Ugrás a fő tartalomra

2017. Február

Sziasztok!

A február rekordsebességgel telt el. Igaz, egyébként is rövid hónap, de ha még hozzávesszük azt is, hogy a sulinkban beiktattak egy háromnapos (plusz a hétvége) síszünetet, máris érthetőbbé válik, miért érzem úgy, valami nagyon nem stimmel az időérzékelésemmel. Pedig szerintem elég jó hónap volt, azonkívül, hogy meg lehetett fagyni. 



1. Agnes Martin-Lugand: A boldog emberek olvasnak és kávéznak (moly.hu)
"Diane két embert szeretett a világon. A férjét, Colint és a kislányukat Clarát. Amikor a sors egy nap mindkettőjüket örökre elveszi tőle, úgy érzi, minden megfagyott körülötte. Az emlékek között tévelyegve sehogy sem találja a visszautat az életébe…
Legjobb barátja unszolására egy kis írországi faluba menekül, ahol ismeretlenek között kezd új életet. Nem a boldogságot keresi, és nem is a szerelmet, csak megnyugvást és megerősítést, hogy érdemes küzdenie, hogy van folytatás…
Arra álmaiban sem gondol, hogy a csend és magány helyett az élet sűrűjében találja magát, egy különös férfi pedig igyekszik felforgatni az életét, miközben újra kell gondolnia mindazt, amit biztosnak hitt…
Agnès Martin-Lugand regénye szinte a semmiből söpört végig Franciaországon. A hetek alatt a sikerlisták élére ugró könyvből több mint 300 ezret adtak el, a női olvasók pedig világszerte a szívükbe zárták a gyászból kigyógyuló Diane karakterét."
Amennyire érdektelen a címe, annyira semmitmondó maga a történet. Az ember sokkal mélyebb lélektani elemzést várna egy olyan könyvtől, ami egy súlyos, majdhogynem depressziós állapotban lévő nőről szól. Az írónő persze biztos azt gondolta, hogy az ilyesmi úgysem érdekelne senkit, ezért csinált belőle egy montázst az eddig kiadott romantikus regényekből mindössze 250 oldalban. Elismerésem, nehéz munka lehetett. 

2. Alessandro Gatti: A skarlátvörös rózsa rejtélye (moly.hu)
"Irene, Sherlock és Lupin, akik újra együtt vannak Londonban, egy napon különös sakkfeladványt találnak a Times hasábjain. A furcsa rejtvény szerzője egy bizonyos „Fekete Barát". Sherlock szeme azonnal felcsillan… Másnap az egész várost megrázza a hír, hogy meggyilkoltak egy gazdag kereskedőt. Az áldozat íróasztalán egy skarlátvörös rózsa hevert – ugyanaz a virág, amely húsz éve egy vakmerő bűnbanda jelképe volt. Visszatért volna a Skarlátvörös rózsa bandája? Három rendkívüli gyerek, akik elválaszthatatlan barátok. A krimi történetének három világhírű szereplője. Lélegzetelállítóan izgalmas kalandok egész sora."
Az előző véleményem után kissé visszásnak tetszik, hogy a terjedelemben körülbelül ugyanakkora könyvet szinte istenítem, de nem én tehetek róla: Gatti varázslatos stílusa és elragadó karakterei vesznek rá arra, hogy imádjam őket. Hiába gyerekkönyv, hiába rövid, hiába ezerszer átrágott a téma, engem megfogott. 

3. Kalapos Éva: Nagy döntések (moly.hu)
"A sorozat ötödik részében Flóra és barátai életük egyik legnagyobb kihívásával szembesülnek, ami alapjaiban rengeti meg az eddig se eseménytelen, de azért nyugodt gimis világukat. A probléma középpontjában Ági és Ákos áll, de miközben Flóráék minden erejükkel próbálnak segíteni nekik, Ginny is egyre különösebben kezd viselkedni. Eközben pedig közeledik az utolsó tanév, a nyelv – vizsgák, a szalagavató, és hőseink hirtelen ijesztően közel kerülnek az olyan távolinak hitt jövőhöz tarts velünk, nevess, sírj, töprengj és keresd a megoldásokat a D.A.C. jól ismert csapatával."
A minta könnyen követhető: egy rossz, egy jó könyv. A D.A.C. sosem volt jó könyvsorozat. Már említettem néhányszor, hogy miért nem, és most is csak ismételni tudom önmagamat: felszínes, közhelyes, szörnyű a stílusa, a cselekménye semmi újat nem mutat, és borzasztóan szájbarágós. A főszereplőt még mindig utáltam, és most a két kedvencemet is sikerült idétlen, felelőtlen hülyének beállítania az írónőnek. Köszönöm szépen. (SPOILER: Most már csak a baba nevéért fogom elolvasni azt a következő kötetet. SPOILER VÉGE)

