Ugrás a fő tartalomra

John Green: Katherine a köbön avagy a szerelem képlete

Sziasztok!

Ezúttal egy olyan nemzetközileg is elismert író könyvéről beszélek majd, akit tudomásom szerint rengetegen, de komolyan rengetegen szeretnek. Leszögezném, hogy a Katherine a köbön volt az első (és talán az utolsó) John Green könyv, amit olvastam, ráadásul azt mondják, hogy éppen ez a kötet sikerült a legrosszabbul az ominózus szerzőnek. Nincs összehasonlítási alapom, így pusztán önmagában szemlélem ezt a könyvet.
Információk


Az íróról

John Green, született 1977. augusztus 24-én, amerikai író és videóblogger. Elsőként megjelent könyvével, az Alaska nyomában című regénnyel Printz-díjat nyert. A Csillagainkban a hiba című könyvével lett világhírű, ebből később nagy sikerű film is készült. 

A könyvről

Eredeti cím: An Abundance of Katherines
Szemszög: E/3
Műfaj: ifjúsági
Korhatár: - 
Kiadó: GABO 
Eredeti kiadás éve: 2006
Magyarul megjelent: 2011, 2014
Fordította: Rindó Klára, Szabados Tamás
Ár: 2990 Ft
Oldalszám: 248/300
Molyértékelés: 76% (238 csillagozás)
Fülszöveg:
"Tizedik ​​Katherine csak azt akarta, hogy barátok legyenek. Tizennyolcadik Katherine e-mailben rúgta ki.
K-19 összetörte a szívét.
Colin Singleton kizárólag Katherine nevű csajokra bukik. És ha sikerül összejönnie valamelyik Katherine-nel, akkor Colin előbb-utóbb lapátra kerül. Hogy egészen pontosak legyünk, eddig tizenkilenc alkalommal.
Colin, az anagrammakedvelő, elkeseredett gyermektehetség tízezer dollárral a zsebében, egy vérszomjas vaddisznóval a nyomában és az anyósülésen túlsúlyos, Judy bírónő-rajongó barátjával kalandos útra indul, de egyetlen Katherine sem bukkan fel a láthatáron. Colin elhatározza, hogy megalkotja az Alapvető Katherine előreláthatósági elméletet, amely reményei szerint bármely Kirúgott számára képes megjósolni bármely kapcsolat kimenetelét, és ezáltal talán visszaszerezheti a lányt.
Az Alaska nyomában szerzőjének árnyalt humorú regényében szó esik még szerelemről, barátságról és egy halott osztrák-magyar trónörökösről is.
John Greent a házassága előtt tizenháromszor rúgták ki. De Katherine nevű lány egyszer sem."
A véleményem

A történet

"Ez volt az első alkalom, amióta Gutshotba érkezett, hogy legyőzte a kakast az ébredésben. Rögvest kinyitotta a hálószobája ablakát, a szúnyoghálóhoz nyomta az arcát és elordította magát: – Kukurikúúú! Hogy tetszik a bot másik vége, kisköcsög?"
Oké, akkor most azonnal bele is vágok a közepébe (csak mert egész nap égtem a vágytól, hogy felhasználhassam azt a rettentően választékos kifejezést, hogy in medias res). Először is: fogalmam sincs, hogy mégis mit értenek azon, hogy "árnyalt humorú". Azt, hogy sótlan? Tény, hogy nem igazán szeretem a humoros megjegyzésekkel teletűzdelt könyveket, na de az nem azt jelenti, hogy képtelen vagyok értékelni azt, amit valaki viccesnek szán. Ha véletlenül nem is jön be egy-két poén, akkor legalább el tudom képzelni, hogy mégis mi lehet benne annyira humoros. A Katherine a köbönben ez valahogy nem jött át... Persze ez annyira szubjektív, hogy nem róhatom fel neki, de mindegy.

Maga a történet nem különösebben izgalmas, de elég mozgalmas ahhoz, hogy kitöltsön 230 oldalt úgy, hogy csak nagy ritkán unatkozzon az ember. Kellőképpen könnyed, sőt, néha olyannyira elengedi magát, hogy a komolyabb, megterhelőbb érzésekből még csak ízelítőt sem kapunk. Ez engem egy kicsit összezavart.

Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy ez a könyv mit is akar nyújtani az olvasónak. Bocsánat, helyesbítenem kell: fogalmam sincs, hogy ez a könyv mit akar adni nekem. Mert tudom, hogy mások számára ez egy szórakoztató, helyenként elgondolkodtató, máskor pedig oldottabb hangulatú regény. Számomra azonban valahogy túl... egysíkú? Annyira snassznak érzem az egészet, semlegesnek, hovatovább érdektelennek. 

A karakterek

Colin egy kiégett gyerektehetség, aki egész életében számítani akart. Miután K-19 kirúgta, teljesen magába roskad, mire barátja, Hasszán elrángatja őt egy céltalan utazásra. Ott összetalálkozik Lindsey-vel, és a többi, és a többi... Mondtam már mennyire imádom az okos, magába forduló, olykor sebzett lelkű férfikaraktereket? Annyira vártam, hogy találkozzak Colinnal, és egy tehetség, egy zseni fejébe férkőzhessek, erre... Egy teljesen átlagos embert kaptam. Nem tudom, hogy ez feltétlenül negatív élmény-e, ugyanis meglepő és egy kicsit sportszerűtlen húzás volt az írótól. 

