Ugrás a fő tartalomra

John Green: Katherine a köbön avagy a szerelem képlete

Sziasztok!

Ezúttal egy olyan nemzetközileg is elismert író könyvéről beszélek majd, akit tudomásom szerint rengetegen, de komolyan rengetegen szeretnek. Leszögezném, hogy a Katherine a köbön volt az első (és talán az utolsó) John Green könyv, amit olvastam, ráadásul azt mondják, hogy éppen ez a kötet sikerült a legrosszabbul az ominózus szerzőnek. Nincs összehasonlítási alapom, így pusztán önmagában szemlélem ezt a könyvet.
Információk


Az íróról

John Green, született 1977. augusztus 24-én, amerikai író és videóblogger. Elsőként megjelent könyvével, az Alaska nyomában című regénnyel Printz-díjat nyert. A Csillagainkban a hiba című könyvével lett világhírű, ebből később nagy sikerű film is készült. 

A könyvről

Eredeti cím: An Abundance of Katherines
Szemszög: E/3
Műfaj: ifjúsági
Korhatár: - 
Kiadó: GABO 
Eredeti kiadás éve: 2006
Magyarul megjelent: 2011, 2014
Fordította: Rindó Klára, Szabados Tamás
Ár: 2990 Ft
Oldalszám: 248/300
Molyértékelés: 76% (238 csillagozás)
Fülszöveg:
"Tizedik ​​Katherine csak azt akarta, hogy barátok legyenek. Tizennyolcadik Katherine e-mailben rúgta ki.
K-19 összetörte a szívét.
Colin Singleton kizárólag Katherine nevű csajokra bukik. És ha sikerül összejönnie valamelyik Katherine-nel, akkor Colin előbb-utóbb lapátra kerül. Hogy egészen pontosak legyünk, eddig tizenkilenc alkalommal.
Colin, az anagrammakedvelő, elkeseredett gyermektehetség tízezer dollárral a zsebében, egy vérszomjas vaddisznóval a nyomában és az anyósülésen túlsúlyos, Judy bírónő-rajongó barátjával kalandos útra indul, de egyetlen Katherine sem bukkan fel a láthatáron. Colin elhatározza, hogy megalkotja az Alapvető Katherine előreláthatósági elméletet, amely reményei szerint bármely Kirúgott számára képes megjósolni bármely kapcsolat kimenetelét, és ezáltal talán visszaszerezheti a lányt.
Az Alaska nyomában szerzőjének árnyalt humorú regényében szó esik még szerelemről, barátságról és egy halott osztrák-magyar trónörökösről is.
John Greent a házassága előtt tizenháromszor rúgták ki. De Katherine nevű lány egyszer sem."
A véleményem

A történet

"Ez volt az első alkalom, amióta Gutshotba érkezett, hogy legyőzte a kakast az ébredésben. Rögvest kinyitotta a hálószobája ablakát, a szúnyoghálóhoz nyomta az arcát és elordította magát: – Kukurikúúú! Hogy tetszik a bot másik vége, kisköcsög?"
Oké, akkor most azonnal bele is vágok a közepébe (csak mert egész nap égtem a vágytól, hogy felhasználhassam azt a rettentően választékos kifejezést, hogy in medias res). Először is: fogalmam sincs, hogy mégis mit értenek azon, hogy "árnyalt humorú". Azt, hogy sótlan? Tény, hogy nem igazán szeretem a humoros megjegyzésekkel teletűzdelt könyveket, na de az nem azt jelenti, hogy képtelen vagyok értékelni azt, amit valaki viccesnek szán. Ha véletlenül nem is jön be egy-két poén, akkor legalább el tudom képzelni, hogy mégis mi lehet benne annyira humoros. A Katherine a köbönben ez valahogy nem jött át... Persze ez annyira szubjektív, hogy nem róhatom fel neki, de mindegy.

Maga a történet nem különösebben izgalmas, de elég mozgalmas ahhoz, hogy kitöltsön 230 oldalt úgy, hogy csak nagy ritkán unatkozzon az ember. Kellőképpen könnyed, sőt, néha olyannyira elengedi magát, hogy a komolyabb, megterhelőbb érzésekből még csak ízelítőt sem kapunk. Ez engem egy kicsit összezavart.

Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy ez a könyv mit is akar nyújtani az olvasónak. Bocsánat, helyesbítenem kell: fogalmam sincs, hogy ez a könyv mit akar adni nekem. Mert tudom, hogy mások számára ez egy szórakoztató, helyenként elgondolkodtató, máskor pedig oldottabb hangulatú regény. Számomra azonban valahogy túl... egysíkú? Annyira snassznak érzem az egészet, semlegesnek, hovatovább érdektelennek. 

A karakterek

Colin egy kiégett gyerektehetség, aki egész életében számítani akart. Miután K-19 kirúgta, teljesen magába roskad, mire barátja, Hasszán elrángatja őt egy céltalan utazásra. Ott összetalálkozik Lindsey-vel, és a többi, és a többi... Mondtam már mennyire imádom az okos, magába forduló, olykor sebzett lelkű férfikaraktereket? Annyira vártam, hogy találkozzak Colinnal, és egy tehetség, egy zseni fejébe férkőzhessek, erre... Egy teljesen átlagos embert kaptam. Nem tudom, hogy ez feltétlenül negatív élmény-e, ugyanis meglepő és egy kicsit sportszerűtlen húzás volt az írótól. 