4. Charles Dickens: Szép remények (moly.hu)
"„Emlékezetes ​napja maradt életemnek ez a nap, mert nagy változásokat okozott bennem. De ez a nap senki életéből nem hiányzik. Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másképp fordult volna minden.” – De hogy az a nap hozta-e a sorsdöntő fordulatot, amikor a Szép remények hőse, a szegény gyerekből úriemberré vált Pip először járt a dúsgazdag Havisham kisasszony házában, vagy inkább azon a ködös téli hajnalon dőlt el minden, amikor kisgyerekként egy szökött fegyencnek ételt-italt lopott? S amikor kiderül, mi mikor és miért történt-e tudás nem rejt-e magában újabb sorsfordulót? Pip életében mindenesetre megjelenik a titokzatos jótevő, akinek hála, maga mögött hagyhatja a falusi kovács házát s a mocsárszéli kis falut, és Londonba utazhat, hogy úriemberré váljon. A szép reményű ifjú Havisham kisasszonyt hiszi támogatójának, akinek házában évekkel korábban fizetett játszótársként szolgált. Az esküvője napján elhagyott kisasszony a menyegző foszladozó, rothadó díszletei között éli életét és fogadott lányát, Estellát a férfiak megleckéztetésére neveli. Pip beleszeret a lányba, s lelkében megfogan a gazdagság, az előkelőség iránti vágy is. Ám a tanulással, Estella „kergetésével” és léhasággal töltött londoni évek egy csapásra véget érnek, amikor egy este megjelenik Abel Magwitch, a szökött fegyenc… Charles Dickens „a szív írója”. A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből."
Az első Dickens-könyvem nem okozott csalódást. Sőt. Engem egészen lenyűgözött az a stílus, a történetvezetés és karakterábrázolás, amit benne olvashattam. Ha eddig voltak kétségeim afelől, hogy Dickens zseni, akkor most egészen biztosan nincsenek. Igaz, eleinte nehéz volt megszoknom a régies, mai szemmel nézve kissé kifacsart mondatszerkezetekkel teletűzdelt szöveget, de miután ráállt az agyam, ez sem okozott problémát. 

5. Graeme Simison: A Rosie-projekt (moly.hu)
"„Egész ​életemben azért kritizáltak, mert állítólag nincsenek érzelmeim – mintha ez valami végzetes hiányosság lenne." Don Tillman, az Asperger-szindrómás, furcsa, mégis elbűvölő és igen sikeres genetikusprofesszor számos kudarc után arra a következtetésre jut, hogy agya nincs romantikára „drótozva", noha szerinte logikusan „nők széles skáláját kellene vonzania". Ám amikor idős szomszédasszonya, Daphne meggyőzi, hogy értékelje át a lehetőségeit, Don a maga rendezett, tényekre építő módján belefog a feleségprojektbe. Kidolgoz egy kérdőívet, amelynek segítségével megtalálhatja a tökéletes társat: azt a megbízható, absztinens, nem dohányzó nőt, aki beleillik fegyelmezett életébe… A Rosie-projekt egy végtelenül szórakoztató utazás az enyhén autisztikus Don világába, aki egyszerre kacagtató és szívszorító csetlés-botlása során többet tud meg önmagáról, mint amennyit valaha lehetségesnek gondolt. Graeme Simsion új-zélandi születésű ausztrál író megható és ironikus regénye immár több mint 40 országban ejti rabul a humoros kalandokra éhes olvasókat."
Simisonnak sikerült összehoznia egy olyan párost, akik leginkább Pennyre és Sheldonra hasonlítanak az Agymenőkből. Jó, hogy elolvastam a könyvet. A stílus egyszerűen remekül tükrözi a narrátor személyiségét, szokásait, nem érzékeltet sem többet, sem kevesebbet, mint amit maga Don. A humor és a történet is nagyon tetszett. 