Hasszán egy iszlám fiú, aki általában követi a vallása diktálta szabályokat, máskor viszont lazán lesmárol egy szépségkirálynőt. A humora remek, és szinte semmit sem vesz komolyan. Szerintem tökéletesen megtestesíti a tipikus legjobb barátot. 

Lindsey egy... Hogy ki Lindsey, arról fogalmam sincs. Ő az a lány, aki ápolónőnek tanul, akinek a felmenői textilgyárat alapítottak és akinek van egy Colin nevű barátja. A hüvelykujja belső felét harapdálja, ha egyedül van és rendelkezik egy szupertitkos búvóhellyel. Tudok róla ilyen apróságokat, de hogy milyen a személyisége, hogy vidám-e vagy inkább melankolikusabb természetű, na azt nem tudom. Egyáltalán hogy néz ki? 

Nekem a karakterek nem jöttek be. Számomra nem rajzolódtak ki egyértelműen a körvonalak, sokukról még azt sem tudtam, hogy néznek ki, még csak körülbelül se. 

Kinek ajánlom?
- aki rövid olvasmányt keres
- aki szereti az egyszerű stílust
- akit érdekelnek az ábrák
- akit egy tucattörténet érdekel

Megjegyzések: 
1. Colin képlete és az arra való törekvés, hogy a kapcsolatokat vizsgálja, engem a Szerelem és más fura szavak című könyvre emlékeztetett. Ott Josie hasonlóképpen próbálta megfejteni a szerelem lényegét, csak annyi, hogy ott a történet és a karakterek is érdekesebbek voltak, valamint sokkal megalapozottabbnak tűnt minden.

2. Nem tudom, mit esznek annyira John Green történetein. Ezt tényleg nem azért mondom, hogy kekeckedjek, de... Láttam a Csillagainkban a hibát filmen (gondolom, a könyv jobb), és nem sírtam. Tetszett, lekötött, de valahogy nem éreztem tőle magam szomorúnak vagy hasonlónak. Nem voltam meghatva. Aztán a Papírvárosokat is megnéztem, annak ellenére is, hogy a Margot játszó modellt nagyon nem kedvelem. Humoros volt, talán mozgalmas is, de... pont ugyanannyit nyújtott, mint bármely másik utazós amerikai film. Se többet, se kevesebbet. Szórakoztató volt, de a végén bemormolt életbölcsességekkel kigúnyolta önmagát. A Katherine a köbön megint csak egy teljesen normális, ezerszer hallott sztori volt, néhány új elemmel, a kivitelezés pedi megint nem volt olyan hihetetlenül klassz. 

Ti mit gondoltok John Green könyveiről? Melyiket szeretitek, melyiket nem? Láttátok a Csillagainkban a hibát vagy a Papírvárosokat? Mit gondoltok róluk? Véleményeiteket, gondolataitokat, észrevételeiteket írjátok meg kommentben! Köszönöm a figyelmet :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

100 kérdés TAG

Sziasztok!

Most egy kimerítően hosszú és nehéz taggel jöttem, gondolván, szeretnétek megtudni rólam olyan információkat, hogy éppen mit hallgatok, vagy hogy láttam-e már szellemet. Ugye izgatottak vagytok? Én mindenképpen, hiszen soha nem akartam elárulni nektek, hogy három év múlva tizenkilenc leszek. (Hallom a döbbent kiáltásokat.)

Még 10 aranyköpés, mert csak

Sziasztok!
Az első ilyen posztomat még augusztusban tettem ki, de elég népszerűnek bizonyult. Most, hogy már vége a tanévnek, arra gondoltam, hogy hozok nektek még 10 aranyköpést, amit az én drága osztályomnak köszönhetek, illetve egy kis újítás által a családomnak is. Ha készen álltok arra, hogy teljes lefáradjatok, olvassátok tovább!

A 10 legfontosabb dolog, amit 18 év alatt megtanultam

Sziasztok!
A világon két fajta ember létezik: aki szereti a szülinapját és aki nem. Ennek alapján én valami szuper képességű mutáns lehetek, mert engem nem érdekel különösebben ez az egész. Az ajándéknak persze örülök, de nem visítozom és nem ébredek gyomorgörccsel a születésnapomon. Ez valami gyári hiba lehet nálam, el kell fogadni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy kicsit izgatott voltam, amikor végre valahára nagykorú lettem. Fura ebbe belegondolni, főleg úgy, hogy előttem az érettségi, az egyetem, az egész élet. Olyan ez, mint egy folyton pörgő körhinta, amiből legszívesebben azonnal kiszállnék. Mindazonáltal nem hagyhatlak titeket bejegyzés nélkül, még akkor sem, ha történetesen ma van az én nagy napom. Összeszedtem nektek 10 dolgot, amit én kevéske éveim alatt megtanultam.