit tudok mondani a karakterekről, hogy szépen összehozták őket. Kidolgozottak, érdekesek és eredetiek voltak, bár a történet rövidsége és az elbeszélés módja miatt nem sokat tudtunk meg róluk. Főleg mocskos kis titkaikról hullott le a lepel, az érzelmeikről vajmi keveset hallottunk. Elder főfelügyelő egy ügyesen felépített, kicsorbított vonásokkal árnyalódó karakter volt, akit imádtam, de a kedvencem egyértelműen Félix. Ő egy olyan szemtelen, szellemes és szeretnivaló szereplő volt, hogy szükségesnek éreztem egy kicsit csonka alliterációval megnevezni az ő személyét. 

Kinek ajánlom?
- aki könnyedebb krimit keres
- aki rövid olvasmányra vágyik
- aki nevetne
- aki nem szeppen meg tizenöt-húsz szereplő felvonultatásától
- aki szereti a hétköznapi szóhasználatot (nem a stílust... fakton megtanultam, hogy az nem szakszerű.)

Már ennyivel érkeztem, remélem tetszett a bejegyzés! Ti szeretitek Rejtő könyveit? Miket olvastatok tőle? Szerinted mennyire jó, ha egy krimi humorosan van felépítve? Gondolataitokat, véleményeiteket, észrevételeiteket írjátok meg kommentben! Köszönöm a figyelmet :) 

Megjegyzések

  1. Még nem olvastam Rejtő könyvet, eddig nem is gondoltam rá, de az értékelésed meghozta hozzá a kedvem!
    U.i.: Nagyon szeretem a könyves értékeléseidet :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm szépen a kommentedet :) Örülök neki, hogy tetszenek az értékeléseim, és hogy meghoztam a kedvedet Rejtőhöz. Én mostanában azon töprengek, mit olvassak tőle következnek. Valószínűleg A fehér folt lesz :)
      Üdv: Kriszti

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Back To School #2 Tippek, amiket (talán) még nem hallottál

Sziasztok!

Ez a második Back To School bejegyzésem, amelyben próbálok olyan tanácsokat, amelyeket talán még nem hallottatok! A szeptember elkezdődött: ez a nagy tervezgetések időszaka, tudjátok, amikor elhatározzátok, hogy na, akkor ebben az évben tanulni fogok! Hogy ez meg fog-e történni vagy sem, az nagyban múlik rajtatok, illetve azon, hogy milyen tanácsokkal próbálnak segíteni titeket. A tervek mellett ugyanis fontos, hogy tudd, hogyan állj hozzá, mit tegyél és mit ne tegyél. Hát... most nézzük át, mit javaslok én!

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.