6. Madách Imre: Az ember tragédiája (moly.hu)
"A ​tizenöt színből álló költemény első három színe (I. A mennyekben, II. A Paradicsomban, III. A Paradicsomból kiűzetve) és az utolsó szín (XV. A Paradicsomból kiűzve) keretbe foglalják a köztük lévő tizenegyet. Ezért az első három és az utolsó színre Keretszínekként vagy Biblikus színekként, míg a közrefogott tizenegy színre Történeti színekként szokás utalni.
A Tragédia színeiben Madách (a lírai hős, Ádám, illetve kalauza, Lucifer szemén keresztül) végigvezet a biblikus és földi világtörténelem művészi szándékai szerint kiemelt és értelmezett „nagy pillanatain”, s látnia kell: az emberiség kiemelkedő alakjai új meg új eszmékkel, hanyatló s megújuló erkölcsi felbuzdulással küzdenek az emberiség tökéletesedéséért, a jobb sorsért, az mégis bukásból bukásba hanyatlik. A földi történelem vége pedig magának a Földnek és egyúttal lakóinak teljes tönkremenetele. Látomásai hatására Ádám úgy dönt, nem érdemes az életre és már-már eldobja azt magától; társa, a gyermekük megfoganását megjelentő Éva szavára, valamint az Úr biztatására úgy dönt – bár továbbra is kételyek mardossák – vállalja a küzdelmet, amit az egyes ember és az egész emberiség sorsának beteljesítése jelent."
Először nyáron olvastam Az ember tragédiáját, de mivel mostanra eljutottunk odáig irodalmon (végre), hogy elkezdhessük Madáchot, fel kellett frissítenem az emlékezetemet. Elsőre sem utáltam, de ugyanúgy voltam vele, mint minden más drámával: nehéz. Második olvasásra azonban már könnyebben értettem a szöveget és sokkal inkább ki voltam élezve azokra a részletekre, amin minden kicsit filozofikus természetű ember egyszerűen nem tud nem elgondolkodni. Na, így már tetszett. 

7. Nina Stibbe: Férfi a háznál (moly.hu)
"„Nagyszerű, kacagtató, lélekemelő. Nem emlékszem, nevettem-e valaha ennyit.”
The Observer
Szüleik válása után a kilencéves Lizzie Vogel, a nővérével és az öccsével vidékre költözik, egy őket meglehetősen ellenségesen fogadó faluba. Anyjuk szinte azonnal inni kezd, és kényszeresen drámákat ír, amivel nem nyeri el a falubeliek tetszését – már amúgy is gyanús nekik a csinos, vonzó, elvált asszony. Lizzie és a nővére nagyon szeretne beilleszkedni, ezért kitervelik, hogy titokban meghívnak minden arra alkalmas (és nem alkalmas) férfit, abban a reményben, hogy valamelyikük majd csak feleségül veszi az anyjukat…
„Klasszikus vígjáték. Minden sora kacagtató.”
The Times
„Ha valakinek tetszett a Szeretettel, Nina, imádni fogja ezt a nagyszerű regényt is.”
India Knight
„Soha ennyire még nem tetszett könyv.”
Lisa Jewell"
Becsapós a fülszöveg, merthogy nem egy vidám könyvről beszélünk. Őszintén szólva csodálkozom azon, hogy olvasás után nem ugrottam ki az ablakon, ugyanis olyan szinten leamortizált ez a könyv, hogy azt nem tudom elmondani. Lassú, töprengő, rezignált, már-már a spleenhez hasonlatos világfájdalom hatja át a könyv egész világát: semmi sem hordoz értéket, minden szürke és fakó. A főszereplő olyan, mint egy síró bohóc, azt leszámítva, hogy a bohócon nem csak önmaga nevet, hanem mások is. 