Hasszán egy iszlám fiú, aki általában követi a vallása diktálta szabályokat, máskor viszont lazán lesmárol egy szépségkirálynőt. A humora remek, és szinte semmit sem vesz komolyan. Szerintem tökéletesen megtestesíti a tipikus legjobb barátot. 

Lindsey egy... Hogy ki Lindsey, arról fogalmam sincs. Ő az a lány, aki ápolónőnek tanul, akinek a felmenői textilgyárat alapítottak és akinek van egy Colin nevű barátja. A hüvelykujja belső felét harapdálja, ha egyedül van és rendelkezik egy szupertitkos búvóhellyel. Tudok róla ilyen apróságokat, de hogy milyen a személyisége, hogy vidám-e vagy inkább melankolikusabb természetű, na azt nem tudom. Egyáltalán hogy néz ki? 

Nekem a karakterek nem jöttek be. Számomra nem rajzolódtak ki egyértelműen a körvonalak, sokukról még azt sem tudtam, hogy néznek ki, még csak körülbelül se. 

Kinek ajánlom?
- aki rövid olvasmányt keres
- aki szereti az egyszerű stílust
- akit érdekelnek az ábrák
- akit egy tucattörténet érdekel

Megjegyzések: 
1. Colin képlete és az arra való törekvés, hogy a kapcsolatokat vizsgálja, engem a Szerelem és más fura szavak című könyvre emlékeztetett. Ott Josie hasonlóképpen próbálta megfejteni a szerelem lényegét, csak annyi, hogy ott a történet és a karakterek is érdekesebbek voltak, valamint sokkal megalapozottabbnak tűnt minden.

2. Nem tudom, mit esznek annyira John Green történetein. Ezt tényleg nem azért mondom, hogy kekeckedjek, de... Láttam a Csillagainkban a hibát filmen (gondolom, a könyv jobb), és nem sírtam. Tetszett, lekötött, de valahogy nem éreztem tőle magam szomorúnak vagy hasonlónak. Nem voltam meghatva. Aztán a Papírvárosokat is megnéztem, annak ellenére is, hogy a Margot játszó modellt nagyon nem kedvelem. Humoros volt, talán mozgalmas is, de... pont ugyanannyit nyújtott, mint bármely másik utazós amerikai film. Se többet, se kevesebbet. Szórakoztató volt, de a végén bemormolt életbölcsességekkel kigúnyolta önmagát. A Katherine a köbön megint csak egy teljesen normális, ezerszer hallott sztori volt, néhány új elemmel, a kivitelezés pedi megint nem volt olyan hihetetlenül klassz. 

Ti mit gondoltok John Green könyveiről? Melyiket szeretitek, melyiket nem? Láttátok a Csillagainkban a hibát vagy a Papírvárosokat? Mit gondoltok róluk? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben! Köszönöm a figyelmet :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

15 dolog, amit csak az Odaát fanok értenek

Sziasztok! Mostanában méltatlanul hanyagoltam a Sherlockot és az Agymenőket is (oh, istenem, ne tudjátok mekkora bűntudatom van emiatt. még a 9. évadot sem láttam, pedig mióta kijött már!), viszont annál több időm volt az Odaáttal foglalkozni. Összeszedtem hát néhány dolgot, amit tényleg csak azok érthetnek, akik nézik a sorozatot, illetve amelyek kiakasztanák azokat, akik nem. Tulajdonképpen sírva rohannának szentelt vízért meg papért, hogy na akkor kezdődjék az ördögűzés, míg mi halálos nyugalommal várnánk, míg a két Winchester vagy a Pokol Királya meg nem jelenik reverendában. A szívetek mélyén ti is tudjátok, hogy nem túlzok...

Sherlock Holmes összes ingyen

Sziasztok!  A mai bejegyzésben szeretnék segédkezet nyújtani mindenkinek, aki Sherlock Holmes rajongó, és sajnos nincs lehetősége arra, hogy megszerezze Doyle eme gyűjteményét (Hogy ki adhatta el ezt a kincset, nem tudom, de ezúton is megragadnám az alkalmat, hogy köszönetet mondjak érte.) Ennek a második kötetét azonban már tényleg nem lehet sehol sem megtalálni, ami szerintem nemcsak engem kerget őrületbe. És az még csak hagyján, hogy egybe nem lehet megkapni ezeket a novellásköteteket, de önálló kiadásban sem fellelhető egyik sem. (Na jó, ez nem teljesen igaz: A sátán kutyája című ismert darabot meg lehet venni, de A félelem völgyét már nem, továbbá a Sherlock Holmes esetnaplóját és a Sherlock Holmes: Az utolsó meghajlást sem.) . Úgy sejtem, ilyenből akad bőven, ugyanis én speciel tűvé tettem az egész világot a Sherlock Holmes összes története I. című darabért, és így is egyetlen egy darabot találtam belőle, méghozzá antikváriumi példányt. Miután hónapokig gyötrődtem azon, h

100 kérdés TAG

Sziasztok! Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)