8. Edgar A. Poe: Rejtelmes történetek (moly.hu)
"E. A. Poe elbeszéléseiben „mennyből, vágyból” vett álmok repítenek minket a rémekkel teli oldalakon… Macskák, szellemek, múmiák: érthetetlen szereplői egy delíriumnak… Rejtelmes, megmagyarázhatatlan történetek, melyeket mi csak akkor érthetnénk meg, ha tudnánk, érzékelnénk, hol a határ valóság és álom közt… De addig is engedjünk az illúziónak, szippantsuk be a különös érzés illatát, és vigyázzunk, ne párologjon el, mert maga után mély űrt hagy…"
Jó ideje küzdöttem már ezzel a novelláskötettel, ugyanis Poe-hoz külön hangulat szükségeltetik. A Morgue utcai kettős gyilkosság miatt vettem meg a könyvet, mint tudjuk, azt kellett kötelezőnek elolvasnom nyáron. Később belenéztem a többi novellába is, és most jutottam el odáig, hogy végre becsukhassam. Nem mondom, hogy Poe nem az én világom, mert egyes novellái nagyon tetszettek, viszont voltak kudarcélményeim is olvasás közben. Nem is kevés. Például az állítólag "zseniális" bűnügyi novelláknál, amik még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetőek érdekfeszítőnek. A már említett novella pedig csattanóval ér véget, csakhogy ezzel értelmetlenné és feleslegessé teszi önmagát, kiábrándítja és/vagy feldühíti az olvasót, és szégyent hoz a jövőbeni krimiket. Elnézést attól, aki netán szereti. 

9.  Robin Sloan: Penumbra úr nonstop könyvesboltja (moly.hu)
A ​Nagy Recesszió kiveti pályájáról Clay Jannont, a kezdő San Franciscó-i webdizájnert – hogy a véletlen szerencsének, a puszta kíváncsiságnak és a majmokéval vetekedő létramászási tehetségének köszönhetően Penumbra úr nonstop könyvesboltjának éjszakai műszakjában kapjon új állást.
De néhány nap múltán Clay gyanítani kezdi, hogy ez a bolt még annál is rejtélyesebb, mint amit az elnevezése sugall. Kevés vevő jön, de ők visszatérően, és ők sem vásárolnak semmit, hanem obskúrus köteteket „kölcsönöznek ki” az üzlet eldugott sarkaiból, valamilyen bonyolult, régóta fennálló rendszer szerint, amelyet a gnómszerű Penumbra úr irányít. Lehet, hogy a bolt csak fedőszerv?
Clay hamarosan belekezd a vásárlói szokások átfogó elemzésébe, és a barátait is bevonja a felderítő munkába. Ám amikor Penumbra úr elé tárják a felfedezéseiket, kiderül, hogy a titkok messze a könyvesbolt falain túlra vezetnek.
„Egy olyan korban, amelyben az igazi könyveket akciós kiárusításon kínálják a videokazettákkal és a régi kütyükkel együtt, a Penumbra úr nonstop könyvesboltja arra emlékeztet, hogy milyen bensőséges örömöket és kalandokat nyújtanak azok a kézbe vehető papírtárgyak, amelyeket regényeknek nevezünk, és azok a kis titkos társaságok, amelyeket könyvesboltokként ismerünk. Robin Sloan regénye üdítően mulatságos, provokatív, ravasz, sőt még izgalmas is. És nem csak a nosztalgia vett rá, hogy egyik kézbe vehető lapját olvassam a másik után.”
John Hodgman
„A Penumbra úr nonstop könyvesboltja igazi truváj, gyönyörű mese, amely a valóság talajától (például a Google központjától) merészen elrugaszkodva vezet át bennünket a képzelet és a spekulációk árnyékbirodalmába. Robin Sloan első személyű mesélője akkora híve annak a gondolatnak, hogy technikai lehetőségeink a szépség szolgálatába állíthatók, hogy az olvasót is magával ragadja a lelkesedése.”
George Saunders, Blip Magazine
„A Penumbra úr nonstop könyvesboltja rendkívül élvezetes történet a barátságról, az életről és a titkok vonzásáról. A melegszívű és derűlátó mesében a modern technika találkozik egy középkori rejtéllyel, termékeny kapcsolatot teremtve a régi és az új világ között. Ez a könyv beletalál, és ráadásként kapunk még egy kriptográfus szektát, egy függőleges könyvesboltot, csúcstechnikákban utazó kockákat, tolvajlást és a halhatatlanság keresését. Nekem bejött. És én is lefagyasztatnám a fejemet.”
Nick Harkaway
Robin Sloan Michiganben nőtt fel, manapság San Francisco és az internet között ingázik.
A Penumbra úr nonstop könyvesboltja pontosan azt adja, amit ígér: egy világot, amelybe be kell lépnünk és amelyet nem akarunk elhagyni, egy modernkori „csodák kamráját”, ahol a nap bármely órájában feltöltődhet a kíváncsi olvasó.
Vegyes érzelmeket táplálok a fentebbi könyv iránt, amelynek leírhatatlanul hosszú címe van. Nem igazán vagyok megelégedve a történettel, a zárástól jóval többet vártam volna. Egy igazán népszerű témával foglalkozik ugyanis: a modern technika és a régebbi világ, a könyvek ellentétével. Szerintem ez nagyon aktuális, mindenkit foglalkoztat valamilyen szinten, hiszen a modern technikai vívmányok egyre inkább háttérbe szorítják a nyomtatott sajtót. (Ha kell németül is elmondom, ez az egyik kedvenc tételem.) Azt vártam volna, hogy az író, vagy legalábbis valamelyik karaktere, majd állást foglal egyik vagy másik mellett. Ehelyett csak úgy vége lett a könyvnek. Alleluja. 

10. Agatha Christie: Mrs. McGinty meghalt (moly.hu)
"Hercule ​Poirot elégedetten tart hazafelé. A Vieille Grand'mere-ben a vacsora ismét kiváló volt. Otthon pedig kedves ismerős várja: Spence főfelügyelő. Sajnos egy nagyon unalmas gyilkossági ügyben kéri a segítségét. Egy nyomorult öregasszonyt csaptak agyon pár fontért, megvan a gyilkos is, sőt már el is ítélték. Az albérlő, James Bentley tette. Azaz Spence főfelügyelő szerint mégsem. Poirot kíváncsiságát sikerül felkeltenie: nincs ugyanis semmi bizonyítéka, csak a pszichológia. Bentley nem olyan, amilyenek a gyilkosok szoktak lenni.
Poirot útra kel tehát, és leköltözik Broadhinny falujába, ahol Summerhayesék házában kap szállást és ellátást. A hatalmas, huzatos szobák és a förtelmes étel sokat segít neki, hogy igyekezzen minél gyorsabban megoldani a rejtélyt. Segíti ebben Mrs. Ariadne Oliver, a népszerű krimiszerző is. Kiderül, hogy halála napján Mrs. McGinty papírt és tintát vásárolt, hogy levelet írjon egy bulvárlapnak. Amikor pedig Poirot élete is veszélybe kerül, már biztos benne, hogy jó nyomon jár. A regény – más kiadónál, más fordításban – Mrs. McGinty halott címen jelent meg."
Poe remekbe szabott novellái után szükségét éreztem annak, hogy felüssek egy Agatha Christie-t. Az Eccpecc-kimehetsznek köszönhetően esett erre a könyvre a választásom. Szégyen s gyalázat ugyan, de a Mrs. McGinty meghalt című könyvet egészen idáig még nem olvastam, csupán az átdolgozást láttam belőle. Könyvben nekem jobban tetszett, érthetőbb és izgalmasabb is volt, mint filmen. 

11. Wéber Anikó: Az osztály vesztese (moly.hu)
"Az éjszaka leple alatt furcsa kép kerül az osztály facebook oldalára: esetlen alak minionjelmezben, felette a falra írt felirat: Az osztály vesztese! Az osztályfőnök tombol, a diákok gyanakodva méregetik egymást. Tettesnek se jó lenni, de áldozatnak még rosszabb. Gyerek életét ismerjük meg mindenestül, miközben velük izguljuk és szorongjuk végig ugyanazt a pár napot a felkeléstől a feleltetéseken át a napköziig. Vajon ki tette és miért?"
Az osztály vesztesét a könyvtárosnéni ajánlotta. Nekem úgy tűnik, hogy Magyarországon elég népszerű témák a kamaszkori problémák, főleg, ha modern, internetes drámákról van szó. Az osztály vesztese engem kimondottan megdöbbentett. Tudjátok, mindig panaszkodok amiatt, hogy a legtöbb fiatalokról szóló könyv egész egyszerűen nem hiteles. Mert mi rosszabbak vagyunk, mint hiszitek, és igen, a csillogó szemű, virágos csatos Lili, aki még csak tíz éves sem kivétel ez alól. Az osztály vesztese végre be merte mutatni, milyenek is az ötödikesek (nemcsak ők, de az ilyen fiatalokat általában még gyerekként mutatják be az írók, valószínűleg azért, mert fogalmuk sincs róla, milyenek az ilyen korban lévők úgy általában). Mert: káromkodnak, verekednek, üvöltöznek. Javában megy a pletykálkodás, a klikkesedés, a szerelem. Lehet, hogy még korai, de szerintem mindenki, aki az elmúlt öt-tíz évben járta ki az általánost, tudja, hogy ez az igazság. Az osztály vesztese szerintem őszinte, izgalmas könyv volt, bár a végén a csavar nem lepett meg. 

12. Szabó Tünde: Gázolás (moly.hu)
"Alig járt a graffitis ügy végére, Adrienn máris megkapja a következő és egyben legfurcsább pendrive-ot, egyetlen mondatattal és egy szelfivel megpakolva. Adriennek mindössze ennyi információ alapján kell rájönnie, mit jelent az üzenet, és amikor sikerül megfejtenie, olyan eseményekre derülhet fény, amiket már mindenki lezártnak hisz.
Janó közben megint célkeresztbe kerül: most az irodalomtanárával gyűlik meg a baja, aki csalással vádolja. Csakhogy ez a látszólag hétköznapi konfliktus elindít egy folyamatot, aminek a vége beláthatatlan.
És persze ott vannak még az Adrienn édesapja ügyével kapcsolatos tanúvallomások. A lánynak döntenie kell: megteszi˗e a legfontosabb lépést, ráadásul felbukkan valaki, akire végképp nem számított."
Szabó Tünde egyre jobb és jobb lesz. A stílus szuper, a cselekményszálak is érdekesek, a karakterek konfliktusai ügyesen vannak ábrázolva, humoros és hiteles is. Imádom. 

A február nem volt rossz hónap, alapvetően jó kis könyveket olvastam. Kiemelkedő mű volt számomra a Szép remények és a Gázolás. 

Ti miket olvastatok az elmúlt egy hónapban? Mik voltak a kedvenceitek? Miket utáltatok? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben! 
Üdv: Kriszti :) 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Back To School #2 Tippek, amiket (talán) még nem hallottál

Sziasztok!

Ez a második Back To School bejegyzésem, amelyben próbálok olyan tanácsokat, amelyeket talán még nem hallottatok! A szeptember elkezdődött: ez a nagy tervezgetések időszaka, tudjátok, amikor elhatározzátok, hogy na, akkor ebben az évben tanulni fogok! Hogy ez meg fog-e történni vagy sem, az nagyban múlik rajtatok, illetve azon, hogy milyen tanácsokkal próbálnak segíteni titeket. A tervek mellett ugyanis fontos, hogy tudd, hogyan állj hozzá, mit tegyél és mit ne tegyél. Hát... most nézzük át, mit javaslok én!

SOROZATAJÁNLÓ: Csengetett, Mylord?

Sziasztok!
Senki ne lepődjön meg azon, hogy bejelentem, a Sherlock és a My mad fat diary után ismét egy angol sorozatot néztem meg. Kezdem úgy érezni, hogy a különböző nemzetekről szóló modern sztereotípiák alátámaszthatóak, bár ez durva általánosítás, hiszen csak egy dolgot tudok biztosan; az angolok remek sorozatokat gyártanak. Lássuk hát, mi a helyzet a Csengetett, Mylord? - dal.